Vörös Zászló, 1952. január-június (8. évfolyam, 1-54. szám)
1952-01-01 / 1. szám
Kedd, 1952 január 1. A KOMMUNIZMUS GYŐZELME FELÉ Láttam a szeretett Moszkvát Moszkva iránti szeretetem és elragadtatásom még jóval felszabadulásunk előtt kezdődött. Tudtam, hogy Moszkva felől sugározza be az egész emberiséget a szabadság gondolata és biztos voltam abban, hogy ez a szabadság egyszer eljön a Kárpátok gerincein át a mi területünkre is, hogy a berehovói dolgozók is ledobják egyszer magukról a kizsákmányolok igáját és a szovjet emberek példája nyomán felépítik boldog szocialista életüket. A szabadság el is jött a kárpátontúli földre, így nekem is beteljesedett más vágyaim között az a vágyam is, hogy meglássam Moszkvát. Felejthetetlen benyomást tett rám a nagyváros. Jártam a Vörös Téren, megtekintettem a Lenin Mauzóleumot. Lélekzet visszafojtva, meghatódottan álltam meg az előtt,a hely előtt, ahol a bolsevik párt megalapítójának, a szovjet állam megteremtőjének— Lenin elvtársnak teteme fekszik. . Hosszasan járkáltam a Kreml körül. Csodálattal néztem azt az épületet, amelyben a világ dolgozóinak lángelméjű vezére, mindnyájunk szeretett atyja, Sztálin elvtárs dolgozik. Örökké emlékezni fogok annak a kiállításnak meglátogatására, amelyen bemutatták a Sztálin elvtárs 70. születés,napjára a világ minden tájáról érkezett ajándékok tömegét. Utaztam a Metrón és csodálattal bámultam meg az új, hatalmas épületeket. Mindenütt testvéri szeretettel fogadtak bennünket a moszkvaiak. Ez a látogatás megerősítette bennem a Hazám népes testvéri barátsága megingathatatlanságába vetett hitet és új erőt kölcsönzött a további munkasikerekért, a kommunizmus építéséért folyó harchoz. Kató Margit, az ivanivkai szőlőszovház csoportvezetője, a »Szocialista Munka Hőse«. Édes testvéreim Az a megbecsülés és szeretet, amit mi, kárpátontúliak érzünk nagy Hazánk testvérnépei iránt, arra ösztönzi fiatalságunkat, hogy az ország legkülönbözőbb részein vegye ki részét a kommunizmus építéséből. Ez év őszén — ettől a vágytól hajtva — magam is elindultam, hogy megismerkedjem szűkebb Hazám, Ukrajna számomra eddig ismeretlen vidékeivel, embereivel, munkámmal hozzájárultak termelési sikereik növeléséhez. A Zaporozsjei területi akimovkai Hruscsov kolhoznak sokezer hektár gyapotültetvénye van. A betakarításkor szükség volt ott minden dolgos kézre. Örömmel fogadtak, szívesen tanítottak s legjobb sztahanovistáik munkamódszereinek elsajátítása után, már az első napokban, 80-85 kg gyapotot szedtem le minden nap, a norma szerinti 30 kg helyett. Munkámat nagyra értékelték az akimovkai kolhozisták. Azonkívül, hogy bőséges fizetést kaptam, elhalmoztak a jó munkásnak kijáró tisztelet sok más jelével. Jól használtam fel szabadidőmet is. Örökké emlékezetes élményem marad találkozásom az Azovi- és a Fekete-tengerrel. Sok más kiránduláson is részt vettem. Sűrűn látogattam az akimovkai klubokat, könyvtárat, mozit és színházat. A Hruscsov kolhoz tagjai őszintén érdeklődtek a felől, hogyan élnek és dolgoznak az emberek nálunk, a legfiatalabb szovjet területek egyikén. Sokat beszéltem nekik régi életünkről és azokról a hatalmas változásokról, melyeket a sztálini napfény keltett nálunk életre. A Hruscsov kolhoz tagjaitól, mint édes testvéreimtől vettem búcsút. Kiss Károly, Popovo. falvak magyarajkú dolgozói magyarnyelvű könyveket olvasnak, magyar dalokat énekelnek. Anyanyelvükön tanulnak az iskolák diákjai. Újabb felvirágzást ért el az elmúlt év folyamán körzetünk formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúrája. * * * De mi előre nézünk. További nagy lépést akarunk tenni az új évben a kommunizmus győzelme felé. Azt akarjuk, hogy gyárainkban ne csak egyes kiváló sztahanovisták legyenek, hanem egész műhelyek, egész gyárak váljanak sztahanovistákká, hogy még több kiváló minőségű téglát és cserepet gyártsunk a kommunizmus nagy építkezései számára, hogy a dolgozó lakosságot elegendő olcsó és jó árucikkel lássuk el, hogy minden téren közeledjünk az árubőség megteremtéséhez, amely a kommunista társadalom alapfeltétele. Azt akarjuk, hogy szőlőültetvényeinken, gyümölcsöseinkben és kolhozmezőinken még nagyobb, még gazdagabb terméseket érjünk el. Nem elégszünk meg azzal, hogy kolhozaink állatállománya az elmúlt év folyamán lényegesen megnövekedett. Olyan bőséget akarunk elérni állati termékekből, hogy mindenütt még több legyen a hús, a tojás, a tej, a vaj. Azt akarjuk, hogy minden dolgozó nemcsak szakmájában jól képzett, de művelt emberré váljék. Azért harcolunk, hogy a falu és a város között még fennálló ellentétet teljesen eltüntessük, hogy teljesen felszámoljuk a fizikai és szellemi munka közötti különbséget. Eddigi sikereink tartóssága és a további eredményeink attól függnek, milyen gyors ütemben tudunk megszabadulni a kapitalizmus még fennálló csökevényeitől. Ezért minden erőnkkel arra fogunk törekedni, hogy elsajátítsuk a világ leghaladóbb tudományát, a marxizmus—leninizmust, hogy a szovjet kultúra kincsestárából merítve, fejlesszük formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúránkat. A kommunizmus magaslatai felé vezet bennünket a párt, a nagy Sztálin. A párt irányítása alatt, Sztálin elvtárs vezetésével, az új esztendőben további diadalokat fogunk aratni a kommunizmus győzelméért folyó harcokban. Sas A. VÖRÖS ZÁSZLÓ AZ 1951. ÉV SIKEREINEK SZÁMADATAI Körzetünk pártoktatási hálózata az 1951—52-es tanévben jóval nagyobb számú tanulót ölel fel, mint a megelőző tanévben. Míg 1951-ben a pálitiskolákban és politikai tanulókörökben 1.300 ember tanult, addig a most folyó tanév tanulóinak száma 1.740. A marxizmus-leninizmust 166-an tanulmányozzák önállóan. * * * Az elmúlt év alatt a falusi és szakszervezeti klubokban 2.400 előadást tartottak politikai, gazdasági, természettudományi és más kérdésekről. Az előadásokat körülbelül 300.000-en hallgatták meg. * * * A falvak könyvtárai, a berehovói körzeti és városi könyvtárak könyvállománya az elmúlt évben 22.000 kötet könyvvel gyarapodott. A körzet klubjai 42.000 könyvet és brosúrát kaptak. * * * A körzeti posta dolgozói a rádiósításban elért sikerekkel fogadják az új évet. Dobroszilján egy falvakközi rádióközpontot létesítettek, amely 1.357 rádió, vagy hangszóró kiszolgálására alkalmas. Csupán Dobroszilján 156, Oroszievón 150 házban szereltek fel hangszórót. Nagyszámú hangszórót szereltek fel Homokon, Gyidovón és más falvakban. A rádióhálózatba bekapcsolásra készen áll Vári, Borzsova, Muzsjevo, V.-Bégány és M.-Bégány is. * * * A körzet egészségügyi intézményeinek ellátására 1951-ben csak a helyi költségvetésből 6 millió 650 ezer rubelt fordítottak. * * * A kereskedelmi szervek ebben az évben a körzet dolgozóinak 5 millió rubel értékű áruval többet adtak el, mint az 1950-es évben. Az év folyamán a dolgozók többek között 140 darab kerékpárt és 45 darab motorkerékpárt vásároltak. 3. oldal A KOMMUNIZMUS AKTÍV ÉPÍTŐI BÁLINT ETEL, a Lenin kolhoz zöldségtermelő csoportvezetője SEBESTYÉN KÁROLY, az Engelsz kolhoz szőlőtermelő brigádvezetője Emlékezetes nap Rövidesen egy éve lesz annak, hogy a megnagyobbodott Sztálin kolhoz tagjai beszámoló-választó gyűlésükön megválasztottak a kolhoz elnökének. Ez nemcsak nagy megtiszteltetés volt számomra, de komoly felelősséget is hárított rám. Ezen az emlékezetes napon elhatároztam, hogy minden tudásomat a kolhoz közösségi gazdasága megszilárdításának szentelem. Eredményeink az elmúlt év alatt a kolhoz gazdasági megerősítéséről tanúskodnak. Pénzjövedelmünk megközelíti a 2,5 millió rubelt. A kolhoz oszthatatlan alapja 396.000 rubellel növekedett. Az év folyamán 265.000 rubelt fektettünk építkezésbe és 130.000 rubelért vásároltunk nagyproduktivitású állatokat. Gépállományunkat két vetőgéppel, két szecskavágóval és 4 új motorral bővítettük. Egy év alatt 9 istállót és mezőgazdasági épületet építettünk. Állatállományunk száma közel 70 százalékkal emelkedett. A jövő évben tovább fogok harcolni a szocialista gazdaság fellendítéséért, a kolhozisták jólétének fokozásáért. Linder Herman, a Sztálin kolhoz elnöke. A bolsevik párt soraiban pár héttel ezelőtt történt. Kéréssel fordultam az üzem elsőfokú pártszervezetéhez, hogy vegyenek fel a bolsevikok nagy pártjának soraiba. Az volt a kívánságom, hogy tagja legyek annak a dicső élcsapatnak, amely Lenin zászlaját Sztálin elvtárs vezetésével győzelemről győzelemre viszi. Az elsőfokú pártszervezet helyt adott kérésemnek. A párt katonája, kommunista lettem. Ez volt életem legnagyobb eseménye. Nem szívesen gondolok vissza a kapitalista múltra, amely telítve volt szenvedéssel, nyomorral és nélkülözéssel. Tűrnöm kellett a proletár asszony minden megaláztatását. De most, amikor az új év küszöbén állok és mint a bolsevik párt tagja indulok el a nagyszerű szovjet élet örömeinek megsokszorozásáért, a kommunizmus építéséért folyó harc újabb esztendejébe, a múltra való visszaemlékezés csak fokozza a szocializmus és a béke ellenségeivel szemben érzett gyűlöletemet. Megújult erővel veszem ki részem abból a munkából, amelyet a szovjet emberek Hazánk hatalmának megerősítéséért, a béke megvédéséért, a kommunizmus építéséért folytatnak. Titka Gizella, a Május Elseje bútorkombinátus sztahanovistája. A kommunizmus építőit nevelem A szovjet nép, a bolsevik párt és személyesen Sztálin elvtárs vezetésével a kommunizmus nagy építkezésein dolgozik. Én, mint a dolgozó ifjúság középiskolája helyettes igazgatója és tanítója, tudatában vagyok annak, hogy iskolánk diákjainak nevelése, akik munkájukat abba nem hagyva tanulnak, a kommunizmus építése ügyét szolgálja. Ezért életcélomnak tartom, hogy munkámmal hozzájáruljak nagy szovjet Hazánk építőinek neveléséhez. Büszkén gondolok arra, hogy azok közül, akiket tanítottam, többen, mint például Jesznicki György, Boksai Gyula, az uzshorodi állami egyetemen képezik magukat tovább, Pekárcsik elvtárs pedig a kievi mezőgazdasági intézet hallgatója. Mások, így Weisz Livia és Kovács András, a tanítóképző intézet magántanulói, már tanítanak is a falvakban. A most folyó tanévben is minden erőmmel azon leszek, hogy a tanulókat felvértezzem a szovjet tudomány ismereteivel, a szovjet hazafiasság érzésével és a kommunizmus aktív építőivé neveljem őket. Zelmanovics I., az esti középiskola helyettes igazgatója.