Vörös Zászló, 1966. január-június (22. évfolyam, 1-77. szám)
1966-01-01 / 1. szám
— örülök, hogy az új évet munkagyőzelemmel fogadhatom. 1965-ben 264 mázsa sertéshúst adtam át az államnak, lényegesen túlteljesítve szódíjalista kötelezettségvállalásomat. SIPOS IRÉN kommunista, a Kalinin Kolhoz sertésgondozónője. — A múlt év azért volt nevezetes számomra, mert tagja lettem a nagy Lenin pártjának. A jövőben úgy fogok dolgozni, hogy méltó legyek e magas hivatáshoz. Csoportom vállalta, hogy 17 hektáros részlegén az új évben hektáronként 62 mázsa szőlőt szüretel. TAR GÉZA kommunista, a Lenin bolhoz élenjáró szőlésze. Csoportunk még csak 1965-ben alakult meg. Ennek ellenére hektáronként 47 mázsa szemeskukoricát termesztettünk. ígérem, hogy az idén még magasabb termést érünk el. VERES ERZSÉBET komszomol, a Lenin Útja Kolhoz komszomol-ifjúsági csoportjának vezetője. 2. VÖRÖS oldal Z A S Z LÓ 1966 január 1, szombat Amikor a vándor vörös zászlóra tekintek, mellyel kolhozunkat az 1965. évben elért sikerekért tüntették ki, eszembe jutnak a jól ismert szavak: Az ember az összes földi javak megteremtője. Ez így is van. Az emberek kitartó és szorgos munkájukkal teremtik meg az anyagi javakat, gazdagítják szeretett hazánkat, fokozzák védelmi erejét. Sok kiváló munkás dolgozik kolhozunkban. Ki nem ismeri a berehovói kerületben Szidej Mária fejőnőt, aki a kerület fejőnői versenyében szilárdan tartja az elsőséget? Az év elejétől Mária Dmitrivna a csoportjába beosztott tehenek mindegyikétől több mint 3500 kilogramm tejet fejt a vállalt 3250 kilogrammal szemben. * Szides Mária kommunista, a népi ellenőrzés munkáját elősegítő csoport tagja, aki tiszta lelkű és aranykezű. Munkatapasztalatait szívesen átadja a többi fejőnöknek, segíti őket a jó munkasikerek elérésében. Vagy vegyük Maticskó Mária és Kun Zsuzsanna fejőnőket. Ők is dicséretet érdemelnek önfeláldozó munkájukért. De vajon az állattenyésztők csak maguk harcolták ki az elért eredményeket? Természetesen nem. Ebben segítették őket az összes kolhozisták — a gépkezelők, kukoricatermesztők, takarmánykészletezők. Különösen kitartóan dolgoztak Juhász Ernő és Izai János gépkezelők, akik közvetlenül részt vettek sok mezőgazdasági munka elvégzésében. Szorgalmasan dolgoztak Pető Sándor csoportjának tagjai is. A kukorica, burgonya és takarmányrépa termesztésénél mindent megtettek, hogy minél magasabb terméshozamot érjenek el és ezzel is hozzájáruljanak a szilárd takarmánybázis megteremtéséhez a közösségi állattenyésztés számára. Meg kell említeni még Dóka Józsefet, a zöldségkertészeti csoport vezetőjét, Pócsik Ferenc juhászt, Gál Balázs borjúgondozót és sok más kolhozistát, akik az 1965. évben is szívvel-léleikkel azon fáradoztak, hogy kolhozukat élenjáróvá tegyék, s ezáltal kolhozistáink egyre tehetősebben éljenek. Nekik köszönhetjük ez évi sikereinket. És ma, az 1966. új év első napján tiszta szívből kívánok nekik boldog újévet! LOGOJDA P., a Győzelem Kolhoz pártszervezetének tt г idén a kerület kom- IK SZomoljai társadalmi alapon hozzálátnak egy kulturpark létesítéséhez Berehovón. A felvételen: (balról jobbra) CSELE elvtárs, a komszomol kerületi bizottságának dolgozóa. HLEBOSZOLOVA elvtársné, a Ruhagyár komszomolszervezetének titkára, POBRANSZKI elvtárs, a komszomol kerületi bizottságának első titkára és BALÁZS elvtárs, a Gépesítési Szakiskola komszomolszervezetének titkára Szívtől szívhez Mielőtt elhagyta volna az irodát, asztala fiókjában szépen egymás mellé rakta az iratokat. Leszakította az 1965-09 naptár utolsó lapját és mellé tette az újat, melynek fedelén ez a felirat áll: Boldog új évet. Közel 14 éve annak, hogy ő lett itt a gazda és azóta is esténként, mielőtt hazatérne, asszonyos gonddal rendez el mindent munkahelyén. A rendszeretet egyik fő jellemvonása és ez is hozzájárult ahhoz, hogy teljesen megnyerje az emberek bizalmát. Pedig ez nem volt könnyű dolog. Azon a téli estén, amelyen megválasztották a novoszelói falusi tanács elnökének, tele volt kételyekkel. «Talán jobb lett volna, ha a csoportban marad dolgozni, mert akadhatnak olyanok, akik még lenézik a nőket, nem fognak rá hallgatni. És különben is, hogyan tud ő megbirkózni egy egész falu ügyes-bajos dolgaival?». Már rég elmúltak a kételyek. Maga az élet oszlatta el azokat, a mi szovjet életünk, amely felemeli az embert és megtanítja az egyszerű dolgozót arra, hogy a közügyeket irányítsa. Csete Róza, a novoszelói falusi tanács elnöke ezen az újév előtti estén, amint hazafelé tartott, szinte átélte gondolataiban az utóbbi 14 év eseményeit. — Villamosítani kellene az egész falut, mert vannak utcák, ahol az emberek még petróleumlámpát használnak, — mondotta az egyik gyűlésen. — És honnan vegyük a pénzt? — kérdezte valamelyik képviselő. — Ad az állam, hozzájárul a kolhoz és mi is sokat tehetünk, ha megszervezzük az embereket — válaszolta. Sok munkával járt, de megérte. Milyen kellemes most végigmenni a falun. Villanyfény árad az ablakokból, az utcai lámpákból. Az idősebb emberektől hallotta, hogy valamikor régen, a vasútvonal lefektetésekor a kulákok nem engedték meg, hogy a sínek a földjeiken menjenek át. Meg kellett kerülni a falut és az állomást az erdő mögé építették. Még mindig kárát látják ennek. És most a kolhozisták közös erővel kövezték ki az utat, ásták a vízlevezető csatornákat, autóbuszállomást építettek, parkot létesítettek. Mennyire mások lettek az emberek. Valamikor a falusiakat Amint elhalad Simon Endre kolhozista háza előtt, arra gondol, hogy itt nemrég tartottak házavatást. Ez volt a 288-ik házavatás a szovjet rendszer ideje alatt. Alig akad a faluban olyan új dolog, amiben ne lenne valamilyen formában az ő munkája is. És milyen nagyméretűek a falu rendezésének további tervei! A szovjet hatalom 50. évfordulójának tiszteletére teljesen kikövezik a főutcát, átépítik a klubot, kiszélesítik a klub előtti parkot, megnagyobbítják az autóbuszállomást. Otthon, amikor a fenyőfa körül összegyűlt a család, a rokonok és az ismerősök eljöttek, hogy felköszöntsék, Csete Róza szívét öröm töltötte el. Úgy érzi, hogy az új év is boldog lesz számára. Mert neki embertársai szeretete és elismerése jelenti a legnagyobb boldogságot. SVÉD A. Györke lelkiatya átokkal fenyegette, ha idegen vallású, vagy idegen nemzetiségű embert fogadnak be családjukba. Nem hisz már senki az egyházi átokban. Boldog családi életet élnek Puskás Albert és Vajnádi Margit, Magurszki Fedor és Ácsi Ida, valamint más ÚJÉVI GONDOLATOK nemzetiségű házas társak. A Berehovói Borüzem a múlt évben mintegy 14 ezer darab ajándékkollekciót készített. Az új évre a borászok még ІООО hasonló ajándékkollekciót készítettek. 1965-ben Moszkvában a Népgazdaság Vívmányainak Kiállításán a berehovóiak ajándékkollekciói ezüstérmet nyertek. Ezért igen keresett országunk számos városában. 1966- ban az ajándékkollekciók kibocsátása 25 ezerre növekszik. A felvételen: (balról jobbra) IGNACI GABARA T. komszomolok és KORMOS E. kommunista az ajándékkolekciók csomagolásánál. Iberál E. felvétele. AZ IDŐ ÉS AZ EMBEREK Az élet egyhangúan pergeti az időt. Bár hihetetlen, mégis egy évet öregedtünk. És az újévi hangulatban különösen hajlamos az ember visszatekinteni az eddig megtett útra. Elaludtak a Nagy Honvédő Háború lángjai és az ország hozzálátott a népgazdaság újjáépítéséhez. 1945 végén néhány városi szabó közös műhelyt létesített. A személyzet létszáma az adminisztrációval együtt alig tett ki harminc embert. Nem volt cérnánk, varrótűnk, az anyagot konyhakésekkel szabtuk. Három emberre egy varrógép jutott. Mindez hihetetlennek tűnik, de így volt. Az idő és az emberek a kis szabóműhelyt szolid ruhagyárrá fejlesztették. Ruhagyárunk műhelyeiben most majdnem ezer ember dolgozik. A ruhakészítésnél elmaradt a kézi munka. Korszerű villanymotoros varrógépek, futószalagok állnak rendelkezésünkre. Ezekről nap mint nap jó minőségű, szokványos és műanyagból készült ruhák kerülnek ki. Berehovó varrónői büszkék arra, hogy termékeiket országunk minden részében ismerik, sőt még külföldön is. Jól dolgozunk. A hétéves tervet határidő előtt teljesítettük, megnyitottuk az új ötéves terv számláját is. Az SZKP XXIII. kongreszszusának tiszteletére öt nappal a határidő előtt teljesítjük az első negyedévi tervet. Az újévi asztal mellett ne beszéljünk százalékokról, hanem inkább az emberekről, napjaink csodás embereiről, akik munkájukkal közelebb hozzák a fényes jövőt - a kommunizmust. VADNAI K., a Berehovói Ruhagyár dolgozója.