Zala, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-02 / 127. szám

Adenauer és a§t emelt négy halami értekezlet összehívása, ellen Berlin (MTI). Adenauer, a nemzetáruló bábkancellár, a német kérdés békés megoldásától és ezzel az erkölcstelen bonni rendszer összeomlásától rettegve, segélykiáltást intézett az Egyesült Államokhoz, hogy megakadályozza négyhatalmi értekezlet létrejöttét. A „DMP“ nyugatnémetországi hírszolgálati iroda vasárnap este a következőket jelentette: — Adenayer szövetségi kancellár, a Kelet és Nyugat közötti viszony további fejlődésére vonatkozó aggodalma miatt, félreérthetetlen diplomáciai lépést tett: óvást emelt az Egyesült Államok kormányánál az ellen, hogy a bonni és párizsi szerződések életbelépése előtt négyhatalmi értekezleteit tartsanak Németország kérdésében. Adenauer üzenetének átadására pénteken Párizsba küldte Hallstem külügyi államtitkárt, aki ott közölte a kancellár elgondolásait Bruce amerikai különmegbízottal. elnökhöz Bruce ezután Eisenhower továbbította Adenauer vétóját. Hallatéin váratlan párizsi utazásához Adenauer előzőleg kikérte Conant, bonni amerikai főbiztos jóváhagyását. A DMP“ hírügynökség utal arra, hogy a szovjet kormánynak a németországi Szovjet Ellenőrző Bizottság feloszlatására és szovjet főbiztosság létesítésére vonatkozó határozata pánikhangulatba sodorta Adenauert. A szovjet kormány szüntelen erőfeszítései a nemzetközi feszültség csökkentésére és a német probléma békés megoldásának előkészítésére, mindinkább megmutatják Adenauréknak, hogy népellenes uralmuk az összeomlás előtt áll. A Westfälische Rundschau“ című nyugatnémetországi burzsoá lap vezércikkében hívja fel a figyelmet arra, hogy a bonni klikk milyen feneketlen cinizmussal és felelőtlenséggel kezeli a német nép sorsdöntő kérdéseit. A lap leszögezi: Bonnban ma már mindenki tudja, hogy Adenauer a Szovjetunió elleni lélektani hadjárat formájában kívánja a választási harcot megvívni. Egy esetleges négyhatalmi értekezlet halomra döntené a kancellár terveit. Adenauer ezért brit képviselők előtt is kijelentette, hogy a nyugatnémet belpolitikai harc miatt négyhatalmi értekezlet ez év őszéig, tehát a nyugatnémetországi parlamenti választások befejezéséig „nem kívánatos.“ — Bonnban tehát — emeli ki még egyszer a lap — a német nép jövőjét készek feláldozni egy párt választási mesterkedéseinek. Adenauer pártjáénak, amely tisztában van gyengeségével, de minden körülmények között, hatalmonakar maradni, hogy végrehajthassa népellenes és békeellenes revansterveit. A jaltai és potsdami egyezményről A Pravda két nagyjelentőségű cikke, az Eisenhower elnök beszédével, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcsolatos, továbbá e cikkeket követő nemzetközi sajtóvisszhang többször utalt a jaltai és potsdami egyezményekre. Mi is az a jaltai és potsdami egyezmény, mire kötelezték magukat ezekben a nagyhatalmak, s hogyan teljesítették ezeket a kötelezettségeket ? A jaltai nyilatkozat 1945 február 11-én látott napvilágot, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfői és külügyminiszterei tanácskozásainak eredményeképpen. A második világháborúnak ebben a szakaszában náci fenevad a Szovjetunió csapásai a következtében már utolsó óráit élte. S a nyugati hatalmak, hogy demokratikus szándékukat kimutassák a népeknek, a Szovjetunióval közös politikában és tervekben állapodtak meg, amelyek révén Németországot feltétel nélküli kapitulációra kényszeríthették. A kvurm-fgyüÜTj l kiadott nyilatkozatában a három hatalom leszögezi: ,,Szilárd, és megingathatatlan elhatározásunk, hogy megsemmisítjük a német militarizmust és nácizmust , gondoskodunk arról, hogy Németország soha többé ne zavarhassa a világ békéjét. Elhatároztuk, hogy lefegyverezzük és elbocsátjuk valamennyi német fegyveres erőt... Felszámoljuk és ellenőrizzük a németipar mindazon ágait, amelyeket haditermelés céljára lehetne felhasználni. Gyors és igazságos büntetéssel sújtjuk valamennyi háborús bűnöst. .., Németországban közös megegyezés alapján foganatosítjuk azokat a rendszabályokat, amelyek szükségesek ahhoz hogy a jövőben a világ békéjét és biztonságát biztosíthassuk ... Nincs szándékunkban megsemmisíteni a német népet, de a németek csak a nemzetiszocializmus és a militarizmus kiirtása után számíthatnak megfelelő létre és egy helyre az Egyesült Nemzetek Tanácsában is. Itasonló megértésre jutottak a ■*--*- berlini háromhatalmi értekezleten is, amely 1945 július 17-től augusztus 2-ig tartott, s amelyen Sztálin elvárt, Truman és Churchill, majd később Attlee vett részt. A potsdami (Berlin egyik kerülete) egyezmény is hosszasan foglalkozik Németország kérdésével. A potsdami egyezmény célja a jaltai nyilatkozat Németországról szóló fejezetének végrehajtása. A nyilatkozat szerint ,,A német militarizmust és nácizmust gyökerestül kiirtják és a szövetségesek megegyeznek abban, hogy most és a jövőben más intézkedéseket is foganatosítanak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait vagy a világbékét is. A három hatalom megállapodott azon politikai és gazdasági alapelvekben amelyek alapján Németország nácitlanítását elvégzik, s a háborús bűnösöket felelősségre vonják. Nyolc év telt el a jaltai nyillatkozat és a potsdami egyezmény megszövegezése és aláírása őa. Bőven alkalmas idő arra, hogy e megállapodásokat mind a három nagyhatalom, majd a hozzájuk csatlakozott Franciaország teljesítse. Ami a Szovjetuniót illeti, békés és baráti politikát folytat Németország irányában, a a potsdami határozatok értelmében a független, demokratikus, békeszerető és egységes Németország megteremtésére törekszik. Németország keleti részén, amely a szovjet megszállási övezetet alkotta, megalakult a Német Demokratikus Köztársaság. Ez az első békeszerető német állam a Szovjetunió sokoldalú segítsége révén ráférhetett a szocializmus építésének útjára, s elindult, azon az után, hogy megbecsült tagja legyen a békeszerető népek nagy családjának. Hogy csak a legkiemelkedőbb tényeket említsük: 1950— 51-ben a Szovjetunió nagyjelentőségű javaslatokat, terjesztett a három hatalom elé a német békeszerződés megkötése és a német egység megteremtése érdekében; a napokban a Szovjetunió Minisztertanácsa meg.Schhlkfetf-tr ..**•Német JlegfOkv'A^ikvti Köztársaságban működő Szovjet Ellenőrző Bizottságot. Mindezek messzemenően megfelelnek a német nép érdekeinek, s ezért őszintén bizonyítják a Szovjetuniónak azt a szilárd elhatározását, hogy a potsdami határozatok alapján mielőbb létrehozzák az egységes és demokratikus Németországot. A nyugati hatalmak az általuk megszállt övezetekben minden intézkedésükkel megszegik a nemzetközi egyezményeket. Demilitarizálás és nácitlanitás helyett nyugatnémet zsoldos hadsereget szerveznek náci kiképzőtisztek segédletével. Eltűrik — sőt háborítják — a különféle fasiszta gyülekezetek szervezkedését. A hírhedt háborús bűnösöket százszámra engedik szabadon, köztük olyanokat, mint Krupp, Schacht, Weesenmeyer. S miután Krupp visszakapta minden vagyonát, gyáraiban folytatja az ágyuk és hadfelszerelések gyártását. A hírhedt T. G. Farben vegyiművekben pedig baktériumhadviselésre vonatkozó kísérletek folynak. Az egész Németországgal kötendő békeszerződés helyett megkötötték a nyugati hatalmak a bonni különszerződést, amely állandósítja Nyugat -Németország megszállását és Németország idegen kettészakítottságát. Az imperialisták terveiben Nyugat-Németország a háborús tűzfészek, lakossága pedig az ágyútöltelék szerepét tölti be. Ezért hallgatott Eisenhower a potsdami határozatokról s ezért jelentette ki Churchill: „Semmiképpen sem szándékozunk lemondani azon kötelezettségeink teljesítéséről, amelyeket Nyugat-Németországgal kapcsolatban vállaltunk magunkra11. Nyilvánvaló tehát, hogy a nyugati imperialisták, élükön az amerikaiakkal, nem akarnak egységes, békés, demokratikus, független Németországot. A revansvágyó militarista erőket táplálják. — AZ ANGOL gyarmatosítók vasárnap meggyilkolták a nemzeti mozgalom húsz részvevőjét. —A KOREAI-KÍNAI népi erők május 27 óta az arcvonal különböző szakaszain 1560 ellenséges katonát, amerikaiakat, hszinmanistákat, angolokat és törököket semmisítettek meg , fenyegetve ezzel Németország és egész Európa békéjét. ennünket különösen érdekel a jaltai nyilatkozatnak az a része, amely a felszabadul Európáról szól. „ .. . Minden népnek jogában áll olyan kormányformát választani, amilyenben élni akar és vissza kell adni a népeknek azokat a szuverén jogokat és azt az autonómiát, amelyektől az agresszív országok erőszakkal megfosztották őket“ — szól többek között a nyilatkozat. Hála a Szovjetunió felszabadító szerepének, népi demokráciák visszakapták függetlenségüket és szabadságukat s a dolgozó nép szabadon választhatta meg azt a formát, amely között élni akar. Eisenhower ugyanakkor nem átallott valamiféle szovjet beavatkozásról beszélni. A magyar nép a május 17-i választás alkalmával egyöntetűen adott választ Eisenhowernek a népfront melletti kiállásával. Viszont ma már egyáltalán nem ttkolhatják és nem is titkolják az egyik/ nyugati burzsoá körök, hogy az Egyesült Államoktól való politikai és gazdasági függőség mind élesebb ellentéteket szül az USA és Anglia és a többi imperialista állam között. S az is nyilvánvaló, hogy a dolgozók nyomora, a békés és demokratikus elemek üldözése ezekben az országokban az amerikai imperializmus háborús politikájának következménye. A jaltai konferencián határozta el a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia, hogy nemzetközi szervezetet létesítenek. így jött létre a második világháború után az Egyesült Nemzetek Szervezete, mint a béke és a biztonság megvédésére alkalmas szervezet. Az elmúlt évek során az Egyesült Államok politikai és gazdasági nyomás révén igyekezett az ENSZ-t az imperialista politika szervévé tenni. Az ENSZ lobogója alatt indította meg a koreai intervenciót is. S hogy mennyire terhére van az USA-nak az ENSZ, kitűnik Taft köztrsaságpárti szenátor minapi beszédéből. Taft ugyanis, miután kijelentette, hogy „Európában teljesen megtagadtuk az midőn Egyesült Nemzetek Szervezetét, elfogadtuk az északatlanti szerződést, nem kértük az Egyesült Nemzetek jóváhagyását, nem kértük ki véleményét’ ‘, azt a következtetést vonja le. Feltételezem, hogy teljesen megtagadhatjuk azt a gondolatot is, hogy az Egyesült Nemzetekkel együtt cselekedetaik Keleten és teljesen szabad kezet biztosíthatnánk magunknak.“ Vagyis: most már arról van szó, hogy az amerikaiak futballolják a szövetséget,Seikot és az ENSZ-t is. Csak a népek harcos kiállása kényszerítheti az imperialistákat a nemzetközi egyezmények betartására! 5» Kedd: 1953 junius 2, tdömnini jelentés Várható időjárás: túlnyomóan felhős idő, többfelé még eső, a szél kissé mérséklődik. A hűvös idő tovább tart. Várható hőmérsékleti értékek: reggel 7—10 dél Imi 1 fő—IS fok közön A ROStHBfcRG HÖZfISPflR MIGMEHIESÉÉRT il 10 éves Michael Rosenberg Isvete Eisenhower elnökhöz New York (MTI). A Rosenbergházaspár megtéráésére alakult országos bizottság vasárnap átadta az amerikai sajtónak a Rosenberg házaspár 10 éves fiának, Michael Rosenbergnek, Eisenhower elnökhöz intézett levelét. A levél szövegéhez az országos bizottság mellékelte az eredeti fényképmásolatát is. Michael Rosenberg — mint az ,,AP“ amerikai hírügynökség jelenti — a többi között a következőket írta: „Édesanyámat és édesapáimat New Yorkbiati börtönben tartják, öcsém hatéves, Robbynak hívják. Szüleink nagyon hiányoznak neki is, trekföm is. Az a gondolatom támadt, hogy írok önnek, kérve: bocsássa szabadon édesapámat és édesanyámat és gondoskodjék róla, hogy ne történjék semmi bajuk. Ha hazatérnének, Robby és én nagyon boldogok lennénk és nagyon megköszönnénk önnek. Michael Rosenberg.** ★ HAMBURG (ADN). Különböző hamburgi szervezetek szombaton a hamburgi lakosság széles köreinek nevében élesen tiltakoztak al Rosenberg házaspár tervezett kivégzése ellen. A hazafias szervezetek közös felhívásban szólították fel Hamburg lakosait: forduljanak Eisenhower elnökhöz és a hamburgi amerikai főkonzulátushoz, azzal a követeléssel, hogy adják vissza szüleiket Michael és Robby Rosenbergnek. BERLIN (ADN): Az amerikai reakció áldozatainak védelmére alakult bizottság a Rosenbergházaspár életét fenyegető legnagyobb veszély pillanatában felhívott minden német embert: egységes tiltakozásukkal akadályozzák meg a tervezett jogtiprást és a két ártatlan hazafit szabadítsák ki az imperialista hóhérok kezéből. Véget ért az emberi jogok kérdésével foglalkozó ENSz-bizottság ülésszaka Bern (TASzSz). Az emberi jogok kérdésével foglalkozó ENSzbizottság 9., Genfben megtartott ülésszaka anájus 30-án befejezte munkáját. Az ülésszak napirendjének fő kérdése az emberi jogokról szóló egyezménytervezetek előkészítésének folytatása volt. A bizottság a szovjet küldöttség javaslatára a többi között megvitatta azt a kérdést, hogy minden állampolgárnak joga legyen minden megkülönböztetés nélkül részt venni az állam vezetésében, valamint hogy az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján a hatalom összes terveibe joga legyen választani és választható legyen. A francia és jugoszláv küldöttség e javaslat ellen tervezetet nyújtott be, amelykor említés sem volt az rdpiar aumokrat nexus [UNK] eAruz, müit amilyen az általános és egyenlő választójog. A Szovjetunió képviselője által benyújtott tervezet mellett több küldöttség, ellene hét küldöttség szavazott. A szovjet javaslat elvetése után a bizottság a chilei és uruguayi küldöttek javaslatára 10 szavazattal (így többek között a Szovjetunió, az Ukrán SzSzK, Lengyelország szavazatával) elhatározta, hogy lényeges módosítást eszközöl a francia,jugoszláv javaslaton és beiktatta azt a rendelkezést, hogy a választójognak általánosnak és egyenlőnek kell lennie. Az emberi jogok kérdésével foglalkozó bizottság a kisebbségek megkülönböztetésének kiküszöbölésével és e kisebbségek védelmével foglalkozó albizottság javaslatára az egyezménytervezetbe beiktatta azt a cikkelyt, amely szerint a nemzeti, faji vagy vallási viszálykodás szítására irányuló minden tevékenységet, amely gyűlöletre és erőszak alkalmazására gyújtogat, állami törvénnyel meg kell tiltani A bizottság 10 szavazattal (így a Szovjetunió, Egyiptom, Chile és más országok szavazatával) határozatot hozott, hogy az emberi jogokról szóló egyezménytervezetbe bele kell iktatni azt az utasítást, hogy a tervezetben lefektetett összes állampolgári és politikai jogokkal a férfiak és a nők egyenlő mértékben élhetnek. Ez ellen az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Belgium Svédország képviselői szavaztak,és Az ülésszak végén az Egyesült Államok képviselője három határozattervezetet nyújtott be a bizottság elé megtárgyalásra, amely tervezetek szerint az ENSZ tagállamai többi között kötelesek beszámolni az ENSz főtitkárának az emberi jogokat érintő kérdésekben végzett tevékenységükről, az u.niúen jógoH K.xutánvet’ xUgiarRuzó bizottság pedig felhatalmazási, nyer e beszámolók megvizsgálására és azokra vonatkozólag megtehetik a szükségesnek vélt ajánlásokat. P. Morozov, a Szovjetunió képviselője megjegyezte, hogy ez a javaslat lényegileg arra irányul, hogy a bizottságot elvonja fő feladatától és hogy az emberi jogok kérdésével foglalkozó bizottságot az államok belügyeibe való beavatkozás eszközévé tegye. Az amerikai tervezetet Anglia, Franciaország és más országok küldöttei is ellenezték, majd a svéd küldött javaslatára a bizottság többsége az Egyesült Államok határozattervezetével kapcsolatban semmiféle határozatot nem hozott és arra a megállapodásra jutott, hogy a javaslatokat véleményezés végett meg kell küldeni az ENSZ tagállamai kormányainak. Az emberi jogok kérdésével foglalkozó ENSZ-biizottság úgy, határozott, hogy a következő ülésszakát 1954 tavaszán tartja Genfben. Tito-Jugoszláviában tavaly 250.000 üzemi baleset történt Szófia. A Napivd“, a jugoszláv forradalmi emigránsok Szófiában megjelenő lapja írja: A belgrádi hatalombitorlók mitsem törődnek a gyárak, a bányák, az építkezések munkavédelmével, túlmunkára kényszerítik és kegyetlenül kizsákmányolják a munkásokat. Ennek a lelkiismeretlen módszernek következménye a rendkívül sok üzemi baleset és a rokkant munkások számának növekedése Jugoszláviában. Csupán a szarajevói vasútépítő vállalatnál 588 üzemi baleset történt a múlt év első hat hónapjában. A sziszaki vasgyárban 742 szerencsétlenség történt 1952-ben, amelyek közül 4 halálos kimenetelű volt. A szlovéniai Store fémkohászati üzemben 1952 első három hónapjában a Marin -kemencéknél dolgozó munkások 88 százaléka, a mechanikai részlegben pedig a dolgozók 90 százaléka sérült meg. Szaravó egyik hadiüzemében az ez év januárjában történt robbanásnak több mint 100 halott és sebesült áldozata volt. Még az iparilag fejletlen Montenegróban is igen sok az üzeni baleset. A .Pobjedar, a utolsó párt montenegrói lapja kénytelen volt bevallani, hogy az elmúlt évben a halálos kimenetelű baleseek száma 244.4 százalékkal, a súlyos sebesülések száma 154.2 százalékkal, a könnyebb sebesüléseké 1 pedig 387.8 százalékkal emelkedőt Montenegróban 1950-hez viszonyítva. Egész Jugoszláviába 1951- ben 90 436 üzemi baleset 1952- ben p pedig 250.000, azaz 171 százalékkal több üzemi baleset történt, mint az előző évben.