Beregi Hírlap, 1991. július-december (47. évfolyam, 75-149. szám)

1991-07-02 / 75. szám

FELKÉSZÜLTÜNK-E AZ ARATÁSRA? A KÉP LESÚJTÓ! A járás nagy részében ka­sza alá érik az árpa. Hoz­zá kell látni az aratáshoz, de vajon van-e mivel? ■ Ezt kérdeztük Szelley Lajostól, a járás állami műszaki felü­gyelőjétől. — Nem sok jót tudok mondani — kezdte a szak­ember, aki a kombájnok mű­szaki állapotának ellenőrzé­sével foglalkozott az utóbbi napokban.­­ A helyzet kri­tikus, de korántsem csak a gazdaságok dolgozói a hi­básak ebben. Arról van szó, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt elhúzódott, a takar­mánykészletezési kampány, amelyben részt vettek azok a gépkezelők is, akikre az aratásnál lesz szükség. Ez is hátrányosan hatott a fel­készülésre, hiszen senki sem tud egyszerre két dologgal foglalkozni. Ráadásul az Agroker sem áll a helyzet magaslatán, kevés a pótal­katrész, ami van, az is ké­sőn kerül a gazdaságokba.­­ Mindenütt panaszkod­nak a kenőolaj hiányára. Mi a helyzet most ezen a té­ren? — Az utóbbi tíz eszten­dőben nem fordult elő olyan, hogy a kijavított gépeket ne tudták volna beindítani olajhiány miatt. Sajnos az idén előfordult. Ez az ellá­tási szervezetlenség neto­vábbja, s ebben véleményem szerint nagy mértékben a területi vezetés a ludas. Végre-valahára azonban ta­lán megoldódnak ezek a gondok. De miért kellett er­re az utolsó pillanatokig várni? Hiszen egyes gazda­ságokban rövidesen próbaa­ratást végeznek. — Mely gazdaságok a legfelkészültebbek? — Elsősorban a Barát­ság, a Vörös Zászló Kol­hozt és a Kárpáti Tenyész­­üzemet dicsérném meg. Úgy néz ki, legalábbis egyelőre, hogy ezekben a gazdaságok­ban nem lesz nagyobb gond az aratás idején. A Győze­lem Kolhoz gépkezelői szin­tén alaposan­­elkészültek, csak itt a már említett olaj­­hiány okozott fejtörést. — És hol a legrosszabb a helyzet?­­ — A Marx Károly Kol­hozban 7 gép közül lényegé­ben csak kettő van elfogad­ható állapotban. Ennek a gazdaságnak sürgős műsza­ki segítségre van szüksé­ge, elsősorban az Agroker részéről, mert pótalkatré­szek híján a gépkezelők nem sok mindent tudnak csinálni. Ám ennek a vállalatnak a szakemberei nagyon ritka vendégek faluhelyen, meg­várják, míg a főmérnökök felkeresik őket rezidenciá­jukban. De a megrendelése­ikre akkor is leggyakrabban csak fejcsóválás vagy váll­­vonogatás a válasz, így nem csoda, hogy a Hajnal Kolhozban a négy kombájn­ból két aggregát, az Engels Kolhozban 8-ból négy, az Új Élet Kolhozban pedig 7- ből négy nem kész az ara­táshoz. De folytathatnám to­vább is a sort... 4. — A lengyel gyártmányú, borsos áron vásárolt Bison­­Record kombájnok milyen állapotban vannak? A járásban ezekből 6 található, ám csak három van elfogadható állapotban. Pedig ezekre a gépekre kb. 156 ezer rubelt költöttek! Általában a meghajtó szíjak­kal és a csapágyakkal van probléma. A Lenin Kolhoz­ban viszont a nagyteljesít­ményű Don kombájnt kelle­ne rendbehozni, mert a je­lenlegi állapotban félő, hogy hamar leáll. — Emberekből nincs hi­ány? — Nincs. A gépkezelők érdekeltek a jó munkában és­­meg is tesznek minden tő­lük telhetőt, hiszen a zse­bükre megy a dolog. Csak lenne miből dolgozni. Ha az ellátás az elkövetkező na­pokban, vagy úgy is mond­hatnám, órákban nem javul, nagyon nehéz aratásnak nézhetünk elébe. — Köszönöm a beszélge­tést! Tóth Károly ♦ A tudományos kutatóintézet halábori részlegén a gép­kezelők ezekben a napokban a takarmány készletezésével foglalkoznak. Nagy figyel­met fordítanak arra, hogy a gépeket gazdaságosan üze­meltessék. A képen: Srét Zoltán és Tekerman Lajos, a KSzK-100- as kombájn kezelői Kocsis Z­sigmond gépkocsivezetővel (középen) megvizsgálják a lekaszált fű minőségét. Alekszandrov Borisz felvétele * * LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGBE A KIRÁNDULÁS ELMARADT... V­ÉGET ért a tanév, végre itt van a vár­va várt vakáció. Hosszú hónapokon keresztül tervez­gettük, hogyan félthetnénk kellemesen, hasznosan a pihenés idejét. Osztályfőnökünkkel, Tóth Annuska nénivel közösen tervezgettünk, s végül elha­tároztuk, hogy megismerjük szőkébb hazánk, Kárpátalja csodálatos tájait, igénybe vesszük az utazási­­ iroda beregszászi kirendeltségé­nek szolgáltatásait, válasz­tunk egyet az általuk aján­lott útvonalak közül. Hogy ne szüleink pénztárcáját te­gyük próbára, azt is elhatá­roztuk, hogy mi magunk keressük meg a költségekre valót, így aztán három hé­tig mindennap reggel 8-tól déli 12 óráig dolgoztunk­­ a virágkertészetben, s közben együtt örültünk a közös munka utáni közös kirándu­lásnak. Köszönetünket fe­jezzük ki Jacura Erzsike né­ninek, a virágkertészet veze­tőjének, aki az általunk meg­keresett 425 rubelt átutalta az utazási irodának. Ígére­tet kaptunk, hogy június 24- én elutazhatunk a Sipot víz­eséshez, amelyről már sokat hallottunk. Nagy örömmel készültünk a kirándulásra. Meghívtuk iskolánk igazga­tónőjét és más tanítókat is, hogy osztozzanak velünk a nagy élményben. Végre elérkezett a kije­lölt nap. Reggel 6 órakor gyülekeztünk­ iskolánkban, s szívrepesve vártuk a be­ígért autóbuszt. Ahogy múlt az idő, csappant a lel­kesedésünk, de még bizakod­tunk. Három órányi várakozás után megtudtuk, hogy az utazási iroda nem tudja biz­tosítani a megrendelt jár­művet, a kirándulást el kell halasztani a következő nap­ra. Természetesen minden bocsánatkérés elmaradt. Hi­szen mi »csak« gyerekek va­gyunk! Csalódottan vettük tudo­másul a szomorú tényt. Bíz­tunk benne, hogy másnap megvalósul a tervezett ki­rándulás. Tehát újra össze­gyűltünk, hisz fel­ sem téte­leztük volna, hogy még egy­szer becsapnak minket. De nem­ így történt! Az utazási iroda kirendeltsé­gének dolgozói másfél órás várakozás után minősíthetet­len hangnemben közölték: ha annyira ragaszkodunk ahhoz, hogy megismerjük szülőföldünket, személyesen vegyük fel a kapcsolatot a munkácsi autóparkkal, intéz­kedjünk, ahogy tudunk, ők ugyanis tehetetlenek. A ki­rendeltség visszautalja ne­künk a pénzt és ezzel az ügyet lezártnak tekinti. Sok kérdés merült fel bennünk az eset kapcsán. Az első közöttük az, miért, csak a külföldi bevásárló utak szervezésében jeleske­dik az utazási iroda? S ha már nem tudja vállalni kö­telezettségeit, miért nem kér ezért emberi hangnemben bocsánatot. Még akkor is, ha nem felnőttekről, hanem gyerekekről van szó. Megpróbáljuk fel­venni a kapcsolatot egy másik uta­zási irodával. Reméljük, hogy hasonló eset nem ismét­lődik meg. A Beregszászi I­. Számú Általános Iskola Vili. osztályos tanulói A SZERKESZTŐSÉGTŐL: Elgondolkoztató, hogy a diákok milyen tapaszta­latokkal gazdagodtak a fel­nőttek világából. Az ilyen esetek hallatán nincs miért csodálkoznunk azon, hogy a fiatalok elfásulnak. De vajon felelősségre vonja-e valaki azokat, akik elrontották a gyerekek örömét? 1991. július 2., kedd VARRODA NYÍLT BEREGSOMBAN! Régi vágyuk teljesült a község lakosainak, hiszen hosszú évtizedeken keresz­tül nem volt semmilyen ipa­­­­ri létesítmény a fakiban. Jo­­­gosan mondták az emberek,­­ hogy nagyon kevés olyan­­ falu van Kárpátalján, ahol­­ szinte az egész lakosság­­ másfelé dolgozik. .Most vi-­­­szont megváltozott a hely-­­­zet. Hosszas utánajárás,­­ szervezői munka után gazda- ■ Ságunk szerződést kötött a f munkácsi kötöttárugyárral,­­ amelynek egy leányvállalata is nyílt meg Kaszonyban. A ■ beregsomi varroda a ka-­­ szonyival együtt dolgozik. Amikor hozzáláttunk a var­­r­rónők toboro­zásához, nem sok jelentkező volt, annyira belerögzödött az emberekbe az ingázás Ám végül is megnyalt az új üzemrész, ahol most már 50 asszony és leány dolgozik. Havonta csak pólóból 20 ezer darabot varrnak! Esz-­­ szerűen van megoldva a szállítás, hiszen egy jármű­­ visel a készterméket innen és Kaszonyból, s az anyagot is ez a gépkocsi hozza Mun­­­­kacsról mind a két varroda- ■ nak. A lányok-asszonyok be­segítenek a mezőkön is. Pataki Sándor,­­ az Engels Kolhoz mel­léküzemágakkal foglalko­­zó elnökhelyettese BEREGI HÍRLAP A GÁZFŰTÉSES LAKÁSOK TULAJDONOSAINAK FIGYELMÉBE! A májusi hideg időjárás miatt a terüle­ti végrehajtó bizottság határozatot hozott az 1990—1991. évi fűtési idény május 31- ig történő meghosszabbításáról. E hatá­rozat értelmében a gázfűtés használóinak május hónapért a téli tarifa szerint kell fizetniük. Kérjük ügyfeleinket, hogy időben szá­moljanak el a gázirodával a fűtésért. A gáziroda adminisztrációja A BEREGSZÁSZI 2. Sz. BENNLAKÁSOS ISKOLA orosz, ukrán és magyar anyanyelvű tanu­lókat vesz fel az első osztályba. A szülők igénye szerint a gyerekek mélyrehatóan tanulmányozhatják az idegen nyelveket, a zenét. Folyik a tanulók felvétele a következő osztályokba is: orosz nyelven — a 4., 5., 7., 8., és 9. osztályba, magyar nyelven a 2., 3., 4., 5., 6. és 9. osztályba. Az iskola bázisán zeneművészeti stúdi­ót hoznak létre, ahol zongorázni, hege­dülni, bajonozni, dobolni tanítják a gye­rekeket. Ezenkívül működik a báli táncok stúdiója is. A szülök igénye szerint a gyerekek vagy odahaza, vagy a tanintézet diák­szállójában lakhatnak. Felvilágosításért a következő címre forduljanak: Beregszász, Gagarin u. 3. Telefon: 2-21-60. Igazgatóság A beregszászi járási útépítő és javító igazgatóság sürgősen felvesz állandó munkára úti­munkásokat, újm­estereket. A havi fizetés 350—400, illetve 250 rubel. Az adminisztráció A javító-szállító vállalat készpénzért desztillált vizet ad el. Egy liter ára 90 kopek. Edényt a vásárló hoz. Az adminisztráció KEDVES OLVASÓT KÖSZÖNTSÖN A BEREGI HÍRLAPBAN! Szerezzenek örömet hoz­­­­zátartozóiknak, barátaik­nak, kollégáiknak, kö­szöntsék fel őket a járási ! lap hasábjain! Egy köszöntőért Hj rubelt kell befizetniük • ! szerkesztőség folyószám­­­­lájára (Вва 903), ha pe­dig fényképes köszöntő­ket rendelnek meg nálunk,­­ annak ára 20 rubel. Ha verssel köszöntenek, і 30 rubelt kell befizetniük. Ne feledjék, hogy a Járási lap két nyelven­­ jelenik meg, a köszöntők a nyomdai költségek­­ miatt drágábbak, mint e і területi lapban. Várjuk megrendelései­ket! ♦ 3. oldal

Next