Vörös Zászló, 1964. január-június (20. évfolyam, 1-77. szám)
1964-01-01 / 1. szám
A KOMMUNIZMUS HAJTÁSAI Eltelt még egy sikerekkel és munkagyőzelmekkel teljes esztendő. Szovjet Hazánk újabb hatalmas lépést tett előre a kommunizmus felé, új magaslatokra emelkedett. Már hozzászoktunk, hogy valamennyi örvendetes hír Moszkvából jön hozzánk. Nemrég fejezte be munkáját az SZKP KB decemberi plénuma, mely az egész ország kemizálásának programját vázolta fel. Azután tartották meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakát, amely elfogadta az SZSZKSZ népgazdaságfejlesztésének állami tervéről szóló törvényt és az 1964 — 65. évi költségvetést. Ez a béke és a dolgozók anyagi jóléte további növelésének költségvetése. Minden nap érezzük a kommunizmus lehelletét. Jellegzetességei már megmutatkoznak mindennapi életünkben. Felidézem a múltat, amikor Kárpátontúl a burzsoá uralom alatt nyögött. Akkoriban mindenki csak magáról gondoskodott. A falusi kulák világgá űzte utolsó darabka földjéről a szegényparasztot. Nem segített neki, hogy kikerüljön sanyarú helyzetéből, hogy gyermekei ne éhezzenek. Ha mégis némi mértékben segítségére volt, azért súlyos verítékkel kellett megfizetni. Mindez örökre és végérvényesen elmúlt. Az idősebb nemzedék úgy emlékszik viszsza rá, mint rossz álomra. Ma boldogok és örömteliek napjaink. Az emberek a kommunizmus építőjének erkölcsi kódexe szerint élnek. Látom, hogy Nove-Szelon egyik kolhozista a másiknak segít a házépítésnél, helyettesíti őt a munkában betegsége esetén. Az emberek kollektíven dolgoznak, építenek és élnek. És vajon nem a kommunizmus szép hajtása az, hogy a Lenin Kolhoz védőszárnyai alá vette a Szovjet-Kárpátontúl Kolhozt? Szakembereink számos értékes tanáccsal és kolhozunk anyagilag is segítette azt. Megfigyeltem, hogy az őszi betakarítási munkálatok idején a védnökségünk alatt álló gazdaságban nem győzték a munkát. Kellemes volt számomra, hogy kolhozunk elnöke, Antonik Tibor egy alkalommal így szólt hozzám: fog ünnepelni. A vájatokban majd úgy dolgozunk, hogy megdöntsük saját rekordunkat.» Hasonlóan jó hangulatban, van Korlcsev Jurij lakatos. * — Éppen most jöttem ha*za a munkából és máris segítek a háztartásban. Az újév előtt sok dolga akad az asszonynak. • Segítségre van szüksége. * — És hogy tetszik lakás? — Segíteni kell szomszédainknak. Sok a naprafogójuk a Szernye-mocsárban és gépeik nincsenek. — Rendben van, — feleltem én. Másnap már a Szovjet-Kárpátontúl Kolhoz földtábláin dolgoztam. Kombájnommal 100 hektár napraforgójukat takarítottam be. Kolhozistáink jól szívükbe vésték azt a jelszót: «Törj előre és vigyél magaddal másokat is», így is tesznek. Visszatekintve az elmúlt évre, összegezem munkádi eredményét és a jövőt latolgatom. A jövő már ma kezdődik. Előttünk, kolhozisták előtt nagy feladatok állnak valamennyi mezőgazdasági növény terméshozamának növelése, a közösségi állatállomány termelékenységének fokozása terén. Természetesen mi valamennyi feladatot határidő előtt teljesíteni fogunk, mivel önfeláldozóan, kommunista módon dolgozunk. Az újév előtti napokban fejezte be munkáját az USZSZK Legfelsőbb Tanácsa ülésszaka. Az ukrán parlament munkájában én is részt vettem. Nagy öröm az, hogy én, az egykori szegényparaszt fia, ma államügyekben döntök, szavazhattam az új törvényekre, melyeket elfogadott az USZSZK Legfelsőbb Tanácsa. Ma átlépjük az újév küszöbét. Nagy bizalommal, nagy tervekkel nézünk elébe. Lesz munkánk bőven. Újév alkalmából teljes szívemből üdvözlöm a városok és a falvak dolgozóit és kívánom, hogy érjenek el újabb sikereket a kommunizmusért folyó munkájukban. Koszmeda A., az USZSZK Legfelsőbb Tanácsa képviselője, a Lenin Kolhoz gépkezelője. Éljetek boldogságban barátaink! RIPORT az uj* » Nagyon * szép újévi aján- ’ déknak tekint» jük, — *vála-* І szol jókedvűen Koricsev elv- 4 ) társ. * Hasonló módon vélekednek* • Volovcsenkó Sz., Vas O. és az I bánya más munkásai, akik az | Ilnicének azon a részén va- ] uj évben uj házba költöztek. Ügyünk, ahol a bányászok laknak. A széles aszfaltozott út mentén világos lakóházak húzódnak. A tetőn messziről láthatók a televíziós antennák. Azon a helyen, ahol még nemrégen puszta volt a föld, most kétemeletes áruház, kultúrpalota, iskolainternátus és más épületek emelkednek. Az új év küszöbén még két lakóházat adtak át rendeltetésének, 12 munkáscsalád tartott házavatást. — Íme, egy az új lakók közül, — mutatja be nekünk Kalinics Vaszil Ivanovics vájárt Popovics elvtárs, a bányaigazgatóság mérnöke. Kalinics elvtárs szívesen beszél magáról és munkatársairól. Mondanivalója bőven akad. Bóbita I. I. brigádja, amelyben dolgozik, az idén megkapta a kommunista munka kollektívája címet. Rekordot állítottak fel a vájatok készítésénél. És még egy fontos esemény: családja minden kényelemmel berendezett lakást kapott. Van tehát oka a jókedvre. —• És hogyan számítja ünnepelni az újévet? — kérdezzük. Vaszil Ivanovics mosolyogva válaszol: — Éljetek boldogan ujra, kasotokban, barátaink! — Az egész brigád együtt Iliice. Zsbura M. і Mi c»**4««*»»*»«*««»«*4«*«***f»***«•*«^**a*« І 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1964 január 1, szerda Interjú CSONKA ERZSÉBET, a horboki könyvtár vezetője Miről nevezetes számomra: az 1963. év? Az nekem örök: iké emlékezetes marad. Hiszen: s ebben az évben kapta meg! І könyvtárunk a «Kiváló könyv-:utár» címet. ☆ ?.. ..» ' Fegykó Margit, Sárga Erzsébet és Sváb Malvin, a Kirov Kolhoz fejőnői jókedvvel fogadják az új évet. Hiszen az ő jó munkájuknak köszönhető az, hogy a kolhoz határidő előtt teljesítettel 1963-ik évi kötelezettségvállalását a tejtermelés terén. Iberál E. felvétele. ÍGY IS LESZ! Amikor Alekszej Ivanovics megérkezett a szérvre, a raktárnok szívélyesen üdvözölte és tréfásan értésére adta, hogy már nincs elég búzája. Előbb kellett volna jönnie, hiszen több mint 6 tonna jár neki. De kiadta a járandóságot és azt kívánta, hogy jövőre még többet keressen. Otthon, mikor a búzát betették a kamrába és leültek ebédelni, az öreg gépkezelő így szólt fiához: — Látod, mit jelent, mikor az ember a saját gazdája. Egész nyáron együtt dolgoztunk a traktoron. Igaz, sok volt a munka, de sokat is kerestünk. 65 mázsa búzát. Valamikor bizony nem így volt. Én például már 1921-ben is traktoros voltam. Látástól vakulásig dolgoztam Steiner földbirtokos gazdaságában és az, amit munkámért kaptam, alig volt elég kenyérre. Most pedig aki dogozik, annak meg van mindene... Alekszej Ivanovicsnak eszébe jutott az a téli nap, amikor magához hívta Pusztovit Vaszil Boriszovics, a kolhoz elnöke és ezt mondta neki: — Vállalná-e 125 hektáron teljesen gépi munkával megművelni a kukoricát? Vállalom, — hangzott a válasz. Másnap már munkához is látott. A számára kijelölt talaj nem mutatkozott valami jónak. — Sebaj, — gondolta. Jól megtrágyázzuk, akkor bőven fog teremni. Jól dolgozott a gépkezelő. A tavasz kezdetéig minden hektárra 25 tonna komposztot hordott. Aztán egyedül szántott és vetett. Fia, Mihály, csak májusban kezdett neki segíteni, amikor befejezte a traktorista tanfolyamot. Nyáron át együtt dolgozott apa és fia. Mindent megtettek, hogy hektáronként 45 mázsa szemeskukoricát takarítsanak be, ahogyan azt vállalták. Amikor a szükség megkívánta, felültrágyázták a növényeket, porbanyitották a talajt. Az apa és fiú szorgalmas munkáját szép siker koronázta. Hektáronként 50 mázsa szemeskukoricát termeltek. — Az idén még többet termelünk, — jelenti ki egybehangzóan az idős és a fiatal Gávris. így is lesz! Csika J. Március 8. Kolhoz. REVÁK ISTVÁN, a Csapajev Kolhoz sportegyesületének elnöke Kolhozunk ifjúsága nagyon megbarátkozott a sporttal. Az ifjak és a leányok 1963-ban і kiváló sporteredményeket értek el. Kollektívánk az újév előtti napokban sporteredményeiért megkapta az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé- nek dicsérő oklevelét. WWWwW^^WWWWWWWWWWWWWWWWC» Az embereket szolgálja Nem messze a falusi üzlethez áll Janó Ferenc csoportvezető háza. Már az utcáról látni lehet az ablakon keresztül a szobában felállított újévi fenyőt. A házigazdát azonban nem sikerült otthon találni. Palkóéknál találkoztunk vele. — Itt van nálunk a csoportvezető — mondja Palkó Éva, — de nem engedjük sehová. Családi ünnep van ma nálunk. Öcsém lakodalma. Ferencet tanúként hívták meg. Zombori Sándor vasutas és Zelenkó Erzsébet az Uzshorodi egyetem fizikai-matematikai tanszéke ötödéves hallgatójának lakodalmára összejöttek a rokonok, barátok és ismerősök. — Emeljük poharunkat a fiatalok boldogságára! — mondják a vendégek. — Ezt a bort Janó Ferenc csoportja termelte, — mondja valaki a jelenlévők közül. — Szeretném, — szólt udvariasan a csoportvezető, — ha ez a bor mindenkinek jó hangulatot adna. ...Janó Ferencet meglátogatták szomszédai. Egyikük kezében ott látni az 1964-es naptárt. Nézd csak Ferenc. Itt egy cikket közölnek arról, hogy milyen módszerrel dolgozik csoportod. Elolvastuk, eljöttünk, hogy megmutassuk Bizonyára örömet szerez neked az új év előtt. Ülnek a vendégek, olvassák a cikket és Janó Ferenc elgondolkozva hallgatja szavaikat. Nem is hiszi, hogy mindezt ő és a vezetése alatt álló emberek tették. Gondolatai a csoport tagjai felé szállnak, akik olyan szorgalmasan dolgoztak egész évben. ,— Tudjátok, mitől féltem eleinte? — kérdi a csoportvezető. — Attól, hogy az idős szőlészek nem fogják támogat-fni újításaimat. De nem így történt. Ami jó, azt mindenki elismeri és támogatja. Most csak azt kívánom, hogy munkánk gyümölcse, ez a bor, az embereket szolgálja. Pecsora I. Csornij-Potok.