Vörös Zászló, 1972. július-december (28. évfolyam, 78-155. szám)
1972-07-04 / 79. szám
«Szálem alejkum, kedves barátaink!» Minket, az SZLKISZ városi és területi bizottságainak első titkárai számára rendezett országos szeminárium és értekezlet résztvevőit, mindenütt ezekkel a szavakkal fogadtak. Ezzel fogadtak Dusanbe, a tadzsik főváros vasútállomásán, a köztársasági Komszomol Központi Bizottságában, az üzemekben és gyárakban, a kolhozokban és szovhozokban. A szívélyes vendéglátók örömmel beszéltek nekünk, más köztársaságok és nemzetiségek képviselőinek tapasztalataikról, eredményeikről. Büszkén beszéltek gyönyörű vidékükről. A Tadzsikisztáni KP KB titkára, I. Rahimova nyitotta meg a szemináriumot. Elmondotta, hogy a Szovjetunió népeinek testvéri családjában felvirágzott, megújult a tadzsik föld. A parasztok gépeket kaptak. A szovjethatalom éveiben több mint 300 ipari üzem épült a köztársaságban. Kevés tadzsik ismerte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a villanyáramot. Ma pedig a köztársaság maga termel villanyenergiát. A Tadzsikisztáni KP KB titkára büszkén említette, hogy csupán a Nureki Vízerőmű egyetlen turbinája évente 90 ezer kilowatt villamos energiát termel. Az ötéves tervidőszak végéig még három turbinát helyeznek üzembe. A vízerőművet az egész szovjet nép építi. 44 nemzetiség ifjú képviselői dolgoznak itt. A Szovjetunió 200 városából érkeztek munkások a vízerőmű építkezéséhez. Az egész világon híres a hófehér tadzsik gyapot. Évről évre nő a tadzsik föld «fehér aranyának» hozama. Tavaly a köztársaság gyapottermesztői 788 ezer tonna kiváló minőségű gyapotot szedtek. Egyre több szakembert követel a mezőgazdaság és az ipar. S a köztársaság ifjúsága tanul. Tádzsikisztánban egymillió fiatal tanul közép- és főiskolákban. A köztársaságban 20 tudományos kutatóintézet működik. A vendéglátók elkalauzoltak bennünket az üzemekbe és gyárakba, jártunk a köztársaság népgazdasági kiállításán is, ahol megismerkedtünk a testvérnép eredményeivel, majd ellátogattunk a honismereti múzeumba. A szeminárium részvevőit csoportokra osztották. Mindegyik csoport járt a városi és kerületi komszomolbizottságokban, alaposan megismerkedett az alapszervezetek munkájával. A mi csoportunk a kumszangiri kerületbe utazott. Milyen nagy volt a meglepetés, amikor Csorijor Mirzojev köszöntött bennünket, aki részt vett a VIli. kerületi barátságfesztiválon. Azonnal megismert. A kumszangiri kerületi komszomolbizottság dolgozói már jól ismerik vidékünket a bizottság első titkárának elbeszéléseiből. De a kerületi komszomolbizottságban rendezett találkozón újabb és újabb kérdéseket tettek fel. Utazások és találkozások következtek. A kerületi komszomolbizottság tagjai igyekeztek mindent megmutatni. Jártunk a Moszkva Kolhozban a kerület egyik legnagyobb gazdaságában. A kolhozisták büszkén mutatták meg gazdaságukat, örömmel válaszoltak kérdéseinkre. A kolhoz ifjúsága volt az egyik kezdeményezője a «Lányokat a kormánykerékhez!» mozgalomnak. Ezért a kumszangiri kerület komszomol ifjúságát az SZIKISZ KB emlékszalagjával tüntették ki. Többek között ellátogattunk a ruhaszalonba is. Megmutatták nekünk a díszesen hímzett férfi és női nemzeti viseletét. A népművészek munkája feltétlenül dicséretet érdemel. Milyen nagy volt a meglepetés, amikor aznap este külön a számomra varrt népviseleti ruhát hoztak nekem. Ez az ajándék nagyon drága számomra. Búcsúzáskor vendéglátóink kértek, hogy adjam át üdvözletüket kerületünk valamennyi dolgozójának. Kvak A., a kerületi komszomolbizottság első titkára Lélekben együtt barátainkkal ^VVVAlVSЛWv^^AVVЧ^v^Л^^^AЛrvVVVVVVч^ЛЛЛЛ^ЛVA^^ЛЛЛ^Л^ЛЛ/V^^VVVЧVУ^ЛЛ/vVvVv^Л^ЛVvVvV /VvVv^ЛAЛ^WУVv^^^ЛЛЛЛЛ/W^ЛЛVSЛ✓VvVУVvЧ^ЛЛЛЛЛrVV^ЛAЛA^V^ 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1972. Július 4., kedd DUSANBE. Tadzsik SZSZK. Lenin sugárút. B. Kudojarov felvétele A Tadzsik SZSZK küldöttségének tagjai sokáig emlékezni fognak a tavaly szeptemberben városunkban rendezett VIII. kerületi barátságfesztiválra. A felvételen: (balról jobbra) Ovszak V., a kerületi közoktatási osztály vezetője, Jakab J., a Konzervgyár vezető közgazdásza. Vas V., az Ukrajnai KP kerületi bizottságának második titkára. Újfalusi I., a kerületi végrehajtó bizottság elnöke, Mandl Artur, a Konzervgyár igazgatója, R. Hiszarijev, a Tadzsik SZSZK kumszangiri kerületi pártbizottságának titkára, Szemenyuk M., a berehovói kerületi pártbizottság első titkára, M. Szisz, a tadzsikisztáni Lenin Kolhoz helyettes elnöke, Veress G., a berehovói kerületi pártbizottság titkára és Csorijor Mirzojev, a kumszangiri kerületi komszomolbizottság első titkára. überáll Emil felvétele „Szovjet Tádzsikisztán a napfény és a magas hegyek országa“ Ezzel a címmel a kerületi könyvtárban háromrészes könyvkiállítást rendeztünk. A kiállítás az újjászületett Tádzsikisztánról és szocializmust építő népéről szól, amely a testvéri köztársaságok népeivel együtt halad a nagy Lenin által mutatott úton. A látogató szemébe ötlenek Turszun-Zade tadzsik költő szavai, amelyek arról szólnak, hogy a szabad Tádzsikisztán százszorta gazdagabbá vált, hogy a tadzsikokat felemelte a szovjetorosz testvérnép. A kiállítás egyik külön részét a tadzsik írók műveinek szenteltük. Erről szól az ajánlott irodalmi művek jegyzéke. Többek között F. Muhammagyijev, R. Dzsalil, Mirzo Turszun-Zade és más tadzsik írók műveit ajánljuk az olvasóknak. Maleta Ilona és Szlava Mária, a könyvtár gyakornokai szemlét tartottak a tadzsik írók és költők műveiből. A szemlét a tadzsik nép hősies munkája, a szociális és nemzeti felszabadulásért vívott harca és a szovjet testvérnépek barátsága bemutatásának szentelték. A Tadzsik SZSZK hónapjára a többi művelődési intézmények is szorgalmasan készülnek. Az újbátyui könyvtárban «Édesanyánkként szeretjük hazánkat» címmel rendeztek tematikus estet. Tematikus esteket és olvasókonferenciákat fognak tartani Beregen, Koszinón, Kisbégányban és a kerület más falvaiban is. Margitics Sz., a kerületi könyvtár olvasótermének vezetője Köszönöm, doktor! Az a kollektíva, ahová a Lvovi Orvosegyetem fogorvosi karának elvégzése után dolgozni kerültem, soknemzetiségű volt. Gracsova, a Tadzsik SZSZK Dangarai Kerületi Kórházának főorvosa a Donyecki területről származik, Martiroszjan helyettes főorvos nemzetiségét tekintve örmény, Alahjarov orvos pedig lett. Az ország különböző vidékeiről érkeztek ebbe a tadzsikisztáni kisvárosba, hogy nemes hivatást teljesítsenek, gyógyítsák a betegeket. Nem volt könnyű számomra a kezdet. De kollégáim mellém álltak. Gyakran meghívott, vendégségbe a kerületi főorvos helyettese, a tadzsik Hatamov. Ilyenkor leültünk az asztalhoz és teázás közben Hatamov beszélt Tádzsikisztánról Dangara múltjáról és jelenéről, lakosairól. Hatamov szerette szülőföldjét és azt akarta, hogy mi is megszeressük, ő kezdett tadzsikul tanítani, hiszen gyakran olyan távoli falvakba kellett utaznom a betegekhez, ahol nem mindig tudtak oroszul. Az állattenyésztők, gyapó dermesztők és pásztorok szívesen hívtak meg magukhoz egy egy pohár kumiszra. Közben érdeklődtek tőlem Ukrajnáról. Minden érdekelte őket. Kumisz- vagy tealvás közben beszélgettünk különböző egészségügyi problémákról, s örültem, hogy szükségük van rám az embereknek. A legnagyobb kitüntetés volt számomra, amikor azt mondták: «Ralimat, doktor, (köszönöm, doktor). Idővel segítőtársam is akadt: Ogyin Mirzojev, a Dusanbei Fogorvosi Szakiskola végzőse. A fiatalember nagyon szerette a munkáját, rövidesen maga is vállalkozott operációkra. Amikor áthelyeztek, nyugodt szívvel hagytam el Dangarát. Ogyin is azt fogja hallani a hálál betegektől: «Köszönöm, doktori» FAJKUN 0., a Berehovói fogászati Klinika fogorvosa