Vörös Zászló, 1971. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-16 / 115. szám

XXIII. évfolyam 115 (6042.) szám 1071 május 16, vasárnap Ára 30 iáni NICOLAE CEAU$ESCU elvtárs munkalátogatása a titói baromfitenyésztő komplexumban Nicolae Ceau$escu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke Manea Manescu elvtárssal, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagjával, a KB titkárával, a Gazdasági Tanács elnökével együtt szombat délelőtt munkalátogatást tett a titui (Dimbovita megye) baromfitenyésztő komplexumban. A pártfőtitkárt Lunguletti-i, Rocari-i, Poiana-i, Corbii Mari-i, Branistea-i, Costesti-Vale-i, Potlogi-i, Odobesti-i, Titu-i és más, környékbeli szövetkezeti parasztok népes tömege megkülönböztetett melegséggel köszönti. A tömeg hosszasan éljenzi a pártot, a párt és az állam vezetőjét. Nicolae Ceausescu elvtársat a következő elvtársak fogadják a titui baromfitenyésztő komplexumban: Iosif Banc, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Minisztertanács alelnöke, mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdőgazdálkodási és vízügyi miniszter, Matéi Ghigiu, az ipari építkezések minisztere, a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdőgazdálkodási és Vízügyi Minisztérium több vezetőségi tagja. Jelen van Nicolae Tobirca elvtárs, az RKP Dimbovita megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnöke, a helyi párt- és állami szervek más képviselői. A vendégek először a komplexum korszerű keltetőállomását tekintik meg. Itt kiállítások szemléltetik a baromfitenyésztő szektor legfontosabb országos eredményeit. Ezután Viorel Chirija, a titui baromfitenyésztő komplexum vezérigazgatója elmondta, milyen paraméterekkel dolgozik az állattenyésztési feladatok jelentős objektumát képező, másfél esztendővel határidő előtt részben átadott új egység, mit kívánnak tenni szakemberei a párt és az állam által kijelölt feladatok példás teljesítéséért. A nagyüzemi komplexumnak kilenc tojástermelő, haszonállat-nevelő farmja,inkubátorai, takarmánygyára és saját vágóhídja van. 147 tágas csarnokában a termelési folyamatot gépesítették és automatizálták. Nemrég lépett üzembe négy termelő farm és már le is szállították a baromfihús első tonnáit a bukaresti lakosság ellátására. A pártfőtitkár részletesen érdeklődik, hogy milyen intézkedéseket tettek a gazdasági hatékonyság növelésére és a fejlődés biztosítására, a hús- és tojástermeléssel párhuzamosan. A minisztérium vezetősége rámutat: a végső szakaszban a komplexum 20 000 tonna baromfihúst termel, vagyis az ötéves terv végére előirányzott árutermelés egytizedrészét. A vendégeknek a továbbiakban bemutatnak mintegy 50 felszerelést, amelyeket a mezőgazdasággépesítési üzemek állítottak elő, hozzájárulva ezzel a termelési folyamatok gépesítéséhez az ország összes baromfifarmjain. Nicolae Ceausescu elvtársat és a többi vendéget több közeli mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke köszönti községük szövetkezeti parasztjai nevében és kifejezi nagy örömét, hogy vendégül láthatja a pártfőtitkárt. Jelképes ajándékokat nyújtanak át Nicolae Ceaușescu elvtársnak és a többi vendégnek és vállalják, hogy minden erejükkel fejlesztik szövetkezetüket ,növelik a termelést és javítják a gazdasági tevékenységet, hogy ezzel is hálájukat fejezzék ki azokért az új intézkedésekért, amelyeket a párt és az állam a szövetkezeti parasztság jólétének növelése érdekében tett. Nicolae Ceausescu elvtárs a jelen lévő szövetkezeti parasztokhoz intézve szavait, megköszöni a meleg fogadtatást, s jó egészséget és boldogságot, újabb sikereket kíván nekik a gazdag termések eléréséért végzett munkájukban. A vendégek ezután megtekintik a húscsirke-csarnokokat. Nicolae Ceausescu elvtárs, a többi párt- és államvezető részletes tanácskozása a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdőgazdálkodási és Vízügyi Minisztérium felelős tényezőivel, a pártfőtitkárnak ez alkalommal is adott útmutatásai a baromfitenyésztő szektor gyorsabb fejlesztése érdekében további lendületes munkára ösztönzik a szántóföldek dolgozóit a X. pártkongresszuson megjelölt számottevő baromfitenyésztési feladatok teljesítése érdekében. (Agerpres) miu jiji. »— — VEGYIPAR A mezőgazdasági egységek tejtermelésének fejlesztéséért, korszerűsítéséért A Megyei Mezőgazdasági Vezérigazgatóság Tanácsának tegnap megtartott munkaülésén megvitatták azt az intézkedési programot, melynek gyakorlati alkalmazása révén a feltételek és az adottságok szintjére emelkedik megyénkben a tejtermelés. Az előterjesztett tájékoztató és program alapján kibontakozott vita keretében a tanács több tagja felszólalt, értékelte az elképzeléseket és azt a tényt, hogy a tejtermelés összpontosításának első szakaszában a hat ipari jellegű komplexumban és 22 szövetkezetközi társulásba tömörített tehenészet 1972 végéig jelentős mértékben hozzájárul a tejtermelés növeléséhez, az egész szarvasmarhatenyésztés hatékonyságának fokozódásához. Ezek után számos javaslatot tettek a programba foglaltak tökéletesítése érdekében. A munkaülésen felszólalt Nicolae Veres elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, aki többek között hangsúlyozta a program jelentőségét, javaslatokat tett annak kibővítésére, az előirányzott munkálatok megszervezésére. Értékes útmutatásokat adott mind a komplexumok, mind a takarmánytermesztő farmok megszervezésével, működésével kapcsolatosan. Felhívta a figyelmet arra, hogy az átalakítási és korszerűsítési munkákat a lehető legrövidebb időn belül és a legkisebb befektetéssel hajtsák végre. A programot a hónap hátralévő részében megvitatják az MTSZ- ekben is, majd az itt elhangzott javaslatokkal kibővítve, véglegesítik. Hétfőn, 11.30 óra körül a televízió egyenes adást sugároz az Otopeni nemzetközi repülőtérről, ahová Nicolae Ceausescunak, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének és feleségének, Elena Ceausescunak a meghívására hivatalos látogatásra a fővárosba érkezik Gustav Heinemann, Németország Szövetségi Köztársaságának elnöke és Heinemann asszony. A munkástól az igazgatóig, a termékek minőségének minden ellenőre bővíti ismereteit Az Állami Termékminőség-Ellenőrzési Főfelügyelőség minden eddiginél nagyobb szabású akciót kezdeményezett azoknak a dolgozóknak a szakmai továbbképzése céljából, akik a hazai és külföldi piacra szánt áruk gondos kivitelezése fölött őrködnek. Arról, hogy milyen úton-módon igyekeznek növelni a műszaki minőségi ellenőrzés munkakörében dolgozók hozzáértését, Ciontea Calin mérnök, a Maros megyei Állami Termékminőség-Ellenőrzési Felügyelőség főinspektora a következőképpen tájékoztatott. — A két évig tartó akció keretében országszerte tanfolyamokat szerveztek, illetve szerveznek, amelyeken nemcsak a gazdaságban tevékenykedő dolgozók vesznek részt, de előadóként a szakmai és műszaki iskolák, valamint egyes főiskolák tanárai és más felsőfokú végzettségű káderek is. A szakismeretek gazdagítását és felfrissítését célzó oktatási program kidolgozásakor figyelembe vették a világtapasztalatot. idézhetnék szovjet, japán és más szocialista és nem szocialista államokbeli tanulmányokat, amelyeket fordításban rendelkezésünkre bocsátottak. Vagy megemlíthetem, hogy nemrég olyan nemzetközi tekitélynek örvendő személyek előadását hallottuk, mint például I. M. Jurán, aki az Egyesült Államokban a vállalatvezetés és a minőség kérdésének egyik legnagyobb szakértője. Itt nem csupán arról van szó, hogy az akció méreteiben túltesz az előző évieken, hanem arról is, hogy igen sok új fogalommal ismerkednek meg a tanfolyamra járók. Többek között a statisztikai-matematikai módszerekkel, a valószínűség-számítással, a mérési és ellenőrzési információszerzés korszerű technikájával. Ez idáig négyféle kurzus kezdte meg működését. Az elsőt a termékminőség-ellenőrzési felügyelőségek központjainak inspektorai, a megyei főfelügyelők, intézményünk vállalati felügyelői (mérnökök), fővállalatok, üzemcsoportok, kombinátok e munkakörben dolgozó, felelős beosztású személyei részére szervezték. Ezen Brassóban mi is részt vettünk néhányan a megyéből. Rövidesen kollokviumot tartunk, amelyen összegezzük a tanultakat és megkapjuk az írásbeli dolgozat témáját. A dolgozatot majd a szeptemberben sorra kerülő atesztáló vizsgán kell megvédenünk. Az itt említett tanfolyamot, amelynekidőtartama két hónap, hat szériában szervezik meg a fővárosban és vidéken egyaránt, 700 hallgató számára. Egy másik, a 2-es számú kurzus résztvevői a vállalati felügyelőink (technikusok) és a vállalati minőség ellenőrző szolgálat vezetői, mérnökei. A megyénkben működő két csoport egyikét Obi Mihai elvtárs vezeti, a másikat jómagam. Van egy „tanárunk" is, az alkalmazott matematika leckéket Filep Gabriella, a megyei Statisztikai Igazgatóság közgazdásza adja elő. A 88 tagot (az országban 3 200-at) számláló szakkörök márciusban kezdték meg működésüket, szeptemberig tartanak és novemberben lesz az írás- és szóbeli vizsga. Végül az úgynevezett 3-as számú tanfolyam a minőség ellenőrzésével foglalkozó technikusok és mesterek, a 4-es pedig a munkások ismereteinek bővítésére hivatott. Az oktatás 1971. április 1 -től 1972. április 1-ig tart, megyénkben körülbelül 800, az országban több tízezer résztvevővel. Itt szeretném elmondani, hogy hasonló tanfolyamokra nemcsak kimondottan a minőségellenőrzéssel, de a metrológiával, az emelőgépek és kazánok felülvizsgálásával foglalkozó mérnökök, technikusok, munkások is eljárnak. Mind az intézményünk dolgozói, mind a különféle vállalatok alkalmazottai. Amikor pedig vállalatról beszélek, nemcsak a különböző iparágakba tartozó termelőegységekre gondolok, hanem a termékeket forgalmazó vállalatokra is. Talán mondanom sem kell, hogy a kereskedelemben dolgozóknak nem kevésbé kell érteniük az áruminőség szakszerű, tudományos meghatározásához. Fontosnak találom megjegyezni, hogy az előadásokra és a tanultak gyakorlati alkalmazására általában a munkaprogramon kívüli időpontban kerül sor. Megyénkben, — ugyancsak a lehetőségekhez mérten —, szakáganként szerveztük meg a tanfolyamokat. A faipari egységek minőségi ellenőrei az Augusztus 23 Bútorgyárban, az élelmiszeripariak a Konzervgyárban, a könnyűiparban dolgozók a IUIU-ban gyűlnek össze rendszeresen. Mint ismeretes, a műszaki ellenőrzéssel járó nagy felelősségre való tekintettel, akik nem érnek el jó eredményt a vizsgán, nem dolgozhatnak tovább ezen a területen. Pozitív tény azonban, hogy a vállalatok messzemenő segítséget adnak a tanfolyamok jó körülmények közötti lefolyásához és a hallgatók nagyon komolyan veszik a dolgot, érdeklődnek, igyekszenek megérteni az anyagot. Az előadók pedig arra törekszenek, hogy a tanfolyamok résztvevői mindennapi munkájukban, gyakorlatilag is hasznosíthassák az újonnan szerzett „elméleti" ismereteket. A. L. Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Mai számunkban Jó munkáról tanúskodik a határ Ha a naptár nem május közepét mutatná, azt hinné az ember, hogy júniusban járunk, olyan szép, gazdag termést ígérő a határ. A Maros mentén, ahol egy évvel ezelőtt a piszkos áradat hümpölygött végig, a szántóföldek már nyarat jeleznek. A meggyesfalvi zöldségesben fejel a nyári káposzta, s távolabb, Nyárádtőn vagy talán Vidrátszegen kalászba szökkent már az árpa. A munka megjavítására hozott jó intézkedések s a megfelelő időjárás szerencsés találkozása volt ez a tavasz. Nem várat a földműves magára, mozgósító munkára, érti a határ szavát. Amikor a kutyfalvi főmérnököt megkérdeztem, mi a magyarázata e jó munkának, a tagság szorgalmának, csak ennyit felelt: — Látták a falu végén azt a szép búzatáblát? Nos, a tagság is látja. Látja, hogy eredménye van munkájának, s ennél jobb mozgósító erőre nincs szükség. Marosugrán már reggel hat órakor több embert lehetett megszámolni a cukorrépaföldön, a nap már bukott alá a hegyek mögé, de a vidrátszegi határban még nem szedelőzködtek hazafelé. örömhírt adni a szorgalmas munkáról, AHOL KÉZI KAPÁRA ALIG VAN SZÜKSÉG Az idei tavasz egyik jellegzetessége a gépesítés és kémizálás nagy fokú kiterjesztése. Néhol alig van szükség kézi kapára. — Esetleg egy sorközi kapálást végzünk kézi erővel — újságolja Erszény Pál, a radnóti szövetkezetközi hizlalda vezetője —, mármint azon a 200 hektáron, ahol vegyszerrel vetettük a kukoricát. Jelenleg a küllőskapálást végezzük, s utána munkába állnak a kultivátorok is. A szomszédos Kutyfalván már a kultivátorok uralják a kukoricaföldeket. Suta Pamfil és Moldován Ilié nagy szakértelemmel végzik ezt a munkát. Györffy Mihály főmérnök rendkívül elégedett a növényápolási munkákkal. — Jobban talán nem is mehetne. Küllőskapálást több mint 200 hektáron végeztünk, s az első gépi, illetve kézi kapálással is 150 hektárnál tartunk. A cukorrépánál, ahol a növény követelte, nemcsak az első kapálást, hanem az egyelést is elvégeztük. Kutyfalván már az előző években tapasztalatra tettek szert a vegyszeres gyomirtásban, nemcsak a szalmás gabonáknál, hanem a kukoricánál is. Ezen a tavaszon 120 hektárra jutott vegyszer. Eredménye látszik is a földeken. A TAGSÁG HELYTÁLL A már említett ugrai példa nem egyedülálló. Majdnem mindenütt kint van a mezőn, aki kapát tud fogni kezébe. Nem vár reggel arra, hogy a brigádos bekiabáljon érte a kapun. A globális akkord alapján mindenki tudja, mi a dolga s végzi is szorgalmasan. — Az ugrai részlegen nagyrészt befejeztük az egyelést. Még a vizen túl, Dellőn és Mezőújfaluban van hátra 50—60 hektár, de a hét első napjaiban ott is végzünk. — Havadtői József, a vidrátszegi főmérnök szintén a tagságot dicséri. — Két-három nap alatt végzünk a cukorrépaegyeléssel, s hétfőn megkezdjük a kukorica kézi kapálását. Küllőskapával eddig mintegy 122-öt járattunk meg a 150 hektárból. A szőlőben a vidrátszegi brigád befejezte a második kapálást, Sóspatakon ugyancsak vége felé közeledik ez a munka. Pedig tennivaló van bőven, hisz kapásnövényből jóval több mint egy hektár jut egy családra. De a tagság mellé áll a munkának. Akik a városban dolgoznak, délután kapát fognak, sőt nem ritka, hogy a diákok is kimennek segíteni szüleiknek a növényápolásban. Nagyernyében a tagság mellett kijut a dicséretből a gépkezelőknek is. Horgos András és Nagy Sámuel már napok óta kapálják gépeikkel a kukoricát. Teljesítményük pénteken hatvan hektárt mutatott, s naponta 20 hektárral emelkedik. — S a tagság? — A 150 hektár répából eddig százat kapáltak meg másodszor. Egyelve mintegy 15 hektár van. Az idén Ernyőben a gyomok gyorsabban fejlődtek, mint a répa. Ezért volt szükség már kétszeri kapálásra, s csak utána kezdték meg az egyelést. Úgy, ahogy a föld, a körülmények megkövetelik. MEGOLDÓDIK A MUNKAERŐ KÉRDÉSE Az igazat megvallva a radnóti termelőszövetkezetben nem nagy bizalommal tekintettek az idén a cukorrépatermesztés elébe. A nagy területre (230 hektár) nem tudtak megfelelő munkaerőt biztosítani. A szomszédos dégi vezető tanács elutasította segélykérésüket. Harminc hektár répa megművelése tehát egy ideig a „levegőben lógott". Végül a szomszédos szövetkezetek tagsága (eleinte úgymond a vezetőség akarata ellenére), sietett a radnótiak segítségére. A vezető tanács, valamint a farmvezető hívására 50—60 tag jött el a kocsárdi, szélkuti és dégi termelőszövetkezetből répa kapálni, így a 230 hektár répából 180 hektáron befejezték az első kapálást (32 hektárt újra kellett venni), 102 hektáron pedig elvégezték az egyelést is. A szövetkezetközi hizlalda takarmánytermesztő farmján sikerült biztosítani a kézi munkaerőt azokra a területekre, ahol nem tudnak gépekkel dolgozni, így összesen 120 hektár kukoricakapálására kötöttek megegyezést a szélkuti, iklandi, csapói termelőszövetkezetek tagjaival. Természetesen közös megegyezéssel az illető MTSZ-ek vezető tanácsával. A jól sikerült rajt után tehát eredményes a „verseny" a növényápolásban is. Végig a Maros, mentén, mindenütt bőséges termést ígér a határ. Dicséri művelőit s emberi számítás szerint gazdagon fogja jutalmazni szorgalmukat. Az ünnepek nem érnek véget --------------------------------Szőcs Kálmán--------------------------------- Kilobbant házainkról a sok májusi lobogó, hervadoznak az orgonák is, és amint különböző korok költői megjegyezték már nagyon helyesen, a tavasz múlandó természeti tény, egyszerű évszak. Fülünkben csengenek még az indulók, valahol köröznek még a magasban a fehér galambok s ott inog az egyik csillag szikra ágán most is valamelyik felvonuló férfi vállán hordott gyermekének léggömbje. Pedig hát távolról sem a nagy megelégedettség, a „na most már pihenhetünk" ideje következik. Nem írhatok e néhány sorban azokról, akik az ünnepet izzadva, fáradva, olajosan, kormosan ünnepelik. Azok ünnepeiről beszélnék inkább, akik a felvonulók dalait írják, akik ünnepi versekkel köszöntik virágbaboruló életünket. Mert hát ünnep, persze, hogy ünnep, százszoros diadal nyomtatott szövegben látni, olvasók tízezreinek szép szót adni május elsején, vagy a nagy évfordulókon. Az íróember is csak ember, sem jobb sem roszszabb, mint bármelyik másik, vannak apró örömei és nagy gondjai, fájdalmai. Az emberekkel együtt iszik a habzó sörből és harap az ünnepi kenyérből, ez egyetlen, ami ünnepek idején valamivel boldogabbá teszi: az, hogy tudja, az ő diadalának mások is örülnek, mások, akik tollat adtak a kezébe, akik kinyitották írómappáját s vezették kezét. Mert hiszen nem mindenkinek adatik meg az írás tudománya, de a kifejezési vágy ott él, és kitörni vagy favágóban, esztergályosban vagy tisztviselőben. Az ő ünnepük is, ha a költő nemcsak egy napon, nemcsak egy alkalomból vallja meg hitét, gondolatait. Gondolják meg hát íróbarátaim, mennyire fontos, hogy az ünnepek ne érjenek véget! Hogy az újságosbódék előtt, ha tömeg tömörül, legalább remélhessük, a mi írásainkat is keresik. Miért fosztanánk meg magunkat a mindennapi ünnepek örömétől, miért csalnánk meg azokat, akik úgy vágyják a tiszta, becsületes szót, mint mi az ihletet? Igaz, furcsa valami ez az ihlet, voltak, akik megpróbálták művi úton előállítani, a mű meg is született, csupán az ünnepi érzés maradt el, mely a becsületes alkotást követi. Legyünk hát mi, költők, írók a mindennapok ünnepi regősei, na apadjon soha a dal és a szerelmesek arcáról a mosoly, örvendjünk a hervadó orgonának, hiszen jövőre szebben nyílnak kerítéseink fölött az útra nyúlva, leletépünk belőlük néhányat, s észre sem vesszük, hogy gyönyörűen élünk, ha ilyen percnyi ünnepek sorából áll az életünk. Mert ünnep, amikor szervusszal vagy adjonistennel köszönünk reggel a gyárkapuban s a mezőre indulóban, ünnep, amikor gyermeket szorít mellére az anya, s ünnep az is, amikor a virágok millióit visszük az élet nevében harccal elhunytak sírjára. Az ünnepek bizony nem érnek véget. S mondom én, szerencsések az igazi költők, hiszen örök ünnep az életük. Micsoda kimondhatatlanul gyönyörű kín megtalálni az egyetlen szót, amely hiányzott a legszebb versből, amely vers azért íródott, hogy egy mozdulattal, egy mosollyal vagy egy kézszorítással megint gazdagabbak legyenek az emberek. Aztán... talán már a következő napon kezdődik egy újabb ünnep, egy másik legszebb versért, mert úgy érezzük, az előző mégsem volt igazi. S ahogy szépülnek éjről hajnalra késve a napok, úgy gyűlnek az ünnepek. S ahogy egyre jobban megértjük, hogy időnk a Végtelen felé halad, nyugodtan tesszük le a tollat egy vers után, vagy nyugodtan nyúlunk papírért egy másik vershez. Mindenképpen mi leszünk azok, akik a Nap nagy, sárga, meleg narancsát az emberek kezébe tesszük, mindenképpen mi leszünk azok, akik új mesét mondunk a gyermeknek estelente. S ez a mese már nem úgy kezdődik, hogy volt egy szegény juhászbojtár, és nem úgy végződik, hogy lett lakodalom, fele-fele királyság alapon. Ez a mese úgy kezdődik, hogy egyszer a bányászok, a hegyi legelők őrei, tutajosok, acélöntők asztalosok, kőmunkások, aratók és géplakatosok elindultak meghódítani a legszebb királylányt. Ezt az országot. Megvívtak a hétfejű sötétséggel, s azóta övék minden. És azóta tart az ünnep és nem is lesz már vége, míg a világ világ.