Vörös Zászló, 1964. január-június (20. évfolyam, 1-77. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Interjú MOLNÁR FERENC, ■1-а Győzelem Kolhoz traktori brigádjának vezetője | Gazdag volt eseményekben az 1963. év. Elnyertüka kommunista munka brigádeimet. A földművelési munkála- і kok 80 százalékát gépesítet- І tük. Már kijavítottuk gépeinket, s azokkal jelenleg a jö-ö vő évi termés előkészítésén il dolgozunk. KOBALY IVÁN, a Sevcsenkó Kolhoz csoportvezetője Csoportunk megtette az első lépést ahhoz, hogy el- érje a hősök színvonalát. 50 hektáros részlegünkön, hektáronként 80 mázsa szemeskukoricát termeltünk. Az új évben még jobban fogunk dolgozni mint eddig. Azt akarjuk, hogy örömünk még nagyobb legyen. Van mire támaszkodnunk. A földművelés kemizálása segítségünkre lesz. Egy idős, kicsit hajlott hátú, alacsony termetű ember áll a terem egyik sarkában. Nézi az üveg alatt gondosan elhelyezett régi, az időtől kifakult képeket. Nézi és gondolatai messze visszaszállnak a múltba. ... Hadifoglyok érkeztek Omszkba. Köztük van Ligeti Károly is, a 30. gyalogezred zászlósa. Azért küldték ide őket Ivanovos Voznyeszenszkból, nehogy «rossz befolyás» alá kerüljenek ebben a forradalmi hagyományokban oly gazdag városban. De hiába. Az omszki Kreposzty vastag falai sem tudják távoltartani tőlük a kommunizmus eszméit. És Libatnyikov nagytőkés zsarnoksága csak gyorsítja annak terjedését. Nyáron Omszk melletti birtokán, télen pedig bőr- és nyereggyárában dolgoznak a foglyok. Kapcsolatuk van tehát az orosz munkásokkal. Már működik pártsejtjük is. A vezetőségbe beletartozik a magyar Ligeti, az osztrák Tornann és a délszláv Rabinovics, összekötőjük a város bolsevik szervezetével egy fiatal orosz lány, aki később Ligeti felesége lett. Tőle kapják a biblia fedelébe kötött Marx- és Lenin-műveket. Majd ő hozza a hírt azon a nevezetes októberi napon, hogy Péterváron győzött a forradalom. Ő közölte Ligetivel a Városi Tanács megbízatását, hogy szervezze meg a hadifoglyok vörös gárdáját. A hadifoglyok együtt voltak az orosz nincstelenekkel, amikor készült a forradalom, amikor győzött és akkor is, amikor véres kezeiket ellene emelték a fehér banditák. Talán sohasem fogja elfelejteni azt a szomorú napot, az 1918. május 26-át. Elterjedt a hír, hogy a Gajda tábornok vezette Csehszlovák Légió lázadása folytán Omszkot körülkerítették a fehérgárdisták. Csaknem az egész szibériai vasútvonal a fehérek kezére került már, de Omszk tartotta magát. Ahogy nézi itt a képeket, úgy érzi, mintha a 45 évvel ezelőtt lejátszódott eseményeket látná. A Ligeti vezette internacionalisták az orosz vörösgárdisták oldalán úgy védelmezték a várost, mint saját szülőföldjüket. A veszély egyre nőtt. A kirgiz sztyeppék felől Iván Rinov fehér tábornok csapatai az Irtis mentén nyomultak előre Omszk felé. Ligeti és internacionalistái önként vállalkoztak, hogy a várostól távol megütköznek velük. Vállalkozásuk sikerült, de Omszk elestét nem tudták megakadályozni. Elszakadva a védők fő csoportjától, Kolcsák fogságába estek. Ligetit, több társával együtt, nem a fogolytáborba, hanem a városi börtönbe vitték. A város ismét szabad lett, de a börtönben sínylődő forradalmárokat, köztük Ligetit is, a Kolcsák-banditák gáládul lemészárolták. A múlt emlékei összefonódnak a jelennel. Képzeletében megjelenik egy hatalmas fehér márványszobor. Omszk egyik terén a város mártírhalált halt védőinek emlékére emelték. Rajta a magyar forradalmár Ligeti Károlyt úgy örökíti meg a szobrász, amint golyótól találva hátrahanyatlik. A kezéből kieső ötágú csillagos vörös zászlót , a szocializmus jelképét megragadja és tovább tartja a magasban hűséges élettársa, a hős orosz asszony. Igen jelképes ez a szobor. Azt ábrázolja, hogy a forradalmi harcban mindig van, aki elfoglalja az elesettek helyét, hogy a szocializmus egyarántszent minden népnek. És itt ezek a képek, amelyek előtte feküsznek, beregszászi munkásokat és parasztokat ábrázolnak. Olvassa a képeken aláírt neveket és a magyarázó szöveget. Biró Bertalan kolhozista, Tóth János gyári munkás, Popovics István kőműves, Nagy József kolhozista, Kovács János hivatalnok, volt vöröskatonák. Mintha régi ismerőseivel találkozott volna, akik egykor Ligeti vezérletével védték Omszkot a fehérgárdistáktól. ...Gorszki Vilmos, a Szovjet-Magyar Baráti Társaság omszki tagozata vezetőségének tagja szintén egyike azoknak a volt magyar hadifoglyoknak, akik fegyverrel a kezükben vettek részt a Nagy Októberi Forradalomban. Sok honfitársával együtt harcolt Omszk felszabadításáért. Azóta is ott él Omszkban. Nemrégen Berehovón járt és meglátogatta a Barátságházat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kapcsolatos kiállítási tárgyak idézték fel emlékezetében a Ligeti Károly vezette internacionalisták hőstettét, a népek barátságának gyönyörű megnyilvánulását. Távozóban kijelentette: akik létrehozták ezt a múzeumot, nagy dolgot tettek a népek barátságáért, a békéért. Igaz szavak ezek. És tegyük hozzá újévi jókivánság- s ként: További sikeres tevékenységet a barátság és békeérdekében! Svéd A. AZ ÚJÉVI FENYŐ FÉNYEI Rip-rop. Csikorog a hó. Szél cirógatja az utakat. Parányi hóhelyhez szállnak. Rip-rop. Szabó Sándor kényelmesen sballag hazafelé a farmról. Új házakkal díszített utcán halad végig. A kolhozisták ablakaiban újévi fenyők díszelegnek. Csodás fény árasztja el azokat. Micsoda öröm! Már ők is feldíszítették a fenyőt. Felesége előbb tért haza a farmról. Az ünnephez készülődik. Öröm tölti el az öreg Szabó szívét. Ruszin Vaszil Ivanovics kolhozelnök ma köszöntötte az Újév alkalmából, dicsértenagyszerű munkáját. — Szépek a borjai, — mondotta. — Jó tehenek lesznek b belőlük. A munkáért tisztelet jár. Rip-top. Ismerős az út. Gyerekkora óta azon jár. ...Karácsonyfa. Orbán Károly földesúr áll a ház közepén és mosolyog. A gyerekek körültáncolják a fenyőfát, gyönyörködnek a drága ajándékokban. A kis Sanyika belépett a szobába. Kezébe nyomtak egy darabka cukrot. Menj magadnak, — mondották. Még meg sem nézhette a karácsonyfát. Pedig olyan szép volt. Fekete szeméből könny csordult ki. A fiúcska letörölte könnyeit és elment. Micsoda igazságtalanság. Egész idő alatt ezt a kövér urat szolgálom, minden utasítását teljesítem. De hát én nem úgy születtem a világra, mint ők. Nekik mindenük van, nekem pedig semmi. Mindig csak dolgozni, dolgozni. A kis szolgát is úgy dolgoztatják, mint a felnőttet. - Az én kenyeremet eszed, úgy tégy, ahogy parancsolom, — sziszegte az úr. ... De egyszer csak vörös fény jelent meg az égen. Nappali világosság lett. Megvilágította a falvakat és városokat. Ez a legfényesebb, legragyogóbb rakéta. — Ez a mi csillagunk, — mondották a szvobodai emberek. — Ez az új nap születését, az új korszak születését jelenti, ez a nagy boldogság előhírnöke. Ezt a tüzet a Szovjet Hadsereg gyújtotta, amely az elnyomott népektől támogatva győzedelmesen menetelt nyugat felé. A történelmi 1944-ben új életet kezdett Szabó Sándor is. Orbán Károly, amilyen gyorsan csak tudott, elmenekült. Most az öreg Szabó ugyanabban az istállóban dolgozik, ahol a földbirtokosnak gürcölt. Üszőket nevel szeretett kolhozának. Ebben találja örömét. Szereti a jószágot. Minden erejét arra fordítja, hogy a növendékek jól fejlődjenek. Itt is, akárcsak az életben, hűséges segítőtársa felesége, Anna. Ebben az évben 117 borjút nevelt fel. Ezekből 90 nemsokára leillik. Nagyszerű hozzájárulás ez a tejelő állomány fejlesztéséhez. Az atya foglalkozását megkedvelte fia is. Sándor feleségével együtt, Erzsébettel juhokat gondoz. Miattuk nem kell pirulnia. Olyan növendékjószágot neveltek, hogy akár Moszkvába is kiállíthatnák azokat. János fia segédtraktorista a kolhozban. De nem bírja megállni, hogy naponta egyszer be ne nézzen a farmra. Hiszen ő is nagyon szereti a jószágot. Legelteti, eteti, tisztítja a borjakat. És ezért külön fizetést nem vár. Mindezt csak kedvtelésből teszi. Rip-rop, rip-rop. Már itthon is van. A szoba közepén tündököl a különböző színekben pompázó fenyő. A kis unoka feltekint reá és tapsol örömében. Csodaszép. Az asztalon gazdag vacsora. Középen boroskancsó. Valamennyien a ház gazdáját várták. Szabó Sándor megmosakodott és átöltözködött. Bejött a szobába, asztalhoz ült. Neki öntötték az első pohár bort. — Boldog új évet! — mondta az öreg. — Kolhozunk további sikereire! Az egész család koccintott vele. — Boldog új évet, sok szerencsét! Pidhirnij V. XXI. Pártkongresszus Kolhoz. /OOVVV -V -V -V -X . Sürgöny megy Moszkvába «Kedves elvtársak! A Berehovói Ruhagyár kollektívája szeretettel üdvözöl benneteket az újév alkalmából. Kívánunk sok sikert a munkában és boldogságot az életben»... Ilyen szövegű sürgönyt küldtünk a moszkvai Krasznaja Sveta Ruhagyár címére. A két gyár kollektívája között már évek óta tart a barátság. A moszkvai varrónők már kiharcolták üzemüknek a kommunista munkaüzem címet. PéldVVVVVVVVVVVdásukat követve mi is ezért a címért harcolunk. Az ő tapasztalataik és módszereik átvétele jó eredményekkel jár nálunk is. Különösen a vezetésem alatt álló brigád varrónői örülnek a mai napon. Szabó Irén, Szavinec Natasa, Kapitán Ilona és a többiek — a brigád mind a 25 tagja, óragrafikon szerint dolgozik és évi tervét jóval a határidő előtt teljesítette. A brigád együtt fogja ünnepelni az újévet. A komszomolszervezet kezdeményezésére az üzemi klubban álarcosbált rendeznek újév éjszakáján. Jókedvvel fogunk búcsúzni az óesztendőtől, mert az sok örömet hozott számunkra. Pender Erzsébet, a Berehovói Ruhagyár mestere. oeci'/vífciooooo'vio'iooc. Nagyszerű hangulatban van Sipos Irén és Simon Julia a Lenin Kolhoz tagja. A múlt évben sok kellemes élményben és nagy munkagyőzelmekben volt részük. Iberál E. felvé VÖRÖS 3. ZÁSZLÓ oldal 1964 január 1, szerda