Vörös Zászló, 1971. november (23. évfolyam, 261-285. szám)
1971-11-25 / 281. szám
XXII. ÉVFOLYAM 281 (6210.) szám 1971. november 25 CSÜTÖRTÖK Ára 30 báni AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA JOSZIP BROZ TITO ELVTÁRS befejezte látogatását hazánkban Befejeződtek a román-jugoszláv hivatalos megbeszélések November 24-én, szerdán az RKP Temes megyei bizottságának székházában folytatódtak a hivatalos megbeszélések Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, és Joszip Broz Tito elvtárs, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnöke között. A megbeszéléseken román részről részt vettek a következő elvtársak: Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, Paul Niculescu-Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Ilie Verdet, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a Minisztertanács első alelnöke, Emil Draganescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a Minisztertanács alelnöke, a románjugoszláv gazdasági együttműködési vegyesbizottság román elnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter, Vasile Vlad, az RKP KB osztályvezetője, Ion Florescu, az RKP KB osztályvezetője, Constantin Mitea, az RKP KB tanácsosa, Vasile Șandru, Románia belgrádi nagyköveteés Gheorghe Colt külügyminisztériumi igazgató. Jugoszláv részről részt vettek a következő elvtársak: Gemal Bjedics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, Dragoszlav Markovics, Szerbia SZK Gyűlésének elnöke, a JSZSZK Elnökségének tagja, Sztane Dolanc, a JKSZ Elnöksége Végrehajtó Bárójának soros elnöke, Mirko Tepavac, szövetségi külügyminiszter, a JKSZ Elnökségének tagja, Dusán Gligorjevics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, a jugoszláv-román gazdasági együttműködési vegyesbizottság jugoszláv elnöke, Marko Vrhonec, a köztársasági elnök helyettes kabinetfőnöke, Iso Nyegovan, Jugoszlávia SZSZK Bucuresti-i nagykövete, Milos Milevszki, a köztársasági elnök külügyi tanácsosa, Gyúró Vukolics, a Szövetségi Külügyminisztérium igazgatója és Murat Agovics, a Szövetségi Külügyminisztérium tanácsosa. A megbeszélések második napján a nemzetközi helyzet egyes időszerű problémáit tekintették át. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy Románia és Jugoszlávia szempontjai azonosak vagy nagyon közeliek a nemzetközi életben végbemenő események megítélésében. A két elnök méltányolta az európai biztonsági konferencia összehívását előmozdító akciókat, kifejezve azt a meggyőződését, hogy ösztönözni kell az előkészületeket a konferencia érdekében. A megbeszéléseken szóba hozták a balkáni helyzet kérdéseit is, hangsúlyozva a balkáni országok közötti találkozók szükségességét különböző szinteken és minden formában. Felvetették a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, az antiimperialista erők egysége és összeforrottsága erősítésének problémáit is. A megbeszélések a szívélyes barátság, a teljes egyetértés és kölcsönös bizalom légkörében folytak le. Látogatás temesvári üzemekben Nicolae Ceausescu elvtárs és Joszip Broz Tito elvtárs szerda délután felkeresett két nagy temesvári iparvállalatot , az Electromotor üzemet és a gyapjúipar vállalatot. A két elnököt az üzemlátogatásra elkísérték a következő elvtársak: Ion Gheorghe Maurer, Paul Niculescu-Mizil, Ilie Verdej, Emil Draganescu, Mihai Telescu és más román hivatalos személyek, valamint a következő jugoszláv elvtársak: Gemal Bjedics, Dragoszlav Markovics, Sztane Dolanc, Mirko Tepavac, Dusan Gligorjevics és más jugoszláv hivatalos személyek. Temesvár, a bánáti mezőségnek e régi városa, a román tudomány, technika és kultúra jelentős központja, a szocialista építés éveiben, az ország számos más helységével együtt nagy gazdasági fejlődésen ment át. Fontos új üzemek és vállalatok épültek itt, amelyek kiváló termékeikkel évről évre hírnévre tettek szert az országban és külföldön egyaránt, tovább fejlődtek a meglévő vállalatok. A temesvári ipari egységekben ma gépek és felszerelések, villamosipari és elektrotechnikai termékek, bútorok, vegyszerek, könnyű- és élelmiszeripari termékek nagy választéka készül. Temesvár municípium iparában fontos helyet foglal el az ismert Electromotor üzem, az első egység, amelyet Nicolae Ceausescu és Joszip Broz Tito elvtársak felkeresnek. Románia és Jugoszlávia párt- és állam vezetőit a vállalat bejáratánál Marin Tanase mérnök, az üzem igazgatója, munkások, technikusok és mérnökök százai köszöntik, lelkes fogadtatásban részesítve a vendégeket. A jelenlévők ütemesen kiáltozzák: „Ceausescu—Tito“, „Ceausescu—RKP“, éltetik a románjugoszláv testvéri barátságot. A vendégeknek virágcsokrokat nyújtanak át. Az üzem bejáratánál nagy transzparensen román és szerb nyelven a következő szavak olvashatók: „Köszöntjük kedves vendégeinket!“. A látogatás az üzem motorgyárának fő részlegein — a szerszámkészítő, a tekercselő, a szerelő osztályon — kezdődik. Az egyes nagyobb műhelyek helyén épített és fejlesztett Electromotor üzem ma számottevően hozzájárul a haza szocialista iparosításához. Jelenleg 37 országba szállítjuk az itt készülő több mint 60 típusú és méretű villanymotorokat. A vállalat nagy választékban gyárt fogyasztási cikkeket a lakosság számára: porszívógépeket, asztali vagy ablakra szerelhető ventillátorokat, villanymelegítőket stb., évente sok százezres sorozatban. Az üzemcsarnokokban a munkások, (Folytatás a 4. oldalon) Elutazás Temesvárról Szerda este befejeződött Joszip Broz Tito elvtársnak, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége elnökének hazánkban tett baráti látogatása, amelyre Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének meghívása alapján került sor. A temesvári dolgozók — románok, németek, magyarok, szerbek és más nemzetiségűek —, akik két napon át nagy melegséggel és szeretettel vették körül a jugoszláv vendégeket egész népünkhöz hasonlóan kifejezésre juttatva, azt az őszinte barátságot, amely a két pártot, a két országot és népet öszszefűzi, bensőséges légkörben vettek búcsút a jugoszláv nép küldötteitől. Az állomáshoz vezető út mentén a lakosok ezrei sorakoztak fel, hogy tapssal és éljenzéssel ismét kifejezzék teljes megelégedésüket Joszip Broz Tito elvtárs látogatása, s a két ország párt- és államvezetői között sorra került megbeszélések gyümölcsöző eredményei felett. A jugoszláv vendégeket a temesvári állomásra kikísérték a következő elvtársak: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a Minisztertanács elnöke, Paul Niculescu-Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Emil Draganescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a Minisztertanács alelnöke, a román-jugoszláv gazdasági együttműködési vegyesbizottság román elnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter, Vasile Vlad, az RKP KB osztályvezetője. Az állomás előtti téren ott voltak a helyi párt- és állami szervek vezetői, a temesvári vállalatok és intézmények nagyszámú dolgozója. Romániai látogatásán a JSZSZK elnökének kíséretében voltak a következő elvtársak: Gemal Bjedics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, Dragoszlav Markovics, Szerbia SZK Gyűlésének elnöke, Jugoszlávia SZSZK Elnökségének tagja, Sztane Dolanc, a JKSZ Elnöksége Végrehajtó Bürójának soros elnöke, Mirko Tepavac szövetségi (Folytatás a 4. oldalon) Vacsora a vendégek tiszteletére Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke szerdán a Continentál szálló termeiben vacsorát adott Joszip Broz Tito elvtársnak, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége elnökének tiszteletére. Részt vettek a következő elvtársak: Ion Gheorghe Maurer, Paul Niculescu-Mizil, Ilie Verdej, Emil Draganescu, Mihai Telescu, Corneliu Manescu, Vasile Vlad, Vasile Sandru, Románia belgrádi nagykövete és más román hivatalos személyek. Részt vettek a következő elvtársak: Gemal Bjedics, Dragoszlav Markovics, Sztane Dolanc, Mirko Tepavac, Dusan Gligorjevics, Iso Nyegovan Jugoszlávia Bucuresti-i nagykövete és más jugoszláv hivatalos személyek. A vacsorán részt vett még a helyi párt- és állami szervek több vezetője, temesvári tudományos, kulturális és művészeti személyiségek, román és jugoszláv újságírók, országunkban akkreditált külföldi sajtótudósítók, valamint különböző országok sajtójának és rádió-televíziójának számos különtudósítója. A vacsora rendkívül szívélyes légkörben folyt le. Nicolae Ceausescu elvtárs és Joszip Broz Tito elvtárs pohárköszöntőt mondott. Nicolae Ceaușescu elvtárs pohárköszöntője Kedves Tito elvtárs! Kedves Eredics elvtárs! Kedves elvtársak! Sajnálom, hogy végéhez közeledik az az idő, amit Romániában szándékoztak tölteni. De megelégedéssel mondhatom, hogy ez a két nap rendkívül hasznos volt. Mindenekelőtt a dolgozók tízezreivel találkozhattak. Önök megállapíthatták, hogy a temesvári dolgozók, mint egyébként egész népünk, jól fogadja barátait, fejleszteni kívánja baráti kapcsolatait a jugoszláv szomszédokkal, akárcsak az összes szomszédokkal. Önöknek alkalmuk volt — bár csak röviden — meglátni valamit a temesvári munkások, technikusok és mérnökök tevékenységéből is. És módjukban volt meggyőződni arról, hogy amit önöknek népünk szocialista építéssel kapcsolatos munkájáról mondottunk, valóság. Ezért vélem úgy, hogy ebből a szempontból látogatásuk — rövidsége ellenére —– rendkívül hasznos volt. Másodsorban, széles problémakörrel foglalkoztunk. Ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti, megelégedéssel állapítottuk meg, hogy azok nagyarányúan kiépültek és arra az egyöntetű következtetésre jutottunk, hogy megvan a tartós alap ahhoz, hogy a kapcsolatok a következő években szüntelenül fejlődjenek. Természetesen ennek így is kell lennie, hiszen szomszédokvagyunk, népeink között mindenkor baráti kapcsolatok álltak fenn, egyetlen olyan probléma sem merült fel, amelyek árnyékot vetettek volna e kapcsolatokra. A történelem folyamán népeink nem egyszer harcoltak együtt nemzeti és társadalmi felszabadulásukért. Önök is, mi is sikerrel építjük a szocializmust; érdekünk megvalósítani a kapcsolatok olyan fejlesztési formáit, amelyek biztosítják népeink jólétét és boldogságát. Rendkívül erős alappal rendelkezünk ahhoz, hogy minden tevékenységi területen bővítsük a kooperációt. Sok nemzetközi kérdést is megvitattunk, s ez természetes is, mert országainkban a szocializmust építve azt szeretnénk, hogy béke legyen, hogy minden erőnket e mű megvalósítására fordíthassuk. Természetes azért is, mert véleményünk szerint nem érhető el haladás másként, csak az összes államokkal, mind a szocialista államokkal, mind a többi állammal való együttműködés útján. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a Balkánon megteremtsük a béke és a kooperáció övezetét. Azt akarjuk, hogy a Balkánt többé sohase használhassák fel imperialista erők manőverezésre, azt akarjuk, hogy ez az övezet a kooperáció és a béke erős központjává fejlődjék. Érdekeltek vagyunk ugyanakkor az európai biztonság megteremtésében. Véleményünk szerint kedvező feltételek vannak az európai értekezlethez, az olyan új kapcsolatok megalapozásához ezen a kontinensen, amelyek kizárják az erőszak alkalmazását vagy az erőszakkal való fenyegetést az államközi kapcsolatokból, amelyek biztosítják az összes államok teljes egyenlőségét, az összes nemzetek függetlenségének és biztonságának tiszteletben tartását s ugyanakkor lehetőséget teremtenek a minden korlátozástól mentes széles körű gazdasági, tudományos és kulturális kooperációhoz. Tudjuk, hogy az európai biztonság megteremtése nemcsak a kontinens államai érdekeinek felel meg, hanem az egész világ kooperációjának és békéjének érdekeit szolgálja. A többi megbeszélt kérdésre nem kívánok viszszatérni. Tárgyalásainkon szó volt a Közel-Keletről, az indokínai helyzetről, az India és Pakisztán közötti kapcsolatok válságáról, valamint arról, hogy erőfeszítéseket kell tenni az Indokínai-félszigeten dúló háború megszüntetéséért, a közel-keleti béke megteremtéséért, azért, hogy az összes vitás kérdéseket tárgyalások útján oldják meg a világbéke érdekeinek megfelelően. Egyszersmind gondot fordítottunk a nemzeti felszabadítási küzdelem fellendítésére, azoknak a népeknek a támogatására, amelyek azért a jogért küzdenek, hogy szabadon éljenek és óhajuk szerint fejlesszék hazájukat. Nagy figyelmet fordítottunk a pártjaink közti kapcsolatok fejlesztésére is, az együttműködés erősítésére a kommunista és munkáspártokkal, az összes forradalmi, nemzeti felszabadítási, antiimperialista erőkkel. Kommunisták lévén, érdekünkben áll erősíteni a forradalmi mozgalmat, szilárdítani az antiimperialista erőket, hogy azok egyre jelentősebb szerepet töltsenek be az emberiség fejlődésében a béke és a haladás útján. Úgy vélem, hogy mindaz, amit megtárgyaltunk, teljes mértékben megfelel pártjaink és népeink érdekeinek, az összes szocialista országok, a kommunista és forradalmi mozgalom érdekeinek, s abból az őszinte óhajból fakad, hogy mindent elkövessünk a szocializmus eszményeinek, a békének és a nemzetközi kooperációnak a diadaláért. Ezért mi rendkívül nagyra értékeljük a látogatás és a megbeszélések eredményeit; ezek egyébként folytatását jelentik eddigi találkozóinknak és megbeszéléseinknek, s szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy ezeket újabb ilyen találkozók követik majd a pártjaink és népeink közötti együttműködés és kooperáció további elmélyítése érdekében. Ürítem poharam a román-jugoszláv kapcsolatok szüntelen virágzására és kívánok Jugoszlávia népeinek egyre nagyobb sikereket a szocializmus építésében Kívánok Tito elvtársnak, Bredics elvtársnak és a többi elvtársaknak jó utat és kifejezem reményem, hogy magukkal viszik népünk és pártunk legjobb érzelmeit: kívánok nekik jó egészséget és sikert tevékenységükhöz! Az Önök egészségére! Joszip Broz Tito elvtárs pohárköszöntője Kedves Geaulescu elvtárs! Kedves Maurer elvtársi Kedves elvtársak! A legmelegebben köszönöm pohárköszöntőjét, nagyon köszönöm azt a szívélyes fogadtatást, amelyben bennünket itt e két napon részesítettek. Az Önök útján ugyanakkor köszönetet mondok valamennyi temesvári lakosnak, akik naphosszat, sőt még éjszaka is vártak ránk a város utcáin, hogy üdvözölhessenek bennünket, ékesszólóan kifejezésre juttatva azt az óhajukat, hogy továbbfejlődjenek jó kapcsolataink, mint ahogy annak két szomszéd ország között lennie kell. Remélem, hogy a város lakossága nem csalódott várakozásában, mert mi az ő óhajuk szellemében dolgoztunk; elsősorban sokoldalú együttműködési kapcsolataink továbbfejlesztésére gondolok. Másrészt e város lakossága jól tudja, hogy mi nem azért találkoztunk, hogy csupán kétoldalú kapcsolatainkról tárgyaljunk, hanem azért is, mert érdekeltek voltunk abban, hogy tárgyaljunk a nemzetközi kapcsolatokról is, s természetesen azokról a nemzetközi kapcsolatokról is, amelyek nem jók. Népeink óhaja arra kötelez tehát, hogy még több akciót indítsunk, még több erőfeszítést tegyünk, még inkább ott legyünk ahol kell azoknak a helyzeteknek az enyhítéséért, amelyek az emberiséget veszélyeztethetik. Mindenben egyetértek azzal, amit Ceausescu elvtárs pohárköszöntőjében mondott, s éppen ezért nem kívánok a részletekbe belemenni. Mindössze néhány kérdést akarok hangsúlyozni, elsősorban a Balkán térség, helyzetére vonatkozó kérdéseket. Nem mondhatnám, hogy egy kényes övezetről van szó. Többet kellene azonban tennünk azért, hogy a balkáni helyzet szélesebb körű pozitív nemzetközi befolyást gyakoroljon. Egy ilyen értelemben megvalósított erős Balkán fontos hozzájárulás lehet ama szélesebb körű óhajunk megvalósításához, hogy szavatoljuk Európa biztonságát és a világbékét. Mi túljutottunk azon az időn, amikor a Balkánt „puskaporos hordónak" tekintették. Ezért a Balkánnak, e térségbeli kérdések rendezésével, hozzá kell járulnia az egész világhelyzet pozitív alakulásához. Amilyen mértékben még fennállnak egyes diszszonáns elemek, mi ezeket, erőfeszítéseink révén, könnyűszerrel megoldhatjuk. Ez a mi óhajunk, ez az, amit népeink tőlünk kérnek. És mi megvalósítjuk népeinknek ezt az óhaját! Amint azt Ceaușescu elvtárs mondotta, a világon még sok megoldásra váró probléma van. De kitartó erőfeszítésekkel — a kis és közepes népek, a nagy népek erőfeszítéseivel, mert a nagy országok népei is ugyanarra törekednek, mint mi, vagyis e kérdések megoldására — eljutunk ehhez a célhoz, amelyet az összes népek óhajtanak, függetlenül nagyságuktól. A kis vagy közepes népek, vagy nagy népek célja egyenlőségben élni, külső beavatkozás nélkül és kívánságuk szerint rendezni minden problémájukat. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb felelősség a nagyhatalmakra hárul. Ha visszatekintünk az elmúlt három évre, megállapíthatjuk például, hogy mily nagy és pozitív ugrást tettünk ezekben az években a világhelyzet alakulását illetően. Ez a pozitív fejlődés nem jött magától, ezt szakadatlan erőfeszítések, állandó, pozitív akciók eredményezték, amelyek a nagyhatalmakat is befolyásolták. Természetesen ez legnagyobb részt az Egyesült Nemzetek útján valósult meg. Ebben az évben rendkívül pozitív dolgot értünk el abban az irányban, hogy az Egyesült Nemzetek egyetemes szervezetté váljék. Kína belépése az Egyesült Nemzetekbe, rendkívüli sikert jelent a szervezet egyetemessége szempontjából, tehát a nemzetközi struktúra is megváltozott, a haladó erők mindinkább érvényre jutnak. Romániai látogatásunk napjaiban valóban gazdag programunk volt, sokat tanácskoztunk, de közben szakítottunk magunknak néhány szabad percet, arra, hogy Ceausescu elvtárssal ellátogassunk két gyárba, hogy érintkezésbe lépjünk az itteni munkásokkal, akiknek — mint Románia egész munkásosztályának — maradéktalan sikert kívánok az előttük álló program teljesítéséhez. Megállapodtunk abban, hogy országaink együttműködését tovább bővítjük. Még fokozottabban működjünk együtt nemcsak kétoldalú kapcsolataink tekintetében, hanem a nemzetközi helyzetet illetően is. Úgy vélem, hogy e baráti szomszédos országból jó eredményekkel térünk haza. Lesz mit mondanunk népeinknek, amelyeknek beszámolhatunk arról, milyen rokonszenvnek örvendtünk az önök népe részéről ebben a városban; híven fogjuk tolmácsolni otthon az önök városának rokonszenvét, elmondjuk népeinknek, hogy a román nép nagyon jó barátjuk, s hogy perspektívánk nagyon kedvező. Mindent el kell majd követnünk, hogy biztosítsuk az új társadalmi rendszer felépítését országainkban. Elérkezett az ideje, hogy befejezzük látogatásunkat e rendkívül vendégszerető országban, hogy búcsút vegyünk önöktől, kedves elvtársak. Ürítem poharam az önök egészségére, Ceaușescu elvtárs és Maurer elvtárs, mindannyiuk egészségére! Románia felvirágzására! Az országaink közötti baráti kapcsolatokra! Arccal 1972 felé Hullnak a naptárlapok, egyik a másik után, rövidesen búcsúzik az óév. Megyénk ipari egységeiben az utolsó simításokat végzik, nemrég elkészült 1971. utolsó prognózisa is. Az előrejelzés biztató: az előszámítások szerint ez az esztendő csúcsteljesítménnyel zárul. A megvalósítás több mint 11 nappal előzte meg a tervet, a többlettermelés értékét százmilliókban számolják, s a többször megtoldott vállalásunk is szerénynek bizonyult, hisz több mint 40 nappal határidő előtt teljesítettük. És az idén nemcsak többet termeltünk, hanem olcsóbban is. Tíz hónap után a megtakarítások értéke 28 millió lej volt, s a terven felüli jövedelmünk 58 millió. Ipari dolgozóink szorgalmát, lendületét, hozzáértését, hazafiságát tükrözik a számok, bizonyítják a pártszervek és szervezetek fejlett mozgósító és irányító készségét. S ha a beruházásnál is ütné a széle a hoszszát.... Szóval, jól indultunk a félévtizedes tervúton, biztosan vettük az első akadályt. De hogyan tovább, 1972-ben? — ez most a kérdés. A feladatok növekednek, a terv mozgósítóbb, s Maros megye ipari alkalmazottai a jövőben is bizonyítani akarnak. Mert így helyes, így illik hagyományainkhoz. De — és innen kezdődik a tulajdonképpeni mondanivalónk —, az eredmények, a sikerek nem születnek önmaguktól. Hogy jövő november utolsó napjaiban hasonló helyzetképnek örvendhessünk, minden ütemben alaposan fel kell készülni 1972-re. A feladatok ismertek, az alkalmazottak nyári közgyűlésein hozzáértéssel, felelősségérzettel mérlegelték a mutatókat. Javaslatok, műszaki, gazdasági, szervezési indítványok hangzottak el. De egyben mindenütt egyetértettek: az idén kell biztosítani a jövő évi sikerek alapját. Az örökké ismétlődő, s közben méreteiben bővülő, tartalmában szüntelenül újuló folyamat — beszerzés, termelés, eladás — egy pillanatig sem szünetelhet. Az évváltás mindössze szimbolikus határ, sok ütemben egy percre sem áll le a termelés. Persze, ki ne tudná mindezt? És mégis ismételjük, mert... szükséges. Október végén és november elején szerzett tapasztalataink szerint, még egyetlen üzemben sem volt teljesen biztosított a jövő évi termeléshez szükséges nyersanyag. Tévedés ne essék, nem rakták készletekre gondolunk, hanem papíron szereplő, szerződésekbe foglalt ígéretekről. A Statisztikai Igazgatóságtól kapott adatok szerint a jövő évi árutermelés mindössze 60 százaléka volt fedezve megrendelésekkel, de az eladást szerződésileg biztosított áruk részaránya még alacsonyabb volt. Aztán az idei tevékenységből is tanulhatunk egyet s mást. Több üzemben január első napjaiban alig volt mit csinálni. 1970 decemberében — a lemaradás behozása, esetleg a tervtúllépés fokozása céljából — mindent feldolgoztak, nem maradt megfelelő mennyiségű félkész vagy befejezetlen termék a januári ütemes termelés biztosítására. Emlékeztetni szeretnénk a havi tervek átcsoportosítására is. Volt olyan üzem, mely márciusban 18 százalékkal nagyobb tervet kellett hogy megvalósítson, mint januárban. Mint ismeretes, teljesítettük az első negyedévi tervet megyei szinten, de az össztermelés jóval alacsonyabb volt, mint az évi előirányzat 25 százaléka. Igaz, minden jó, ha a vége jó. Viszont ez fölösleges idegességet, helyenként túlfeszített munkát igényelt a dolgozóktól, amit tökéletesebb tervezéssel — s nyilván szervezéssel — elkerülhettek volna. Egyszóval nem árt most, egy új termelési év előkészítése alkalmával fellapozni az idei tevékenység naplóját. Akad ott egykét olyan feljegyzés, mely a jövő éviből kimaradhat, ha már most jó gazda módjára felkutatják az orvoslás módját. Mert, végül is, érdemes. Íz alfa iránti hitelezetség maradéktalan teljesítése - elsőrendű feladat A korán beköszöntő tél sok mezőgazdasági egység vezetőinek okoz gondot. Kern egy helyen még mindig félbe-szerbe vannak a munkák, ezer meg ezer hektáron kell elvégezniük a mélyszántást, s jó néhány szövetkezetközi társulás földjéről kell beszállítaniuk a kukoricát, a cukorrépát. Az első hó is jelzi, hogy rohamosan közeledik az év vége, s így minden egységben közeledik a számbavétel ideje is. Hamarosan beköszöntenek azok a napok, amikor papíron számítják ki, milyen eredményesen dolgoztak ebben az évben, miként tettek eleget feladataiknak. De mielőtt még erre a számvetésre sor kerülne, megyénk számos misz-ének vezetői, tagsága egy igen fontos feladatának, az állammal szembeni kötelezettségeinek kell maradéktalanul eleget tegyen. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy megyénk termelőszövetkezeteinek döntő többsége már hiánytalanul leszállította az államnak járó gabonát. Ott, ahol a munkaszervezést, a munkaerőt, a gépek jó kihasználását elsőrendű feladatnak tekintették, nyugodtan nézhetnek a tél elébe, mert rövidesen az őszi mélyszántást is elvégzik és kezdhetik a számvetést. Ezekből az egységekből, mint például Lackódról is, az őszi munkák befejeztével jelentették, hogy eleget tettek az állammal szembeni kötelezettségeiknek, sőt még azt a gabonamennyiséget is elszállították az átvevő központokba, amire haladékot kaptak a jövő évig. Hasonlóan járt el sok más termelőszövetkezet, mint például a páznánfalvi, c sármási, marosbogáti, mely az államnak járó utolsó tonna kukoricát is leszállította. Mindezen jó példák mellett, sajnos, arról is szólnunk kell, hogy számos termelőszövetkezet elfeledkezett ez irányú kötelezettségéről. Úgy vélik talán, hogy nekik csak kapniok kell és adniok nem? Sok termelőszövetkezet jelentős anyagi támogatást, kölcsönöket kapott az államtól az elmúlt nehéz esztendőben, s most mégsem akarja megérteni, hogy az állammal szembeni kötelezettség teljesítése becsület kérdése is. Mire várakoznak hát, miért nem szállítják le a gépesítési munkadíj fejében járó kukoricát, miért nem törlesztik adósságukat? Eddig csak részben tettek eleget az állammal szembeni kötelezettségeiknek a kisiklandi, sárdi, nyárádgálfalvi, uralyi és más mtsz-ek. Vannak azonban olyan egységek is a megyében, amelyek az utóbbi napokig egyetlen kiló kukoricát sem szállítottak be az átvevő központokhoz. Ezek közé tartoznak a deményházi, nyárádremetei, marosszentgyörgyi, ugrai és más egységek. Az igazsághoz tartozik, hogy ezek közül jó néhányan nagyobb mennyiségű kukoricát kell kapjanak a cukorrépáért, viszont ez sem kibúvó, mert már eddig is lett volna lehetőségük, hogy a szükséges papírformákat rendezzék az átvevő központoknál, s így tisztázzák beadási kötelezettségeiket. Az idén minden idők legjobb búzatermését takarítottuk be megyénkben, mégis számos mtsz jelentős mennyiségű kenyérgabonával tartozik az államnak. Tekintettel azonban arra, hogy a búzával tartozó egységek közül többen, mint például a mezőbándi, Finare-i, uralyi, Papiu Ilarian-i, kutyfalvi bőséges kukoricatermést értek el, lehetőségük van arra, hogy megfelelő átszámítással a búzatartozásukat kukoricával törlesszék. Ugyancsak itt kell megemlítenünk, hogy éppen a bőséges kukoricatermés folytán, számos egységnek lehetősége van arra, hogy a jövő évre halasztott adósságainak jelentős részét az idén törlessze. Ezek között kell megemlítenünk többek között a kutyfalviakat, akik mindamellett, hogy 40 tonna búzával tartoznak, egyetlen kiló kukoricát sem szállítottak az átvevő központba gépesítési munkadíj és tartozás fejében. Pedig a kutyfalviaknak az elsők között kellene lenniök, mert hiszen a múlt évben igen-igen nagy segítséget kaptak az államtól. A becsület kell kötelezze a vezetőket és a tagságot arra, hogy mielőbb teljesítsék e hazafias feladatukat. Ez vonatkozik minden olyan termelőszövetkezet vezetőire, tagságára, amely habár jó terméseket ért el, mégis húzza-halasztja az államnak járó gabona leszállítását. „Torent11 sodronykötélpálya Az erdei építkezések megkönnyítésére a régeni IRUM egy új típusú sodronykötélpálya sorozatgyártását kezdi el. A 800 m nyílású és 700 kg teherbírású kötélpálya kiválóan alkalmas építőanyagok szállítására, erdei utak és gátak építéséhez. Különösen nagy hasznát veszik emelkedés, meredek terepen folyó építkezéseknél. Közel 75 ezer turista Marosvásárhelyen Ez év áprilisa és novembere között a marosvásárhelyi Transilvania és Hargita szálloda, valamint a kempingtábor a turistaforgalomból több mint 2 millió százezer lejt vételezett be, a múlt év azonos időszakának 1 millió 822 ezer lejes bevételével szemben. Az említett szállodákban, a kempingtáborban és magánházaknál idén elszállásolt turisták száma megközelíti a hetvenötezret. A turisták ellátásának és kiszolgálásának további javítása érdekében 1972-re előirányozták 10, egyenként 3—4 személyes kempingház építését, valamint a tábor falatozójának kibővítését. (RIES ALBERT levelező)