Zala, 1951. május (7. évfolyam, 101-118. szám)

1951-05-03 / 101. szám

Beszámoló a moszkvai és bud­apesti május a-i ü­nnepségekről Révai József elvt­árs felszólalása az írószövetség­ kongresszusán 1951. május 3. Csütörtök MÖP ZALÁM £ G ¥El PÁRTJBIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VII. évfolyam 101. szám. Mra 50 filllér Nzázezrek ünnepeltek? tüntettek Zalai Miegrwéb­eis a m^ni 1-t iiélte“^eineg,«i;€ 5 SKglév. Harcos elszántsággal, boldog büszkeséggel ünnepeltek megyénk dolgozói Május 1. A hetedik szabad, m dalnyisan az egész világ, megyén május még nem volt a ma­gyar fő május a szabadság és a béke mái régszemléje, a béke erőinek tiltó boldog jövőjének követelése , na porzékoló háborús uszítók tábora Május 1. Büszkeség tölti el d jeíunin, a nagy Sztálin felszabadít mentünk át. A szocialista munka, virágzó országot, virágzó földet t nak elöttünk. Kezünkben tartjuk perialisták, a Tito-banda el akim ismét rommá, földjeinket ismét t ünnepünk, 1051 május 1. erőteljes felé, a mi ünnepünk azt mutatja, meg is tudjuk védeni a békét. A zalaegerszegi felvonulás fél 1ü-kor kezdődött. Elől az úttörők haladtak pergő dobokkal. Utánuk­­ következett a hatalmas Szabad­­ságszobor, majd Lenin, Sztálin és Rákosi elvtárs­­ arcképe, mind­­egyik egy-egy hatalmas, vörös selyemből készült ötágú csillagból foglalva. Aztán jött a feldíszített motorkerékpárosok, majd a ke­rékpárosok sora. A demokratikus rendőrség impozáns, új egyenru­hájában vonult iál sorban, utánuk a zalaegerszegi modellező fiatal­ság. magasra emelve a repülőgép modelljeiket, aztán jöttek a párt­ és a tömegszervezetek­, az üzemek, intézmények és hivatalok. A Ma­gasépítési Vállalat egyik gépkocsi­ján a ruhagyári építkezés él üzem­­jelvénye volt elhelyezve és az építésügyi miniszter vörösselyem vándorzászlója. A jelvény és zászló mindennél hűebb kifejező­ai­je annak, hogy a vállalat dolgozói büszkén ünnepelhetik május 1-ét, mert nagyszerűen dolgoztak a békéért. De bemutatták eredményeiket is. Az egyik autón a ruhagyári építkezés, a bérház és a bölcsőde távlati képe volt látható. Utánuk következtek má a többi üzemek, a Gépjavító­ egy dübörgő „•SztáH- nyeccel, a­ fütőház egy motorvo­nattal, majd az állami gazdasá­gok és a ttszcs-k valamint az egyénileg dolgozó parasztok ko­csisora. A zalaegerszegi Népbol­­tok meneténél ügyes karikatúrá­val ábrázolták Titot, mint az im­­perialisok szekér­tolóját.­ Tito és ez amerikaiak többi lakájai több helyen is­­ tarkították a menetet. Titonak egyik megszemélyesítője olyan hű képet adott a­ jugoszláv hóhérról, hogy egy kutya,­­szelőtt békésen szaladgált a mély tö­meg között, beleharapott a lábá­ba. — Titoral még a­ kutyák is haragosanak — mondták derülten egyesek, de ebből a derübő­l kiütközött a­ Tito iránti gyűlölet­ is A Marx-térre érve, a hatalmas tömeg a gyönyörű emelvény előtt várta az ünnepi beszéd kezdetét. Egy szavalat elhangzásai után Darabos Ági úttörő üdvözölte orosz nyelven a felszabadító Szov­jetunió küldötteit. V­ejczi Ferenc elvtárs, a Városi Pártbizottság titkárai megnyitotta­­k az ünnepi díszgyűlést. Üdvözölte a hős Szovjet Hadsereget, oly nagy áldozatot­ hozott a mely mi felszabadításunkért. Vejczi elvtárs megnyitója után­­ a Szovjet Had­sereg képviselőében a­ Szovjet­unió egyik magasrangu tisztje árul köszöntött napsugar­asan, diá­­k dolgozó népére. Ilyen boldog Időn történelmünk során. Ez jusa. A béke erőinek hatalmas se­a­kozó ünnepe, a dolgozó emberiség gyszerű eredményeink láttán to­jói­­­olgozó népünket. Amióta­­ o Szöv­ött minket, hatalmas a­ szocialista építés a, fejlődésen romokból eremlett. Végtelen távlatok nyíl­­boldog jövőnket, amelyet az im­ák ragadni tőlünk. Városainkat erk­et­ővé akarják változtatni. A mi tiltakozás a háborús gyujtogatók hogy nem csak akarjuk, hanem beszélt. A magyar dolgozókhoz szólt, a Szovjet Hadsereg nevében üdvözölte a­ zalaegerszegi dolgo­zókat. — Ez a mai­ nap, a szabad­ság és a béke­­ harcos ünnepei még jobban elmélyíti a­ barátsá­got a Szovjetunió és a magyar nép között — mondotta. Utána: Ke­resztes Mihály elvtárs, a földmű­velésügyi miniszter­ első helye­­te­se mondotta el ünnepi beszédét. Keresgélés Mihály elvtárs beszéd­e — A munkásosztály történelmi hivatása­, hogy megdöntse mái ki­zsákmányoló kapitalisták uralmát. Minden május 1 ennek az ostrom­nak a megújítása volt. A felsza­badulás óta azonban egészen más ünneppé lett nálunk május 1. Ez az ünnep most inkább, mint va­laha a nemzetközi szolidaritás és­­ a­ béke harcos ünnepe lett. Fejlődésünkről beszélve rámu­­tatott, hogy tovább kell fejleszte­nünk nehéziparunkat, hogy minél több gépet adhassunk mezőgaz­daságunknak, hogy­­ felszabadít­hassuk parasztságunkat az em­bertelen munka alól. Mélyítsü­k el méginkább­ a Szovjettanió iránti szeretetüisnket• A Szovjetunió 4-ik ötéves­­ terve során oly hatalmas eredmények méreteiben minden eddigit ma­gasan felülmúlt­ Nagykanizsa dol­gozóinak május 1-i ünnepsége. Ezres tömegek vonultak fel a vá­ros utcáin, s tüntettek iái béke nagy és legyőzhetetlen ügye mellett. Előző este fáklyás menetben vo­nultak a kanizsai dolgozók a Szabadság­ téri , szovjet hősi em­lékmű elé, ahol változatos kultúr­műsor szórakoztatta őket. Kedden reggel zeneszóra ébredt a város, amelyen már a korai órákban ünnepi hangulat uralko­dott. Nyolc órai után már meg­kezdődött a gyülekezés a felvonu­lásra. Az utcákon ezernyi ember, s mindnek az arcáról az öröm, az elégede­­­tség sugárzik. Nagykani­zsa­ dolgozói forró lelkesedéssel ünnepelték immár hetedszer szabad munka ünnepét. Ragyogó­a­­n­­ sütött a nap, amikor megkez­dődött a nagyszabású felvonulás, a kanizsai dolgozók hatalmas kér születtek, amelyeket csak a­ kom­munizmust építő országban érhe­tő el — folytatta­ Keresztes Mi­hály elvtárs,.— Ötéves tervünket mi is végrehajtjuk, ehhez azon­ban szükséges, hogy a Szovjet­unióval­­ a­ legszorosabb együttmű­ködést teremtsük meg.­­­­Rámutatott, hogy az imperialis­táknak is vannak terveik, de ezek a tervek olyan tervek, amelyek­kel a­ mi építő munkánkat akar­ják rombadönteni. — Jugoszláviá­ban most folyik a munka, hogy a kapitalizmust ismét helyreállítsák — mondottal s itt­ rámutatott magyar ügyvivő ellen elkövetett a aljas merényletre. Erősítsük Néphadseregünket A tömegből felviharzott a kiál­tás: — Vesszen Tito. A továbbiakban a békealáírási mozgalom hatalmas sikeréről be­szélt Keresztes Mihály elvtárs. Ezzel­­ kapcsolatban­ elmondta­, hogy a­ tavaszi vetések a befeje­zéshez közelednek, ami szintén a békénket erősíti.­­­ Békénk meg­védéséhez azonban erős, ütőképes hadseregre is­­ szükségünk van — mondotta. — Néphadseregünkre büszkék lehetünk, de azért állan­dóan erősítenünk kell, hogy nyu­god­tabb­an végezhessük­­ az építő, a iterm­elő munkát. Beszédét gyakran szakította meg feldörgő taps. Ahányszor Szt­­álin, vagy Rákosi elv­társ neve elhangzott, fás­­ tömeg percekig tap­solt és éltette a­ béka nagy harco­sait. Amikor az ünnepi beszéd vé­getért és elhangzott az Internacio­­nálé, utána­ még hosszú ideig dör­gölt is a hang: — Éljen Sztálin, él­jen Rákosi! — és harsogott a taps. Zalaegerszeg dolgozói ezen napon szivük mélyéből ünnepel­­­tek, mert ez a május 1. ez lse ünnep békeharcunknak hatalmas kifejezője, kitüntetése. Az élen motorosok haladtak, majd nyomukban ke­rékpárosok mentek. Nagykanizsa sportolói sporteszközeikkel.A mez­ben vonultak fel a VTSB tagjai­nak vezetésével. A sportolók után az olajipari vállalatok dolgozói jöttek. A tömeg lelkesen ünnepelte a kék ingben, vászonnadrágban és sap­kában felvonuló ipari tanulókat. Lenin, Sztálin és Rákosi sok hatalmas méretű képes elv­tár­után ellenségeink nagyméretű gúny­­képeit vitték. Szemléltető­kon, grafikonokban mutatták ábrá­be Nagykanizsa népének termelési eredményeiket az olajipari dolgo­zók; azokat az eredményeket, amelyekkel az ötéves terv sikeres megvalósításához, a fid­sc vcdel­ach­ez járulnak hozzá. Utánuk szinte sorban Kiskanizsa végeláthatatlan dolgozó pa­rasztjai haladtak el lovaskocsi­kon a­ díszemelvény előtt, melyen a Megyei és a Városi Pártbizott­­ság képviselőin kívül a tömeg­szervezetek vezetői és a élenjáró dolgozói foglaltak város he­lyet. A vörös drapériával­­ díszí­tett emelvényen népünk vezetői­nek arcképei mellett a­ testvéri kommunistái pártok vezetőinek arcképei, s a népi demokratikus államok zászlói voltak. Az üveggyár és a Magasépítési V. dolgozói jöttek ezután. Az épi­­tőmunkások most folyó építkezé­seik modelljét mutatták be. Most láthatta­ első ízben, Kanizsa­ népe, milyen lesz az új tűzoltólaktanya, amelyet a legújabb módszerekkel építenek. A Vörös Csillag­ terme­lőszövetkezet fiataljai népi vi­seletbe öltöztek. Egy kocsin a szovjet mintára létesített nagy­üzemi kertészet kicsinyített má­sát mutattál be a szövetkezet tag­sága. Pompás volt­­ a­ Kiskereske­delmi Vállalat felvonulása. A dolgozók számtalan zászló és transzparens alatt vonultak. Több kisebb üzem után Na­­gykanizsa fiatalsága következett. A dolgozók lelkes tapssal üdvözölték az úttörőket,­­akik dobszóval, fehér ingben és vörös nyakkendővel vonultak. A középiskolák tanulóifjúságának egy kis csoportja azt mutatta be,­­hogy mennyien tanulnak tovább, s milyen főiskolán szerzik meg azt a tudást, amellyel a szocializ­must építők hatalmas táborába lépnek. A vasutas dolgozók élén Nép­­köztársaságunk dinerét vitték a dolgozók s fegyverrel őrizték­­ ks mintegy jelképezve, hogy dolgozó népünk megvédelmezi hazánkat minden ellenséges szemben. Ismét kisebb támadási­­­ üzemek dolgozói jöttek, akik számtalan ötlettel fejezték ki azt, hogy a békéért harcolnak, szeretik né­püket és gyűlölik ellenségeinket. Több, mint két óra hosszat t­r­­tolt a felvonulás és ezalatt az idő alatt sokezer kanizsai dolgozó vo­nult fel a­ Sztálin-uli díszemelvény előtt és tüntetett a béke ü­gye mellett. Ezer és­­ ezer békeharcos vonult fel Nagykanizsa utcáin, olyanok, akik a békehét nagyszerű ered­ményeivel tették nyomatékosabbá aláírásukat, mellyel követelték az­­ öthatalmi békeegyezményt. Délután a sétatéren szórakozott Nagykanizsa dolgozó népe és ün­nepelte a hetedik szabadd május­. Este pedig a Sztálin után nagy­szabású utcabállal ért végett­­ ai má­jus 1-i ünnep, amely új erőt, ha­talmas­­ lendületet adott a további termelő munkához, új eredmé­nyek eléréséhez. Wa ai I ja e gj­e­r & & e­g1 ünnepe Megmozdult egész Nagykanizsa A békéért minden áldozatot vállalunk! Zalaszentgrót dolgozói reggel 9 órakor gyülekeztek a Béke­ liget­ben. A dolgozók lelkes tömege végigvonulva­ Zalaszentgró­t főut­­­­cáján a sportpályára ment, hogy ott tartsa meg nagy ünnepét. A menet élén a pártszervezet tagja­it a Téglagyár dolgozói követték hatalmas táblákkal,­­ezeken a ter­melésben elért eredményeiket ír­ták fel. Zalahszentivánon s a délutáni fel­­vonulás után 5 órakor 1ü tagú kül­döttség érkezett a községbe Ali­­bánfáról és Petőhenyéről. A kül­döttséget Hóbor Ferenc a tanács elnöke üdvözölte, elvtárs, majd a három község­et tavaszi mun­kákban elért eredményeiről szá­molt be egymásnak. Zalaszent­­iván,­ Alibánfa és Petőhenye dol­gozó parasztsága jó munkával, vi­dám felsza­badultsággal ünnepelte május elsejét, megfogadták, hogy a békéért minden áldozatra ké­szek. Keli­c­ Ián kultúrműsorban : „Üzenet az élőknek”” Póhassepetken hétfőn este a Párt és tömegszervezetek tagjai fáklyás felvonulást rendeztek, majd a sportpályán a­ DISz és az úttörők kulturcsoportjai tábortűz mellett szórakoztatták a dolgozóit. Kedden reggel község ébredi­­ ai falu dolgozó népe,zenére Kehidán a felvonulás központ­ját képezte a mezőgazdaság fej­lődésének bemutatása. A legré­gibb faekétől a legkorszerűbb mezőgazdasági gépekig mindent láthattak a falu dolgozói. Este a keh­idai állami gazdaság vezető­képző iskola növendékei és a he­lyi DISz szervezet közösen „Üze­net az élőknek“ című vonásos színdarabnak három fel.. .­mutatták be. A jelenetek részleteit Julius Fucsik, a nagy csehszlovák kom­munista szabadságharcos harcos életét tükrözték vissza. A község dolgozói az előadás után ismét fogadalmat tettek, hogy szabadsá­gukért, békés életükért, amelyért Julius Fucsik is életét áldozta, minden áldozatot meghoznak és jó munkával, de ha kell fegyver­rel harcolnak a háborús gyújtoga­tók ellen. A héherálm* seregszemléje a határmentén Ez a­ diadalmas, harcos sereg. A szemle új erőt ad itt közvetlen ,a magyar-jugoszláv határszélen el­húzódó Gáborjánháza és­­ Böde­­hám­ község dolgozó népének is. A tanácsháztól mintegy három­négyszáz méterre már az emberi jogokat lábbal tipró fasiszta Tilo­s banda hordái, basáskodnak. Agyú­­lövések hangjai hallatszanak át, majd géppuskaropogás. — Nem fél­említenek meg ben­nünket. Mi erősek vagyunk. Nyolcszázmilliós a mi táborunk — mondja Nyakas József tanács­tag. — A szabadságunkat hozó

Next