Új Zala, 1956. november (1. évfolyam, 4-22. szám)

1956-11-03 / 5. szám

2. _____ ••Öt régi politikai párt kezdte meg már működését Zala megyében Hatvan óra múlott el csupán csatri, hogy Nagy­ Imre, a Minisztertanács elnök­e rádióbeszédében Hírül adta az ország lakosságának az egypárt­rendszer megszüntetéséről, a régi koalíciós pártok megalakulásáról szóló határozatot, s máris el­kezdődtek megyénkben a szervezkedési munkák. Régi párt­vezetők, névtelenségbe menekült lelkes párttagok álltak a szer­vezési munka élére, akik egykor a Kisgazdapárt, a Paraszt­párt, a Szociáldemokrata Párt, a Demokrata Néppárt élén harcoltak eszményeikért, programjukért, s akikbe a dicstele­nül kimúlt egypárt­rendszer nemcsak a szót és a meggyőző­ - dést fojtotta bele, hanem emberi méltóságuk­at, becsületüket mocskolták be a nyilvánosság előtt. Ezekben a percekben négy párt: a Független Kisgazda­­párt, a Nemzeti Parasztpárt (Petőfi-párt), Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szociáldemokrata Párt tagtoborzása kezdő­dött meg ,s a szervezés híreiről, az egyes pártok előzetes célki­tűzéseiről az alábbi nyilatkozatokat jegyeztük fel: FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT — Kedden délután, nem sok­kal a rádiónyilatkozat elhang­zása után megalakult a Függet­len Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt Zala megyei Szer­vező Bizottsága — tájékoztat Kámán Károly, a bizottság tag­ja —, melyben Bedő Károly, a kisgazdák egykori országgyűlési képviselője, továbbá Szalai László, Szigeti Árpád, Reinogh­ József, Kósa György, valameny­­nyien pártunk régi, kipróbált harcosai munkálkodnak. Egy­idejűleg életre hívtuk az ifjúság kisgazdapárti szervezetét, a Független Ifjúsági Mozgalmat is, melynek szervezőbizottsága ugyancsak megkezdte működé­sét. Beszéltünk már itt a város­ban régi párttagságunk tekinté­lyes részével, földmunkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel egyaránt. Mindenhova nem tudtunk eljutni, hiszen a me­gye valamennyi községében volt pártszervünk, tagjaink száma negyvenezer körül járt, s pártunk 12 képviselőt adott Zalából az országgyűlés mun­kájához. — Programot adni ma még aligha tudunk, annak részletes kidolgozását most végzi el a párt országos vezetősége. Annyi azonban bizonyos, hogy ebben a programban csak a független, demokratikus és semleges Ma­gyarország felépítése szerepel­het. Zászlónkra írjuk a teljes szólás-, sajtó- és vallásszabad­ság követelését is... Úgy gon­dolom, jogos a reményünk, hogy Kovács Béla, pártunk egykori főtitkára ismét komoly vezetőszerephez jut pártunk életében és az ország irányítá­sában egyaránt... Tudomá­sunk szerint részt vesz a párt­­program kidolgozásában is, me­lyet megvitatás céljából pár­tunk tagsága elé terjesztünk, s a demokratikus elveknek meg­felelően annak végleges elfoga­dása előtt mód nyílik a helyes­bítésre, bővítésre is. — Hogy helyes-e a „koalíciós­párt” megjelölés...? Igen, Nagy Imre így említette tegnapi rá­dióbeszédében, s nekem az a vé­leményem, hogy ez a megjelö­lés csak ideiglenes jellegű le­het. A magam részéről szüksé­gét látom annak, hogy a to­vábbiakban pártunk részére teljes önállóság legyen biztosít­va, a választáson külön, önálló listával induljunk, s önálló pártéletet élhessünk. — Az öröm és a gyász hang­ján­ üdvözöljük Zala megye dolgozó parasztságát és értel­miségét szabadságunk születé­sének idején. Kívánjuk, hogy mielőbb együtt örvendezhes­sünk annak, amit szabadság­­harcunk után, a zsarnokság le­döntésével elértünk. A Nemze­ti Parasztpárt volt tagjai min­denkor helytálltak és egy pilla­natra sem tették le a harci zászlót, de parasztságunk ügyé­ért mi sem tudtunk többet ten­ni, mint élni értük, sokszor bú­sulni velük. De hittel éltük át a nehéz esztendőket és hirdettük — s hirdetjük ma is — a belső és a nemzetközi békét. Álláspontom ma az, hogy azokkal a parasztpárti tagok­kal, akik 1947 augusztusától nem értettek egyet pártunk po­litikájával és a legnehezebb időkben, a Nemzeti Parasztpárt erősödése idején visszavonul­tak, üljünk le beszélgetni, vizs­gáljuk meg megyénkben a párt indításának előfeltételeit, és lehetőségeit. Rögzítsük vé­leményünket, javaslatainkat, s jutassuk el azokat az országos szervező bizottságunkhoz.­­ — Egy bizonyos, haladó, for­­­­radalmi párt akarunk lenni, s folytatni akarjuk ezt a legszen- s tebb forradalmat továbbra is a független magyar nemzeti kor­mánnyal, a béke, a biztonság, a rend megteremtése érdeké­ben. Védeni akarjuk történel­münk legnagyobb szabadság­­harcában most elért eredmé­nyeket, a semleges Magyaror­szágot, azzal a kikötéssel, hogy nem akarunk többé vért onta­ni. Elég volt a külföldi paran­csolgatásból, a magunk gazdái akarunk lenni. Ehhez viszont következetes forradalmi lendü­letre van szükség, s teljes egy­ségre parasztságunk körében. Azt hirdetjük, hogy a mai kö­rülmények között az egység az első. Ez a biztosítéka annak, hogy kiteljesedhessék a nagy nemzeti forradalom. Azt kí­vánjuk, hogy drága véreink hullása után meginduljon a szabad élet, a termelés, a he­lyes úton. Azt akarjuk, hogy művelt parasztságunkkal előbbre vigyük a de­mokráciát. Semmi esetre sem tartjuk sürgősnek, hogy a pár­tok küzdelme lekösse a forra­dalmi lendületet és elterelőd­jék a figyelem az elsődleges feladatról, teljes szabadságunk kivívásának annyira fontos kérdéséről. Szétverte­ hősies harcává­ dol­gozó népünk. A tör­ténelem iga­­­zolta: nem lehetséges, hogy egy szűkkörű pártvezető klikk tart­sa kezében a hatalmat, egy olyan klikk, mely szavakban a demokratizmust hirdette, a va­lóságban pedig elnyomta a sza­bad gondolatot, sőt magyarsá­gunk, nemzeti büszkeségünk megtagadását követelte." A Magyar Szocialista Mun­káspárt Ideiglenes Intézőbizott­sága egyetért a dolgozók köve­teléseivel, elfogadja és támo­gatja a kormány intézkedéseit, programját és a széleskörű, nagy munkában segítségére kí­ván lenni a megyében megala­kult önkormányzati szerveknek, a forradalmi harcokban létre­jött nemzeti munkás-, paraszt- és katona­tanácsoknak. Mi, magyar kommunisták, nem azonosítjuk pártunkat a volt MDP-pártvezérek diktatú­rájával, elítéljük és megvetjük a sztálinista, rákosista klikke­ket, akik beszéltek a tömegek­ről, a velük való kapcsolatról, de amikor a tömeg megjelent előttük, akkor fegyverrel akar­tak tárgyalni és gyáván meg­futamodtak. E nagy, történelmi helyzetben minden becsületes, hazáját sze­rető kommunistának részt kell venni az országépítés nagy munkájában. Ezért felhívjuk a megye kommunistáit, hogy lás­sanak munkához. Céljaink: 1. Minden erőnkkel erősíteni és szilárdítani a nemzeti sza­badságharcban kivívott népi hatalmat, a munkások, parasz­tok, értelmiségiek hatalmát. 2. A gyárak, üzemek, vállala­tok a munkások tulajdonában legyenek és a munkások köz­vetlen irányításával működje­nek. 3. A paraszti földtulajdont ért sérelmek orvoslása és annak biztosítása, hogy a föld a föl­desurak hatalmába vissza ne kerüljön. 4. Az értelmiségiek tudásuk­nak, képességüknek megfele­lően kapjanak helyet a politi­kai és gazdasági vezetésben. 5. A munkások, parasztok, értelmiségiek és minden dolgo­zó életkörülményeinek állandó javítása. 6. Független, szabad Magyar­­országot, önálló nemzeti politi­kát. Együttműködést minden országgal, a teljes egyenjogú­ság alapján. SZOCIÁLDEMOKATA PÁRT A párt alakuló gyűlésén szá­mos régi szervezeti munkás jött össze október 31-én Zala­egerszegen. A párt szervezeti életének ki­alakulása céljából héttagú in­tézőbizottságot választottak, an­nak elnöki tisztét Lukács Pálra, a zalaegerszegi vasútállomás dolgozójára ruházták. A párt célkitűzései határozott formá­ban nem alakultak ki, végleges programot az országos elnök­ség csak Kéthly Anna bécsi ha­zatérte után ad ki a párttagság, s az egész nemzet részére. A főbb kérdésekben azonban már az alakuló gyűlésen sem volt a megjelentek között különb­ség. Megegyeztek abban, hogy olyan pártot akarnak a Szociál­demokrata név alatt, mely mél­tó lesz 80 esztendős múltjához, mely élesen elhatárolja magát a közelmúlt eseményeitől, mely valóban a munkásság érdekeit képviseli. Ennek érdekében ál­talános az a vélemény, hogy azokat a régi szociáldemokra­tákat, akik MDP-tagokká csak az egyesüléskor váltak, zárt ka­pukkal várják. De akik a két párt egyesülése­ előtt léptek át az MDP-be, azok veszélyeztet­nék a párt hagyományát, célki­tűzését. A párt természetesen védi az eddigi szocialista vív­mányokat, s a most kezdődő or­szágépítést csak erről az alap­ról kiindulva tudják elképzel­ni. Természetesen ezeket a szo­cialista vívmányokat meg kell tisztítani a szennytől, és végre csakugyan fel kell fektetni azt a sokat emlegetett tiszta lapot. Általános véleményük az, hogy olyan pártot szerveznek, amely­ben a munkások jól érzik ma­gukat, sajátjuknak vallják és ki is állnak mellette. A Párt régi székháza itt áll Zalaegerszegen, a Kossuth La­jos utca és a Berzsenyi utca sarkán. Ezt, valamint egyéb va­gyonukat szeretnék visszakap­ni, hogy a hit mellett a tárgyi feltételek is meg­legyenek a párt további szervező munká­jában. DEMOKRATA néppárt November­­­én alakuló ülést tartottak a volt Demokrata Néppárt tagjai is, s annak alapján az alábbi közleményt juttatták el szerkesztőségünk­höz: Bejelentjük a megye lakos­ságának, hogy a Demokrata Néppárt megalakult, célkitűzé­sei azonosak az 1947 évi vá­lasztásokéval, mely akk­or Za­lában teljes győzelmet hozott. Az alakuló gyűlés megválasz­totta az ideiglenes megyei és városi vezetőséget, az alábbiak szerint: Elnök: Kováts Ferenc gazdál­kodó, volt országgyűlési képvi­selő, volt országos alelnök, Za­laegerszeg; társelnökök: Hor­váth Ferenc gazdálkodó, volt országgyűlési képviselő Csá­­ford, és Berkes János tanító, volt országgyűlési képviselő, Zalaszentbalázs. Alelnökök: Ebedji Kálmán gazdálkodó Za­laegerszeg és Légrády József járási forradalmi tanácselnök, Zalaszentgrót. Titkár: dr. Sza­bó Ferenc kisiparosok könyve­lője, volt országgyűlési képvi­selő, Zalaegerszeg; pártügyész: dr. Szalay Gyula ügyvéd­, Zala­egerszeg; pénztáros: Németh László kereskedő, Zalaegerszeg. A vezetőség munkáját 15 ta­gú választmány támogatja. A forradalmi tanácsok­ munkájá­ban minden erőnkkel részt ve­szünk és­­arra kérjük a párt hí­veit, hogy szervező munkával támogassanak bennünket. NEMZETI PARASZTPÁRT Fülöp István, a megyei könyvtár vezetője, volt paraszt­­párti titkár az alábbi nyilatko­zatot adja: MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT­ ­. A párt ideiglenes intézőbi­­­­zottsága az alábbi felhívást jut­tatta el lapunkhoz:­­ Az átkos múlt nehéz láncait,­­ az önkényt néhány nap alatt Ú­J ZALA íme, öt párt kezdte meg tehát eddig működését megyénk­ben, s ha végleges programmal még nem is tudnak odaállni a dolgozók elé, annyi máris bizonyos, hogy valamennyien a füg­getlen, demokratikus és semleges Magyarország építését kí­vánják­ segíteni. Ezt a programot pedig valamennyi becsületes magyar ember támogatja. Megalakult a megyei Forradalmi Bizottság Megyénk dolgozóinak teljese­dett kívánsága: a volt megyei tanács Kosztolányi Dezső utcai épületében november 1-én dél­előtt megválasztották a küldöt­tek a megyei Forradalmi Bi­zottságot. A volt megyei Nem­zeti Bizottságnak nem volt megfelelő összetétele, hiszen megalakulásakor csak pár, ak­­kor meglévő forradalmi tanács­ra és munkástanácsra támasz­kodhatott. A megalakult pár­tok, üzemi munk­ástanácsokt, városi és járási forradalmi ta­nácsok küldték el most meg­bízottaikat erre a választó gyű­lésre. Nehezen oldódott fel a küldöttek bizalmatlansága egy­más iránt, mert az elmúlt tíz év arra is megtanította az em­bereket, hogy soraikba most csak olyanokat engedjenek be, akik méltóak arra, hogy a vér­rel megváltott, szabad, függet­len Magyarország felépítését megyei viszonylatban vezes­sék. A szélesebb körű megyei Forradalmi Tanácsba az aláb­­bikat választották be: A me­gyei Kisgazda Párt részéről dr. Gelencsér Gyula ügyvédet, a Szociáldemokrata Párt részéről Lukács Pál MÁV ellenőrt, a köz­ben Petőfi Párttá alakult Nemzeti Parasztpárt részéről Fülöp István megyei könyvtár­­vezetőt, a köztem Szocialista Munkáspárttá alakult Kommu­nista Párt részéről Busa Já­nost, a Demokrata Párt részé­ről Kovács Ferenc kisgazdát, a zalaegerszegi Honvédség részé­ről Halász Ferenc századost, a a zalaegerszegi Határőrség ré­széről Doros László főhadna­gyot, a nagykanizsai honvéd­ség részéről Tamás József lég­védelmi tüzér főhadnagyot, a nagykanizsai Határőrség részé­ről Málnás Lajos főhadnagyot, a lenti honvédség részéről Csá­szár Károly századost, a Me­gyei Rendőrkapitányság részé­ről Banka Pál rendőralezre­dest, Nagykanizsai város For­radalmi Tanácsa részéről Ma­­jerszki Béla bányamérnököt és Varga Ferenc földművest, Zalaegerszeg város Forradalmi Tanácsa részéről dr. Fatér Jó­zsef orvost, Nácsin Károly földmérőt, és Pék Józsefet, a Forradalmi Tanács titkárát, a lenti járás Forradalmi Bizott­ság részéről Simon István gaz­dálkodót, Németh Károly gaz­dálkodót és Süket Győző ügy­félforgalmi előadót, a letenyei járás Forradalmi Bizottság ré­széről dr. Érsek Lajost, Ruczek Géza földművest, Vajda Kor­nél állatorvost, a nagykanizsai járás Forradalmi Bizottság ré­széről Udvari Jenő földmű­vest és Varga Józsefet, a zala­egerszegi járás Forradal­mi Bizottsága ré­széről dr. Möller Miklós or­vost, Fekete Imre földművest, és Ebedli Kálmán földművest, a zalaszentgróti járás részéről Légrádi Józsefet, Szekszer Gyulát, Horváth Ferencet, a Budafai Kőolajtermelő­ Válla­lat részéről Göncz István üzemvezetőt, a Lovászi Kőolaj­termelő Vállalat részéről Far­kas Béla mérnököt, és Szakony József technikust, a Nagylen­­gyeli Kőolajtermelő Vállalat részéről Komornoki László bá­nyamérnököt és Horváth La­jost, a Nagykanizsai Gépgyár­­ részéről Kelemen István, a me­gyei munkástanács részéről Kiss Aladárt, a Szabad Szak­­szervezetek megyei intéző bi­zottsága részéről pedig Csen­des Jánost.­­ E széleskörű bizottság tizen­hattagú végrehajtó bizottságot választott, s e tizenhattagú bi­zottság választotta meg soraiból elnöknek dr. Gelencsér Gyula ügyvédet, alelnöknek Szakony József technikust és Simon Ist­ván gazdálkodót. Titkár Pék Jó­zsef lett. A nemzetőrség pa­rancsnoka: Závoczky István, élelmezési felelős: Kiss Aladár,­­ szállítási felelős: Lukács Pál, sajtófelelős: Fülöp István. Az egyes összekötők pedig az aláb­biak: Zalaegerszeg városé Ná­csin Károly, Nagykanizsáé Var­­j­ga Ferenc, nagykanizsai járásé , Udvari Jenő, lenti járásé Sü­i­két Győző, zalaszentgróti járá­sé Légrádi József, letenyei já­rásé Érsek Lajos, zalaegerszegi járásé Borda János, a honvéd­ségé Doros László főhadnagy. A választás után dr. Gelen­csér Gyula elnök emelkedett szólásra, majd a következők­ben a Forradalmi Bizottság megtárgyalta a legfontosabb közbiztonsági, élelmezési és szállítási problémákat. 1956. november 3. ........... ........ ui—»i—»■ A magyar szormány tiltakozása a szvjet csapatok magyarországi M­­zdulatai miatt A magyar kormány ma há­rom szóbeli jegyzéket intézett a Szovjetunió budapesti nagy­­követségéhez. Az első jegyzék emlékeztet arra: a magyar kor­mány már a múlt héten fel­kérte a Szovjetunió kormányát, kezdjen azonnali tárgyalásokat a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonására. A Szovjetunió kormánya annak­idején ezt helyeslően fogadta, s hasonlóképpen nyilatkozott a szovjet nagykövet is a magyar miniszterelnöknél tett látoga­tása során. A fent ismertetett megbeszélések ellenére azon­ban közli a szóbeli jegyzék: október 31-én és november 1-én sajnálatos módom újabb szovjet egységek lépték át a magyar határt. A magyar kor­mány minden tőle telhető erő­feszítést megtett, hogy elérje e csapatok visszarendelését. Lé­péseink azonban hiábavalónak bizonyultak, sőt a szovjet csa­patok tovább folytatták elő­nyomulásukat, egyes egységek pedig Budapest körül vonultak fel. Mindennek következtében a magyar kormány 1956 no­vember 1-én felmondta a Var­sói Szerződést. A magyar kor­mány, véleményünk szerint a magyar—szovjet viszonynak a magyar semlegesség tisztelet­ben tartásán, valamint a teljes egyenjogúság, a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvén kell ala­pulnia. A magyar kormány en­nek érdekében javasolja, hogy a fenti elvek alapján azonnal kezdődjenek meg a tárgyalá­sok a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttségei között a Varsói Szerződés fel­mondásának végrehajtásáról, különös tekintettel a Magyar­országon állomásozó szovjet csap­atok haladéktalan kivoná­sára. A magyar kormányküldött­ség tagjai: Losonczy Géza ál­­lamminiszter, a küldöttség ve­zetője, Kővágó József, Márton András, Farkas Ferenc, Zentai Vilmos. A második szóbeli jegyzék ugyanennek a kérdésnek a ka­tonai oldalát közelíti meg, s indítványozza, hogy a szovjet csapatok kivonását előkészítő vegyes bizottság 1956 novem­ber 2-án, teh­át azonnal kezdje meg munkáját a magyar or­szággyűlés épületében. A ma­gyar kormány az alábbi tago­kat jelöli az előkészítő vegyes­bizottságba: Erdei Ferenc ál­lamminiszter, Maléter Pál ve­zérőrnagy, Kovács István ve­zérőrnagy, Szűcs Miklós ezre­des. [ A harmadik szóbeli jelentés : ismét a szovjet csapatok ma­gyarországi hadmozdulatai el­len tiltako­k. Ismételten megál­lapítja, hogy november 2-án, te­hát a mai napon is újabb szov­jet egységek lépték át a határt, birtokba véve útközben a vas­útvonalakat és vasútállomáso­kat. Nyugat-Magyarország te­rületén kelet-nyugat irányú szovjet csapatmozdulatok ta­pasztalhatók. Ez a tiltakozás kiemeli: a magyar kormány szükségesnek tartotta, hogy a Magyarország ellen irányuló lépésekről újra tájékoztassa a Budapestek akkreditált külképviseletek i­s vezetőit, s egyben határozottam­­ felhívja a Biztonsági Tanács­­ figyelmét az újabb fejlemé­nyekre. (MTI) Nagy Imre üzenete az ENSZ főtitkárához Az Egyesült Nemzetek Szervezet főtitkárának, Dag Hammarksjöld Úrnak, New York Excellenciás Uram! A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, mint megbízott külügyminisz­ter az alábbi kiegészítő infor­mációkat kívánom Excellenciád tudomására hozni. November elsejei üzenetem­ben már említettem, hogy újabb szovjet katonai alakula­tok vonultak be Magyarország­ra, s hogy erről a magyar kor­mány értesítette a szovjet nagy­követet, felmondta a varsói szerződést, kinyilatkoztatta Ma­gyarország semlegességét és az Egyesült Nemzetek Szervezeté­hez fordult Magyarország sem­legességének garantálására. November másodikán a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyához újabb, pontos honvéd­ségi jelentések érkeztek, ame­lyek szerint jelentős szovjet egységek lépték át az ország határát, Budapest felé vonul­nak, és útközben birtokukba veszik a vasútvonalakat, vasút­állomásokat, vasúti biztosító be­rendezéseket, stb. Jelentések ér­keztek arról is, hogy Nyugat- Magyarország területén kelet­­nyugat irányú csapatmozdula­tok tapasztalhatók. Fentiek alapján a magyar kormány szükségesnek tartotta, hogy tudomására hozza a buda­pesti szovjet nagykövetségnek, és a Budapestre akreditált kül­képviseleteknek, a népköztár­saságunk ellen irányuló lépése­ket. A Magyar Népköztársaság kormánya egyben konkrét ja­vaslatot tett a szovjet kor­mánynak a Magyarországon ál­lomásozó szovjet csapatok visz­­szavonására, valamint a varsói egyezmény felmondásának vég­rehajtására vonatkozó tárgya­lások színhelyére és közölte a magyar kormányküldöttség tag­jainak névsorát. A magyar kormány ezen túl­menően javaslatot tett a buda­pesti szovjet nagykövetségnek: alakítsanak vegyes bizottságot a szovjet csapatok kivonásának előkészítésére. Kérem Excellenciádat, szó­lítsa fel a nagyhatalmakat Ma­gyarország semlegességének el­ismerésére, és utasítsa a Biz­tonsági Tanács a szovjet és a magyar kormányt a tárgyalások azonnali megkezdésére. Kérem Excellenciádat, ismertesse a Biztonsági Tanács tagjaival a fentieket és fogadja őszinte nagyrabecsülésem kifejezését. NAGY IMRE, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsá­nak elnöke és megha­talmazott külügymi­nisztere. A Petőfi Párt Intéző Bizottsága­ ­ október 31-én tartotta első szervező ülését. Megalakult a megyei vezetőség, amelynek fő feladata a párt újjászervezé­se, a volt Nemzeti Parasztpárt­­ tagjaiból. Jelentkezni lehet a­­ 205-ös telefonszámon. Levélben (postafiók 2.) Zalaegerszegen.

Next