Zala, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! IX. évfolyam 1. szám. BOLDOG­ ÚJÉVET! 1953 január 1. Csütörtök AZ MDF ZALAHEGTER PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Ara 50 fillér 130 éve született Petőfi Sándor 130 évvel ezelőtt ajándékoz­ta meg­ az 1823-as év első nap­ja a magyar népét nagy forra­dalmárával, nemzeti büszke­ségünk egyik legkiválóbb egyé­niségével, Petőfi Sándorral. Őt­ ünnepeljük ma, róla em­lékezünk. Emlékezünk azért, mert a maga korában első volt azok között, akik a forra­dalomért s ezen keresztül a szabadságért harcoltak. Az elmúlt több mint 100 esz­tendő alatt ..tilos­ volt Pető­fit egészében látni. Eszmei cél­kitűzéseinek tisztasága, vilá­gos politikai látása, éles bírá­lata az, ami messze kora fölé emelte. Mint költő, mint poli­tikus egyaránt példaképként állt előttünk, mert a forrada­lomnak katonája, majd vezére let­t. A reakció népellenes politi­kusai és tudósai egész életét és költészetét széttaglalták, dara­bokra törték. Szerelmi költe­ményeit és leíró verseit adták a nép kezébe, elh­allgattatva ezzel igazi mondanivalóját, forradalmi költészetét. A pol­gári kritikusok lekicsinylően ..költői hóbortot“. ..rögeszmét“. . rakoncátlanságot“,­­­mrepjátszást“ láttak „színészi Petőfi-­bul. Voltak, akik költői és .­usagával próbálták imr ■U­ áani. Petőfi nagyságát azonban törpiteni nem lehetett. Költe­ményei a­ nemzet széles réte­geinek közkincsévé lettek. Népszerűsége túlszárnyalt az ország határain s ma az egész világon ismert e név. A Szov­jetunióban is jól ismerik. S szovjet emberek lelkesen ol­vassák verseit. Egyszerű nyel­ve, versformája, ritmusa és mondanivalójának tartalma az, ami a dolgozók kincsévé tette műveit. Petőfi politikája bizonyíték arra, hogy a nemzeti egység­nek, a szabadságharcos erők összefogásának politikája nem­csak összeegyeztethető azzal, de egyenesen megköveteli, hogy legyen egy öntudatos, szervezett, a forradalom vív­mányaira és vezetésére éberen vigyázó élcsapat, amely döntő ereje az átalakulásnak és amely válságos pillanatokban meg tudja akadályozni az áru­lást. Petőfi nemcsak a jobbágy érdekeket képviselte, de képvi­­selte az egész nép érdekeinek egységét. Az ő demokratizmu­sa ezért volt átfogó, mint Tán­csics Mihályé. Ünnepeljük őt, a költőt, aki a demokratikus forradalom vi­­harmadara volt, aki költői eszközökkel fejezte ki a ma­gyar nép jussát és jogát a szabadságra, az emberi életre. Versben, dalban, ritmusban és légy vérrel a kézben prokla­­málta az ország birtokbavéte­lét. Költészetével kiabálta a magyarság fülébe: ne aludjon tovább, hogy: talpra magyar! Ő azonban nemcsak népköl­­tő, hanem­ népvezér is. Ha né­pünk Petőfi nevét mondta, ak­kor neme­sok a magyar iroda­lom és költészet népies meg­újít­ójára gondolt, hanem az általa képviselt társadalmi és ioé­itikai programaira is. Petőfi nen? csupán a magyar irodal­mi, hanem az egész nemzeti fejlődés számára jelezte az utat. Tudta, hogy a magyar szabadság és függetlenség útja csak akkor van jó kézben, ha az a nép kezében van. Volt bátorsága és tettereje a nép­­tömegekre támaszkodni. Tár­saival, Jókaival, Irinyivel, Vasvárival szervezte a pesti tömegmegmozdulást és a for­radalmi után kivívott szabad­ság befejezett ténye elé állí­totta Pozsonyt és­ Bécset is. Petőfi Sándornak, a forra­dalmi politikusnak nagysága abban állt, hogy" ismerte és al­kalmazni akarta a forradalmi átalakulásokat, azt a főtör­vényét, amely szerint kímélet­len eréllyel le kell számolni az ellenség cimboráival és szö­vetségeseivel saját táborunk­ban. Petőfi népi forradalmár volt és világosan látta, hogy a magyar szabadságharc ré­sze egy nagy szabadságmozga­lomnak, amelytől elkülönülni nem szabad és amellyel vál­lalni kell a közösséget. A né­pek demokratikus szolidaritá­sának, a világszabadságnak, a magyar nemzeti ügy és a vi­lágszabadság ügye egységé­nek nem volt nála nagyobb tudója és vallója 1848-ban, av.u.k­v még a szabadságharc táborában, is sokan voltak, akik értetlenül és idegenged­ve nézték, hogy a magyar honvédségbe más nemzetek fiai is sereglettek. Révai, elvtárs mondja: ,,Tar­tozunk Petőfi szellemének az­zal, hogy nem a mai életünk problémáitól elvonatkozva ün­nepeljük. Petőfi öröksége nem holt tőke. Petőfi nem múlttá kövesedett klasszikus, kiapadt forrás, amelyből nem fakad­hatnak már eleven hatások a mai ember teendői számára. A munka, amelyet mi végzünk ma, az ő műveinek folytatása és munka közben az ő példáját követjük és követni fogjuk to­vább A magyar népi demokrácia váltotta valóra Petőfi öröksé­gét. Folytattuk és befejeztük a jobbágyfelszabadítás művét. A „magyar nemest­“ elűztük és birtokát annak kezébe ad­tuk, aki azt művelte. Leszá­moltunk a belső bitangokkal“. Petőfi szellemében jártunk el a függetlenségünket veszélyez­tető imperialista bérencek le­leplezésekor, de Petőfi gondo­latát váltjuk valóra, amikor kemény ököllel sújtunk le bel­ső­ ellenségeinkre is. Petőfi szellemében cselekszünk akkor­áimkor leleplezzük azokat, akik a prédikációt használják fel uszításra, a népek békéjé­nek megbontására. Ezért vall­juk, hogy Petőfi a miénk, ezért tartjuk olyan nagy tisz­teletben életét, munkásságát és harcát. Ma a költő útja nem az az út, amelyet Petőfi járt. Ma a költő boldog, békés építő nép életét önti dalba. A dal a ter­melés és az épités csodáiról zeng nálunk. Ma Petőfivel bol­dogan mondjuk: El egy nép a Tisza táján, Mely már megtalálta magát Mely nem halni, hanem, élni­­ készül, • Amely hittel építi az új hazát. A világ­ népei összefogtak a békéért folyó harcban, s nincs erő, amely ezt az összefogást semmivé tudná tenni Magyar békekü­N­cUcii beszámolója a Népek Békekon­gresszu­sáról A népek bécsi békekongresszu­sán részt vett magyar küldöttek kedden délu­án Budapesten a Sportcsarnokban nagygyűlésen A nagygyűlést Mekis József elv­­társ, a vasas szakszervezet elnöke, az Országos Béketanács tagja nyi­totta mag­, majd Rudics Erzsébet elv­társnő, Kossuth-díjas akadé­mikus, a Béke Világtanács tagja, az Országos Béketanács elnöke tartotta meg beszámolóját. — A bécsi békekongresszus az egész világ népeinek, az egész emberiség képviselőinek hatalmas és nagytekintélyű tanácskozása volt, amely jog­gal viselte a Népek Békekon­­gresszusa büszke elnevezést — mondotta bevezetőben Andics elvtársnő. A népek kongresszusa a legkülönbözőbb békeirányzatok, a békére törekvő legkülönbözőbb személyek és csoportok összefogá­sán­ együttműködésén alapult Béke Világ­tanács vezetése alatt. A a népek békekongresszusángje min­den várakozást felülmúló sikere a nemzetközi bék­em­ozgalom nagy diadala. A kongresszus a legh­a­tározot­­tbb és legvilágosabb formában foglalt állást azzal az imperialista­elfogással szemben, hogy a nem­zeti függetlenség túlélte magát, hogy ellentétben áll a modern vi­lág követelményeivel. A­­ kongres­­­szus egyöntetű álláspontja, hogy a béke alapja valamennyi ál­lam függetlensége, a nem­zetek függetlensége elválaszt­­hatatlan a béke ügyétől. A nemzetközi békemozgalom az Ezután rámutatott, hogy a kon­gresszus megfeszített m­u­kájából a magyar küldöttség is kivette ré­­szét. A magyar delegációt minde­nütt nagy szeretettel fogadták, je­léül annak az elismerésnek és megbecsülésnek, amellyel a világ népei a magyar nép nagy erőfe­szítéseinek és sikereinek adóznak A népek kongresszusa egészen köz­­vetlenül a mi ügyünkkel foglalko­­zott,­amikor h­atároza­tban a legenergikusabban követel­­te, hogy vegyék fel az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe azt a 14 államot is, amely ed­dig nem hallathatta hangját ebben a szervezetben. — A bécsi Konzer haus nagyter­mében — foly a Ka Andics­e-­v­árs hő —, a világ népei fog­ak­ossz, és nincs erő, amely ezt az ö­sze­­fogást semmivé tudná tenni. A népek igazi, még soha nem látott ‘araszát éljük át, amelyhez fogha­tót nem ismert az emberi történe­lem. — Minket, magyar küldő tehet, ott a kon­gresszuson elfogott a ki­mondhat­atlan hála érzése, a hála a nagy szovjet nép és Sz­álin elv­­társ iránt. Elsősorban nekik kö­szönhetjük, hogy az emberiség megtalálta és er­re inkább m­egta­lálja a l­iwtat, abból a főn­elemből, amelyet az amerikai im­ovi­lis­ták, ezek a néphyúzó háborús <­yát­­­ogatók az emberiség számára ké­szítenek. "­­. De a büszkeség érzése is elől­számoltak be a kongresszus tanul­ságairól, a békeharc újabb felada­tairól, 1 elnyomott népek reménységévé vált. Ezt tükrözték a nyugateurópai és gyarmati országok küldőt­őinek felszólalásai. Az elnyomott népek fokozódó szembeszegülése az impe­rialista erőkkel valóban alkalmas arra, hogy alapjaiban aláaknázza ezek háborús készülődéseit. Andics elvtársnő­ ezután rátért a jelenleg dúló háborúk azonnali megszüntetésének kérdésére. A kongresszus teljes egységben kö­vetelte, hogy ezeknek az embertelenségeknek hala­déktalanul véget kell vetni és minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy az ameri­kai gengszterek Koreához ha­sonló szörnyűségeket zúdítsa­nak az egész világra. A kongresszus a harmadik na­pirendi pont keretében a nemzet­közi feszültség kérdéséről tárgyalt. Különösen fontosnak és haladék­talannak tartotta a kongresszus annak él era se hogy az öt nagyhatalom kormá­­nyai kössenek békeegyez­ményt. Hangsúlyozta Andics elvtársnő, hogy a bécsi béketalálkozó legki­emelkedőbb pontjai a szovjet kül­döttek bölcs, határozott és világos beszédei vol­ak. Felszólalásaikban a szovjet népek bölcsesége, ereje, a világ békéjének megvédésére va­ló ál­da atos törekvés jutott kife­jezésre, tett bennünket, a kimondhatatlan büszkeség érzése afölött, hogy a mi népünk is, a magyar nép is a népek békére törekvő nagy családjához, a béketá­borhoz tartozik, a helyes úton, a sztálini uton halad. Az imperializmus szörnyű anyagi és sz­ellemi nyomása alatt sínylődő népek szenvedései, hősies küzdel­mei arra in­ten­ek bennünket, hogy nekünk, szabad ország boldog né­pének meg kell t­íz szereznünk erő­­feszítéseinket a béke érdekében­­. Táborunkban, a békemozga­lomban van a helye minden becsüle­tes magyar férfinek és nőnek, mag­yar nép minden fiának és rá. a nyárnak — mondotta befejezésül Andics elv­társnő­ — Legyen a magyar békemozgalom tényleg olyan erővé, amely — mint Rákosi elvtárs mondo­­ta —, egé­r dolgozó népün­k átfogja és átha­ja. Fe­sió a tí’ok A hat; ’más tapssal fogadott be­­. A móló után elsőnek Szádeczky Kar­loss Elemér, Kossuth-díjas tudós epett az emelvényre. Arról beszélt, milyen nagy a tudomány szerepe háború és béke kérdésében. Jelentős a­­ fontos a tudósok részvétele a bé­rharcban. Harcolniuk kell az árulók elen, akik hajlandók a tudományt a pusztítás szolgálatába állítani. Ugyanakkor harcolniok kell a tudo­mány fejlesztéséért és békés alkalmazá­sáért. Bécsi széleskörű élmé­nyeivel kapcsolatosan elmondta, hogy­­ ott nagyon sok tudós van állás n<­­ M il, azok pedig, akik állásban van­­­nak, olyan nyomorúságos bért k ír­nak, hogy néhány hónappal ezelőtt az osztrák egyetemi tanárok bérsztrájkot kezdtek. Tollas Sándorné, a debrecen-rá­­kosi telepi Petőfi tszcs tagja, a k­ö­vetkező felszólaló elmondotta, hogy az osztrák főváros lakói nyo­morban, kifosztottan élnek.­­ A küldöttek között négyszáznegy­ven nő volt — folytatta — és én arra­ gondoltam, hogy mi négyszáz, negyvenen a világ valamennyi as­szonyának nevében döntünk az élet nagy kérdéseiben. A mi hangunkon megszólalt minden igaz asszony és édesanyja hangja. — Beszámolt arról a megható jelenetről,­­milyen nagy­­ sze­retettel vették körül a koreai as­szonyok küldöttét. — Abban a pil­lanatban, amikor egymást átölelve láttam a koreai asszonyt , az ameri­kai küldötteket, minden eddiginél jobban éreztem, milyen jó is az, hogy mindenütt a világon élnek hozzánk hasonló, velünk egy­formán gondolkodó, velünk egy célért küzdő emberek. Olyanok, akiktől fél az ellenség, olyanok, akik nyugtalanná teszik háborúra spekulálók életét. Számom­ra ez volt a régJiagv­k ébrén­ — a békét akaró emberek nagy erejének felismerése. M­áthé János római katolikus püspöki helynek a­ többi között el­mondotta: Bécsben a hatóságok megaka­dályozták őket abban, hogy vasárnapi szentmiséjüket el­mondhassák. — Hazatérve előttünk állnak az uj feladatok a békeharc uj állomásai — folytatta. — Tudjuk, hogy első­rendű kötelességünk a bécsi tanulsá­gokat paptestvéreink és hí­veink köz­kincsévé tenni, hogy a béke szer­ ügyéért folyó harcból ne maradjon ki hazánkból senki. Ezután Puskás Ferenc bajnok labdarugó szólalt fel. olimpiai Be zám­olt az osztrák ifjúság hatalmas békevágyáról, majd így foly­atta: — Mi, a békeko­ngresszusmi részvevő­­ sportemberek sokat beszélgettünk egy­mással. Beszélgetéseinkben arra a­z eredményre jutottunk, hogy nekünk, port­embereknek mindent el kell kö­vetnünk, hogy a jövőben is nemzet­­közi versenyeken, olimpiászokon, a sport nemes csatáiban találkozzunk 's mérjük össze erőinket — nem pe­dig a harctereken. Méray Tibor elvtárs, a Szabad Nép munkatársa beszélt a bécsi kon­­gresszus felejthetetlen élményeiről, a­ küldöttekről, akik közül soknak meg­iltották, hogy részt vegyenek a kon­­­­resszuson, mégis megjelentek azok Hangsúlyozta, hogy a békeharcosok egysége legszebben, a legnagyobb meggyőző erővel a koreai kérdésig ...nilvánult meg. A harc a koreai bé­kéért néhány nappal ezelőtt felmér­­hetetlen értékű támogatást kapott a nagy Sztálin szavaiban. A sztálini szavak új erőt, új hizlalást adtak a koreai béké­ért harcoló tömegeknek. Vívjuk mi magyarok ezt a harco­­t elemelt szóval és fokozott munká­­val kemény honvédelemmel és nem­zetközi összefogással. Legyünk büsz­kék rura, hogy jó ügy, igaz ügy, a béke ügye m­ellett állunk, százmilliók mellett állunk, Sztálin táborában ál­lunk — fejezte be beszédét Méray Tibor elvtárs. Ezután Mekis József elvtárs mon­­dott záróbeszédet. A.«Ilies Erzsébet ektársnő beszámolója világ* «epei ismeréssel adóznak; ifi m­ag’yar nép erőfeszítéseinek

Next