Zala, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-01 / 27. szám
Lórincz Feri 350 százalékra készülnek .. .A csillefelvonó zakatoló sodronyai éles, sivító hangot adnak, amikor egy-egy bazalttal megrakat csille gördül lefelé az éles ívben megtörő pályán. Egy perc, s máris indul a rakomány rendeltetési helyére, a tárolóhoz. Az acélkerekek alatt nyikorognak a sinek, de ebben a furcsa hangban van valami zeneiség, valami érdekes dallam, amely ismétlődő taktusaival nap mint nap ugyanazt az indulót kottázza meg... Amikor hallgatod, először fületbántónak találod, később megbarátkozol vele és szinte szokatlanná lesz, ha egy-egy percre elnémul ez a hang. Az ilyen percekre azonban ritkán nyílik alkalmad, mert a csillék folytonos ide-odavándorlása közben erre nem jut időd sem neked, sem a brigádversenyben álló csilléseknek. A nagy kitüntetés ... Fiatal, vidám arc tűnik eléd. Eleinte azt hiszed, csal a szemed. Alig lehet több 18—19 évesnél, de orra alatt már látni a serkedő bajusz helyét. Ifjúmunkás a javából és méghozzá SzIT-es is — állapítod meg masadban és kicsit irigykedsz rá. Lőrinc Ferenc a neve és mint megtudjuk tőle valóban most töltötte be a tizenkilencediket. Brigádvezető, csillés. Azonkívül a SzIT vezetőségi tagja. Négy, öt, magafajta ifjúmunkással dolgozik, a legfiatalabb sem több 16 évesnél. Meglepődsz, amikor hallod, hogy bizony alaposan lepipálták az öregeket. A sztálini műszak óta eltelt időben is állandóan kihozták a maguk 260 százalékát, ami nem lekicsinylendő eredmény. Sőt, nagyszerű eredmény! Történt aztán, hogy egy ünnepélyes napon Ferit nagy kitüntetés érte: 600 forintot kapott az üzemi nyereségrészesedésből. Örül neki nagyon, de valami láthatólag még foglalkoztatja gondolatban. Aztán ki is mondja kereken — úgy, ahogy kigondolta. — Tudja elvtárs, szép ez a 260 százalékos eredmény, de mi, még ennél is jobbat akarunk. Szeretnénk elérni legalább az átlagos 350-et... Alig várják, hogy példát mutassanak ...Most hó borítja a nemesgulácsi bazaltsziklákat. Az üzemben is javító munka folyik. Feri és négy társa megvált egy időre a csilléktől, más munkakörbe kerültek. Alig várják azonban, hogy ismét kitavaszodjon. Majd akkor megmutatják, hogy el lehet érni a 350 százalékot. A rossz idő — nem akadálya a termelésnek Az elmúlt héten, a zalaegerszegi Magasépítési NV dolgozói a beállt erős fagyok miatt, nagy mértékben akadályoztatva voltak a munkában. Különösen, a nyílt építkezéseknél mutatkoznak átmeneti visszaesések a termelésben. A beállt nagyfokú havazás viszont számos helyen szüneteltette a munkát. A múlt heti eredményekhez képest most sem marad alatta a termelési átlag a 150—160 százaléknak. A zárt munkálatoknál —, ahol a fagy nem volt gátló körülmény — jó, közepes teljesítmények születtek meg. Például a Mayer mészáltócsoport 250 százalékot ért el a hármas bérhéten, s ezzel 49 órára kereken 293 forintot kerestek. Mayer brigádvezető egymaga 15 órára 89 forintot keresett, Nyilas István, a brigád egyik tagja viszont 14 órára 82.88 forintot. Harmat István 9 óra alatt 53,28, Bagladi János pedig 11 óra alatt 68.03 forintra emelte keresetét. A Rózsás állványozó brigád 141 százalékra, a Kiss segédmunkás brigád 182 és Bata Orbán festő brigádja 150 százalékot teljesítettek az elmúlt héten. A kedvező időjárás beálltával a vállalat dolgozói bizonyosan ismét feljavítják eredményeiket és biztosítják a terv első félévére reájuk eső rész maradéktalan teljesítését. Újítok példája Ha még csak néhány hónappal ezelőtt is érdeklődtél a MAORT bázakerettyei üzemében újítások, észszerüsítések felől, semmiesetre sem kaptál megnyugtató, kielégítő választ. Voltak ugyanakkor is néhányan, akik észszerűbb megoldásokon törték a fejüket s több-kevesebb sikerrel ki is vitték elgondolásukat a gyakorlatban. A nagy sztálini műszak azonban ezen a téren is hatalmas változást hozott. Most már nemcsak egyesek, hanem többen kezdtek behatolni „a technika rejtelmeibe”, jóllehet a próbálkozásokat ekkor még nehezítették a termelést egyébként akadályozó — sokszor nem éppen jóindulatú vélemények — más oldalról pedig a politikai felvilágosulatlanság és az anyagtakarékosság, uiitás, észszerűsítés gondolatával való nehézkes megbarátkozás. A sztálini műszak azonban kétségtelenül felvetette a rejtett értékeket, azokat az elgondolásokat, amelyek már érlelődtek, de még megvalósításra vártak. A párthatározat pedig különösen nagy lökést adott szunnyadozó elhatározásoknak , és mint már számos kitűnő példa bizonyítja, a technika megnyergelése egyúttal utat jelent a termelékenységet elősegítő újítások megvalósítása irányában. Nézzünk meg a legutóbb született újításokból most néhányat. Nem kell messze mennünk, a gépműhelyben könnyen megtalálod Szász Ferenc elvtársat, akinek a nevéhez újabb jelentős hőstett fűződik egy nagyszerű újítása révén. — Amint mondja sokat töprengett mimikája közben azon, hogyan tegye gazdaságossá a himbaszivattyú termelését. Mert eddig az itt alkalmazott nagyméretű gázharang működése sok anyagpazarlással járt, amin feltétlenül mielőbb változtatni kell. Sok volt a gáz- és olajveszteség s mindez feleslegesen. Egyszóval, tökéletlen volt a berendezés. Gondolt egyet Szász elvtárs: mi lenne, ha egy különleges új szerkezetet állítana be, amely szabályozná a gáz beömlését és egyúttal csökkentené az olaj kifreccsenését? Ez az, szelepes rugóberendezésre van itt szükség, amely szabályozza a gáz mennyiségét. Rövid műszaki megbeszélés után meg is született az új szerkezet antifluktuátor néven. Az anyagmegtakarítás ezzel sok ezer forintot jelent az üzemnek. Vagy a másik: Gyurcsák János elvtárs újítása. Idáig a mélyszivattyus kutak parafintisztító berendezésénél látható, úgynevezett rúdgyűrüket használhatatlansága esetén minden alkalommal újakkal kellett pótolni olymódon, hogy 2-3 munkás — csak úgy kézierővel és kalapáccsal — uj gyűrűket vert fel s akármennyire is vigyáztak, nem tudták tökéletesen ráilleszteni a gyűrűket a rudakra- Gyurcsák elvtárs most változtatott ezen is: szerkesztett egy gyűrűző készüléket, amellyel sokkal jobban, gyorsabban és főkép tökéletesebben megy a munka. Nem kevésbbé jelentős Kiss István és ifjú Albrecht Béla együttes újítása ’ a gazolinterenen. Sok baj volt itt a radiátorokban lerakodott vízkővel, ahol tudniillik a hűtővíz cirkulál. Eddig kézifúróval, emberi erővel távolították el a vízkövet, de jöttek Kiss és Albrecht elvtársak és forradalmat csináltak. Gémi meghajtású fúrót alkalmaztak amely negyedére csökkentették egy-egy radiátor tisztítási idejét. Egyben 2 százalékkal emelték a gazilontelep termelését, azonkívül egy radiátor kivízkövezésének idejét az azelőtti 380 óráról 120 órára szállították le újításukkal. Akiket itt felsoroltunk és ismertettük újításaikat, valamennyien kommunisták, az élcsapat tagjai. A tömegek példaképei, a termelés élenjárói, akik felismerték a párthatározat jelentőségét és munkájukat abban a szellemben végzik. A Párt számít továbbra is jó munkájukra. (S ő.) Eltávolítják a havat a kanizsai utcákról Viszonylag rövid idő alatt hatalmas hótömeg zúdult Nagykanizsára. Az utcákat vastag hótakaró borítja és embermagasságú hóhegyek emelkednek az úttestek mindkét oldalán. A hó megnehezítette a közlekedést, különösen a szűk utcákban. Ez az egyik hiba. A másik az, hogy ez a hótömeg gyors olvadás esetén komoly zavarokat is okozna. A város vezetősége intézkedett már a hó eltakarításáról A város belterületéről a Város szeméttelepre viszik a havat. Rövidesen megszabadulnak tehát a kanizsai utcák a közlekedést zavaró hótól (hacsak az elszállítás után nem kap a város újabb adagot). A Sztálin utcán már megkezdték a hó eltakarítását, s hamarosan sor kerül a többi utcákra is. Ide tartozik még a járókelőknek az a kívánsága is, hogy a járdákról távolítsák el a jéggéfagyott havat, ami reggel és este síkosságával, napközben pedig lucskosságával vonja magára a figyelmet. Lőfegyvert ta’ál tak az utcán Nagy Lajos és Kovács József bókaházi lakosok. A fegyvert nem szolgáltatják be, hanem elrejtették. Nagyot kéthavi, Kovácsot pedig háromheti fogházra ítélték. Norma a Vasvárasban Az ötéves terv második hónapjának első napja emlékezetes dátumként íródik a MAORT nagykanizsai dolgozóinak agyába. Ez a nap a műnk verseny további szélesedésének, az eddiginél nagyobb mérvű sikerének, a Sztahánov-mozgalom kifejlődésének és megszilárdulásának alapjait rakja le. Ezen a napon megszűnik az üzem csaknem minden műhelyében a mutató,számos norma és helyét tudományos, statisztikai, valamint technikai norma foglalja el. A Vasváras dolgozói ezt úgy fejezik ki: kiegyenesedik a görbe. Az a munka, amelyet a MAORT nagykanizsai központi javítóműhelyének dolgozói az elmúlt év második felében végeztek, s amit ez év első felében tovább folytattak törés nélkül, jó és példamutató volt. Jó és példamutató munkát végeztek a dolgozók annál is inkább, mert ebben az üzemben a más üzemekhez viszonyítva sokkal több munkaversenygátló körülményt kellett legyűrniük. A munkaverseny kibontakozását, kiszélesítését gátolta az is, hogy sosem egyforma munkát végeztek a dolgozók. Egy-egy munka sokszor hónapok múltán került vissza ugyanahhoz a dolgozóhoz. Könnyen meg lehetne számolni két kézen azokat a munkákat is, amelyet hosszabb, két három nap, esetleg hét és hónap alatt készültek el. Szinte óránként változott és változik ma is egy-egy munkás, különösen esztergályos munkája. De legfontosabb gátat a kialakult norma hiánya, az úgynevezett mutatószám gördítette a munkaverseny elé. Mi is volt az a mutatószám? Röviden talán úgy lehetne kifejteni, hogy a munkás csak száz százalékig kapta meg teljesítményének megfelelő bért, száz százalékon felül, csak az elért teljesítmény kétharmadát. Ha például egy munkás 200 százalékot teljesített, akkor csak 167 százalék után kapta fizetését. A kérdésre, amely önkéntelenül felvetődik: miért kellett ez, a válasz: azért, mert időutalványozás folyt a Vasvárasban, s az időutalványozás nem lehet egészen pontos. Azon nem is lehet vita, hogy ez a rendszer nem segítette elő a versenyszellem s volt versenyszellem, s hogy mégis volt sikeres munkaverseny, az a dolgozók öntudatának köszönhető. A Vasváras j szakított, gyökeresen és visszavonhatatlanul szakított múltjával a pártszervezet jó felvilágosító munkájának következtében. Olyan munka kezdődött ebben az „amerikai szellemtől“ megfertőzött üzemben, amely példamutató lehet megyénk minden üzeme számára. Az összes egyéni normában dogozó munkások egyéni versenyben állnak. A pártválasztmány határozata óta egyenes vonalban emelkedik az egész üzem termelése éppen a verseny következtében. Októberben 121 százalék volt az üzemi átlag, novemberben ez a száma 124-re szökött, decemberben már 133 százalék volt és januárban. • Január első hetében az üzemi átlag 141,4 százalék volt, a második héten 144 százalék, a harmadik héten pedig 146,8 százalék. Nem kétséges, hogy ez az eredmény a Vasvázas életében bekövetkezett gyökeres változást igazolja. Megváltozott eA a munkás munkához való viszonya és számára a munka valóban dicsőség és becsület dolgává vált. Nem véletlen, hogy a Vasváras valóságos kádertartaléka lett Pártunknak Nehéz volna összeszámolni hirtelen azokat a dolgozókat, akiket Pártunk kiemelt az üzemből és felelős pozíciókba tett. Hetesi, Angyalossi, Éles, Barta, Lendvay csak hirtelenjében ismert nevek De ehhez hozzájárult az a segítség, amely a műszaki értelmiség részéről jutott a dolgozóknak. A tervfelbontás munkája nem volt hiábavaló, nem voltak hiábavalók az újítások, észszerűsítések, a munka észszerű megszervezése, satöbbi sem. S most a Központi Vezetőség határozata után az üzem vezetősége az utolsó és legnagyobb versenygátló körülményt is elhárította a munkaverseny útjából. A grafikon görbéje kiegyenesedett a gépműhelyben, gumiműhelyben, lakatosműhely nagy részében és sok más műhelyben is. Örömmel és megelégedéssel fogadták ezt a dolgozók, s mi biztosak vagyunk abban, hogy a termelés vörös grafikonvonala is úgy fog hétről-hétre, hónapról-hónapra emelkedni, mint a norma görmegszületését, s hogy mégis kére, 45 fokos szögben, felfele. A munkaeszközök fegyverét jól megforgatjuk... Szabadságharcos nap Nagykanizsán A Szabadságharcos Szövetség nagykanizsai szervezete a Szakszervezeti Székház szépen feldíszített nagytermében hétfőn este nagyszabású szabadságharcos napot rendezett. A zsúfolásig megtelt helyiségben a szovjet himnusz elhangzása után Angyalossy Zoltán bajtárs üdvözölte a megjelenteket. Ezután Udvardi Ferenc elvtárs, a Szabadság Iarcos Szövetség tagjainak feladatairól beszélt. Ismertette a DOSZÁRM nagy fontosságú munkáját, amelynek keretében a szovjet dolgozók milliói készülnek fel a szocialista termelésen keresztül a szovjet haza és a béke megvédésére. Elmondotta Udvardi elvtárs, hogy a magyar szabadságharcosok tanúinak példaképeiktől, a DOSZÁRM hígjaitól és ők is ki akarnák venni részüket az építő békéből. ■— A Magyar Dolgozók Pártjának útmutatásai alapján a DOSZÁRM , munkájának tapasztalatainak felhasználásával építjük a szocializmust — mondotta többek között. Csak így tudjuk mi, szabadságharcosok az előttünk álló feladatokat sikeresen megoldani. Befejezésül a szabadságharcos munka fontosságáról kijelentette : — Ha dolgozóink, a munkások, parasztok és a haladó értelmiségiek a termelés vonalán helytállnak és a munkaeszközök fegyverét jól megforgatjuk, akkor ezt sohasem tudják majd ellenségeink ellenünk fordítani. A beszédet kultúrműsor követte, melyet a honvédség kulturgárdája adott elő. A szabadságharcos napot az Internadománé éneklésével fejezték be. Szerda, 1950. feebruár 1. S