Zala, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-03 / 1. szám
VII. évfolyam I. szint a ®'! Részletes tájékoztató a cukor és finomlisztellátás szabályozásával kapcsolatos tudnivalókról A Zala megyei Katolikus Papok BcSiebizottságannak felhívása MSaiAl^A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Ä'fa SO filler /95/ január 3 Szerda A második tervév első napján új lendülettel indult a munka Zala megye ipari üzemeiben A zalai üzemekben elindult a győzelmes úton az ötéves terv második éve. A győzelmeket győzelemre halmozó első esztendő örömével kezdték meg a munkájukat, kedden reggel a munkások, akik tisztában vannak azzal, hogy a Tervnek ők a kovácsai, saját jobb és boldogabb jövőjük megvalósítói, a béke kiharcolói. Saját tapasztalataik, eddig végzett öntudatos, lelkes munkájuk nyomán ismerték fel az elmlt évben, hogy a terv végrehajtását jó munkával meggyorsíthatják és amikor egy-egy győzelmet aratnak a munka frontján, akkor szilárdabb lesz az ország ereje biztosabb lesz a béke, amely a legdrágább kincs számukra és a világ minden becsületes dolgozója számára. Kedden reggel, amikor munkába mentek, szilárd elhatározás érlelődött meg bennük: nagyok voltak eredményeink az első esztendőben, még nagyobbak lesznek a másodikban és nemcsak a termelés emelésében, hanem azon az uton is, amit a minisztertanács határozata újév napjára tárt a dolgozó nép elé. Takarékoskodni kell mindennel, anyaggal is nemcsak az idővel és ha a kettőt visszük a terv idő előtti teljesítéséért, akkor a második tenyérben még inkább megszilárdul a béke zalai arcvonala, meg nagyobb csapások zúzzák szét a háborús uszítók, láncos kutyájuk, a Tito-banda aljas szándékait. HATALMAS BELSŐ TARTALÉK Amikor négy esztendővel azelőtt Pártunk az ország dolgozói és az egész közvélemény elé tárta a hároméves tervjavaslatot, az ellenség sem maradt rest és elkezdte aknamunkáját a terv ellen. A nyilt ellenség kereken tagadta a tervgazdálkodás lehetőségét és annak előnyeit. Az akkor még be nem álcázott ellenség pedig szavakban elismerte a terv lehetőségét és előnyös voltát, de hogy a kákán csomót keressen, kétségbe vonta, hogy képesek vagyunk megvalósítani a tervet saját anyagi erőforrásainkból. Ezért ,,tanácsolták” külföldi (imperialista) kölcsön felvételét, jól tudva, hogy ezzel országunkat gazdasági függésbe hozzuk a válsággal küzdő tőkés gazdasághoz, amellett az ilyen kölcsönöknek hatalmas politikai ára van: az ország szabadsága, függetlensége. Egyedül a mi Pártunk, a kommunisták pártja harcolt következetesen a tervért, mert ismerte azokat a belső erőforrásokat, amelyekkel a terv megvalósítható: az azóta állatim.ütött üzemek bevételei, a munkásosztályban szunnyadó hatalmas kezdeményező erő, a dolgozó parasztság szorgalma, az államosított kereskedelem stb. Azóta minden tény Pártunk politikájának helyességét bizonyítja. Idő előtt túlteljesítük a hároméves tervet, siló résén befejeztük ötéves tervünk első esztendejét, többet ruháztunk be az előirányzottnál is. És beigazolták a tények azt is — csak körül kell nézni a marshallizált nyugaton és Tito Jugoszláviájában —, milyen árat fizet a dolgozó nép az imperialista kölcsönökért. Ötéves tervünk második esztendeje nemcsak egyszerűen folytatása eddigi tervgazdálkodásunknak, hanem magasabb színten, szocialistább módon folytatása annak. Megkívánja ezt az élesedő nemzetközi helyzet, és az országban dúló osztályharc. Új országot építeni csak új módon lehet. Még többet beruházni, még erősebbé tenni az országot mindenféle viharral szemben, még gazdagabbá tenni népünket, még kulturáltabb életet teremteni. — ehhez erőforrásaink fokozottabb mozgósítása szükséges. Melyek a mi erőforrásaink? Legelsősorban a hazánkat felszabadító Szovjetunió 33 éves tapasztalata, s amellett az a napi gyakorlati és személyes segítség, ahogy nyersanyaggal, szakemberekkel, a legkülönbözőbb módon bennünket segít. Felbecsülhetetlen erőforrás, hogy országunk a baráti népi demokráciákkal együtt építi a szocializmust, tanulva a Szovjetuniótól és ég mástól. Ezek a mi külső erőforrásaink. Belső erőforrásainkat egyetlen mondatban lehet összegezni: „A Magyar Aruköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé”. Annyit jelent ez, hogy mi vagyunk gazdája az ország minden ki nijének. S váljon gondos gazat, aki kihagyja peregni a szemet gabonájából, saját rérében feleslegesen pazarolja a nyersanyagot, energiát, szerszámot, rosszul gazdálkodik a munkaerővel, stb? Ilyen fényűzést bezzeg a kapitalisták nem engedtek és nem engednek meg üzemeikben, földjeiken. Százszortankább nem tűrhet ilyen lazaságokat a szocialista tervgazdálkodás! A minisztertanács határozata a takarékosságról felfedi azokat a még ki nem merített hatalmas belső tartalékokat, amelyeknek kiaknázásával az ötéves terv további éveinek egyre fokozódó beruházásait győzni fogjuk. Ezért a dolgozó nép osztatlan helyesléssel fogadja ezt a határozatot. De önkéntelenül az a kérdés tohrt az ember eszébe, hol tartanánk, ha a minisztertanácsi határozatban felsorolt gondatlanságokat már előbb kiküszöböltük volna. „Az ipari termelés értékének az anyagköltség mintegy a felét teszi ki. Ezért minden szánlék anyag megtelkarítás többszáz millió forint nyereséget jelent népgazdaságunk számára”. Többszáz millió forint, azaz többszáz három-négyemeletes ház megy veszendőbe egyetlen százalék anyagpocsékolással! Egy egész szocialista nagyváros az ötéves terv esztendei alatt! Márpedig mi Dunai Vasművet építünk, s miért ne építhetnénk majd a következő tervekben még ennél is hatalmasabb alkotásokat? Megemlíti a minisztertanácsi határozat, hogy általában a késedelmes betakarítás következtében 4—5 százalékos a szemveszteség, valamint a szálastakarmányokban a beázások több tízmillió forint kárt okoznak. Elképzelheti dolgozó parasztságunk, hogy ezekből a tíz- és százmilliókból hány új gépállomás, hulturház, bekötőút és még sok minden épülne, ha nem pazarolnánk. Vagy képzeljük el, hogy mennyi bőrt, gumit és más igen fontos, keresett nyersanyagot hozhattunk volna be külföldről azért a soktízezer vágón cukorrépáért, amelyet a termelők felvilágosulatlan, vagy ellenséges része állati takarmányozásra használt. Világos, hogy mindezek a jelenségek az ellenség malmára hajtják a vizet. Végső fokon az üzemekben, vállalatoknál, hivataloknál és a mezőgazdaságban a pazarlások mögött mindenütt megtalálni az ellenéé kezét. Dolgozó népünk úgy válaszol méltóképpen az ellenségnek, amely megnyergeli az emberek tudatában meglévő maradiságot, tőkés gondolkodásmódot, ha továbbfejleszti a socialista köztulajdon iránti viszonyt- Az öntudatos munkás kötelessége nemcsak abban éll, hogy vállalást tesz saját tervének mennyiségi és minőségi túlszárnyalására, sőt még abban sem merülhet ki kötelessége, hogy tapasztalatait és módszerét átadja az elmaradóknak. Maradéktalanul csők akkor tesz eleget kötelességének, ha a "yersanyag, szerszám, energiafogyasztás tekintetében nem túl pazarló "nészü emébnn. A Szovjetunó donjáró munkásai a mi példaképeink, mennyiségi és minőségi felajánlásaik mellett, rendszeresen tesznek fel.ajánlót az önköltség csökkentése anyagtakarékosságra váratik, hogy bizonyos százalékterméket megtakarított nyersanyagból állítanak elő Dyen felajánlásra számtalan mód nyílik a mezőgazdaságban és a hivatalokban is. Jóllehet, valamikor aszerint mérték a tisztviselőt, mennyi aktét gyártott, ma aszerint kell licirálni — hiszen népi tanárokban vagy intézményekben dolgozik —, hogyan tud mennél jobb munkát végezni, mennél kevesebb papírral. A magyar dolgozók fogékonyak az ni iránt. Meghonosodott a munkaverseny, a Sztahánov-mozogalom, mint az új élet lendítő kerekei. Most egy új mozgalomnak, a takarékosságnak kell szárnyakat kapnia, hogy szocializmust építő munkánk, a béke védelme eredményes legyen. ix esztendőt még hamarabb akarjuk befejezni. November 1-én már jelenteni akarjuk Rákodvtársnak, hogy végeztünk a 51-es tervvel is. Most ezzel az elhatározással állunk munkába. A csőszerelőrészleg dolgozói a múlt évben nem tudták teljesíteni, hosszúlejáratú versenyszerződésben vállalt aranygiákari’ás Most elhatározták, hogy a versnyszerződést megújítják, további vállalással bővítik és feltétlenül teljesítik. Szász Ferenc elvtárs, a motorszerelő ifibrigád élmunkás vezetője mondja: — A múlt évben 40 kiló selejtgéprészt takarítotunk meg, illetve használtunk fel Ebben az évben további 3 százalékkal növeljük a hulladékamicus felhasználást Versenyre hívták az ország gépműhelyeit a lovászi dolgozók — Kezdjük elvtársak az ötéves terv második esztendejét hogy magunkévá tesszük a azzal, minisztertanács határozatát — így kezdte Berták Pál elvtárs, a lovászi tekpik gépműhelyének egyik szakszervezeti bizalmija azon a röpgyűlésen, amit kedden délben tartottak meg. — Szívjuk ki versenyre az ország összes hasonló jellegű üzemeit anyagi akarékosságra, a minisztertanács határozatának minél tökéletesebb végrehajtásain. — a dolgozók nagy lelkeedéssel járultak hozzá ehhez a versenykihíváshoz. — Van egy nagy ócskavastelepünk, úgy bántunk vele eddig, mint a teljesen értéktelennel — mondták a raktári dolgozók. — Itt a Tito-banda szomszédságában még inkább kötelességünk élenjárni a békeharcban. Vállaljuk, hogy még ezen a héten leterítjük ezt a telepet. — Mi pedig szétszorlirozzuk a vasanyagot — szóltak a szállítás segédmunkásai. — Eddig hosszú időt kellett eltölteni a keresgéléssel, ha osztályozzuk az anyagot, könnyebb lesz felhasználni minden átalakítható ócskavasat. A csőszerelő csoport dolgozói azzal vágtak neki az ötéves terv második esztendejének, hogy vállalták januári tervük 2—3 nappal a határidő előtt való befejezését. — Legyőzzük az idő viszontagságait — hangoztatták. A bázakerettyei gazdllatelep vállalta : november 1-ig befejezzük az évi tervet A bázakerettyei olajtelep dolgozói Szilveszterkor boldogan ünnepelték eddig végzett munkájuk eredményét, a tervismertető értekezleteken megtudták, milyen új feladatok várnak rájuk a második esztendőben, örülte a dolgozók uj beruházások melyek a fúrási üzem és aomtelep kapacitását növeli. — Mi már egy hónapja az 1951-es esztEindőre dolgozunk — mondja büszkén Mozsolits József elvtárs, gazolintelepi üzemvezető. — Ezt Hosszúlejáratú versenyszerződések a kanizsai Üveggyárban A nagykanizsai Üveggyárban hosszúlejáratú versenyszerződést kötöttek az új tervév indulásakor a fúvósbrigádok, Lázár és Péntek mestereik brigádjai, azt vállalták _ hon / -vi ‘v- ' december 1-én befejezik. Az üzem vezetősége pedig azzal az elhatározással indult neki a Terv második évének, hogy a globális tervét november 15-én befejezik. Boldogan, telve derűlátássa! ünnepelték Kanizsa dolgozói az újévet Szilveszter est- Ismét pontot tettünk egy esztendő végére. Pontot tettünk az ötéves terv kezdetére, békeharcunk eredményekben bővelkedő sikeres esztendejére. Erre gondoltak Nagykanizsa dolgozói, amikor a késő éjszakai órákban is jókedvűen, tele bizakodással rótták az utcákat. A Vendéglátóipari Vállalat helyiségei telve voltak vígadó dolgozókkal. A Szakmaközi Bizottság székházának nagyterme zsúfolásig megtelt a fiatalsággal, akik hangos jókedvvel búcsúztatták az óesztendőt. A Vendéglátóipari Vállalat dolgozói a vállalat fennállása óta nem tapasztaltak még ilyen forgalmat, de ilyen magasba szárnyaló hangulatot sem. Mindenütt tánc és a jókedv spontán megnyilvánulása. Ezen a Szilveszter estén minden Szónál, minden írásnál beszédesebben mutatkozott meg életszínvonalunk hatalmas emelkedése Mindenki örült és boldog büszkeséggel készült átlépni a Terv második esztendejének küszöbét. Szilveszter: Mennyire más, mint azok a régiek, amikor a dolgozók nyomorúságos kuckóikban, szívükben a bizonytalan holnap reszketésével és éhesen töltötték ezt az éjszakát. Év vége. Ilyenkor bocsátották el a múlt urai munkásaikat a gyárakból üzemekből és kisemmizett dolgozók előtt ijesztő sivárságával bontakozott ki az uj esztendő. Hol van már a régi, sivár bizonytalanság? Nyomát sem látjuk. Derűs arcok. A szocialista termelés és a béke harcosai ünnepelték ezen a Szilveszter éjszakán az új esztendőt Tudják, hogy a Terv második évétől még több jókedvet, még több boldogságot kapnak és tudják kötelességüket is, hogy megvédhessék: a becsületes emberek legnagyobb kincsét: a Békét