Zala, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-01 / 27. szám

Miu­áen érti a Széke megvédéséért A bsémeio8*­sszágj­ í, strédioi'szági, finnországi, norvég­iai foék­emozg­alo­m Ssirei A világméretekben egyre jobban terjedő békemozgalom ú­jabb tömegeket mozgat meg. Franciaországban, Olaszor­szágban hatalmas tömegtünte­téssel, tiltakozó sztrájkokkal tiltakoztak a munkások az amerikai fegyverszállítások el­len. Egyre több ország dolgo­zói tagadták meg a hadianya­gok gyártását, kirakását. Er­re: az új és a történelem so­rán soha nem látott hatalmas háborúellenes mozgalomról újabb jelentések számolnak .T új jelentések szerint a norvég munkások körében erő­­­­­sik a mozgalom a fegyver­kezés ellen. Dramm­en város dolgozói gyűlésükön határozati ja­vaslatba hozták, hogy a komm­ány vessen véget :­­ mlesi politikájának,­­ amely a katonai kiadások­­ nagyarányú emelését kí­­­vánja megvalósítani. finnországi békemozga­lom hívei gyűlést tartottak Helsinkiben, amelynek fő szó­noka a béke finnországi hívei szervezetének elnöke volt. A szónok felhívta a finn népet, hogy folytassák harcukat a békéért, a há­borús gyújtogatók ellen. Míg a svéd kormány telje­sen alárendelt szerepet ját­szik az amerikai imperializ­mussal szemben és annak fa­siszta kiszolgálója, addig Svéd Kommunista Párt fokoz­­­za harcát az agresszív poli­tika ellen. A párt parlamenti csoportja indítványt terjesz­tett elő a parlamentben és eb­ben sürgette, hogy Svédország szüntesse meg részvételét a háborús politika egyik eszkö­zében, az úgynevezett Európa Tanácsban. A határozat rámutatott arra, hogy a svéd nép szé­les tömegei felháborodás­sal látják, hogy Svédor­szág, mint az Európa Ta­nács tagja oda jutott, hogy politikai társa lett a görög fasiszta diktatúrá­nak, amely vérrel és töme­ges kivégzésekkel tartja fenn uralmát. A német nép is kiveszi ré­szét a béke védelméért folyó harcból. A Német-Szovjet Ba­ráti Társaság február 2-án ,,Sztálingrádi emléknapot" ren­dez. E napon nagy felvonulá­sok lesznek egész Németor­szágban, amelyen a német nép egységes és elszánt akaratá­nak ad kifejezést, hogy soha többé nem visel háborút a Szovjetúnió ellen. Horváth elvtárs a sajtó levelezője Hos*tyth, Istvánt bácsinak’1 hívta a falu apraja nagyja, amikor még summáé volt. Pedig nem is volt még bácsi, alig­­ jó nyár szaladt el a feje felett. Mégis így szólí­tották: a szeretet, a megbecsü­­­lés jeléül. Mert, ha tanács kel­lett, vigasztalás a nyomoru­­ságiban, csak hozzá fordultak. Szegény volt ő is, adni nem tudott, mégsem távozott tőle üres kézzel senki.­­A saját tör­hetetlen hitéből, bizakodásá­ból adott a csüggedőknek, el­keseredetteknek. Biztatta, őket, hogy vége lesz a rossznak, keleten felkelt a falu szegé­nyeinek napja. Eljut a melege rövidesen hozzájuk is. 194>»-ben a felszabadulás után Horváth István ujgaz­­dát Horváth elvtársnak szólí­totta a többi fö kihoz j­utt­at­ott. Ott lapult már a szivük fölött a piros könyv, mellette az írás, hop’v mekkora darabot kaptak az u­raság birtokából. Akkor is sokat nyikorgott, a kiskapu H­orváthéknál. jöttek tanácsért, jöttek közös meg­­b­eszélésre, hogyan kezdjenek hozzá az új élethez. Bíztak benne, hiszen igaz lett min­den, am­it előre megmondott. Tg.,­ aztán rövidesen megalap kud? a­ termelőcsoport, hozzá­­ret­tek a munkához. Nem­­ állták meg. A föld minden évben jo­bban fizetett, ők meg igyekeztek minél többet, ki­hozni belőle. Újságok jártak a csoporthoz, tudták mi tör­tént az országban, a többi ter­­mék­csoport­okban. ,­ Párt irányt meddett neki. A Sza­bad Föld Téli Estéken meg­ismerkedtek a szovjet mező­­gazdasággal. Horváth elvtárs a. magyarázgatta mindazt, amit hetükből nem értettek tisztán. Egy azo:;) napon az új­ság is írt róluk. Kint jártak A­­, újságíró elv­társak, meg­néztek mindent, elbeszélgettek a­ csoporttagokkal. Megkérték Horváth elvtársat: Írjon e i az újságba. írja meg, mi tör­ténik a faluban­ a csoportban. t: Mutasson rá a hibákra, hogy többiek is tanulhassanak belőle. írja meg az eredm­é­nyeket,­­hogy akik elolvassák, követhessék a jó példát. Horváth elvtárs gondolko­dott. Hogyan is tudjon ő irik az ő keze nem szokta meg a tollat, m­egkérgesedett az már­­ a kemény munkában. De az újságíró elv­társ elmagyarázta, hogy a szocializmus építésé­n Pistaben milyen nagy szerepe van az újságnak. Beszélt arról, amit Lenin elvtárs mondott. Hogy amilyen nélkülözhetet­len volt a nép számára a har­cos, forradalmi lap. Ugy­an­­ilyen nélkülözhetetlen a lap számára a tömegekkel való szoros kapcsolat. A szovjet emberek részt vesznek a lapok szerkesztésében, leveleikkel, tanácsaikkal, bírálatukkal tá­mogatják a hivatásos újság­írókat. Egy napon aztán elhatározta magát: — Majd meglátom, írok, de kiváncsi vagyok, leközlik-e egy egyszerű parasztember levelét­? Vasárnap délután volt. Ki­terítette a fehér papírlapot az asztalra. Nem is gondolta, hogy ilyen könnyen megy az irás, hiszen csak azt vetette papírra, amit elgondolt, mint­ha elbeszélte volna. Megírta, hogy amíg a csoporttagok, meg az egyénileg gazdálkodó ki­spar­aszt­ok szorgal­masan dolgoznak, addig a kulák — mert volt ilyen, nem is egy a faluban — milyen cselszövé­sekkel próbálja meggátolni tették őket a DéFOSZ-ból, nem­ rontják már ott a levegőt. A felesége figyelmsen ol­vasta el, amit írt. Büszke volt rá, hogy a férje az újságnak ir. Elment, a levél. Várták, mi lesz. Alig telt el néhány nap és az újság harmadik ol­dalán ott találták Horváth elv­társ írását. A neve is ott állott alatta. Ettől kezdve alig telt el vasárnap, hogy Horváth elvtárs ne írt volna, levelet. Nem jelent meg mindegyik, de választ valamennyire ka­pott. Ebből is sokat tanultak, mert a csoport mindig közö­sen olvasta őket. Néhányat­ kedvet kaptak az íráshoz. Lát­ták, hogy ezzel nemcsak saját, de a többi dolgozó parasztok munkáját is támogatják. Hi­szen leveleiket a lapon ke­resztül sok ezren olvassák, írtak a Szabad Föld Téli Estékről, a kulturmunkáról, arról, hogy mi mindent kap­tak a hároméves tervtől, meg arról, hogy milyen terveik vannak. Néhány hónap múlva Hor­váth elvtárs Pityu fia, az út­­törőőrs vezető már nem az munkájukat. Elmondta azt , egyetlen volt, aki büszkén is, hogy ők éberek, letörik a­­ mondta pajtásainak: az én hu­lákok szarvait. Keresztül­­i édesapám sajtólevelezőt látnak mesterkedéseiken, ki­­t__________________ (szem) a­­ Szerda, 19S0. február 1. Százezer amerikai telefonmunkás lép sztrájkba Az „American Telefone” válla­­ lését követelték­ A holtpontra ju­tat százezer munkásának lejár a kollektív­­ szerződése. Az AFP je­lentése szerint a vállalattal foly­tatott hosszú tárgyalások, ame­lyek során a dolgozók a fizetések emelését és a munkaidő csökken­tették és ezért szerdára, február 3-ára kitűzték a szrájkot. Valószínű, hogy kétszázezer to­vábbi telefonalkalmazott csatla­kozik a sztrájkhoz. Képzőművészeti kulturcsoportok kiállítása A gorkiji Népművészeti Alkotá­sok Házában a háború befejezése óta első ízben röviddel ezelőtt nyi­tot­ták meg a képzőművészeti kul­­urcsoportok tagjainak műveiből összeállított kiállítást. Háromszáz festmény és grafikai mű látható a intarziája, amelyen a tehetséges mester kiváló ízléssel, nagy művé­szettel örökítette meg a nagy vezér alakját. A képek általában a város sokrétű, színes életét ábrázolják. Számos alkotás foglalkozik, a gor­kiji acélöntők munkájával, Bolja­kiállítási, termekben. A festménye­ken kívül nagy sikert aratott Mar­kov mérnök, Koroljeva tanítónő és Szón­yin tervező­munkás művei­vel. Jugin „Sztálin a Kremlben“ című­ t­­ettek megérdemelt feltűnést. Esténként a kolhoz-klubban A Sztálinabád közelében lévő Rob­i-Nau"-kolhoz klubjában estén­ként mozgalmas az élet. A válasz­tásokra történő előkészületek első napja óta a klub a tömegagitációs munka központja, ki­tartják gyű­léseiket az agitátorok­­ és itt r­ende­­­zik a kolhozparasztok részére szer­vezett előadásokat. Kiváltképpen k­épszerű Kaszimov komszom­olista agitátor, akinek előadásait nem­csak az ifjúság, hanem az idős­­ vapottermelők is szívesen halgyt.­ák. Az előadások a Szovjetunió választásaival kapcsolatos kérdése­ket, a Szovjetunió gazdasági és kulturális eredményeit,­, valamint a külpolitikai kérdéseket taglalják. (Párt­ Iiter Eívtárcak! Népnevelők! ! Február 2-án este hat óra 5 perckor közvetíti­ a rádió a Népneve­­lők 20 percét. Ezen az előadáson a rábakovácsi termelőszövetkezeti­­ csoport párttitkára, Varga Károly elvtárs elmondja, hogy hogyan j járult hozzá a népnevelők jó munkája a termelő­ csoport megerősödé­­­­séhez és az előttük álló feladatok­ból (mint pl. a­z ütem­terv ismerte­­­­téséből) a népnevelők hogyan veszik ki részüket. Az előadás után a népnevelők csoportja beszélje meg és bírálja meg a hallott előadást. Véleményüket az MDP Megyei I­ga­zgit. Prop. Osztályára írásban küldjék be az elvtársak.Bizottság Minden népnevelő csoport, de különösen minden termelőszövet­kezeti csoport, ahol csak rádió van, szervezzék meg ennek az előadás­nak csoportos meghallgatását. Lenin Rendet kapott Mihail Iszakovszkij a neves szovjet költő A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége Mihail Isza­kovszkij költőt 50. születésnapja alkalmából a szépirodalom ter­én szerzett kiváló érdemeinek elis­meréséül a Lenin-Renedel tün­tette ki. Véglegesen felmentették Aragont a „becsületsértés és hamm hírterjesztés“ vádja alól Ix uctuua iiiuüsag imin is­meretes — pert indított Marcel Cachin Aragon és­ André Carrel az Humanitéí illetve De Soire szerkesztői ellen, mert a két lap az 1948 november 11-i véres tün­tetések után megírta, hogy a rendőrség fegyverét használta a felvonulók ellen. A francia nemzetgyűlés an­­t IJCUVIUCJCII tagüa let Cachin, az Humanité főszerkesz­tője mentelmi jogának felfüg­gesztését, Aragont és Carrelt pe­dig a büntetőbíróság felmentette a „becsületsértés és hamis hírek terjesztése“ vádja alól. A kor­mány fellebbezett, de a fellebvi­­teli bíróság ismét felmentette­ Aragont. t „foigás- és Adatszolgáltatás" 1950 januári (1) száma Lenin elvtárs halálának 26. évfor­dulója alkalmából közli Sz. Titarenko: „A lenini­zmus — Len­in-Sztálin Pártjának ha­talmas fegyvere” című cikkét. „Ma már a marxizmus-leniniz­­mus zászlaja alatt halad az imperializmus járma alól fel­szabadult mintegy S00 millió ember — írja a cikk —. A marxizmus-leninizmus eszméi győzedelmeskednek a békéért, demokráciáért és szocializ­musért, az imperialista hábo­rús gyújtogatók ellen küzdők táborának szüntelen erősödé­sében­ Nincs­ a világon olyan erő, amely megállíthatná a le­­ninizmus eszméinek győzel­mes előrehaladását.” A lap „Nemzetközi kérdé­sek”­ című rovatában közli Maurice Thorez elvtárs, Francia Kommunista Párt fő­­ titkárának a Párt Központi Bizottsága legutóbbi teljes ülésén elmondott nagyjelentő­ségű zárszavát. „Tevékenysé­günk középpontjában a béké­ért és a nemzeti független­ségért­ folytatott harcot he­lyezzük — mondotta Thorcz elvtárs. — Óriási hiba volna, ha lebecsülnék az imperialis­ták által előkészített új há­ború veszedelmét. Óriási hiba volna azonban az is, ha lebe­csülnénk a munkásosztály erőit, a demokratikus mozga­lom erőit, a szabadságszerető népek erőit. Ezek az erők, ha egyesülnek, aktív fellépések­kel meghátrálásra kényszerít­hetik és kényszerítik is a há­borús gyú­jtogatókat.” Az elmúlt napokban az im­perializmus olaszországi laká­jainak modern­ gaztette és az olasz dolgozók nagyszerűen egységes, felháborodott ti­ta­kozása Olaszországra irányí­totta a világközvélemény fi­gyelmét. P. Zaszlavszki­j elv­társ „Véres hétfő” című­ cik­kében az aljas merényletről ezt írja: „A módénál csend­őrök úgy ünneplik „győzelmü­ket”, mint 16 évvel ezelőtt és ugyancsak január 9-én A Miklós cár véreskezű csend­őrei Pétervárott Csakhogy a véres vasárnap egyetlen­ nap alatt nagyobb mértékben szer­téi'oszlatta a békés illúziókat*, mint sokévi propaganda.;^ A véres hétfő is mind­en szépí­tés nélkül valóságos fényében mutatta meg az olasz munká­soknak a polgári „demokrá­ciát’1. A „Marxizmus—leninizmus kérdései” című­ rovatban A. Dsenyiszov mélyreható tanul­mánya ismerteti V. I. Lenin műveinek orosz nyelven nem­rég megjelent 25. kötetét. Ez a kötet az 19­17 június és szep­tember között — a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom előkészítésének időszakában — írott műveket tartalmazza. Közli a lap A. Fagyejevnek a pekingi egyetem hallgatói előtt tartott ragyogó tömör­ségű kis előadását, melyben ismertette a szovjet kultúra legfőbb jellemvonásait. L. Bicskov cikke „Lenin— Sztálin Pártja — a szocialista munkaverseny lelkesítője és szervezője” részletesen ismer­teti „korunk legelevenebb és leglegyőzhetetlenebb mozgal­mának”, a szocialista munka­versenyek diadalát. Ez a cikk az 1950 január 29— február 5-i elméleti pártnapok (Lenin és Sztálin a szocialista munkáró­l, munkaversenyről) anyagához kapcsolódik. G. Sitarov: „A pártsz­ülések szerepe és jelentőségei’ című cikke minden pártfunkcioná­­rius,­­pártmunkás és a Párt minden tagja számára nagy­jelentőségű gyakorlati útmu­tatásokat ad a pártalapszerve­­zet életében nagyon fontos szerepet­ betöltő pártgyűlés előkészítése és levezetése te­kintetében. Tanulmányt közöl a folyó­irat a mezőgazdaság átszerve­zéséről a népi demokratikus országokban, a munkaegység­­ szerepéről a kolhoztermelés­ben, foglalkozik az agitátorká­derek és a propagandisták kérdéseivel, a pártoktatás idő­­b­eri problémáiva­l. Az „Anyag- és Adatszolgál­tatás” januári száma mellék­letként közli a folyóirat 1949- es évfolyamának tárgymu­­n­­k­óját. E t­árgymutató áttoló­d*­éxéből is kitűnik, hogy a Párt, minden tagjának, mindenki­­nek, aki a marxizmus-leniniz­mus kérdésével foglalkozik, mennyire nélkülözhetetlen a**­­gitótársa és útmutatója a­­ Párt Országos Oktatási­­ Osztályá­nak folyóirata.

Next