Világosság, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-01 / 150. szám

Főpapok a népi d­emokrácia oldalán Az ország kilenc hitfelekezeté­­nek főpásztora közös értekezleten a minap határozatot hozott, amelyben híveik nevében ragasz­kodásukat és elismerésüket fe­jezték ki népi demokratikus rendszerünk iránt és megfogad­ták, hogy hitük és hivatásuk sze­rint a béke és a haladás ügyét kívánják szolgálni és építő té­nyezői lesznek a közéletnek. A kilenc egyházfő értekezleté­nek határozata fényes bizonyíték­éka annak, hogy Népköztársasá­gunkban az alkotmány által biztosított vallásszabadság élé­nvalósággá vált. Az új kultusz­­törvény, amely kimondja, hogy „a vallásfelekezetek szabadon szervezkedhetnek és szabadon működhetnek, ha a szertartások és gyakorlatuk nem ellenkezik az alkotmánnyal, a közbiztonsággal vagy a közerkölccsel.“ Népi de­mokratikus rendszerünk tehát tiszteletben tartja az állampolgá­rok vallását és gondoskodik ar­ról, hogy azt mindenki szabadon gyakorolhassa. A polgári földes­úri rendszerek idején a vallás­szabadságot az alkotmány csak a kizsákmányoló osztályoknak biz­tosította és a széles dolgozó tö­megeknek nem adta meg azt a jogot, hogy beleszólhasson annak az egyháznak a veztésébe, amely az államhatalom érdekeit szolgál­ta. Az új kultusztörvény eltün­tette azokat az igazságtalanságo­kat, amelyek szerint egyes egy­házak különleges előjogokat él­veztek. Ma már a hitfelekezetek­­nek egyenlő joguk van ahhoz, hogy híveik számarányának meg­felelően, egyházigazgatási egysé­gekbe­n szerveződhessenek. A ka­tolikus egyház, amely a múltban a többi hitfelekezetek, de az ál­lam szuverenitása ellenére is ki­váltságokat biztosított magának, elégedetlen népi demokratikus rendszerünk által biztosított val­lásszabadsággal. Az egyházfők határozata ezért sajnálattal meg­állapítja, hogy „csak ennek a hitfelekezetnek képviselője hi­ányzik ma sorainkból, ezért pe­dig — úgy véljük —, hogy nem ennek a hitfelekezetnek hívei a felelősek.** Népi demokratikus rendszerünk az alkotmány szellemében telje­sen külön választotta az egyházat az iskolától. Ez érthető is, mert az­ iskolának többek között „hi­vatása az, hogy a szükséges ál­talános műveltség és tudomány ismereteire megtanítsa az ifjú nemzedéket.“ Az egyházaknak pedig az a hivatásuk, hogy gon­doskodjanak a hit ápolásáról és fenntartsák a templomokat, ame­­lyekben bárki szabadon gyakorol­hatja vallását. Az alkotmány minden egyháznak teljes szabad­ságot biztosít a vallás terjeszté­sére és jogot ad olyan iskolák fenntartására, amelyek egyházi személyzetet készítenek elő. „Más a vallásos propaganda, amelyet a templomokban és imahelyeken végeznek és más az oktatás és a kultúra, amelyet az iskolában kell végezni az állam vezetése és ellenőrzése alatt** amint Vasi­­líchi Gh. volt közoktatásügyi mi­niszter mondotta. Az egyházfők határozata, kimondja, hogy Nép­köztársaságunkban a hívek val­lásos nevelése minden felekezet számára biztosítva van a templo­mokban és imaházakban. „A Ro­­mán Népköztár­saságban — szól a határozat — eg­yetlen hívőt és egyetlen papot sem büntettek meg vallásos meggyőződéséért, hitéért vagy p­edig azért, mert hűségesnek bizonyult hitfelekeze­­te iránt Csak azokat büntették meg, akik az imperialista érde­kek szolgálatát a szegődiek és a Népköztársaság annak függet­lensége és sz­uverenitása ellen mesterkedtek.“ Az iskolák államosítása alkal­­mával a reakciós körök és a kül­földi imperialista ügynökök fel­hajtására me­gkísérelték azt, hogy a hívek soraiban izgassa­nak. Megtörtén az is, hogy kirí­vó tettekre ragadták magukat, amivel megsért­ették a hívek val­lásos érzületét. Az ország hívei­nek 94 százalékát képviselő ki­lenc fő pap határozatában meg­állapítja, hogy országunkban ha­talmas lendületű építő munka fo­lyik. „Aki dolgozik és épít, annak békére van szüksége, az szereti a békét, ezért a népi demokráciák békét a­karnak/* Az egyházfők híveik nevében kötelezettséget vállaltak arra, hogy a jövőbe­n az eddiginél még fokozottabb mér­­tékben és még nagyobb buzga­lommal hirdetik a békét és ha­tározott­an szembeszállanak a há­borúra uszító imperializmussal, amely arra törekszik, hogy a föl­dön meghosszabbítsa az ember és az egyes népek más népek általi kizsákm­­ányolását. A római katolikus egyház püs­pökének­, Márton Áronnak kivé­telével, az összes hitfelekezetek főpapjai megértették az idők sza­vát és komoly feladatuknak tart­ják azt, hogy szüntelenül folytat­ni kell a felvilágosító munkát a papság és a hivek körében és ar­ra kell buzdítani őket, hogy csat­lakozzanak a munkásosztály har­cához, amely a Román Munkás­párt irányításával és vezetésével a szocializmust építi hazánkban. Az egyházfők értekezetéről tüntetőleg távolmaradt Márton Áron erdélyi katolikus püspök. Ezzel a távolmaradásával újból szembehelyezkedett egyházával és szembehelyezkedett híveivel is, mert a katolikus hívek dol­gozó rétegei is bekapcsolódtak teljes mértékben abba a harcba, amely az üzemekben és gyárak­ban, a mezőkön és az irodákban a szocializmus építéséért folyik. A határozat megállapította azt, hogy a BNK-ban a vallásszabad­ság biztosítása élő valóság. Ezt Márton Áron is nagyon jól tud­ja. De nem akarja tudni, mert ő nyílt ellensége népi demokratikus rendszerünknek és papjait, vala­mint híveit távol akarja tartani a szocializmus építésének nagy mű­vétől. Ez azonban nem sikerül neki, mert országunk katolikus hitű dolgozói mélységes felhábo­rodásukat fejezik ki főpásztoruk ellenséges magatartása iránt és mindennapi munkájukkal bizo­nyítják, hogy hűséges harcosai a békének és a szocialista építés­nek. Ara 4 lel. KOLOZSVÁR, 1949 július 1. péntek._________________________________________________ VI. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM Jóváhagyta a minisurterit­anácst a­z Állami Terv harmadik évnegyedének termelési és beruházási program­­nját Közel félszázezer népi ülnököt választottak az országban Megkezdték az alapszabály-tervezet vitáját a Vöröskereszt első országos kongresszusán A Hivatalos Közlöny keddi számában meg­jjelent minisztertanácsi ren­delet jóváhagyta az Állam­i Terv harmadik évnegyedének termelési és be­ruházási program­­ját. A rendelet értelmében az Állami Tervgazdálkodási Tanács­­­ köteles azonnal eljuttatn­i a minisztériumokhoz az IS 49. év harmadik negyedének terveit. A minis­ztériumok a terveket hónapo­kra beosztják és kiterjesztik a hatáskörükbe t­artozó gazdasági egységekre is vállalatokra. Ezeket a részletterveket a­z Állami Tervgazdálkodási T­anácstól való készhezvételtől számított öt n­apon belül végrehajtásra megk­üldik a vállalatoknak. A minisztéri­umok legkésőbb 1949 július 15-ig kötelesek beterjeszteni az Állami Tervgazdálkodási Tanácsnak a kulcsvállalatok hónapokra be­osztott részletter­veit. A rendelet ért­elmében, a minisztériumok kötelesek az Állami Tervgazdálkodási Tanács­nak minden hónap 15-ig jelentést tenni arról, hogy az ipari központok, valamint a hasonló gazdasági egysé­gek hogyan teljesítették az előző hónap előirányzott termelési terveit. Az Állami Terv teljesítésének biztosítására a minisztériumok mindet, erejüket latba vetik, az összes meglévő lehetőségek és erőforrások felhasz­nálására. Ezért támogatniuk kell a szocialista­­munkaversenyeket, a tére­melésben kitűnt élmunkások tapasztalainak kicseréléseit, az összes újítá­sok népszerűsítését és új munkamódszerek bevezetését. A minisztériumok­nak különös gondot kell fordítanduk a helyi anyagforrások teljes mértékű kiaknázására, valamint az anyagok minél észszerűbb felhasználására. Azokat az anyagokat, amelyek a termelés alapszektoraiban is felhasznál­hatók, gazdaságosaib anyagokkal kell helyettesítenünk. Választékosak lenyének az árucikkek A minisztériu­mok gondoskodnak a technológiai tör­vlapok felfektetés­e­r­­ől és azok gya­korlati alkalmazásá­ról. Az iparü­g­yi minisztériumnak különös gondot l­ett fordítania a hul­ladékanyagok be­gyűjtésére és értéke­sítésére. A rendelet 6. szakasza kimondja, hogy a Terv csak akkor tekinthető teljesítettnek, ha a választékokat a szükség­leteknek megfelelően gyár­tották. A választékokra vonatkozó intézked­ések be nem tartása olyan raktárzászló­­k felhalmozásához ve­­het, amelyeket nem lehet értékesíteni , ez 1z­aga után vonhatja a különbö­ző fogyasztási szektorokban az elő­­irá­nyzott termelési tervek teljesíté­sének e­lmulasztását. A minisztériu­mok kötelesek intézkedni, hogy a termelési feladatokat, úgy mennyiség, mint az áruválasztás tekintetében tel­jesítsék. A minisztériumok kötelesek gon­doskodni arról, hogy az Állami Terv­ben előírt adatokat teljesítsék, azokat a feladatokat, amelyek kimondják a szükséges káderek képzésére hivatott szakmai képesítő iskolák létesítését, mert csak így tehetünk eleget egyre fejlődő nemzetgazdaságunk követel-­ ményeinek. A kormán­y tagjainak jelenlétében nyitották meg a Vor­daker­eszt első országos kongresszusát Kedden reggel - mint megírtuk­­ - ünnepélyes­­ eretek között meg­nyitották a RIS­K A­thenae­um­ának nagytermében ,a Román­­ Népköztár­saság Vörösker­eszt Egyesületének első kongresszus­át, amelyen a váro­si és falusi sze­vezeteket képviselő többszáz felküld­ött vesz részt. Az ünnepi megnyi­tón jelen voltak Groza Péter dr. miniszterelnök, Pau­ker Anna, a RI­­P Központi Vezető­ségének titkára minisz­terelnökhe­­lyettes, külügy­miniszter, Teohari Georgescu a RA­P Központi Vezető­ségének titkára, belügyminiszter, Chisinevschi I.,­­ RMP Központi Ve­zetőségének titká­­ra. Popescu-Dorea-­­nu N. közoktatás­ügyi miniszter, Mar­­za Vasile dr. kög­­gészségügyi minisz­ter, valamin­t szá­mos politikai és köz­életi személyiség. Ott voltak a kon­gresszus megnyi­t ünnepségén a­ tö­­megszervezetek képviselői­, munká­sok, munkásnők, rokkantak, hadiöz­vegyek, dolgozó földművesek, ro­mán és külföldi újságírók, stb. A kongresszust Alexa Die hadi­rokkant, a Vörö­­skereszt Egyes­ület titkárságának tagja nyitotta meg, majd lelkes t­apsvihar közepette megválasztották a kongresszus dísz­­elnökségét. A dís­zelnökség megválasztása után megvál­­­sztották az országos kon­gresszus elnökségét, amelynek tagjai munkás­ok, dolgozó földművesek és haladó értelmiségiek. Elsőn­ek Pârvulescu N. tábornok, a Vöröskereszt Egyesület Időközi Bi­zottságának elnöke mondott beszé­det, amelyben rámutatott arra, hogy a Vöröskereszt Egyesület irányításá­ban és tevékenységében országunk­ban első esetben vesznek részt mun­kások és földművesek. A megnyitó beszéd után Groza Péter miniszterelnök szólott a kon­gresszus résztvevőihez. Beszédében hangsúlyozta, hogy a kormány kü­lönösen nagy gondot fordít a köz­egészség kérdésének megoldásá­ra. Ez a gondoskodás az Állami Tervbe­ is visszatükröződik. A Vöröskereszt Egyesületnek népi szervezetté kell válnia, amely a la­kosság minél szélesebb rétegeit be­vonja a nép egészségének biztosítá­sáért folyó harcba. Ennek a feladat­nak a t­eljesítése nem könnyű mun­ka, de a Vöröskereszt Egyesület ma a korm­ány teljes támogatását és­Beszéde további során Pârvulescu tábornok rámutatott arra, hogy mi­után a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadította országunkat és a nép a hitlerista hordák ellen fordította fegyverét, a fasiszták és kizsákmá­nyoló tőkések vezetése alatt álló Vö­röskereszt minden támogatást meg­tagadott a népek felszabadításáért küzdő szovjet és román csapatoknak.­­ A béke erői világszerte erősöd­nek. A különböző országok ember­ A miniszterelnök beszéde vezi és így a rövid, de gazdag ta­pasztalatait felhasználva, sikerrel el­végezheti a reárótt feladatokat Groza Péter dr. miniszterelnök be­szédében hangsúlyozta, hogy a Vö­röskereszt Egyesületnek — a Szov­jetunió Vöröskereszt Egyesületének magasztos példáját követve — bele kell illeszkednie az új világ építé­séért folyó mindennapos munkába. Ezután Pârvulescu N. tábornok felolvasta a kongresszus napirendjét, amelyen az időközi bizottság fel­­mentvénye, az új alapszabályok vi­tája és megszavazása, valamint a milliói összefognak és megbélyegzik azokat, akik új világmészárlásra, az emberiség újabb pusztítására uszí­tanak. Ezek az embermilliók tűrhe­tetlenül harcolnak azok ellen, akik fegyvereket készítenek a békés em­berek, az asszonyok, a gyermekek, ifjak és öregek tömeges elpusztítá­sára. A Vöröskereszt Egyesület a bé­kéért folyó harc cselekvő részese kí­­ván lenni — fejezte be megnyitó be­szédét a Vöröskereszt időközi bi­zottság elnöke. Központi Bizottság és ellenőrző bi­zottság megválasztása szerepel. A kongresszus második napján, amelyen Mihalcea-Korcinschi Dida elnökölt, folytatta a munkabeszá­­moló általános vitáját, majd Bru­­menfeld S., az ellenőrző bizottság el­nöke felolvasta az időközi bizottság 1947 szeptember 23-ika és 1948 de­cember 31-ike közötti időben kifej­tett tevékenységéről szóló jelentést. A kongresszus egyhangúlag megadta a felmentvényt az időközi bizottság­nak. Ezután az alapszabály-tervezet vitája következett.

Next