Vörös Zászló, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1954-01-03 / 1. szám
2. oldal * Erősödjék és virágozzék a szovjet népek * * A nagy beteljesülés évei Amikor a szovjet emberek összegezik a múlt év eredményeit és fogadják az új évet, büszkeséggel látják, hogyan válik még fényesebbé és gazdagabbá életünk, hogyan virul minden évben még dúsabban,csodásabban a szeretett ország. Életerő és ifjúi tevékenység jellemzi országunk minden napját, minden új évet. Az új világ és építői sorsa — soha ki nem fogyó erő és törekvésteljes ifjúság. Az 1953. évet új győzelmeink, a kommunizmus fényes csúcsaihoz való gyorsabb előrehaladásunk kezdete jellemzi. Sikeresen teljesül az ötödik ötéves terv. Az ipari termékek kibocsátásának színvonala két és félszer múlta felül a háború előttit. Országunk előtt óriási lehetőségek tárulnak fel a szovjet nép jólétének a történelemben eddig nem látott gyors fellendítéséhez. Tudjuk, hogy abban az országban élünk, ahol a legfontosabb feladat a nép szüntelenül növekvő anyagi és kultúrszükségleteinek maximális kielégítése. Forró szeretet és a szovjet emberről való gondoskodás hatja át a Párt és a Kormány azon intézkedéseit, melyek az ipar és a mezőgazdaság további fellendítésére, a lakosság népszükségleti cikkekkel való ellátása fokozására irányulnak. A Párt és a Kormány gondoskodása mindenben megnyilvánul. A legközelebbi két-három évben 750 ezer új traktor megy ki a kolhozmezőkre. A traktorok még könynyebbé teszik a mezőgazdaság munkáját. Gyorsan, nagyon gyorsan megindul a kereskedelmi hálózatba a legértékesebb áruk, a legkülönbözőbb élelmiszerek áradata. És az egész országban folyó lakásépítkezés nem értékes ajándék-e a szovjet ember számára! »Mennyire örül egész családom, hogy az új év előtt elkészült sokemeletes háztömb egyik háromszobás lakásába költözhetett. Világos, tágas a lakás, fürdőszoba, gáztűzhely van benne, az épület előtt parkot létesítettek, külön játszótérrel a gyermekek számára. Elnézem az ablakból a parkot és azt gondolom, lesz hol játszaniok gyermek GERASZIMOVA VALÉRIA keimnek« — írja hálatesten egy szövőnő, sokgyermekes anya. A szovjet ember igényei, hajlama és ízlése iránti nagy figyelem nyilvánul meg azokban a kormányhatározatokban, amelyek arra irányulnak, hogy a néptömegek élete eddig soha nem tapasztalt magas színvonalra emelkedjék, hogy népünk lépten-nyomon élvezze a kommunizmushoz közeledésünk gyümölcseit. — A szovjet ember méltó arra a legszebbre, amit a művészet ad — mondotta Sumjacka J., a Trjohgornaja manufaktúra textilkombinátus festőművésze. Megmutatta nekünk munkáit. — Mindezt — és a festőnő elénk tett egy szövetet, melyen mintha az orosz mese varázslatosan szép jelenetei elevenedtek volna meg, — népi motívumok alapján festettem, takaróknak, drapériáknak, függönyöknek. Ezt pedig, — mutatott rá egy ezüstös gyermekláncfűvel finoman díszített, bársonypuha szövetre, — női háziruhára. Amint látják — a művésznő egy pillanatig keresi a legmegfelelőbb szót — otthonos külseje van. És nemcsak az anyagi javak a szovjet ember vívmányai. Gazdagok és változatosak szellemi örömei is. Országunkban nincs olyan ember, kinek ehhez ne lenne köze. A kulturmunka milyen friss, eredeti formái láthatók a kolhozokban, a gyárakban, a távoleső munkahelyeken is. A Krasznojarszki országrész szovházait vándorklub-lektérium szolgálja ki. A gépkocsira hangerősítőt, mikrofont, hangszórót, mozivásznat szereltek fel, összerakható padokat, asztalokat visznek magukkal, sátrat vernek. Milyen jó — írják az országrész traktoristái, — hogy a munkanap után, három méternyire a barázdától, előadást hallgathatunk a nemzetközi helyzetről, filmeket tekinthetünk meg.• Milyen elképesztő az ellentét a szovjet emberek e fényes, sokoldalú élete— és a tőke országai dolgozóinak örömtelen tengődése között! Borzasztó »ajándékokat« hozott minden új év a dolgozóknak. »Mi csak a kizsákmányolásra vagyunk jók, de nincs jogunk emberi életet élni.« — mondta fájdalommal és haraggal egy spanyol ifjúmunkás a gyár igazgatóhelyettesének, amikor az megtagadta tgye az engedélyt, hogy bekötözzék egy nyomorúságos odúba. De a tőke vasmarkában sínylődő embereket nemcsak könyörtelenül kiszakmányolják, nemcsak embertelen körülmények közepette tartják: néha egyszerűen, nyíltan kereskednek velük. »Japánban, ahol a rabszolgakereskedelem virágzik..., — írja az »United States News and Worldriport« reakciós amerikai lap, — egy fiatal japán falusi leány sokkal kevesebbe kerül, mint egy fajtiszta kutya, vagy macska. A dolgozók sóhaja száll a gyarmati és függő országok felől. »A mi országunkban, — mondotta a Szakszervezetek III. Világkongresszusán Alfredo Sandoval, Honduras banánültetvényei dolgozóinak küldötte, — a munkások tűrhetetlen nyomor, éhség és kizsákmányolás közepette élnek... A munkások 60 százaléka sárgalázban, tüdőbajban, mérgezésben hal meg, melyet az egészségtelen munkakörülmények okoznak«. »Délkelet-Ázsia parasztjai egészen halálukig fiatalok maradnak. — mondotta fájdalommal az ifjúság egyik konferenciáján Pakisztán képviselője. — Hogy lehetnének nálunk öreg emberek, amikor a hindu átlagos életkora 23 év. Mi a halál bilincseiben születünk és élünk«. Nagy, pezsgő, alkotó építéssel teli élet — a szocialista ország embereinek ragyogó sorsa. És amíg a reménytelenül korhadt kapitalista világban az uj év , az uj eszeveszett fegyverkezési hajsza, a növekvő gazdasági válság és a néptömegek további elszegényedése évét jelenti, addig országának teljhatalmú gazdája, a szovjet ember Számára minden uj év új örömet, uj sikert, uj győzelmet hoz... És pohárral a kezében köszöntve az 1954. évet, a szovjet ember teljes joggal, bízvást mondja: — Boldog új évet! Sok szerencsét, elvtársak! * * Nagyszerű távlatok A berehovói ruhagyár még fiatal üzem. Mindössze nyolc új évet ért meg. De minden egyes esztendő újabb és újabb hatalmas fejlődést hozott. Nem volt olyan év, amely ne adott volna nekünk valami nagyszerűt, eddig nem látottat, soha nem alkalmazottat. Évről-évre rohamosan növekedett árutermelésünk, javult termékeink minősége, csökkent önköltsége. Az 1953-as évben a ruhagyár kollektívája becsülettel eleget tett az elé tűzött nagy feladatoknak. Az év folyamán 17 dolgozónk kétévi, 53 pedig másfél évi feladatát teljesítette, többszáz munkásunk termelt állandóan jóval terven felül. Sikerrel küzdöttünk azért, hogy a szovjet emberek egyre olcsóbb és jobb minőségű árut kapjanak. Két százalék helyett több, mint négy százalékkal csökkentettük az áruk önköltségét, 97,59 százalék elsőosztályú terméket bocsátottunk ki. Megtakarítottunk közel ötezer méter selyemanyagot, több, mint 8.600 méter gyapotkelmét. Évi termelési tervünket már december 22-re végrehajtottuk. Az új esztendőben még jobb eredmények elérésére törekszünk. Az áru kibocsátását 25 százalékkal fogjuk megnövelni. Míg 1953-ban egyegy munkásunk évi átlagos termelése 92 ezer rubel értékű áru volt, addig 1954-ben ez aeljesítmény több, mint 102 ezer rubelre emelkedik. A termékkibocsátás ily nagyfokú emelkedését a testvéri köztársaságoktól kapott gépezeteink jobb kihasználásával, új gépek felszerelésével, az élenjáró tapasztalatok felhasználásával és összes belső tartalékaink teljes kihasználásával érjük el. Az új év első napjaiban lép szembe újonnan felszerelt, 46 munkahelyes futószalagunk, amelyen új árufajtát, síruhákat fogunk gyártani. Az új futószalag felszerelése, a munkatermelékenység emelkedése lehetővé teszi, hogy a jövő évben 12 millió rubel értékű áruval többet adjunk a szovjet dolgozóknak, mint az elmúlt évben. Gondolunk gyárunk dolgozói jóléti viszonyainak megjavítására is. Az 1954. évben egy egyemeletes lakóházat építünk számukra, üzemi óvodát létesítünk 60 gyermek befogadására. Szép a jelenünk, de még szebb, biztatóbb a jövőnk! Halasina Olga, a ruhagyár főmérnöke. VÖRÖS ZÁSZLÓ Péntek, 1954. január 1. Az új ház boldog lakója Fellélegzett, megkönnyebbült, emberi életet kezdett élni kilenc évvel ezelőtt Vári dolgozó népe. A felszabadult, megújhódott, szabad, jómódú élet kifejezésre jut falunk külsején is. Utcáink tiszták, rendezettek, s ami a legjellemzőbb, hosszabbak lettek. Több, mint 300 új ház nőtt ki gombamódra a jólét áldásos eseje nyomán. A falu főutcája, a Sztálin út, több, mint 20 új házzal hosszabbodott meg. Az új házak tulajdonosai részint fiatal kolhozista házaspárok, akik a kapitalista körülmények között nem is gondolhattak volna házépítésre, részint idősebb kolhozisták, akik régi, sötét, egészségtelen kis házaikból költöztek át tágas, világos, 3—4 helyiségből álló új otthonunkba. Az utóbbiak közé tartozom magam is. A Szovjet Állam módot adott nekem új ház építésére. Hogy mi mindent kaptam az államtól az építkezéshez, sok felsorolni is. Csak készpénzben, hosszúlejáratú kölcsön formájában 4.000 rubelt, olcsó cserepet és téglát, meszet, faanyagot, így vált valósággá régi álmom, elkészült új házam. Egy szoba, a konyha már le van padlózva, szépen kifestve, bevezettük a vezetékes rádiót, néhány új bútordarabot szereztünk be. Mik a terveink a jövőre? Tovább szépítjük otthonunkat, újabb bútorokat, rádiót, kerékpárt vásárolunk. Tavasszal bevezetjük a villanyt. Mindezt könnyen megtehetjük, hiszen hárman keresünk a családban. Két leányom a Sztálin kolhozban dolgozik, munkanapjaikra szépen kaptak terményt és pénzt is. Én, mint a »kampánykombinát« építkezési brigádvezetője, szintén jó fizetést kapok. Azzal az elhatározással búcsúzom az 1953. évtől, hogy az 1954. évben még jobb munkával, nagyobb igyekezettel dolgozom népünk jóléte emelése érdekében. Filé János, Vári. Az újabb sportsikerekért Élményekben gazdag, eredményekben dús volt számomra az 1953. esztendő. Harmadik éve vagyok a »Sparták« sportegyesület ukrajnai asztalitennisz bajnoka. Ebben az évben pedig én képviseltem Ukrajnát a Leningrádban megtartott összszövetségi női asztalitennisz versenyen. Mint sportoló, sokat utaztam, megismerkedtem nagy Hazánk gyönyörű városaival, barátságot kötöttem országunk különböző nehezetiségű dolgozóival. Nagy hatással volt rám Leningrád, Hazánk egyik legszebb városa. A hős város történelmi nevezetességű épületei előtt életre keltek képzeletemben a történelem lapjai, az Októberi Forradalom dicső harcai, amelyekből új, szocialista életünk, népeink testvéri barátsága fakadt. Az Októberi Forradalom vívmányai tették lehetővé számomra is, hogy sportsikereket érhessek el. Felejthetetlen élmény volt moszkvai tartózkodásom. Fő-ujj városunk valóban az ország dobogó szíve. Moszkva egyre szebb és nagyszerűbb lesz. Megcsodáltam a Lenini hegyiken az idén megnyitott új egyetem épületét. Számos új magasépület ad otthont új szovjet emberek jólétét szolgáló intézményeknek, lakást a dolgozóknak. Moszkvában megismerkedttem és az összszövetségi versenyén ismét találkoztam Jermalajova elvtársnővel, az OSzFSzK asztalitennisz bajnoknőjével. Ismeretségünk rövidesen igaz barátsággá mélyült. Baráti mérkőzésekre hívott meg, bátorított, tanított. A mai nappal új év kezdődik. Bízom benne, hogy ez a múlt évinél is szebb sikereket hoz. A magam részéről mindent el fogok követni azért, hogy az 1954. év a szovjet sport további fejlődésének évei legyen. Major Mária, az USzSzK női asztalitennisz bajnoka. ъ ■ I A berehovói kenyérgyárban 1953-ban üzembehelyezték az OSzFSzI sebekinci gépgyárától kapott szalagrendszerű kemencét. E kemence üzembehelyezése felére csökkentette a kenyér sütési idejét. , A felvételen: PÁL Károly (balról) és SÜTŐ István pékek, az ujj kemencénél, munka közben. Garanyi J. [elvétele]