Zala, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-02 / 127. szám

Megtartotta az elsi^eui elmet az andráshidai áHausz gazdaság •A május végi esőből vidáman és boldogan siettek az andráshi­­dai állami gazdaság dolgozói a kulturház felé. Ünnep ez a nap, hí­­gyjfn harm­ad ízbe­n tartotta meg a gazdaság az élüzeni címet A kul­ti­ni erem hamarosan megtelt. Minden dolgozó feszült­­ fi­gyelemmel kísérte Simon József elvtárs, a déldunántúli gazdasá­­gok igazgatóhelyettesének ünnepi beszédét. Simon elvtárs beszéde elején elmondotta, hogy a gazdaság már harmadízben tartotta meg becsületes munkájának eredményeként az éksremzászlót. Elsőmben, am­ikor elnyerte az élüzem­ H- címet, me­lyet a gazdaság az 1952. év harmadik negyedévének teljesítése alap­­ján kapta meg. Ebben az évben nem is olyan régen kapta meg a gazdaság az élüzem I. címet, ma pedig az 1955. év első­ negyedévei­nek értékelése alapján újr­a megkapta a gazdaság' a zászlót, és az ezzel járó perszju'almait is. " . . . Do Simon elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy a Deldinamut -8 gazdasága közül egyedül az andráshidai állami gazdaság volt az, amelyik vásárlásait saját bevételéből fedezte és 10.000 forint jö­­vedelemhez jutott. Ennek az eredménynek elérését, elsősorban a gazdaság a párt szervezetének köszönheti, amely­­ mindenkor a gaz­daság segítségére volt. Hangsúlyozta Simon elv­árs, hogy az and­­ráshhidai állami gazdaság dolgozói harc árán mutatták meg azt, hogy az egyszer megszerzett zászlót­, majd az élüzem jelvényt meg is tudták tartani. . . . Beszélt arról Simon elve is, hogy az eredmények melletti ko­moly hibái is vannak a gazdaságnak. A hibákért elsősorban a gaz­daság vezetősége a felelős. Az utóbbi időben önzős­ség uralkodik a gazdaságban. ■ .. . Felhív­a a gazdaság vezetőségének és dolgozóinak figyelmét, ar­ra hogy helytállásukat fokozzák. Több gondot kíván a növényápo­­lási munka, amib?ől lemaradás mutatkozik. Beszélt az aratásról, a szemveszteségmentes betakarításról, az ara­tási és cséplési­ terv el­készítéséről, a másodnövények elvetéséről, a­­ t akarm­­ánybázisok biz­tosításáról. ■ , __Ha a gazdas% a megadott útmutatások és­­ tervek szerint dol­­gozik — mondd*ta Simon elvtárs —, akkor büszkén jelentheti év végén, hogy tervét nemcsak teljesítette, hanem túl is szárnyálta. Simon elvt­árs beszéde u­tán Szigeti István elvtárs, a megyei pártbizottság képviselőjében szólt a gazdaság dolgozóihoz. Kiegészí­­tetti­-e az ünnepi beszédet azzal, hogy a gazdaságnak fokozottabb se­gítséget kell nyújtani a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. Ezután Szende Sándor elvtárs, a MEDOSz központi küldöttje átadta az élüzemzászlót Simon Kálmán igazgató elvtársnak. , Simon elv­társ az élüzemzászló­­ vételekor fogadalmat tett rám a gazdaság dolgozóinak évében, hogy a zászlót megtartják és jó munkát végeznek továbbra is a SzOT-vándorzászló elnyeréséért. Az élüzemzászló átadása után pénzjutalomban részesültek a gaz­daság legjobb dolgozói. A pénzjutalom kiosztása után a­ gazdaság dolgozói számos felajánlást tette­k. Különösen a gazdaság HISZ-fiat­aljai tettek értékes felajánlást nemcsak minőségi, de mennyiségi munka elvégzésére is. Kertész Mária növényápolási dolgozó, I­ISz-titkár vállalta, hogy 135 százalé­kot teljesít. Németh Mária minőségi versenyre hí­vta ki Simon Ottót és 135 százalék elérésére tett vállalást. Simon Ottó DISz.fiatal ezt a versenykihívást elfogadta és 5 százalék túlteljesítést vállalt. A hozzászólások után a gazdaság DIS­Z-f­i­a­ta­l­ja­in­ak kulturcso­­prortja 5áólclkoz a­tt a népi lauccot az Ünn­épélyen 330 gjQiciué*.é . 14 új kis lakást adtak át a zalaegerszegi „Dicsőség Sztálinnak“ tsz tagjainak A zalaegerszegi „Dicsőség Szíria Ütmeik" tsz tagjai megalakulásuk óta 4­ helyi ünnepnapot tartották szá­mon, amikor egy fontosabb gaz­dasági ér­ü­letet, kulturális épületet kaptak a tervtől. A gyönyörű kul­­turházat, a baromfi farmot, a kor­szerű istálló­utat, az erősáramú gépf­el­szerelést mind ünnepélyesen avatták. Május 31-e újabb ünnepnap volt a tsz tagjai számár­a, Rákosi elv­­társ pontosan egy éve ígérte meg a tsz tagjainak, hogy új lakásokat kapnak. A múlt ősszel már 10 la­kás építését kezdte meg a Falusi Lakó­házépítő Gazdasági Iroda. A lakások építéséhez ha­talm­as men­­­nyiségű társadalmi munkával já­rultak hozzá a jó vetülő lakás tulaj­donosok, míg a tagság többi része úgy végezte a növényápolást, hogy már egyetlen darab földjük sincs meg­műveletlen. Az új lakóházak tulajdonosai 15 évi részletfizetés mellett kapták meg a lakásokat, melyhez egyenként több mint 17 ezer forint értékű társadalmi mun­kával járultak hozzá. A lakások ünnepélyes avatását m­a tartották. Lantos Pál építésve­zető meleg szavakkal adta át az egy szoba-konyhás és mellékhelyi­séggel ellátott 10 lakást. A tsz tagjai boldogan mentek végig az utcasoron. Mindnyájuk érzését fejezte k­i Császár István tsz-tag, amikor a zárban csikordult a kulcs. Ezeket mondta: — Sose hittem volna, hogy ilyen lakásom lesz, de ezt Rákosi elvtárs ígérte. Az uj lakástulajdonosok fogadal­mat tettek, hogy a növényápolási munkákban és az aratásban példa­mutatóan helytállnak, . : ví ? k t-x A Béke-Világtanács> ülésének tiszteletére eddigi eredményeiket túlszárnyalják az aszfaltútépitők baki aszfaltút befejezése után mindjárt elkezdték a Nagylengyel felé vezető út építését. Jelenleg a Zalaegerszeg—Gellénháza közölt B­ebn­es elvt­árs az új Zala-hid avatásán mon­dott beszédében többek között azt is mon­dot­ta, hogy az elhanyagolt zalai utak helyébe új utak épülnek. Nagy teherbírású hidakat és új vas­utakat is építünk. A felszabadulás óta már igen sokat javultak a zalai utak. Az Útfenntartó Vállalat tervét állandóan túlteljesítve igyekszik minél több jó utat létesíteni, meg­javítani a megnövekedett forgalom számára. Ahhoz azonban, hogy minél rövidebb idő alatt mi­nél több jó utunk legyen, nem elegendő csak az X Útfenntartó Vállalat munkája. Éppen ezért kezdte meg az építést megyénkben az Aszfalt útépítő Vál­lalat is. Azoknak az utaknak egy része, amelyekről Bebrics elvtárs beszélt, m­ária építés alatt van. Ha­talmas, hegybon­tó gépek, ekerkavátorok marnak bele köbméteres szájukkal a zalai dombok oldalába. Kisvasutak húzódnak a dombok alatt, hogy egyik helyről a másikra szállítsák azt a közel 100 ezer köbméter földet, amelynek megmozdítása az útépí­tésnél szükségessé válik. Dömperek száguldoznak az utakon, szállítva az építéshez szükséges anyagot. Csákányok, ásók, lapátok bontják a földet, száz és száz izmos kar lendül munkába, hogy mielőbb valóra váljon pártunk egyik célkitűzése, megvalósuljon a szocializmus építésének egyik fontos alapfeltétele, a gyors akadálymentes forgalom biztosítása. Both Barnabás mérnök, az Aszfaltútépítő Vál­lalat vezetője minden lehetőt elkövet a munka fo­lyamatosságának biztosításáért. A párt és a szak­­szervezet segítségével az egyes útszakaszokat határ­idő előtt igyekeznek elkészíteni. I­ és fél kilométeres útszakaszon dolgoznak. Átvág­ják a forgalmat nagyban akadályozó, lassító szer­pentint, s az utat, mintegy 13 százalékos emelkedés­sel egyenesbe hozzák. Ahogy a terep megkívánja, hidakat és átereszeket építenek. Ennek az útnak elkészítési határideje november 30, de a vállalat dolgozói már augusztus 31-re be akarják fejezni. A dolgozók nagy lelkesedéssel készültek a vá­lasztásokra, amit az is mutat, hogy 110—-120 szá­zalékos felajánlásaikat 140, sőt­ 180 százalékra telje­sítették. A Béke-Világtanács budapesti­ ülésének tisz­teletre újabb felajánlásokat tettek­ ,­ gyakorlott kubikosok átadják munkamódszerüket­ az új, a gya­korlatlan dolgozóknak. Ezzel igen sokat­ segíthetnek nagymértékben meggyorsíthatják az építés mene­tét. Hogy milyen jelentősége van náluk a munka­­módszerátadásnak, az abból is kitűnik, hogy amíg­ gyakorlott munkásokkal 3—4 perc alatt rakják meg a bordélyt, addig a gyakorlatlan munkások 8—9 percig is elbíbelődnek egy-egy bordély megrakásáva. Mihelyt a Zalaegerszeg—gellénházai út építésé­vel elkészültek, egy újabb 33 kilométeres útszakasz építését kezdik meg. Június 1-­re, a Béke­ Világtanács budapesti ülé­sének tiszteletére úgy igyekeznek, hogy a válasz­tásokig elért eredményeiket túlszárnyalják, azonban munkájukat rendszeresen hátráltatja a Teherfuvar Vállalat amely mindig késve és hiányosan küldi a szerződésileg lekötött tehergépkocsikat. A Több segítséget adjanak tanácsaink a kisipari szövetkezeteknek Megyénk minden terü­le­tn ma állva tők kisipari szövetkezetek. A kisipari szövetkezetek és fiókjaik feladata, hogy a lakosság helyi szükségleteit ellássák. Ennek a feladatnak maradéktalan végrehaj­tása nagymértékben attól függ, ho­gyan segítik a taná­csok a szö­vetkezeteket. Sok tanács felületesen kezeli a kisipari szövetkezeti féket. A lenti járási tanács jól foglalkozik a területén lévő szövetke­zetekkel, vb. ülésein rendszeresen beszámoltatja a szövetkezetek dől­ gőzést végzett munkájukról. A községi tanácselnökök közül a za­­l­a­lövői emelkedik ki, amely rendsz­eresen foglalkozik a szövet­keze­ti dol­gozókkal. Az állandó foglalkozás eredményét híven tükrözi a zala­­lövői kisipari szövetkezetek eddig végzett eredményes­­ munkája. A nagykanizsai járási tanács ipari előadója is ad segítséget a mun­kákhoz. A legnagyobb hiba a felettes szerveknél van, így többek között a megyei tanácsnál. A megyei tanács keveset foglalkozik a kisipari szövetkezeti mozgalommal és a KISZÖV-öt sem számoltat­­ja be rendszeresen­A tanácsok adjanak nagyobb segítséget, megyénk kisipari szö­vetkezeteinek. Számoltassák a KISZÖV-elnököket, hogy azok még jobb munkát végezhessenek. (Nunkovits János) A Tanács Téglagyárai ES csatlakozása A Zala megyei Tanács Tégla­gyárai ES dolgozói csatlakozva a bázakeresetyei Gazolintelep dolgo­­zóinak kezdeményezéséhez, június­­ 15-ig békehetet tartanak. A Béke-Világtanács budapesti ülése tiszteletére vállalják, hogy nyersgyártási tervüket 150 ezer darabbal, égetési tervüket pedig 70 ezer darabbal­­ ulteljesítik. A felajánlás teljesítéséhez az ES pártszervezete, szakszervezete, valamint az ES vezetősége minden segítséget megad a telep dolgo­­zóinak. A párt- és a szakszervezet választási verseny befejezése után a is lankadatlan szorgalommal har­col a felajánlások sikeréért a­ IT negyedévi terv túlteljesítéséért (B. J.) A lovászi Kőolajtermelő Vállalat dolgozói csatlakoztak a bázakerettyei Gazolin-telep versenyfelhívásához Mi, a Lov­ász­i Kőolaj­termelő Vállalat dolgozói örömmel fogad­­juk a Béke-Világtan­ács budapesti ülésének tiszteletére tett szocialista munkaver­senykihívástokat. Mi,­­akik itt élünk s itt dolgo­zunk a Tito-határszélen, a béke jelentőségét jól fel tudjuk mérni, éppen ezért csatlakozva vers­eny­­kihívástokhoz az alábbi felaján­lást tesszük: 3. Vállaljuk, hogy június 1— 15-ig bék­ebetet és a Béke-Világ­­tanács ülésének napján békeőrsé­­g’c­t tartunk. 2. Az olajtermelési Vrven felü­li 8690 tonnás vállalásunkat, me­lyet a választások tiszteletére tet­tünk, s 13.3­09 tonnára terjedet­tünk, ’az első féléves terv sí­tése érdekében még 5000 tonna többtermeléssel *oldju­k meg. 3. A Gazolin-telep dolgozói vál­lalj­ák, hogy az első féléves ter­vüket 8 nappal előbb teljesítik, s ezenkívül 180 ezer forint értékű fogyóanyagoi­ és az előírt anyag­normákhoz viszonyítva, az első félévben 3000 kilogramm kenőola­jat takarítanak meg. 4. A szállítási dolgozók a­­I­ negyedéves eddigi 16.950 forintos vállalásokat újabb 7000 forint ér­­tékkel emelik fel. 5. A gépészet dolgozói a II. ne­gyedéves terven felüli vállalásu­kat, melynek értéke 42.000 forint, június 30-a helyett június 15-re teljesítik s a hátralévő 15 napra még újabb 5000 forintos felaján­lást tesznek. 6. Az építkezés dolgozói a­ 17 ezer forintos vállalásukat 4000 fo­­rinttal megemelik. Ezen vállalások sikeres teljesí­tése érdekében ,a külszerelők, cső­­szerelők és olajtermelő brigádok és a gazolin-telep dolgozói szo­rosan együt­tműködve a műszaki vezetőséggel, még az eddigieknél is nagyobb lelkesedéssel harcolunk a félévi terv sikeréért. Lovászi Kőolaj­termelő Vállalat dolgozóinak nevében: Czigény János párt­titkár, Baka Dezső igazgató, Balogh Elek nb.­-elnök. , K i í t ' >-X r< - X W V-í t i V-X X í--< I < V í 5*< i-5 i-S 1-X rt í-i V4 **X W i í K :*í i-< >f< í-t t-i< K W i-:f Jí< P-Z j.f }.-» Három találkozás A hóval bor­kodt vitán egy szán­­­ haladt előttem, amikor elő­ször mentem a zalaegerszegi Dicső­ség Sztálinnak termelőszövetkezet­be. Nem jártam még erre, amióta megalakult a szövetkezet a volt Deák-féle birtokon. A szánon ülőt kérdeztem meg, merre van a szövet­kezet kultúrterme­— Arra ott a fák között —, mondta a nagybajuszú kocsis. — Ott­, ahol­ az irodahelyiség van. Mikor beértem a­ kopasz, hófedle fal­ alá, már tudtam merre kell­­ menni, dókán mentek a ku­lturház­­ba, öregek is, fiatalok is. Mentem, amerre ők. kulturházban kellemes meleg volt­— Ma szakelőadás lesz, — mond­ta egy idősebb asszony, akit Orbán Józsefnénak hívnak. Leültem a ter­melőszövetkezeti­­ tagok­ közé és én is meghallgatta­m az előadást. A szak­előadást a termelőszövetke­zet fiatal agronómusa, Pál Zsuzsan­na tartotta. Szagait mohón szívták magukba a term­elő szövetkezet tagjai. A burgonya jarovizálásáról volt szó, ami már nem­ volt itt a tagság előtt. Az előadás végén sokan szóltak hozzád vitát rendeztek a szakanyagból. Sőt:Akkor láttam először Pál elvtárs­A következő alkalommal a tsz­­irodában találtam tervek fölé hajolva. A termelőszövetkezet tavaszi tervét készítete. Gondosan számolt, tervezgetett, hogyan lehet több ter­mést elérni, hogyan lehet gazdagítani a termelőszövetkezet vagyonát. —­ Keresztsorosan kell vetni a ga­bonát, — mondta határozottan [UNK] _ így biztosabb a terméstöbblet. Nem mindegy, mennyit takarítunk be ős­­szel, nem mindegy az, ha holdanként két mázsával többet, vagy kevesebbet termelünk. — A kukoricával mi lesz? — kér­dezte a növénytermesztési brigád ve­zetője. — Azt pedig négyzetesen vetjük el. A vetésterv készítését megelőzően ellenőrizte a vetőmagmennyiséget. Sokat gondolkodtak azelőtt a terme­lőszövetkezet elnökével, mert nem volt biztosítva a szükséges vetőmag. Pajta és az elnökön függött ezek­ben a napokban a vetőmag beszer­zése. Nem volt mindegy, hogy mi vetnek a jól előkészített fö­lbe. Alig ment el a hó a határban meg ill-ott fehér volt a föld, ami­kkor Oj­szántást.tsz traktorosai megkezdték a — Vizes, nedves nagyon a talaj, a gép csak tolja a földet, — mond­ták sok­an a tsz tagjai közül, Pál elvtársnő szem­beszállt ezzel a né­zettel. Megmagyarázta, miért szük­séges az idejében való vetés. Pál elvtársnő, a tsz DlSs­ Ulk­ára, a pártszervezet vezetőségi tagja, gon­dolt a fiatalokra is, amikor a szántó­területből 5 holdat a fiataloknak ad­tak megművelésre. — Mintakert kell, hogy legyen ez a föld, —• mondta. 4 Dl Az­ fiatalok itt minden nö­vényi az ő vezetésével, az agrotech­nikai eljárások szerint vezetitek .Keresztsoros az árpa, négyzetes pl. a kukorica, napraforgó. H­­armadszor m­ost láttam a nö­­vényápolások idején. A kertészetben öntözőcsaitorrúikon folyt a víz a palántákra. A motor bugásától alig lehetett hallani hang­ját­, amint beszélgetett a kertészet dolgozójával, Benkő elvtárasal és a brigádvezetővel. Gondosan megtár­gyalták, mit kell tenni, merre kell vezetni a vizet. — Már a két métert meghaladta a rozsunk. ■— büszkélkedik nekünk Pál elvtársnő. —­ Az őszi árpa is olyan szép, hogy amióta fennáll a termelőszövetkezet, még ilyen gyö­nyörű soha sem­ volt. A DISz-szerve­­zet mintakertje valóban mintákért. Már messziről meglátni a négyzetes napraforgó sorait. Dolgoznak is a fiatalok. — OU a kukoricatáblán — mu­tat Pál elvi ár snő­­ a hatalmas földterület felé, — az­ asszonyaink dolgoznak. A fogasolás után már az első kapálást végzik. A burgonya első kapálását is befejezték. Sze­lektáltuk az olaszper jót. A cukorré­pát, takarmányrépát idegitettek. — Nehéz volt a munkaszervezet­ek­ kialakítása — folytatja. — Most azon­ban megvan az eredménye ennek is. Felelősséggel végzik a munkát a nö­vénytermesztésben dolgozók. Mind­egyik az elsők között akar lenni. Míg beszélgetünk, odaérünk a 1-is­iroda elé. Pál elvtársnő tovább foly­tatja mondanivalóját. — Minden vágyunk tovább vinni a választási békeverseny lendületét. Most, a Béke-Világ­tanács tiszteletére dolgozunk jobban. ülésének Szá­munkra, tsz-tagokra is nagy megtisz­teltetés az, ho­gy a Bék­a-Világtanács Magyarország fővárosát választotta tanácskozása színhelyéül. — Soha nem tudtam úgy érezni, mi az a béke, min most, — mond­ja felemelt fővel Pál elvtársnő. — Látom termelőszövetkezetünk új la­kóházait, a villanyt, a bekötőutat, meg azt a sok mindent­, amit egy­hamar elsorolni sem tudnánk. Amikor elbúcsúzunk, a kertészet felé mutatva mondja: — Azért ter­melünk többet, mert­ azt akarjuk, hogy béke legyen, azért, harcolunk a nagyobb terméseredményért, minden, terven felüli búzaszem hogy a mi békeakaratunkat jelentse. BUBICS ANNA Ke<le T, 1953 junius 2.

Next