Vörös Zászló, 1963. január-június (19. évfolyam, 1-87. szám)
1963-01-01 / 1. szám
2. oldal VÖRÖS ZÁSZLÓ 1963 január 1. kedd üdvözöljétek őket barátaim! Az anya haragudott, ,sirt, majd rimánkodott. — Hagyd abba, anyám — ajánlotta a fia. — Nem azokat az időket éljük, a szovjet emberek már a csillagokig szállnak. — Idők, idők. — De engem az isten megbüntet értetek, én felelősséggel tartozom az úr előtt. — Milyen bűn az anyám, hogy mi tanulunk, emberi életet élünk és magunk építjük boldogságunkat a földön, — fordultak anyjukhoz leányai. — Hogy felnőttetek, még a tanácsaimra sem hallgattok — panaszkodott az. — Talán nem hallgattunk magára? — kérdezte Ilonka. — A maga akarata számunkra törvény. Csak a szektába nem járhatunk, mert az boldogtalanságon kívül semmit sem ad nekünk. Valamikor Pilipék a legelvakultabb szektánsok voltak Iloncán. Gyermekeiket is ebben a szellemben nevelték. De ime, a gyerekek felnőttek, a világosság felé fordultak. Mária lányuk termelési munkájával egyidejűleg szülőfalujában megszerezte a középiskolai végzettséget, jelenleg középfokú szakiskolában tanul. Ilonka pedig jól dolgozik a fogyasztási szövetkezetben. Odaadó elárusító, aki udvariasan szolgálja ki a vásárlókat. Vaszil a falu egyik legjobb gépkocsivezetője. Az anya vele vitázik legtöbbet Ahányszor csak beszél neki arról, hogy a szentírás tiltja a táncot, a fiú így válaszol: — Sötétfejű emberek írták az evangéliumot. Maga anyám, régen azt mondta, hogy a gépkocsi a boszorkány találmánya. Pedig nincs abban semmi ördöngösség. Ahogy vezetem, úgy megy. Hogyha a motort nem javítják ki, az ördög sem mozdítja ki helyéből. A villanyról azt állította, hogy sátáni kigondolás. Most pedig nem tud nélküle élni. Mit lehet minderre mondani? Az anyának be kellett ismernie gyermekei előtt, hogy helyesen cselekszenek, ő maga is látja, hogy a szekta presbitere nem úgy tesz, mint ahogy tanítja. Jó gondolatok sarjadnak az idős asszony lelkében. Azok kétségtelenül nagyszerű hajtásokat hoznak. ...Forognak a párok a tánc ütemére. A bányászok kulturházában az ifjúság álarcosbálját tartja. Közöttük vannak Pilipék gyermekei is. Kívánjatok nekik, barátaim, boldog Újévet. Popovics I., az Imkei Bányaigazgatóság helyettes párttitkára. Zsarikov V. rajza, (A TASZSZ fotokrónikája). Az egész brigád az ünnepi asztal körül A váltás befejeződött. Elcsendesedett a munkapadok zakatolása, de a munkásnők nem hagyják el a műhelyt. Körülfogják Szekeres Szergejt, a szerelőműhely mesterét, aki Gábor Irma brigádvezetővel együtt munkájaik eredményét összegezte. Irma leírta az utolsó számot, bezárta a naplót, s huncut mosolylyal fordult barátnőihez: — Nos, lányok, hogy gondoljátok? Melyik évben vagyunk? — Csakis 1962-ben, — válaszolt Jolán, a brigádvezető húga. — De mit akarsz ezzel mondani? —Azt, hogy nem találtad el! Már egy hónapja hogy az 1963. év januárjának javára dolgozunk. A tényezők felélénkültek, s megbeszélték az új esztendő megünneplését. Több javaslat volt, de mégis valamennyien úgy gondolták, hogy együtt kell ünnepelniük, hiszen együtt dolgoznak , egész évben. A vitát Tellya Ilona szakította félbe: — Tudjátok mit? Jöjjünk öszsze nálam, otthon, mint az Októberi ünnepekre. — Igazad van Ilonka. — helyeselték barátnői, Turda Irma és Bucsella Ottilia. ...A tényezőnők elsőknek fejezték be az újév előtti váltást. Teliga Ilona mielőtt haza indult volna, ismét megemlítette barátnőinek: — Ne feledkezzetek meg róla, hogy nálunk gyülekezünk. Az egész brigád együtt ünnepelte az újévet. Viner D. Vinohnadovói Bútorgyár. A harcban nem lehet megállni Két ifjú tekint ránk a képről. Arcuk fáradtnak, kimerültnek látszik. Szemükből rendkívüli életöröm, az emberek iránti for- ró szeretet sugárzik. . Ezt a felvételt a «Magyar hő-sök Spanyolországban» című könyvben közölték, melyet 1938- ban adtak ki Prágában. Az e egyik ifjú, Ébert Imre hadnagy, már régen nincs az élők sorában. Spanyolország barrikádjain szűnt meg dobogni szíve, amikor lángba borult ez a sokat szenvedett ország. A másik ifjút, Reismann Menyhértet, Berehovón jól ismerik. A forradalmi szikra, mely már 15 éves korában fellobbant szivében, egész életén át lángol és erőt ad neki harcához. Nemes lelkű ember ő, aki teljes szivéből szereti az életet, embertársait. Nekik szenteli egész életét. Reismann elvtárs 1922-ben már a vinohradovói kerületi komszomolt vezette, melynek 7 évig volt a titkára. A 30-as években az éhség és a munkanélküliség az emberek ezreit kényszerítette kivándorlásra. Reismann Menyhért, amikor elhagyta szülőföldjét, nem kincskeresésre gondolt, hanem csak hogy megéljen valamiből, s tovább harcolhasson a fasizmus ellen, a dolgozók szabadságáért. Jól tudta, hogy a tőkés urak mindenütt egyformák, s úgy néznek a munkásokra, mint az igavonó állatokra. Belgium. Sok helyen dolgozott a fiatal kommunista. Cipő- és bútorgyárakban, de bárhol is volt, nem tudott megbékélni az ott uralkodó renddel, a kapitalisták ellen vezette a munkásokat, sztrájkokat szervezett, a munkakörülmények megjavításáért, a munkabér emeléséért. Gyakran volt része megtorlásban. Reismann elvtárs a párt felhívására Spanyolországba megy, ahol fegyverrel a kezében harcol az elnyomott nép szabadságáért. — Feledhetetlen évek voltak azok, — emlékszik vissza Reismann elvtárs. — Számomra a legszentebb az életben a harc. Visszatérve Spanyolországból belkapcsolódik a földalatti munkába, illegalitásba vonul. Elkeseredetten harcol a megszállók ellen, megpróbál a Szovjetunióba emigrálni. A fasiszták börtönbe, koncentrációs táborba zárják. A harc tüze azonban egy pillanatra sem lankadt benne. Ami-kor a szovjet csapatok kiszabadították a koncentrációs táborból, minden akadályt leküzdve sietett szeretett szülőföldjére, mert ott sok munka várt rá. Építeni kellett az új szocialista életet. Reismann Menyhért most már nyugdíjban van. — Úgy gondolom, — mond-ja, — hogy egy kommunistának mindaddig dolgoznia kell, amíg ■ a szive dobog, élete végéig hasznosnak kell lennie a párt és a nép számára. Ezeket a szavakat Reismann elvtárs egész tevékenysége igazolja. Kezdeményezésére a nyugdíjasok önkéntes rendfenntartó osztagot szerveztek, melyben ő maga is részt vesz. És milyen nagy munkát fejt ki most a nézeек Barátsága Házának létrehozásánál. Üdvös tevékenységéhez tartozik, hogy Horvát Ferenc 3 nyugdíjassal együtt megszervez- te a helyi honismereti múzeumot, amelyben jelenleg több mint száz különböző fénykép és más anyag található a berehovói kerület forradalmi múltjából. A fiatal nemzedéknek tudnia kell, hogy hogyan harcoltak az idős kommunisták az ő boldogságukért. ☆ Világítanak az újévi fenyős lámpái. Kárpátontúl népe Új évet ünnepel. Reismann Menyhértű életpárjával együtt boldogan fogadja az Újévet. Az elmúl esztendő sok örömet és nagy eredményeket hozott a szovje népnek a kommunizmusért folytatott harcában, melyben aktívan kivette részét. Boldog . Újévet és sok siker kívánunk Reismann Menyhértnek Zvonár V. Berehová. ZSUPANYIN I. A., a Csapajev Kolhoz (Blazsijevó) csoportvezetője hektáronként 280 mázsa cukorrépatermést ért el. SZIMKANICS M. A., az Új Életért Kolhoz fejőnője tehenenként több mint 3500 kilogramm tejet fejt. MARFICS A. SZ., a Komszomol Kolhoz csoportvezetője 72,6 mázsa szemeskukoricát takarított be hektáronként. lakás szépítésére Lelkesen dolgoztak 1962 ben a berehovói Bútorkombinát konstruktőri bárójának tagjai, Makovej Bogdán Romano.Vics, a termelési részleg vezetőjének részvételével elkészítették egy új hálószoba berendezés mlintapéldányát. A bútorok a Kijevben nemrégen megrendezett köztársasági kiállításon második diáfát nyertek. I Kombinátunk 1963-ban 1500 m ilyen hálószoba berendezéstgyárt. I TURECKIJ 8 a berehovói Butorkombinát technológusa.