Vörös Zászló, 1963. január-június (19. évfolyam, 1-87. szám)

1963-01-01 / 1. szám

2. oldal VÖRÖS ZÁSZLÓ 1963 január 1. kedd üdvözöljétek őket barátaim! Az anya haragudott, ,sirt, majd rimánkodott. — Hagyd abba, anyám — ajánlotta a fia. — Nem azo­kat az időket éljük, a szovjet emberek már a csillagokig szállnak. — Idők, idők. — De en­gem az isten megbüntet érte­tek, én felelősséggel tartozom az úr előtt. — Milyen bűn az anyám, hogy mi tanulunk, emberi éle­tet élünk és magunk építjük boldogságunkat a földön, — fordultak anyjukhoz leányai. — Hogy felnőttetek, még a tanácsaimra sem hallgattok — panaszkodott az. — Talán nem hallgattunk magára? — kérdezte Ilonka. — A maga akarata számunk­ra törvény. Csak a szektába nem járhatunk, mert az bol­dogtalanságon kívül semmit sem ad nekünk. Valamikor Pilipék a legel­­vakultabb szektánsok voltak Iloncán. Gyermekeiket is eb­ben a szellemben nevelték. De ime, a gyerekek felnőt­tek, a világosság felé fordul­tak. Mária lányuk termelési munkájával egyidejűleg szülő­falujában megszerezte a kö­zépiskolai végzettséget, jelen­leg középfokú szakiskolában tanul. Ilonka pedig jól dolgo­zik a fogyasztási szövetkezet­ben. Odaadó elárusító­­, aki udvariasan szolgálja ki a vá­sárlókat. Vaszil a falu egyik legjobb gépkocsivezetője. Az anya vele vitázik legtöbbet Ahányszor csak beszél neki arról, hogy a szentírás tiltja a táncot, a fiú így válaszol: — Sötétfejű emberek írták az evangéliumot. Maga anyám, régen azt mondta, hogy a gép­kocsi a boszorkány találmá­nya. Pedig nincs abban semmi ördöngösség. Ahogy vezetem, úgy megy. Hogyha a motort nem javítják ki, az ördög sem mozdítja ki helyéből. A villanyról azt állította, hogy sátáni kigondolás. Most pedig nem tud nélküle élni. Mit lehet minderre monda­ni? Az anyának be kellett is­mernie gyermekei előtt, hogy helyesen cselekszenek, ő ma­ga is látja, hogy a szekta presbitere nem úgy tesz, mint ahogy tanítja. Jó gondolatok sarjadnak az idős asszony lelkében. Azok kétségtelenül nagyszerű hajtá­sokat hoznak. ...Forognak a párok a tánc ütemére. A bányászok kultur­házában az ifjúság álarcosbál­ját tartja. Közöttük vannak Pilipék gyermekei is. Kívánjatok nekik, baráta­im, boldog Újévet. Popovics I., az Im­k­ei Bányaigazgató­ság helyettes párttitkára. Zsarikov V. rajza, (A TASZSZ fotokrónikája). Az egész brigád­­ az ünnepi asztal körül A váltás befejeződött. Elcsen­desedett a munkapadok za­katolása, de a munkásnők nem hagyják el a műhelyt. Körülfog­ják Szekeres Szergejt, a szerelő­műhely mesterét, aki Gábor Ir­ma brigádvezetővel együtt mun­kájaik eredményét összegezte. Irma leírta az utolsó számot, be­zárta a naplót, s huncut mosoly­­lyal fordult barátnőihez: — Nos, lányok, hogy gondol­játok? Melyik évben vagyunk? — Csakis 1962-ben, — vála­szolt Jolán, a brigádvezető hú­ga. — De mit akarsz ezzel mon­dani? —Azt, hogy nem találtad el! Már egy hónapja hogy az 1963. év januárjának javára dolgo­zunk. A tényezők felélénkültek, s megbeszélték az új esztendő meg­ünneplését. Több javaslat volt, de mégis valamennyien úgy gon­dolták, hogy együtt kell ünne­pelniük, hiszen együtt dolgoznak , egész évben. A vitát Tellya Ilo­­­­na szakította félbe: — Tudjátok mit? Jöjjünk ösz­­sze nálam, otthon, mint az Októ­beri ünnepekre. — Igazad van Ilonka. — he­lyeselték barátnői, Turda Irma és Bucsella Ottilia. ...A tényezőnők elsőknek fe­jezték be az újév előtti váltást. Teliga Ilona mielőtt haza indult volna, ismét megemlítette barát­nőinek: — Ne feledkezzetek meg róla, hogy nálunk gyülekezünk. Az egész brigád együtt ünne­pelte az újévet. Viner D. Vinohnadovói Bútorgyár. A harcban nem lehet megállni Két ifjú tekint ránk a képről.­­ Arcuk fáradtnak, kimerültnek­­ látszik. Szemükből rendkívüli életöröm, az emberek iránti for-­­ ró szeretet sugárzik. . Ezt a felvételt a «Magyar hő-­­­sök Spanyolországban» című könyvben közölték, melyet 1938-­­ ban adtak ki Prágában. Az e egyik ifjú, Ébert Imre hadnagy, már régen nincs az élők sorá­ban. Spanyolország barrikádjain­ szűnt meg dobogni szíve, amikor lángba borult ez a sokat szenve­dett ország. A másik ifjút, Reismann Meny­hértet, Berehovón jól ismerik. A forradalmi szikra, mely már 15 éves korában fellobbant szivé­ben, egész életén át lángol és­­ erőt ad neki harcához. Nemes lelkű ember ő, aki teljes szivé­ből szereti az életet, embertár­sait. Nekik szenteli egész életét. Reismann elvtárs 1922-ben már a vinohradovói kerületi komszo­­molt vezette, melynek 7 évig volt a titkára. A 30-as években az éhség és a munkanélküliség az emberek ezreit kényszerítette kivándor­lásra. Reismann Menyhért, amikor elhagyta szülőföldjét, nem kincs­­keresésre gondolt, hanem csak hogy megéljen valamiből, s to­vább harcolhasson a fasizmus el­len, a dolgozók szabadságáért. Jól tudta, hogy a tőkés urak mindenütt egyformák, s úgy néznek a munkásokra, mint az igavonó állatokra. Belgium. Sok helyen dolgozott a fiatal kommunista. Cipő- és bútorgyárakban, de bárhol is volt, nem tudott megbékélni az ott uralkodó renddel, a kapita­­listák ellen vezette a munkáso­kat, sztrájkokat szervezett, a munkakörülmények megjavításá­ért, a munkabér emeléséért. Gyakran volt része megtorlás­ban. Reismann elvtárs a párt felhí­vására Spanyolországba megy, ahol fegyverrel a kezében harcol az elnyomott nép szabadságáért. — Feledhetetlen évek voltak azok, — emlékszik vissza Reis­mann elvtárs. — Számomra a legszentebb az életben a harc. Visszatérve Spanyolországból­­ belkapcsolódik a földalatti mun­kába, illegalitásba vonul. Elkese­redetten harcol a megszállók el­len, megpróbál a Szovjetunióba emigrálni. A fasiszták börtönbe, koncentrációs táborba zárják. A harc tüze azonban egy pil­lanatra sem lankadt benne. Ami-­­­kor a szovjet csapatok kiszaba­dították a koncentrációs táborból, minden akadályt leküzdve sie­tett szeretett szülőföldjére, mert ott sok munka várt rá. Építeni kellett az új szocialista életet. Reismann Menyhért most már­­ nyugdíjban van. — Úgy gondolom, — mond-­­­ja, — hogy egy kommunistának­­ mindaddig dolgoznia kell, amíg ■ a szive dobog, élete végéig hasz­nosnak kell lennie a párt és a­­ nép számára. Ezeket a szavakat Reismann­­ elvtárs egész tevékenysége iga­­­zol­ja. Kezdeményezésére a nyug­­­díjasok önkéntes rendfenntartó­­ osztagot szerveztek, melyben ő­­ maga is részt vesz. És milyen­­ nagy munkát fejt ki most a né­­z­eек Barátsága Házának létreho­zásánál. Üdvös tevékenységéhez­­ tartozik, hogy Horvát Ferenc 3­ nyugdíjassal együtt megszervez-­­ te a helyi honismereti múzeu­­­­mot, amelyben jelenleg több­­ mint száz különböző fénykép és­­ más anyag található a berehovói­­ kerület forradalmi múltjából. A­­ fiatal nemzedéknek tudnia kell,­­ hogy hogyan harcoltak az idős kommunisták az ő boldogságuk­ért. ☆ Világítanak az újévi fenyős lámpái. Kárpátontúl népe Új évet ünnepel. Reismann Menyhér­tű életpárjával együtt boldogan fogadja az Újévet. Az elmúl esztendő sok örömet és nagy eredményeket hozott a szovje népnek a kommunizmusért foly­tatott harcában, melyben­­­­ aktívan kivette részét. Boldog . Újévet és sok siker kívánunk Reismann Menyhértnek Zvonár V. Berehová. ZSUPANYIN I. A., a Csapa­­jev Kolhoz (Blazsijevó) cso­portvezetője hektáronként 280 mázsa cukorrépatermést ért el. SZIMKANICS M. A., az Új Életért Kolhoz fejőnője tehe­nenként több mint 3500 kilo­gramm tejet fejt. MARFICS A. SZ., a Komszo­­mol Kolhoz csoportvezetője 72,6 mázsa szemeskukoricát takarított be hektáronként. lakás szépítésére L­elkesen dolgoztak 1962 ben a berehovói Bútorkom­binát konstruktőri bárójának tag­­jai, Makovej Bogdán Romano.­­Vics, a termelési részleg vezető­­jének részvételével elkészítették egy új hálószoba berendezés mlin­­tapéldányát. A bútorok a Kijev­­ben nemrégen megrendezett köz­­társasági kiállításon második di­áfát nyertek. I Kombinátunk 1963-ban 1500 m ilyen hálószoba berendezést­­gyárt. I TURECKIJ 8 a berehovói Butorkombinát­­ technológusa.

Next