Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
1. füzet - Kovács György-Molnár György: Hójellemzők számítása hóvastagság-idősor alapján
HÓJELLEMZŐK SZÁMÍTÁSA HÓVASTAGSÁG IDŐSOR ALAPJÁN KOVÁCS GYÖRGY és DR. MOLNÁR GYÖRGY. A hidrológiai folyamatok vizsgálata során különleges figyelmet érdemel a hó szerepének tanulmányozása. Erre a hazai irodalomban korábban — elsősorban a hóolvadás mérésénél, illetve számításánál mutatkozó nehézségek miatt — jelentőségénél kisebb súlyt helyeztek. Ez az oka annak, hogy a téli és kora tavaszi lefolyási viszonyok vizsgálata, a vízháztartási és egyéb számítások ebben az időszakban csak becsléseken alapulhattak. Pedig elsősorban ez az időszak a legkritikusabb az ár- és belvízveszély kialakulása szempontjából, de a tározásra felhasználható víz keletkezésekor is. A mindinkább fellépő vízhiány és az a törekvés, hogy a rendelkezésre álló vízmennyiséget minél gazdaságosabban hasznosítsuk, felvetette a hévízegyenérték pontos mérésének, illetve az eddiginél pontosabb számításának szükségességét. Magyarországon 1960 óta folyik hálózatban naponkénti hóvízegyenérték-mérés, és jelenleg a több mint 800 hóvastagságmérő állomás mellett 79 hóvízegyenértékmérő állomás van üzemben. A rendelkezésre álló 10 — 15 éves adatsorok birtokában lehetővé vált Magyarország hóviszonyainak az eddiginél részletesebb tanulmányozása a hóban lejátszódó folyamatok vizsgálata révén. Tanulmányunkban a hóban lejátszódó folyamatok meghatározására irányuló vizsgálatok összefoglalása után néhány — a gyakorlat számára jól alkalmazható — számítási módszert és példát mutatunk be a hó vízkészletének meghatározására. I. Almnban lejátszódó folyamatok a) A hó keletkezése és felhalmozódása A hókristályok magját a légkör magas régióiban —15 25 °C-ra túlhűlt koncentrációs magok (por, korom stb.) köré lerakódott parányi szimmetrikus hexagonális jégprizmák alkotják. E prizmák nagysága elsősorban a középponti magok hőmérsékletétől függ. A jégprizmák alakjuktól és nagyságuktól függő sebességgel (0,3 — 1,5 m/s) hullanak le, miközben az apró prizmák a nagyobbakkal összeépülve fokozatosan növekednek és szimmetrikus hókristályokat hoznak létre. (Popov, 1951.) Ezek nagysága, alakja és tömörsége a lehullása közben uralkodó léghőmérséklet és páratartalom függvénye. Az alacsony hőmérséklet ( — 10 — — 15 °C) és a magas, esetleg telített páratartalom a nagy, szerteágazó, sok hézag- Kovács György oki. geográfus Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Vízrajzi Intézet és Dr. Molnár György oki. mérnök Országos Vízügyi Hivatal (Budapest).