Vörös Zászló, 1987. január-június (43. évfolyam, 1-78. szám)
1987-01-01 / 1. szám
SOHA ROSSZABB ÉVET! Vass Józseftől, a területi mezőgazdasági kísérleti állomás 4. sz. brigádjának agronómus vezetőjétől megkérdeztük, milyen volt számára az 1986-os év. Válasza határozott volt: — Soha rosszabb évet! Brigádom 69,5 mázsás búzatermést takarított be hektáronként. A területi mezőgazdasági kísérleti állomás történetében ilyen terméshozam még nem volt. Miben különbözött 1986 a korábbi évektől? Két alapvető mozzanatot említ az agronómus-brigádvezető. Első ízben alkalmazták előírásszerűen az intenzív technológiát a búzatermesztésben és a kollektív vállalkozást a brigádban. Csupán ennyi lenne az egész? Bizonyára az új módszerek alkalmazása önmagában kevés lett volna. A siker elsősorban az embereken, főleg a gépkezelőkön múlott. Igaz, kezdetben voltak, akik kételkedtek az új technológiában és a kollektív vállalkozásban — folytatta a brigádvezető. — »Majd meglátja, mondták többen is, hogy küldözgetni fognak egyik részlegről a másikra, mint régen.« Aztán mikor beindult a munka, kiderült, hogy nem úgy van, ahogy sokan gondolták. A szántástól az aratásig egy és ugyanazok az emberek foglalkoztak a gabonatermesztéssel. Az aratáshoz közeledve már mindenki megértette, hogy ha valaki valamit elront, akkor magát csapja be elsősorban. Akkor már nem engedtek volna egyetlen más brigádbeli traktorost sem a részlegre. »Hogyne, hogy netán még elrontsa, amire eddig úgy vigyáztunk« — mondták többen is. Vass József szerény ember. Szerinte igen fontos volt, hogy Nagy Tibor vette át a gazdaságban a növénytermesztés irányítását. Az ő igényességének is köszönhető, hogy nem késtek el a vetéssel, mint máskor, hogy lényegesen jobban előkészített földbe került a vetőmag. Még a második helyen sem a munkaszervezést említi, amely tulajdonképpen EMBEREI az érdeme, hanem Szét Bélának, a gabonatermesztő gépesített csoport vezetőjének jó munkáját. Rácz Pál, Gács Károly, Papp István, Horváth János gépkezelők lelkesedését. Tudtuk, hogy az intenzív technológia sokba kerül. Az önköltséget csak úgy faraghatjuk le, ha jól szervezzük meg a munkát. Üzemanyagból már nem sokat tudunk megtakarítani, hiszen a normák elég szűkösek. A gépek elosztását kell úgy megszervezni, hogy ne legyen üresjárat. A csoportos módszer alkalmazása lehetővé tette, hogy egy traktort más munkára irányítsunk. A vegyszerek keverésekor is egy emberrel kevesebbre volt szükség, mint korábban. Tudtuk jól, hogy a technológia csak úgy lehet nyereséges, ha magas lesz a terméshozam. A brigádvezető elmond egy érdekes példát. Nagy Zoltán kerülő, akinek az lett volna a feladata, hogy közvetlenül a vetés után elzavarja avetésről a csókákat, a munkahelyén elaludt. Szét Béla mint jó gazda határszemlét tartott, s rátalált a »csókapásztorra«. Természetesen felelősségre vonta a kerülőt, aki sehogyan sem értette meg, miért éppen a csoportvezető kéri számon tőle a munkát. Hiszen nem főnöke neki... Végül Nagy Zoltánt elbocsátották a munkából. »Ilyen munkaerőre nincs szükségünk« — mondta Szét Béla. Ebből is látszik, hogy az emberek nagy felelősséget éreznek részlegükért, tudják, hogy jövedelmük csakis a végeredménytől függ. Hozzá kell tennünk, hogy Vass József vezetői stílusának is köze van a sikerhez. Beosztottjainak elképzeléseit, javaslatait igyekszik alkotó módon továbbfejleszteni, »tőkét« kovácsolni belőlük. A brigád összekovácsolódott kollektíva. Az átlagéletkor 35—38 év. Az idősebb gépkezelők is tisztelettel tekintenek vezetőjükre. Kívánjuk ennek a kicsiny, de lelkes kollektívának, hogy az új esztendőben is a tavalyihoz hasonló sikert, vagy még szebbet érjenek el. Györke László EMBERI SORSOKІФООООООФОФООФОООФОООООООЇОФОФОФОООООООО TÚL A SZÁZADIKON... Berehovón, a Mukacsevei utca 126. sz. házban él a kerület legidősebb embere, Pirnág Mária nyugdíjas. Százharmadik évét töltötte be! Azon a délutánon, amikor ellátogattunk hozzá, már hó borította az utakat. Mária néni az ablak előtt üldögélt, gyönyörködött a téli tájban, talán ifjúságát idézte maga elé. — 1883-ban születtem Nagybocskón — mondja. — Édesapám erdész volt. Ellenőrző körútjaira sokszor elkísértem én is. Télen különösen szép volt a hósapkás fák látványa... A századfordulón az erdőkben fakitermelő munkások jelentek meg. A svájci és a magyar kapitalisták favegyigyárat létesítettek Nagybocskón. Hamarosan vasutat is építettek, mivel a gyár termékeit Európa különböző országaiba kellett szállítani. A fakitermelés óriási méreteket öltött, s mivel utánpótlásról nem gondoskodtak, 20 év sem kellett ahhoz, hogy a nagybocskói erdők alaposan megritkuljanak. Mária néni falubelijei, akiket a vegyigyárban alkalmaztak, naponta 14 —16 órát dolgoztak. Szórakozásra, tanulásra nem is gondolhattak. A kizsákmányoltak egy szociáldemokrata csoport köré tömörültek. 1902. május 1-én már felvonulást szerveztek. Mária néni Pirnág István mozdonyvezetőhöz ment férjhez. A szülők neki is, a férjének is más házastársat szántak, de a fiatalok kitartottak egymás mellett. 1907-ben házasodtak össze. Királyházán telepedtek le, ott nevelték fel négy gyermeküket. A felszabadulás utáni első években volt sok tennivalójuk Helyre kellett állítani a megrongált síneket, vasúti hidat építettek a Tiszán át, rendbe hozták a régi fűtőházat. Komoly segítséget kaptak a lvovi és a luganszki vasutaskollektíváktól. Mária néni 1955-ig, férje haláláig élt Királyházán, majd Berehovóra költözött a lányához. Túl a száz esztendőn! Gondoljunk csak bele, mennyi mindent élt meg ez a halk szavú, törékeny öregasszony! Elért hozzá a nagy októberi szocialista forradalom híre, az első világháborúban már dajkálta gyermekeit, a második világháború idején az unokáit féltegette. 70 éven át reszketett másokért, s mire egy kis nyugalom lengte be életét, elszaladtak mellőle a fürge lábú évek. Nagy idők tanúja, kár, hogy soha nem gondolt élete regényének megírására. Igaz, nem sok ideje volt magával foglalkozni: az erdészházban tíz testvérével osztotta meg a mindennapi kenyeret, később a maga családjáról kellett gondoskodnia. Orvosra soha nem volt szüksége. Egészségét, edzettségét bizonyára annak köszönheti, hogy mindig sok időt töltött a szabadban. Most csendesen él lányával, Csna Margittal, vejével, Cina Lajossal, akik már túlvannak a 70, illetve a 80 esztendőn, de már unokája, Clna Alice is nyugdíjas. Fiúunokája, Cina Vilmos, a bankban dolgozik, inkasszátor. Az ő fia, vagyis Pirnág Mária dédunokája, Újlakon él és családjában már cseperedik a hároméves Mária. Éppen 100 évvel fiatalabb ükanyjánál. Az emberi söre olyan, akár a természet: a telet mindig a tavasz, az élet folytatását ígérő megújulás váltja fel... Füzesi Magda A televízió képernyőjén a berehovói zeneiskolások Aki megnézte ma délelőtt a Központi Televízió Vidám hangjegyek című népszerű műsorát, a képernyőn láthatta a Berehovói Zeneiskola kisdobosegyüttesét és magyar népi énekegyüttesét. Műsorukat még novemberben vette fel a Központi Televízió forgatóstábja, amikor a kis zenebarátok meghívásukra Moszkvába utaztak. — Nem jöttünk ám haza üres kézzel — meséli a kis Rácz Márta és Sztankovics Júlia. — Hoztunk magunkkal egy hatalmas érmet, ami a Vidám hangjegyek pályázat győzteseinek dukál, meg egy szép eredeti fenyőfadísz-készletet. A gyerekek legszebb élménye az volt, hogy hazánk fővárosában járhattak, megtekinthették annak csodálatos műemlékeit, a Vörös teret, a Leninmauzóleumot, no és hogy megismerkedhettek a Vidám hangjegyek pályázatára az ország különböző részeiből érkezett legifjabb műkedvelőkkel. Külön ajándékot is kaptak: a televíziós forgatócsoport jutalmul a jó szereplésért olyan rajzfilmsorozatot vetített le a kedvükért, amely csak ezután kerül a televízió képernyőjére. Van egy dédelgetett tervük: februárban egy jótékonysági hangversenyt szeretnének adni. Balogh Irén FÉNYKÉPRIPORT ÚJ ÉV AZ ÚJ ÓVODÁBAN Vidám énekszó fogadott az új év küszöbén a 90 személyes impozáns orosz óvodában. — A nagycsoportosok éppen az újévi műsoros estre készülnek — mondta Radvánszky Irén nevelőnő. — Nagyon szépen énekeltek — dicsértük a gyerekeket. — Tudunk ám mi verseket is — mondta a kis Knobloh Zsolt, és szavait alátámasztandó rögtön el is mondott egyet. Példáját Gyurkó Zsuzsika is követte. Aztán a többiek is nekibátorodtak és egy egész kisműsort rögtönöztek számunkra. Mi tagadás, kissé meglepődtünk annak hallatán, hogy a kisfiúk és kislányok ugyanolyan szépen énekeltek oroszul, mint magyarul. Persze a táncok sem hiányoztak. Ezek betanításában főleg Lednej Okszana zenetanárnőnek van érdeme. — A zenetermet, ahol az újévi ünnepséget rendezzük majd, a gyerekek rajzai fogják díszíteni. Már készítik az álarcosbálhoz a díszleteket — büszkélkedett Doma Ibolya, az óvoda vezetője. Ahogy elnéztük, milyen szépen rajzolnak Tóth Tímea, Barkaszi Diana és társaik, nem is kételkedtünk abban, hogy ez a kis ünnepség nagy örömet szerez majd a szülőknek és persze a Télapónak. A középső csoport tagjait nagy izgalom közepette találtuk. Azon vitatkoztak éppen, hogy milyen díszek illenének leginkább a fenyőfára. Mivel ők sem akartak elmaradni idősebb társaiktól, szintén bemutatták nekünk újévre készített műsorukat. Közülük Pógyor Árpika, Csurman Andrea és Kovács Gergő volt a legbátrabb. Az előadást hatásosan a Jégvirágok című kedves gyermekdalocskával fejezték be. Aztán néhány másodpercnyi csönd következett, amelyet az egyik kislány tört meg ezekkel a szavakkal: »Csak a hó esne már le, annyira várjuk!« — Az én védenceim viszont elsősorban a Télapót várják — nevetett Szabó Elvira, aki a legkisebbek nevelésével foglalkozik. — Alig várják már az újévi ajándékot. Igaz, gyerekek? — fordult hozzájuk. — Igen — felelték kórusban az apróságok. — Nekem egy KamAZ-t fog hozni a Télapó — jelentette ki határozottan Gyurkó Gabika. — Nekem meg babát! — vélte Héder Anikó. — A kicsik is mindenáron részt akarnak venni az ünnepi műsorban, közülük sokan szerepelnek is — nézett végig rajtuk szeretettel Doma Ibolya. — Ön személy szerint mit vár az 1987-es esztendőtől? — tettük fel neki a kérdést. — Hogy végre ne csak az óvoda belseje legyen ilyen rendezett és jól felszerelt, hanem az udvar is — válaszolta. — De remélem, ez a kérdés már tavasszal megoldódik. Ismét fölcsendül az énekszó a szomszéd teremből. Óvatosan, zaj nélkül távoztunk, hogy ne zavarjuk a kicsiket. Mert már nincs messze a zúzmarás december vége. Boldog új évet, gyerekek! Ádám Tamás A felvételeken: a Barátság Kolhoz költségén épült orosz óvoda, Gyurkó Zsuzsika, Bihari Ferkó, Tóth Timea és Színicsko Misa nagycsoportos óvodások a Játékszobában. Alekszandrov B. felvételei * — 1987 január 1., csütörtök »фффффооофофофофф»»«»»»»»» VÖRÖS ZÁSZLÓ«ооооооооо©©оооо©ооо©ооооооооооо©оофс 3. oldal ф