Vörös Zászló, 1972. július-december (28. évfolyam, 78-155. szám)

1972-07-04 / 79. szám

«Szálem alejkum, kedves barátaink!» Minket, az SZLKISZ városi és területi bizottságainak első titkárai számára rende­zett országos sze­minárium és ér­tekezlet részt­vevőit, mindenütt ezek­kel a szavakkal fogadtak. Ezzel fogadtak Dusanbe, a tadzsik főváros vasútállo­másán, a köztársasági Kom­­szomol Központi Bizottságá­ban, az üzemekben és gyá­rakban, a kolhozokban és szovhozokban. A szívélyes vendéglátók örömmel be­széltek nekünk, más köztársa­ságok és nemzetiségek kép­viselőinek tapasztalataikról, eredményeikről. Büszkén beszéltek gyönyörű vidékük­ről. A Tadzsikisztáni KP KB titkára, I. Rahimova nyitot­ta meg a szemináriumot. El­mondotta, hogy a Szovjet­unió népeinek testvéri csa­ládjában felvirágzott, meg­újult a tadzsik föld. A pa­rasztok gépeket kaptak. A szovjethatalom éveiben több mint 300 ipari üzem épült a köztársaságban. Kevés tadzsik ismerte a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom előtt a villanyáramot. Ma pedig a köztársaság ma­ga termel villanyenergiát. A Tadzsikisztáni KP KB tit­kára büszkén említette, hogy csupán a Nureki Víz­erőmű egyetlen turbinája évente 90 ezer kilowatt vil­lamos energiát termel. Az ötéves tervidőszak végéig még három turbinát helyez­nek üzembe. A vízerőművet az egész szovjet nép építi. 44 nemzetiség ifjú képvise­lői dolgoznak itt. A Szovjet­unió 200 városából érkez­tek munkások a vízerő­mű építkezéséhez. Az egész világon híres a hófehér tadzsik gyapot. Év­ről évre nő a tadzsik föld «fehér aranyának» hoza­ma. Tavaly a köztársaság gyapottermesztői 788 ezer tonna kiváló minőségű gyapotot szedtek. Egyre több szakembert követel a mezőgazdaság és az ipar. S a köztársaság if­júsága tanul. Tádzsikisztán­ban egymillió fiatal tanul közép- és főiskolákban. A köztársaságban 20 tudomá­nyos kutatóintézet működik. A vendéglátók elkalauzol­tak bennünket az üzemekbe és gyárakba, jártunk a köz­társaság népgazdasági kiál­lításán is, ahol megismer­kedtünk a testvérnép ered­ményeivel, majd ellátogat­tunk a honismereti múzeum­ba. A szeminárium részve­vőit csoportokra osztották. Mindegyik csoport járt a vá­rosi és kerületi komszomol­­bizottságokban, alaposan megismerkedett az alapszer­­vezetek munkájával. A mi csoportunk a kum­­szangiri kerületbe utazott. Milyen nagy volt a meglepe­tés, amikor Csorijor Mirzo­­jev köszöntött bennünket, aki részt vett a VIli. kerüle­ti barátságfesztiválon. Azon­nal megismert. A kumszan­­giri kerületi komszomolbi­­zottság dolgozói már jól is­merik vidékünket a bizott­ság első titkárának elbeszé­léseiből. De a kerületi kom­­szomolbizottságban rende­zett találkozón újabb és újabb kérdéseket tettek fel. Utazások és találkozások következtek. A kerületi komszomolbizottság tagjai igyekeztek mindent megmu­tatni. Jártunk a Moszkva Kolhozban a kerület egyik legnagyobb gazdaságában. A kolhozisták büszkén mu­tatták meg gazdaságukat, örömmel válaszoltak kérdé­seinkre. A kolhoz ifjúsága volt az egyik kezdeményező­je a «Lányokat a kormány­kerékhez!» mozgalomnak. Ezért a kumszangiri kerület komszomol ifjúságát az SZI­KISZ KB emlékszalag­jával tüntették ki. Többek között ellátogat­tunk a ruhaszalonba is. Meg­mutatták nekünk a díszesen hímzett férfi és női nemzeti viseletét. A népművészek munkája feltétlenül dicsére­tet érdemel. Milyen nagy volt a meglepetés, amikor aznap este külön a számom­ra varrt népviseleti ruhát hoztak nekem. Ez az ajándék nagyon drága számomra. Búcsúzáskor vendéglátó­ink kértek, hogy adjam át üdvözletüket kerületünk va­lamennyi dolgozójának. Kvak A., a kerületi komszomolbi­zottság első titkára Lélekben együtt barátainkkal­ ­^VVVAlVSЛWv^^AVVЧ^v^Л^^^AЛrvVVVVVVч^ЛЛЛЛ^ЛVA^^ЛЛЛ^Л^ЛЛ/V^^VVVЧVУ^ЛЛ/vVvVv^Л^ЛVvVvV /VvVv^ЛAЛ^WУVv^^^ЛЛЛЛЛ/W^ЛЛVSЛ✓VvVУVvЧ^ЛЛЛЛЛrVV^ЛAЛA^V^ 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1972. Július 4., kedd DUSANBE. Tadzsik SZSZK. Lenin sugárút. B. Kudojarov felvétele A Tadzsik SZSZK küldöttsé­gének tagjai sokáig emlékezni fognak a tavaly szeptemberben városunkban rendezett VIII. kerületi barátságfesztiválra. A felvételen: (balról jobbra) Ovszak V., a kerületi közokta­tási osztály vezetője, Jakab J., a Konzervgyár vezető közgaz­dásza. Vas V., az Ukrajnai KP kerületi bizottságának második titkára. Újfalusi I., a kerületi végrehajtó bizottság elnöke, Mandl Artur, a Konzervgyár igazgatója, R. Hiszarijev, a Tadzsik SZSZK kumszangiri kerületi pártbizottságának tit­kára, Szemenyuk M., a bere­­hovói kerületi pártbizottság el­ső titkára, M. Szisz, a tadzsi­kisztáni Lenin Kolhoz helyettes elnöke, Veress G., a berehovói kerületi pártbizottság titkára és­ Csorijor Mirzojev, a kumszan­giri kerületi komszomolbizott­­ság első titkára. überáll Emil felvétele „Szovjet Tádzsikisztán a napfény és a magas hegyek országa“ Ezzel a címmel a kerületi könyvtárban háromrészes könyvkiállítást rendeztünk. A kiállítás az újjászületett Tádzsikisztánról és szoci­alizmust építő népéről szól, amely a testvéri köztársasá­­gok népeivel együtt halad a nagy Lenin által mutatott úton. A látogató szemébe ötle­nek Turszun-Zade tadzsik költő szavai, amelyek arról szólnak, hogy a szabad Tád­zsikisztán százszorta gazda­gabbá vált, hogy a tadzsi­­kokat felemelte a szovjet­orosz testvérnép. A kiállítás egyik külön részét a tadzsik írók művei­nek szenteltük. Erről szól az ajánlott irodalmi művek jegyzéke. Többek között F. Muhammagyijev, R. Dzsalil, Mirzo Turszun-Zade és más tadzsik írók műveit ajánljuk az olvasóknak. Maleta Ilona és Szlava Mária, a könyvtár gyakornokai szemlét tartot­tak a tadzsik írók és költők műveiből. A szemlét a tad­zsik nép hősies munkája, a szociális és nemzeti felsza­badulásért vívott harca és a szovjet testvérnépek barát­sága bemutatásának szen­telték. A Tadzsik SZSZK hónap­jára a többi művelődési in­tézmények is szorgalmasan készülnek. Az újbátyui könyvtárban «Édesanyánk­ként szeretjük hazánkat» címmel rendeztek tematikus estet. Tematikus esteket és olvasókonferenciákat fognak tartani Beregen, Koszinón, Kisbégányban és a kerület más falvaiban is. Margitics Sz., a kerületi könyvtár ol­vasótermének vezetője Köszönöm, doktor! Az a kollektíva, ahová a Lvovi Orvosegyetem fogorvosi karának elvégzése után dolgoz­ni kerültem, soknemzetiségű volt. Gracsova, a Tadzsik SZSZK Dangarai Kerületi Kórházának főorvosa a Do­­nyecki területről származik, Martiroszjan helyettes főorvos nemzetiségét tekintve örmény, Alahjarov orvos pedig lett. Az ország különböző vidé­keiről érkeztek ebbe a tadzsi­kisztáni kisvárosba, hogy nemes hivatást teljesítsenek, gyógyít­sák a betegeket. Nem volt könnyű számomra a kezdet. De kollégáim mellém álltak. Gyakran meghívott, vendégségbe a kerületi főor­vos helyettese, a tadzsik Hata­mov. Ilyenkor leültünk az asz­talhoz és teázás közben Hata­mov beszélt Tádzsikisztánról Dangara múltjáról és jelené­ről, lakosairól. Hatamov szerette szülőföld­jét és azt akarta, hogy mi is megszeressük, ő kezdett tad­­zsikul tanítani, hiszen gyakran olyan távoli falvakba kellett utaznom a betegekhez, ahol nem mindig tudtak oroszul. Az állattenyésztők, gy­apó dermesz­tők és pásztorok szívesen hív­tak meg magukhoz egy egy po­hár kumiszra. Közben érdeklőd­tek tőlem Ukrajnáról. Minden érdekelte őket. Kumisz- vagy tealvás közben beszélgettünk különböző egész­ségügyi problémákról, s örül­tem, hogy szükségük van rám az embereknek. A legnagyobb kitüntetés volt számomra, ami­kor azt mondták: «Ralimat, doktor, (köszönöm, doktor). Idővel segítőtársam is akadt: Ogyin Mirzojev, a Dusanbei Fogorvosi Szakiskola végzőse. A fiatalember nagyon szerette a munkáját, rövidesen maga is vállalkozott operációkra. Amikor áthelyeztek, nyugodt szívvel hagytam el Dangarát. Ogyin is azt fogja hallani a há­lál betegektől: «Köszönöm, doktori» FAJKUN 0., a Berehovói fogászati Klinika fogorvosa

Next