Vörös Zászló, 1952. január-június (8. évfolyam, 1-54. szám)

1952-01-01 / 1. szám

Kedd, 1952 január 1. A KOMMUNIZMUS GYŐZELME FELÉ Láttam a szeretett Moszkvát Moszkva iránti szeretetem és elragadtatásom még jóval felszabadulásunk elő­tt kezdő­dött. Tudtam, hogy Moszkva felől sugározza be az egész emberiséget a szabadság gon­dolata és biztos voltam abban, hogy ez a szabadság egyszer eljön a Kárpátok gerincein át a mi területünkre is, hogy a berehovói dolgozók is ledob­ják egyszer magukról a ki­zsákmányolok igáját és a szovjet emberek példája nyo­mán felépítik boldog szocialis­ta életüket. A szabadság el is jött a kárpátontúli földre, így nekem is beteljesedett más vágyaim között az a vá­gyam is, hogy meglássam Moszkvát. Felejthetetlen benyomást tett rám a nagy­város. Jártam a Vörös Téren, megtekintettem a Lenin Mauzóleumot. Lélek­­zet visszafojtva, meghatódot­­tan álltam meg az előtt,a hely előtt, ahol a bolsevik párt megalapítójának, a szovjet ál­lam megteremtőjének— Lenin elvtársnak teteme fekszik. . Hosszasan járkáltam a Kreml körül. Csodálattal néz­tem azt az épületet, amelyben a világ dolgozóinak lángelmé­­­jű vezére, mindnyájunk szere­tett atyja, Sztálin elvtárs dol­gozik. Örökké emlékezni fogok an­nak a kiállításnak meglátoga­tására, amelyen bemutatták a Sztálin elvtárs 70. születés­,­napjára a világ minden tájá­ról érkezett ajándékok töme­gét. Utaztam a Metrón és cso­dálattal bámultam meg az új, hatalmas épületeket. Mindenütt testvéri szeretet­tel fogadtak bennünket a moszkvaiak. Ez a látogatás megerősítette bennem a Ha­zám népes testvéri barátsága megingathatatlanságába ve­tett hitet és új erőt kölcsön­zött a további munkasikerek­ért, a kommunizmus építésé­ért folyó harchoz. Kató Margit, az ivanivkai szőlőszovház csoportvezetője, a »Szo­cialista Munka Hőse«. Édes testvéreim Az a megbecsülés és szere­tet, amit mi, kárpátontúliak érzünk nagy Hazánk testvér­népei iránt, arra ösztönzi fi­­­atalságunkat, hogy az ország legkülönbözőbb részein vegye ki részét a kommunizmus épí­téséből. Ez év őszén — ettől a vágy­tól hajtva — magam is elin­dultam, hogy megismerked­jem szűkebb Hazám, Ukrajna számomra eddig ismeretlen vidékeivel, embereivel, mun­kámmal hozzájárultak terme­lési sikereik növeléséhez. A Zaporozsjei területi aki­­movkai Hruscsov kolhoznak sokezer hektár gyapotültetvé­nye van. A betakarításkor szükség volt ott minden dol­gos kézre. Örömmel fogadtak, szívesen tanítottak s legjobb sztahanovistáik munkamód­szereinek elsajátítása után, már az első napokban, 80-85 kg gyapotot szedtem le min­den nap, a norma szerinti 30 kg helyett. M­unkámat nagyra értékel­ték az akimovkai kolhozisták. Azonkívül, hogy bőséges fize­tést kaptam, elhalmoztak a jó munkásnak kijáró tisztelet sok más jelével. Jól használtam fel szabad­időmet is. Örökké emlékezetes élményem marad találkozá­som az Azovi- és a Fekete-ten­­gerrel. Sok más kiránduláson is részt vettem. Sűrűn látogat­tam az akimovkai klubokat, könyvtárat, mozit és színhá­zat. A Hruscsov kolhoz tagjai őszintén érdeklődtek a felől, hogyan élnek és dolgoznak az emberek nálunk, a legfiata­labb szovjet területek egyikén. Sokat beszéltem nekik régi életünkről és azokról a hatal­mas változásokról, melyeket a sztálini napfény keltett ná­lunk életre. A Hruscsov kolhoz tagjai­tól, mint édes testvéreimtől vettem búcsút. Kiss Károly, Popovo. falvak magyarajkú dolgozói magyarnyelvű könyveket ol­vasnak, magyar dalokat éne­kelnek. Anyanyelvükön tanul­nak az iskolák diákjai. Újabb felvirágzást ért el az elmúlt év folyamán körzetünk formá­jában nemzeti, tartalmában szocialista kultúrája. * * * De mi előre nézünk. Továb­bi nagy lépést akarunk tenni az új évben a kommunizmus győzelme felé. Azt akarjuk, hogy gyáraink­ban ne csak egyes kiváló szta­hanovisták legyenek, hanem egész műhelyek, egész gyá­rak váljanak sztahanovisták­ká, hogy még több kiváló mi­nőségű téglát és cserepet gyártsunk a kommunizmus nagy építkezései számára, hogy a dolgozó lakosságot elegendő olcsó és jó árucik­kel lássuk el, hogy min­den téren közeledjünk az áru­bőség megteremtéséhez, amely a kommunista társadalom alapfeltétele. Azt akarjuk, hogy szőlőül­tetvényeinken, gyümölcsöse­inkben és kolhozmezőinken még nagyobb, még gazda­gabb terméseket érjünk el. Nem elégszünk meg azzal, hogy kolhozaink állatállomá­nya az elmúlt év folyamán lé­nyegesen megnövekedett. O­­lyan bőséget akarunk elérni állati termékekből, hogy min­denütt még több legyen a hús, a tojás, a tej, a vaj. Azt akarjuk, hogy minden dolgozó nemcsak szakmájá­ban jól képzett, de művelt em­berré váljék. Azért harcolunk, hogy a falu és a város között még fennálló ellentétet telje­sen eltüntessük, hogy telje­sen felszámoljuk a fizikai és szellemi munka közötti kü­lönbséget. Eddigi sikereink tartóssága és a további eredményeink at­tól függnek, milyen gyors ütemben tudunk megszabadul­ni a kapitalizmus még fenn­álló csökevényeitől. Ezért min­den erőnkkel arra fogunk tö­rekedni, hogy elsajátítsuk a világ leghaladóbb tudomá­nyát, a marxizmus—leniniz­­must, hogy a szovjet kultúra kincsestárából merítve, fej­lesszük formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultú­ránkat. A kommunizmus magasla­tai felé vezet bennünket a párt, a nagy Sztálin. A párt irányí­tása alatt, Sztálin elvtárs ve­zetésével, az új esztendőben­­ további diadalokat fogunk aratni a kommunizmus győ­zelméért folyó harcokban. Sas A. VÖRÖS ZÁSZLÓ AZ 1951. ÉV SIKEREINEK SZÁMADATAI Körzetünk pártoktatási há­lózata az 1951—52-es tanév­ben jóval nagyobb számú ta­nulót ölel fel, mint a megelő­ző tanévben. Míg 1951-ben a pá­­litiskolákban és politikai tanu­lókörökben 1.300 ember tanult, addig a most folyó tanév ta­nulóinak száma 1.740. A marxizmus-leninizmust 166-an tanulmányozzák önállóan. * * * Az elmúlt év alatt a falusi és szakszervezeti klubokban 2.400 előadást tartottak politi­kai, gazdasági, természettudo­mányi és más kérdésekről. Az előadásokat körülbelül 300.000-en hallgatták meg. * * * A falvak könyvtárai, a be­­rehovói körzeti és városi könyvtárak könyvállománya az elmúlt évben 22.000 kötet könyvvel gyarapodott. A kör­zet klubjai 42.000 könyvet és brosúrát kaptak. * * * A körzeti posta dolgozói a rádiósításban elért sikerekkel fogadják az új évet. Dobro­­szilján egy falvakközi rádió­központot létesítettek, amely 1.357 rádió, vagy hangszóró kiszolgálására alkalmas. Csu­pán Dobroszilján 156, Oroszi­­evón 150 házban szereltek fel hangszórót. Nagyszámú hangszórót szereltek fel Ho­mokon, Gyidovón és más fal­vakban. A rádióhálózatba be­kapcsolásra készen áll Vári, Borzsova, Muzsjevo, V.-Bé­­gány és M.-Bégány is. * * * A körzet egészségügyi intéz­ményeinek ellátására 1951-ben csak a helyi költségvetésből 6 millió 650 ezer rubelt for­dítottak. * * * A kereskedelmi szervek eb­ben az évben a körzet dolgo­zóinak 5 millió rubel értékű áruval többet adtak el, mint az 1950-es évben. Az év folya­mán a dolgozók többek között 140 darab kerékpárt és 45 da­rab motorkerékpárt vásárol­tak. 3. oldal A KOMMUNIZMUS AKTÍV ÉPÍTŐI BÁLINT ETEL, a Lenin kolhoz zöldségtermelő csoportvezetője SEBESTYÉN KÁROLY, az Engelsz kolhoz szőlőtermelő brigádvezetője Emlékezetes nap Rövidesen egy éve lesz an­nak, hogy a megnagyobbodott Sztálin kolhoz tagjai beszá­moló-választó gyűlésükön megválasztottak a kolhoz el­nökének. Ez nemcsak nagy megtisz­teltetés volt számomra, de ko­moly felelősséget is hárított rám. Ezen az emlékezetes na­pon elhatároztam, hogy min­den tudásomat a kolhoz kö­zösségi gazdasága megszilár­dításának szentelem. Eredményeink­ az elmúlt év alatt a kolhoz gazdasági megerősítéséről tanúskodnak. Pénzjövedelm­ünk megközelíti a 2,5 millió rubelt. A kolhoz oszthatatlan alapja 396.000 rubellel növekedett. Az év fo­lyamán 265.000 rubelt fektet­tünk építkezésbe és 130.000 rubelért vásároltunk nagypro­­duktivitású állatokat. Gépál­lományunkat két vetőgéppel, két szecskavágóval és 4 új motorral bővítettük. Egy év alatt 9 istállót és mezőgazda­­sági épületet építettünk. Állat­állományunk száma közel 70 százalékkal emelkedett. A jövő évben tovább fogok harcolni a szocialista gazda­ság fellendítéséért, a kolhozis­ták jólétének fokozásáért. Linder Herman, a Sztálin kolhoz elnöke. A bolsevik párt soraiban pár héttel ezelőtt történt. Kéréssel fordultam az üzem elsőfokú pártszervezetéhez, hogy vegyenek fel a bolsevi­kok nagy pártjának soraiba. Az volt a kívánságom, hogy tagja legyek annak a dicső élcsapatnak, amely Lenin zászlaját Sztálin elvtárs veze­tésével győzelemről győze­lemre viszi. Az elsőfokú párt­­szervezet helyt adott kérésem­nek. A párt katonája, kommu­nista lettem. Ez volt életem legnagyobb eseménye. Nem szívesen gondolok vissza a kapitalista múltra, amely telítve volt szenvedés­sel, nyomorral és nélkülözés­sel. Tűrnöm kellett a proletár asszony minden megalázta­tását. De most, amikor az új év küszöbén állok és mint a bolsevik párt tagja indulok el a nagyszerű szovjet élet örö­meinek megsokszorozásáért, a kommunizmus építéséért folyó harc újabb esztendejébe, a múltra való visszaemlékezés csak fokozza a szocializmus és a béke ellenségeivel szemben érzett gyűlöletemet. Megújult erővel veszem ki részem abból a munkából, amelyet a szovjet emberek Hazánk hatalmának megerő­sítéséért, a béke megvédésé­ért, a kommunizmus építésé­ért folytatnak. Titka Gizella, a Május Elseje bútorkom­­binátus sztahanovistája. A kommunizmus építőit nevelem A szovjet nép, a bolsevik párt és személyesen Sztálin elvtárs vezetésével a kommu­nizmus nagy építkezésein dol­gozik. Én, mint a dolgozó ifjúság középiskolája helyettes igaz­gatója és tanítója, tudatában vagyok annak, hogy iskolánk diákjainak nevelése, akik mun­kájukat abba nem hagyva ta­nulnak, a kommunizmus építé­se ügyét szolgálja. Ezért élet­célomnak tartom, hogy mun­kámmal hozzájáruljak nagy szovjet Hazánk építőinek ne­veléséhez. Büszkén gondolok arra, hogy azok közül, akiket taní­tottam, többen, mint például Jesznicki György, Boksai Gyu­la, az uzshorodi állami egyete­­­men képezik magukat tovább, Pekárcsik elvtárs pedig a ki­­evi mezőgazdasági intézet hallgatója. Mások, így Weisz Livia és Kovács András, a ta­nítóképző intézet magántanu­lói, már tanítanak is a falvak­ban. A most folyó tanévben is minden erőmmel azon leszek, hogy a tanulókat felvértezzem a szovjet tudomány ismere­teivel, a szovjet hazafiasság érzésével és a kommunizmus aktív építőivé neveljem őket. Zelmanovics I., az esti középiskola helyet­tes igazgatója.

Next