Vörös Zászló, 1971. november (23. évfolyam, 261-285. szám)

1971-11-25 / 281. szám

XXII. ÉVFOLYAM 281 (6210.) szám 1971. november 25 CSÜTÖRTÖK Ára 30 báni AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA JOSZIP BROZ TITO EL­VTÁRS befejezte látogatását hazánkban Befejeződtek a román-jugoszláv hivatalos megbeszélések November 24-én, szerdán az RKP Temes megyei bizottságának szék­házában folytatódtak a hivatalos megbeszélések Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köz­társaság Államtanácsának elnöke, és Joszip Broz Tito elvtárs, Jugo­szlávia Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnöke, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnöke között. A megbeszéléseken román részről részt vettek a következő elvtár­sak: Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, Romá­nia Szocialista Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke, Paul Nicu­­lescu-Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnöksé­gének tagja, a KB titkára, Ilie Ver­det, az RKP KB Végrehajtó Bizott­ságának és Állandó Elnökségének tagja, a Minisztertanács első alelnö­­ke, Emil Draganescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a Minisztertanács alelnöke, a román­­jugoszláv gazdasági együttműködési vegyesbizottság román elnöke, Cor­­neliu Manescu külügyminiszter, Va­sile Vlad, az RKP KB osztályveze­tője, Ion Florescu, az RKP KB osz­tályvezetője, Constantin Mitea, az RKP KB tanácsosa, Vasile Șandru, Románia belgrádi nagykövete­­és Gheorghe Colt külügyminisztériumi igazgató. Jugoszláv részről részt vettek a következő elvtársak: Gemal Bjedics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács el­nöke, Dragoszlav Markovics, Szer­bia SZK Gyűlésének elnöke, a JSZSZK Elnökségének tagja, Sztane Dolanc, a JKSZ Elnöksége Vég­rehajtó Bárójának soros elnöke, Mirko Tepavac, szövetségi külügy­miniszter, a JKSZ Elnökségének tag­ja, Dusán Gligorjevics, a Szövetsé­gi Végrehajtó Tanács tagja, a jugo­­szláv-román gazdasági együttműkö­dési vegyesbizottság jugoszláv el­nöke, Marko Vrhonec, a köztársasági elnök helyettes kabinetfőnöke, Iso Nyegovan, Jugoszlávia SZSZK Bu­­curesti-i nagykövete, Milos Milev­­szki, a köztársasági elnök külügyi tanácsosa, Gyúró Vukolics, a Szövet­ségi Külügyminisztérium igazgatója és Murat Agovics, a Szövetségi Kül­ügyminisztérium tanácsosa. A megbeszélések második napján a nemzetközi helyzet egyes időszerű problémáit tekintették át. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy Románia és Jugoszlávia szem­pontjai azonosak vagy nagyon kö­zeliek a nemzetközi életben végbe­menő események megítélésében. A két elnök méltányolta az eu­rópai biztonsági konferencia össze­hívását előmozdító akciókat, kifejez­ve azt a meggyőződését, hogy ösz­tönözni kell az előkészületeket a konferencia érdekében. A megbeszéléseken szóba hozták a balkáni helyzet kérdéseit is, hang­súlyozva a balkáni országok közötti találkozók szükségességét különböző szinteken és minden formában. Felvetették a nemzetközi kommu­nista- és munkásmozgalom, az anti­­imperialista erők egysége és össze­­forrottsága erősítésének problémáit is. A megbeszélések a szívélyes ba­rátság, a teljes egyetértés és kölcsö­nös bizalom légkörében folytak le. Látogatás temesvári üzemekben Nicolae Ceausescu elvtárs és Jo­szip Broz Tito elvtárs szerda dél­után felkeresett két nagy temesvári iparvállalatot , az Electromotor üzemet és a gyapjúipar vállalatot. A két elnököt az üzemlátogatás­ra elkísérték a következő elvtár­sak: Ion Gheorghe Maurer, Paul Niculescu-Mizil, Ilie Verdej, Emil Draganescu, Mihai Telescu és más román hivatalos személyek, valamint a következő jugoszláv elvtársak: Ge­mal Bjedics, Dragoszlav Markovics, Sztane Dolanc, Mirko Tepavac, Du­san Gligorjevics és­ más jugoszláv hivatalos személyek. Temesvár, a bánáti mezőségnek e régi városa, a román tudomány, technika és kultúra jelentős köz­pontja, a szocialista építés éveiben, az ország számos más helységével együtt nagy gazdasági fejlődésen ment át. Fontos új üzemek és vál­lalatok épültek itt, amelyek kiváló termékeikkel évről évre hírnévre tettek szert az országban és külföl­dön egyaránt, tovább fejlődtek a meglévő vállalatok. A temesvári ipari egységekben ma gépek és fel­szerelések, villamosipari és elek­trotechnikai termékek, bútorok, vegyszerek, könnyű- és élelmiszer­­ipari termékek nagy választéka készül. Temesvár municípium iparában fontos helyet foglal el az ismert Electromotor üzem, az első egység, amelyet Nicolae Ceausescu és Jo­szip Broz Tito elvtársak felkeres­nek. Románia és Jugoszlávia párt- és állam vezetőit a vállalat bejáratá­nál Marin Tanase mérnök, az üzem igazgatója, munkások, technikusok és mérnökök százai köszöntik, lel­kes fogadtatásban részesítve a ven­dégeket. A jelenlévők ütemesen kiáltozzák: „Ceausescu—Tito“, „Ceausescu—RKP“, éltetik a román­­jugoszláv testvéri barátságot. A vendégeknek virágcsokrokat nyújta­nak át. Az üzem bejáratánál nagy transz­parensen román és szerb nyelven a következő szavak olvashatók: „Kö­szöntjük kedves vendégeinket!“. A látogatás az üzem motorgyá­rának fő részlegein — a szerszám­készítő, a tekercselő, a szerelő osz­tályon — kezdődik. Az egyes na­gyobb műhelyek helyén épített és fejlesztett Electromotor üzem ma számottevően hozzájárul a haza szocialista iparosításához. Jelenleg 37 országba szállítjuk az itt ké­szülő több mint 60 típusú és mé­retű villanymotorokat. A vállalat nagy választékban gyárt fogyasztá­si cikkeket a lakosság számára: porszívógépeket, asztali vagy ab­lakra szerelhető ventillátorokat, villanymelegítőket stb., évente sok százezres sorozatban. Az üzemcsarnokokban a munkások, (Folytatás a 4. oldalon) Elutazás Temesvárról Szerda este befejeződött Joszip Broz Tito elvtársnak, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláviai Kommu­nisták Szövetsége elnökének ha­zánkban tett baráti látogatása, a­­melyre Nicolae Ceausescu elvtárs­nak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnöké­nek meghívása alapján került sor. A temesvári dolgozók — romá­nok, németek, magyarok, szerbek és más nemzetiségűek —, akik két napon át nagy melegséggel és sze­retettel vették körül a jugoszláv vendégeket egész népünkhöz ha­sonlóan kifejezésre juttatva, azt az őszinte barátságot, amely a két pártot, a két országot és népet ösz­­szefűzi, bensőséges légkörben vet­tek búcsút a jugoszláv nép küldöt­teitől. Az állomáshoz vezető út mentén a lakosok ezrei sorakoztak fel, hogy tapssal és éljenzéssel is­mét kifejezzék teljes megelégedé­süket Joszip Broz Tito elvtárs lá­togatása, s a két ország párt- és államvezetői között sorra került megbeszélések gyümölcsöző ered­ményei felett. A jugoszláv vendégeket a te­mesvári állomásra kikísérték a kö­vetkező elvtársak: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának el­nöke, Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának és Állandó Elnöksé­gének tagja, a Minisztertanács el­nöke, Paul Niculescu-Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Emil Draganescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács alelnöke, a román-jugoszláv gazdasági együtt­működési vegyesbizottság román elnöke, Corneliu Manescu külügy­miniszter, Vasile Vlad, az RKP KB osztályvezetője. Az állomás előtti téren ott voltak­ a helyi párt- és állami szervek ve­zetői, a temesvári vállalatok és in­tézmények nagyszámú dolgozója. Romániai látogatásán a JSZSZK elnökének kíséretében voltak a kö­vetkező elvtársak: Gemal Bjedics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács el­nöke, Dragoszlav Markovics, Szer­bia SZK Gyűlésének elnöke, Jugo­szlávia SZSZK Elnökségének tag­ja, Sztane Dolanc, a JKSZ Elnök­sége Végrehajtó Bürójának soros elnöke, Mirko Tepavac szövetségi (Folytatás a 4. oldalon) Vacsora a vendégek tiszteletére Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke szerdán a Continentál szálló termeiben vacsorát adott Joszip Broz Tito elvtársnak, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláviai Kommunisták Szö­vetsége elnökének tiszteletére. Részt vettek a következő elvtár­sak: Ion Gheorghe Maurer, Paul Niculescu-Mizil, Ilie Verdej, Emil Draganescu, Mihai Telescu, Corne­liu Manescu, Vasile Vlad, Vasile Sandru, Románia belgrádi nagy­követe és más román hivatalos személyek. Részt vettek a következő elvtár­sak: Gemal Bjedics, Dragoszlav Markovics, Sztane Dolanc, Mirko Tepavac, Dusan Gligorjevics, Iso Nyegovan Jugoszlávia Bucuresti-i nagykövete és más jugoszláv hiva­talos személyek. A vacsorán részt vett még a he­lyi párt- és állami szervek több vezetője, temesvári tudományos, kulturális és művészeti személyisé­gek, román és jugoszláv újságírók, országunkban akkreditált külföldi sajtótudósítók, valamint különböző országok sajtójának és rádió-televí­ziójának számos különtudósítója. A vacsora rendkívül szívélyes lég­körben folyt le. Nicolae Ceausescu elvtárs és Joszip Broz Tito elvtárs pohárköszöntőt mondott. Nicolae Ceaușescu elvtárs pohárköszöntője Kedves Tito elvtárs! Kedves Eredics elvtárs! Kedves elvtársak! Sajnálom, hogy végéhez közeledik az az idő, amit Romániában szándékoztak tölteni. De megelégedéssel mondhatom, hogy ez a két nap rendkívül hasznos volt. Mindenekelőtt a dolgozók tízezreivel találkoz­hattak. Önök megállapíthatták, hogy a temesvári dolgozók, mint egyébként egész népünk, jól fogadja barátait, fejleszteni kívánja baráti kapcsolatait a jugoszláv szomszédokkal, akárcsak az összes szomszé­dokkal. Önöknek alkalmuk volt — bár csak röviden — meglátni valamit a temesvári munkások, technikusok és mérnökök tevékenységéből is. És módjukban volt meggyőződni arról, hogy amit önöknek népünk szocia­lista építéssel kapcsolatos munkájáról mondottunk, valóság. Ezért vélem úgy, hogy ebből a szempontból látogatásuk — rövidsége ellenére —– rendkívül hasznos volt. Másodsorban, széles problémakörrel foglalkoztunk. Ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti, megelégedéssel állapítottuk meg, hogy azok nagyarányúan kiépültek és arra az egyöntetű következtetésre jutottunk, hogy megvan a tartós alap ahhoz, hogy a kapcsolatok a következő években szüntelenül fejlődjenek. Természe­tesen ennek így is kell lennie, hiszen szomszédok­­va­gyunk, népeink között mindenkor baráti kapcsolatok álltak fenn, egyetlen olyan probléma sem merült fel, amelyek árnyékot vetettek volna e kapcsolatokra. A történelem folyamán népeink nem egyszer harcoltak együtt nemzeti és társadalmi felszabadulásukért. Önök is, mi is sikerrel építjük a szocializmust; érdekünk megvalósítani a kapcsolatok olyan fejlesztési formáit, amelyek biztosítják népeink jólétét és boldogságát. Rendkívül erős alappal rendelkezünk ahhoz, hogy min­den tevékenységi területen bővítsük a kooperációt. Sok nemzetközi kérdést is megvitattunk, s ez ter­mészetes is, mert országainkban a szocializmust épít­ve azt szeretnénk, hogy béke legyen, hogy minden erőnket e mű megvalósítására fordíthassuk. Termé­szetes azért is, mert véleményünk szerint nem ér­hető el haladás másként, csak az összes államokkal, mind a szocialista államokkal, mind a többi állam­mal való együttműködés útján. Érdekeltek vagyunk abban,­­ hogy a Balkánon megteremtsük a béke és a kooperáció övezetét. Azt akarjuk, hogy a Balkánt többé sohase használhassák fel imperialista erők manőverezésre, azt akarjuk, hogy ez az övezet a kooperáció és a béke erős köz­pontjává fejlődjék. Érdekeltek vagyunk ugyanakkor az európai biz­tonság megteremtésében. Véleményünk szerint ked­vező feltételek vannak az európai értekezlethez, az olyan új kapcsolatok megalapozásához ezen a kon­tinensen, amelyek kizárják az erőszak alkalmazását vagy az erőszakkal való fenyegetést az államközi kapcsolatokból, amelyek biztosítják az összes államok teljes egyenlőségét, az összes nemzetek függetlensé­gének és biztonságának tiszteletben tartását s ugyan­akkor lehetőséget teremtenek a minden korlátozástól mentes széles körű gazdasági, tudományos és kultu­rális kooperációhoz. Tudjuk, hogy az európai bizton­ság megteremtése nemcsak a kontinens államai ér­dekeinek felel meg, hanem az egész világ kooperá­ciójának és békéjének érdekeit szolgálja. A többi megbeszélt kérdésre nem kívánok visz­­szatérni. Tárgyalásainkon szó volt a Közel-Keletről, az indokínai helyzetről, az India és Pakisztán közötti kapcsolatok válságáról, valamint arról, hogy erőfe­szítéseket kell tenni az Indokínai-félszigeten dúló háború megszüntetéséért, a közel-keleti béke megte­remtéséért, azért, hogy az összes vitás kérdéseket tárgyalások útján oldják meg a világbéke érdekei­nek megfelelően. Egyszersmind gondot fordítottunk a nemzeti fel­­szabadítási küzdelem fellendítésére, azoknak a népek­nek a támogatására, amelyek azért a jogért küzdenek, hogy szabadon éljenek és óhajuk szerint fejlesszék hazájukat. Nagy figyelmet fordítottunk a pártjaink közti kapcsolatok fejlesztésére is, az együttműködés erősítésére a kommunista és munkáspártokkal, az összes forradalmi, nemzeti felszabadítási, antiimperi­­alista erőkkel. Kommunisták lévén, érdekünkben áll erősíteni a forradalmi mozgalmat, szilárdítani az anti­­imperialista erőket, hogy azok egyre jelentősebb sze­repet töltsenek be az emberiség fejlődésében a béke és a haladás útján. Úgy vélem, hogy mindaz, amit megtárgyaltunk, teljes mértékben megfelel pártjaink és népeink érde­keinek, az összes szocialista országok, a kommunista és forradalmi mozgalom érdekeinek, s abból az őszinte óhajból fakad, hogy mindent elkövessünk a szocializmus eszményeinek, a békének és a nemzet­közi kooperációnak a diadaláért. Ezért mi rendkí­vül nagyra értékeljük a látogatás és a megbeszélé­sek eredményeit; ezek egyébként folytatását jelentik eddigi találkozóinknak és megbeszéléseinknek, s sze­retném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy ezeket újabb ilyen találkozók követik majd a pártjaink és népeink közötti együttműködés és kooperáció további elmélyítése érdekében. Ürítem poharam a román-jugoszláv kapcsolatok szüntelen virágzására és kívánok Jugoszlávia népei­nek egyre nagyobb sikereket a szocializmus építésében Kívánok Tito elvtársnak, Bredics elvtársnak és a többi elvtársaknak jó utat és kifejezem reményem, hogy magukkal viszik népünk és pártunk legjobb érzelmeit: kívánok nekik jó egészséget és sikert tevé­kenységükhöz! Az Önök egészségére! Joszip Broz Tito elvtárs pohárköszöntője Kedves Geaulescu elvtárs! Kedves Maurer elvtársi Kedves elvtársak! A legmelegebben köszönöm pohárköszöntőjét, na­gyon köszönöm azt a szívélyes fogadtatást, amelyben bennünket itt e két napon részesítettek. Az Önök útján ugyanakkor köszönetet mondok valamennyi temesvári lakosnak, akik naphosszat, sőt még éjszaka is vártak ránk a város utcáin, hogy üdvözölhessenek bennünket, ékesszólóan kifejezésre juttatva azt az óhajukat, hogy továbbfejlődjenek jó kapcsolataink, mint ahogy annak két szomszéd ország között lennie kell. Remélem, hogy a város lakossága nem csalódott várakozásában, mert mi az ő óhajuk szellemében dolgoztunk; elsősorban sokoldalú együtt­működési kapcsolataink továbbfejlesztésére gondolok. Másrészt e város lakossága jól tudja, hogy mi nem azért találkoztunk, hogy csupán kétoldalú kapcso­latainkról tárgyaljunk, hanem azért is, mert érdekel­tek voltunk abban, hogy­ tárgyaljunk a nemzetközi kapcsolatokról is, s természetesen azokról a nemzet­közi kapcsolatokról is, amelyek nem jók. Népeink óhaja arra kötelez tehát, hogy még több akciót in­dítsunk, még több erőfeszítést tegyünk, még inkább ott legyünk ahol kell azoknak a helyzeteknek az eny­hítéséért, amelyek az emberiséget veszélyeztethetik. Mindenben egyetértek azzal, amit Ceausescu elv­társ pohárköszöntőjében mondott, s éppen ezért­ nem kívánok a részletekbe belemenni.­­ Mindössze néhány kérdést akarok hangsúlyozni, elsősorban a Balkán térség, helyzetére vonatkozó kérdéseket. Nem mond­hatnám, hogy egy kényes övezetről van szó. Többet kellene azonban tennünk azért, hogy a balkáni hely­zet szélesebb körű pozitív nemzetközi befolyást gya­koroljon. Egy ilyen értelemben megvalósított erős Balkán fontos hozzájárulás lehet ama szélesebb körű óhajunk megvalósításához, hogy szavatoljuk Európa biztonságát és a világbékét. Mi túljutottunk azon az időn, amikor a Balkánt „puskaporos hordónak" te­kintették. Ezért a Balkánnak, e térségbeli kérdések rendezésével, hozzá kell járulnia az egész világ­­helyzet pozitív alakulásához. Amilyen mértékben még fennállnak egyes disz­­szonáns elemek, mi ezeket, erőfeszítéseink révén, könnyűszerrel megoldhatjuk. Ez a mi óhajunk, ez az, amit népeink tőlünk kérnek. És mi megvalósítjuk népeinknek ezt az óhaját! Amint azt Ceaușescu elv­társ mondotta, a világon még sok megoldásra váró probléma van. De kitartó erőfeszítésekkel — a kis és közepes népek, a nagy népek erőfeszítéseivel, mert a nagy országok népei is ugyanarra törekednek, mint mi, vagyis e kérdések megoldására — eljutunk ehhez a célhoz, amelyet az összes népek óhajtanak, függet­lenül nagyságuktól. A kis vagy­ közepes népek, vagy nagy népek célja egyenlőségben élni, külső beavat­kozás nélkül és kívánságuk szerint rendezni min­den problémájukat. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb felelősség a nagyhatalmakra hárul. Ha visszatekin­tünk az elmúlt három évre, megállapíthatjuk például, hogy mily nagy és pozitív ugrást tettünk ezekben az években a világhelyzet alakulását illetően. Ez a po­zitív fejlődés nem jött magától, ezt szakadatlan erő­feszítések, állandó, pozitív akciók eredményezték, a­­melyek a nagyhatalmakat is befolyásolták. Természetesen ez legnagyobb részt az Egyesült Nemzetek útján valósult meg. Ebben az évben rend­kívül pozitív dolgot értünk el abban az irányban, hogy az Egyesült Nemzetek egyetemes szervezetté váljék. Kína belépése az Egyesült Nemzetekbe, rend­kívüli sikert jelent a szervezet egyetemessége szem­pontjából, tehát a nemzetközi struktúra is megválto­zott, a haladó erők mindinkább érvény­re jutnak. Romániai látogatásunk napjaiban valóban gaz­dag programunk volt, sokat tanácskoztunk, de köz­ben szakítottunk magunknak néhány szabad percet, ar­ra, hogy Ceausescu elvtárssal ellátogassunk két gyár­ba, hogy érintkezésbe lépjünk az itteni munkások­kal, akiknek — mint Románia egész munkásosztályá­nak — maradéktalan sikert kívánok az előttük álló program teljesítéséhez. Megállapodtunk abban, hogy országaink együttműködését tovább bővítjük. Még fokozottabban működjünk együtt nemcsak kétoldalú kapcsolataink tekintetében, hanem a nemzetközi hely­zetet illetően is. Úgy vélem, hogy e baráti szomszé­dos országból jó eredményekkel térünk haza. Lesz mit mondanunk népeinknek, amelyeknek beszámolhatunk arról, milyen rokonszenvnek örvendtünk az önök népe részéről ebben a városban; híven fogjuk tolmácsolni otthon az önök városának rokonszenvét, elmondjuk népeinknek, hogy a román nép nagyon jó barátjuk, s hogy perspektívánk nagyon kedvező. Mindent el kell majd követnünk, hogy biztosítsuk az új társa­dalmi rendszer felépítését országainkban. Elérkezett az ideje, hogy befejezzük látogatásun­kat e rendkívül vendégszerető országban, hogy búcsút vegyünk önöktől, kedves elvtársak. Ürítem poharam az önök egészségére, Ceaușescu elvtárs és Maurer elvtárs, mindannyiuk egészségére! Románia felvirágzására! Az országaink közötti bará­ti kapcsolatokra! Arccal 1972 felé Hullnak a naptárlapok, egyik a másik után, rövidesen búcsúzik az óév. Megyénk ipari egységei­ben az utolsó simításokat végzik, nemrég elkészült 1971. utolsó prognózisa is. Az előrejelzés biz­tató: az előszámítások szerint ez az esztendő csúcsteljesítménnyel zárul. A megvalósítás több mint 11 nappal előzte meg a tervet, a többlettermelés értékét száz­milliókban számolják, s a több­ször megtoldott vállalásunk is szerénynek bizonyult, hisz több mint 40 nappal határidő előtt teljesítettük. És az idén nemcsak többet termeltünk, hanem olcsóbban is. Tíz hónap után a megtakarítá­sok értéke 28 millió lej volt, s a terven felüli jövedelmünk 58 millió. Ipari dolgozóink szorgal­mát, lendületét, hozzáértését, hazafiságát tükrözik a számok, bizonyítják a pártszervek és szer­vezetek fejlett mozgósító és irá­nyító készségét. S ha a beruhá­zásnál is ütné a széle a hosz­­szát.... Szóval, jól indultunk a félév­tizedes terv­úton, biztosan vettük az első akadályt. De hogyan to­vább, 1972-ben? — ez most a kérdés. A feladatok növekednek, a terv mozgósítóbb, s Maros megye ipari alkalmazottai a jö­vőben is bizonyítani akarnak. Mert így helyes, így illik hagyo­mányainkhoz. De — és innen kezdődik a tu­lajdonképpeni mondanivalónk —, az eredmények, a sikerek nem születnek önmaguktól. Hogy jö­vő november utolsó napjaiban hasonló helyzetképnek örvend­hessünk, minden ütemben alapo­san fel kell készülni 1972-re. A feladatok ismertek, az alkalma­zottak nyári közgyűlésein hozzá­értéssel, felelősségérzettel mérle­gelték a mutatókat. Javaslatok, műszaki, gazdasági, szervezési indítványok hangzottak el. De egyben mindenütt egyetértettek: az idén kell biztosítani a jövő évi sikerek alapját. Az örökké ismétlődő, s köz­ben méreteiben bővülő, tartalmá­ban szüntelenül újuló folyamat — beszerzés, termelés, eladás — egy pillanatig sem szünetelhet. Az évváltás mindössze szimboli­kus határ, sok ütemben egy percre sem áll le a termelés. Persze, ki ne tudná mindezt? És mégis ismételjük, mert... szük­séges. Október végén és novem­ber elején szerzett tapasztala­taink szerint, még egyetlen ü­­zemben sem volt teljesen bizto­sított a jövő évi termeléshez szükséges nyersanyag. Tévedés ne essék, nem rakták­ készletek­re gondolunk, hanem papíron szereplő, szerződésekbe foglalt ígéretekről. A Statisztikai Igaz­gatóságtól kapott adatok szerint a jövő évi árutermelés mindössze 60 százaléka volt fedezve meg­rendelésekkel, de az eladást szer­ződésileg biztosított áruk rész­aránya még alacsonyabb volt. Aztán az idei tevékenységből is tanulhatunk egyet s mást. Több üzemben január első nap­jaiban alig volt mit csinálni. 1970 decemberében — a lemara­dás behozása, esetleg a tervtúl­lépés fokozása céljából — min­dent feldolgoztak, nem maradt megfelelő mennyiségű félkész vagy befejezetlen termék a ja­nuári ütemes termelés biztosítá­sára. Emlékeztetni szeretnénk a havi tervek átcsoportosítására is. Volt olyan üzem, mely március­ban 18 százalékkal nagyobb ter­vet kellett hogy megvalósítson, mint januárban. Mint ismeretes, teljesítettük az első negyedévi tervet megyei szinten, de az össz­termelés jóval alacsonyabb volt, mint az évi előirányzat 25 szá­zaléka. Igaz, minden jó, ha a vége jó. Viszont ez fölösleges idegességet, helyenként túlfeszí­tett munkát igényelt a dolgozók­tól, amit tökéletesebb tervezés­sel — s nyilván szervezéssel — elkerülhettek volna. Egyszóval nem árt most, egy új termelési év előkészítése al­kalmával fellapozni az idei tevé­kenység naplóját. Akad ott egy­két olyan feljegyzés, mely a jövő éviből kimaradhat, ha már most jó gazda módjára felkutatják az orvoslás módját. Mert, végül is, érdemes. Íz alfa iránti hitelezetség maradéktalan teljesítése - elsőrendű feladat A korán beköszöntő tél sok me­zőgazdasági egység vezetőinek okoz gondot. Kern egy helyen még min­dig félbe-szerbe vannak a munkák, ezer meg ezer hektáron kell elvégez­niük a mélyszántást, s jó néhány szövetkezetközi társulás földjéről kell beszállítaniuk a kukoricát, a cukorrépát. Az első hó is jelzi, hogy rohamosan közeledik az év vége, s így minden egységben kö­zeledik a számbavétel ideje is. Ha­marosan beköszöntenek azok a na­pok, amikor papíron számítják ki, milyen eredményesen dolgoztak eb­ben az évben, miként tettek eleget feladataiknak. De mielőtt még erre a számvetésre sor kerülne, megyénk számos misz-ének vezetői, tagsága egy igen fontos feladatának,­ az ál­lammal szembeni kötelezettségeinek kell maradéktalanul eleget tegyen. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy me­gyénk termelőszövetkezeteinek dön­tő többsége már hiánytalanul le­szállította az államnak járó gabonát. Ott, ahol a munkaszervezést, a mun­kaerőt, a gépek jó kihasználását elsőrendű feladatnak tekintették, nyugodtan nézhetnek a tél elébe, mert rövidesen az őszi mélyszán­tást is elvégzik és kezdhetik a szám­vetést. Ezekből az egységekből, mint például Lackódról is, az őszi mun­kák befejeztével jelentették, hogy eleget tettek az állammal szembeni kötelezettségeiknek, sőt még azt a gabonamennyiséget is elszállították az átvevő központokba, amire hala­dékot kaptak a jövő évig. Hasonlóan járt el sok más termelőszövetkezet, mint például a páznánfalvi, c sár­­mási, marosbogáti, mely az állam­nak járó utolsó tonna kukoricát is leszállította. Mindezen jó példák mellett, saj­nos, arról is szólnunk kell, hogy számos termelőszövetkezet elfeled­kezett ez irányú kötelezettségéről. Úgy vélik talán, hogy nekik csak kapniok kell és adniok nem? Sok termelőszövetkezet jelentős anyagi támogatást, kölcsönöket kapott az államtól az elmúlt nehéz esztendő­ben, s most mégsem akarja meg­érteni, hogy az állammal szembeni kötelezettség teljesítése becsület kérdése is. Mire várakoznak hát, miért nem szállítják le a gépesítési munkadíj fejében járó kukoricát, miért nem törlesztik adósságukat? Eddig csak részben tettek eleget az állammal szembeni kötelezettsé­geiknek a kisiklandi, sárdi, nyárád­gálfalvi, uralyi és más mtsz-ek. Vannak azonban olyan egységek is a megyében, amelyek az utóbbi napokig egyetlen kiló kukoricát sem szállítottak be az átvevő köz­pontokhoz. Ezek közé tartoznak a deményházi, nyárádremetei, maros­­szentgyörgyi, ugrai és más egysé­gek. Az igazsághoz tartozik, hogy ezek közül jó néhányan nagyobb mennyiségű kukoricát kell kapjanak a cukorrépáért, viszont ez sem ki­búvó, mert már eddig is lett volna lehetőségük, hogy a szükséges papír­formákat rendezzék az átvevő köz­pontoknál, s így tisztázzák beadási kötelezettségeiket. Az idén minden idők legjobb búzatermését takarítottuk be me­gyénkben, mégis számos mtsz je­lentős mennyiségű kenyérgabonával tartozik az államnak. Tekintettel azonban arra, hogy a búzával tar­tozó egységek közül többen, mint például a mezőbándi, Finare-i, uralyi, Papiu Ilarian-i, kutyfalvi bőséges kukoricatermést értek el, lehetőségük van arra, hogy meg­felelő átszámítással a búzatartozásu­kat kukoricával törlesszék. Ugyan­csak itt kell megemlítenünk, hogy éppen a bőséges kukoricatermés folytán, számos egységnek lehetősé­ge van arra, hogy a jövő évre ha­lasztott adósságainak jelentős ré­szét az idén törlessze. Ezek között kell megemlítenünk többek között a kutyfalviakat, akik mindamellett, hogy 40 tonna búzával tartoznak, egyetlen kiló kukoricát sem szállí­tottak az átvevő központba gépesí­tési munkadíj és tartozás fejében. Pedig a kutyfalviaknak az elsők között kellene lenniök, mert hiszen a múlt évben igen-igen nagy se­gítséget kaptak az államtól. A be­csület kell kötelezze a vezetőket és a tagságot arra, hogy mielőbb tel­jesítsék e hazafias feladatukat. Ez vonatkozik minden olyan termelő­­szövetkezet vezetőire, tagságára, a­­mely habár jó terméseket ért el, mégis húzza-halasztja az államnak járó gabona leszállítását. „Torent11 sodronykötél­pálya Az erdei építkezések megkönnyí­tésére a régeni IRUM egy új típusú sodronykötélpálya sorozatgyártását kezdi el. A 800 m nyílású és 700 kg teherbírású kötélpálya kiválóan al­kalmas építőanyagok szállítására, erdei utak és gátak építéséhez. Kü­lönösen nagy hasznát veszik emel­kedés, meredek terepen folyó épít­kezéseknél. Közel 75 ezer turista Marosvásárhelyen Ez év áprilisa és novembere kö­zött a marosvásárhelyi Transilva­­nia és Hargita szálloda, valamint a kempingtábor a turistaforgalomból több mint 2 millió százezer lejt vé­telezett be, a múlt év azonos idő­szakának 1 millió 822 ezer lej­es be­vételével szemben. Az említett szál­lodákban, a kempingtáborban és magánházaknál idén elszállásolt tu­risták száma megközelíti a hetven­ötezret. A turisták ellátásának és kiszolgá­lásának további javítása érdekében 1972-re előirányozták 10, egyenként 3—4 személyes kempingház építését, valamint a tábor falatozójának ki­bővítését. (RIES ALBERT levelező)

Next