Zalai Hírlap, 1957. november (2. évfolyam, 253-278. szám)

1957-11-01 / 253. szám

t Megérkezett a szovjet filmküldöttség két tagja "Csütörtökön megérkezett a szovjet film ünnepén résztvevő filmsküldöttség két tagja: .1. Rasziman rendező és I. Szkobceva művésznő. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György, művelődés- ügyi miniszterhelyettes, Rózsa Irén, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének főtitkára, valamint kulturális életünk számos képviselője. Ott volt V. A. Csernyikov, a szovjet nagykövetség attaséja Ostromállapot Bolíviában Buenos Aires. (REUTER) La Pazból érkező jelentések szerint a bolíviai kongresszus elfogadta az ostromállapotot kihirdető törvényjavaslatot. Ezt megelőzően csapatokat küldtek Santa Cruz tartományba, ahol állítólag föderalista mozgalom működik. Gutierrez, a Falange Szocialista Bolíviana nevű ellenzéki párt vezére sajtóértekezleten tagadta a kormánynak azokat a vádjait, hogy felforgató tevékenység tette szükségessé az ostromállapot kihirdetését. Kijelentette, hogy Santa Cruz tartományban nincs semmiféle föderalista mozgalom. A tartomány csupán helyi problémáit szeretné megoldani és a csapatok küldése csak fokozta a nyugtalanságot. (MTI) Külföldi hírek MOSZKVA. (TASZSZ) Karpeljan és Alferov szovjet pilóták szerdán a MI—6 mintájú helikopteren új világrekordot állítottak fel. Tizenkét tonna rakománnyal 2400 méter magasságra emelkedtek fel. JERUZSÁLEM. (MTI) Az AFP jelentése szerint a külügyminisztérium szóvivője az izraeli képviselőházban kedd este elkövetett merényletről szólva kijelentette: A merénylet elkövetőjének vallomása alapján az látszik bebizonyítottnak, hogy nem politikai akcióról, hanemmagánbosszúrólvan szó. Tovább folyik a vizsgálat annak meghatározására, milyen indokok vezették Duek merénylőt arra, hogy tettét a kínai hadjárat évfordulójánál? napján kövesse el. MADRID. (DPA) Az Azoriszigetek környékén szeptember végén felbukkant ,új sziget ismét eltűnt. A vulkán az elmúlt napokban több kitörés után összeroppant. Szerdán reggel a vulkán kráterének helyén csupán némi gőz- és füstfelhő volt látható. Csak a tengerből kiemelkedő egy-két szírt mutatja, az elsüllyedt sziget helyét VARSÓ. (TASZSZ) A lengyel fővárosban megnyílt a Lengyel Népköztársaság szejmjének ülésszaka. Az ülésen jelen volt IV. Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Cyrankiewicz miniszterelnök, valamint a párt és a kormány sok vezető személyisége. PEKING. (Új Kína) Pekingben szerdán megkezdődött a kínai tudósok kétnapos ülése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulója alkalmából. Kuo Mo-zso, a Kínai Tudományos Akadémia elnöke megnyitó beszédében méltatta az októberi forradalmat, mint az emberiség történelmének új korszakát KAIRÓ (Új Kína) Az afrikai —ázsiai szolidaritási értekezlet Kairóban megtartott előkészítő bizottsági ülésén részt vett 8 küldöttség vezetői a szíriai küldöttség meghívására Szíriába utaztak. A küldöttek Indiát, Japánt, Egyiptomot, Kínát, Kamerunt, Mongóliát a Szovjetuniót és Algériát képviselik. mAI HÍRLAP II Krasznaja Zvjezda vezércikke Moszkva. (TASZSZ) A Krasznaja Zvjezda csütörtöki vezércikkét a marxizmus-leninizmus halhatatlan eszméi diadalának szenteli. A lap felhívja a szovjet hadsereg katonai egységeinek parancsnokait, politikai szervezeteit és pártszervezeteit, szüntelenül gondoskodjanak arról, hogy a hadsereg katonái rendszeresen növeljék politikai öntudatukat, hogy a hadsereg és a flotta személyi állománya nagyobb eszmei életet éljen, szorosan tömörítse sorait a kommunista párt mögé, és erősítse kapcsolatait a néppel. A belgrádi Politika kolamenttárja az új Adenauer-kersmány nyilatkozatáról Belgrád (Tanjug) A belgrádi Politika kommentárt közöl Adenauer új kormányának nyilatkozatáról, s a többi között ezeket írja: Az új Adenauer-kormány nyilatkozatától nem vártak nagy meglepetéseket, sem fordulatokat, de ezek nem is következtek be. A nyugatnémet kancellár a régi irányban kormányozza hajóját, amelyet a jövőben is, úgy mint eddig, az erőpolitika szele hajt. Adenauer kormánya — hangoztatja a Politika — továbbra is csökönyösen szemet huny a tények előtt. Nem akarja meglátni, hogy két német állam létezik és még évekig fennáll majd egymás mellett. Nem akarja megérteni, hogy ezen változtatni erőszakkal nem lehet, csupán tárgyalások útján, reális megoldással, a két német állam közeledése révén. Bonn politikája a nemzetközi viszonyokat visszafelé húzza. A hidegháború felé és az erőszakra támaszkodik. (MTI) NEKIREPÜLTEK A TŰZNEK — SZÁRNYSZEGETTEN ELPUSZTULTAK Verba rolant scripta manet — tartja a régi latin közmondás, és bár évezredek szálltak el keletkezése óta, ma is teljes mértékben érvényes. A szó ma is csak könnyebben elszáll, mint az írás, amely akkor is őrzi alkotója gondolatait, amikor azt már rég elfeledtük. Ezért szeretek tallózni a régi írások között. Ha időm engedi, előveszem valamelyik újság megsárgult példányait és lapjait böngészve, igyekszem jobban megismerni a korábbi évtizedek történetét, mint ahogyan az iskolában eléggé felszínesen megtanultuk. Kétszeres öröm, amikor tallózás közben a régi idők egy-egy olyan mozzanatával találkozom, amely közvetlenül is összefüggésben van napjaink eseményeivel. Legutóbb például — ha hiszik, ha nem — az egyik 1911-es zalai újságban a diszszidensek sorsával kapcsolatban találtam egy nagyon érdekes és tanulságos cikket. Ma már mindenki előtt világos, itthonmaradt rokonok is nyílt titokként beszélnek róla, hogy a külföldre vándorolt magyarok nagy többsége nehéz helyzetben van. A naiv ábrándok, a luxusautókról és a kacsalábon forgó kastélyokról szőtt kamaszos álmok illúziója már rég elszállt. Nem maradt más belőle, mint esetleg egy árva ágy a menekült lágerben, gyér munkaalkalom, a hazainál sokkalta rosszabb körülmények. Régi nóta ez már. Soktízezren megpróbálták már ezt korábban is, az első kivándorlási láz felbolygatott évtizedében. Másfélmillió emberünk »tántorgott ki« akkor. A maiakhoz hasonlóan, ők is csodákat reméltek az amerikai »mennyországtól«, és szintúgy belekerültek a pácba, akárcsak kései követőik. Az Alsólendvai Híradó 1909 májusi száma »Mennek, egyre mennek» címmel az alábbiakat írja: »Ez év első negyedében több kivándorló kért útlevelet, mint tavaly egész évben. Tavaly 188 ember hagyta el hazáját a megyéből, az idén pedig már 340 ember gondolta, hogy jobb hazát talál Zala megyénél.« Nem állítom, hogy egyáltalán nem jutottak munkához a kivándorlók. Ha nem volt finynyás és elvállalta azt a munkát is, amire amerikai munkás nem, vállalkozott. (például elmentek bányásznak), akkor a kiérkezése pillanatában munkába állhatott bármelyik kivándorló. finnem isten-ifiin keserves kenyér volt az, amit az amerikai bányákban kerestek. (Akárcsak a délamerikai erdőirtásokra vetődött disszidensek' nan'ainkban). Ismét az Adólendvai Híradóból i-Hyok, az 1911 május 7-én megjelent «Elpusztult magyarok» című cikkből. «Pennsylvaniában 231 millió 906 ezer és 70 tonna szenet bányásztak a múlt esztendőben. Ennek az óriási szénre enninsértnek a kiaknázása 1125 ember életébe került. Az állami kányahivatal most közzétett hivatalos jelentése szerint ennyien pusztultak el az elmúlt évben a pennsylvániai bányákban. Pennsylvániában nagy az elpusztult bányászok száma, de a statisztika azt bizonyítja, hogy aránylag a többi amerikai államokban még nagyobb emberáldozattal jár a szénbányászás. Megjegyezzük, hogy az áldozatok legtöbbje magyarországi és olasz. Amerikai nincs tíz se az áldozatok között, mert a bennszülött amerikai a halál biztos vitvarába nem merni kenyeret keresni. Ez a kenyér igen alkalmas az idegencnek, akit az amerikai az állattal tart egyenrangúnak. És ami a legelszomorítóbb, nincsen rá eset, hogy magyar munkás, amerikai partot ér és hetek, meg hónapokon át munkát keres, mást, mint szénbánya munkát kapjon. Ezért marad idehaza annyi asszony özvegyen, azért hull annyi könny, s ezért emlegeti sok ajak átkozva Amerikát. De azért még mindig vannak emberek, akiket el lehet kápráztatni Amerikával. Hasonlók az éjjeli bogárhoz, akik nekirepülnek a tűznek s szárnyszenetten elpusztulnak. Egy azonban bizonyos, a kivándorlás Amerikába alábbhagyott. Nem olyan zsúfoltak már a vérünket vivő hajók. Ellenben haza mind többen jönnek, sokan a csalódottak, az Amerikát átokkal emlegető megtértek. Aki még Amerikába akar menni, annak is alaposan elmegy a kedve tőle.» Szinte kizárt pl.phon hasonlítanak ezek a sorok a sajtóban közölt disszidens-levelekre, amelyekben mind többen és mind kétségbeesettebben kérik az itthon maradottakat, hogy tegyék lehetővé számukra a hazatérést. Ez nem is lehet másképp. A két időszak között eltelt volan fél évszázad. Óriásit fejlődött azóta a technika is, ma már egészen másként élnek, gondolkodnak Amerikában is az emberek, de egy nem változott: ma is a tőkés kizsákmányolás rendszere uralkodik Amerikában, akárcsak a századforduló idején. Azzal a különbséggel persze, hogy ez a mai, ha lehet, még kegyetlenebb. Ezen mit sem változtat az, hogy a disszidensek elenyésző kisebbsége valóban kihúzta a lutrit, autót tudott venni, vagy mit tudom én — de azt hiszem egyetértünk abban, hogy a jellemző mégsem ez. A disszidensek többsége munkanélküli,vagy embertelen munkakörülmények között dolgozik, lakás, megélhetés nélkül kallódik tízezerszám. Egy évvel ezelőtt kezdődött el a disszidálási hullám. Megdöbbentő gyorsasággal szaporodnak azóta a külföldi temetőkben a magyar feliratú fejfák, akárcsak 1910-ben, amikor csupán a pennsylvániai bányákban 1125 kivándorló pusztult fel... Vasvári Ferenc jcolt,naiv.Én edestején töltöttem be tizennyolcadik évemet, — a cseljabinszki reáliskola utolsó osztályába jártam. De amikor megkezdődött a forradalom, nemcsak a tanulás, hanem minden más ügyem, még a szívügyem is, — háttérbe szorultak, elveszítették érdekességüket. Világos volt: óriási esemény megy végbe a szemem előtt, olyasmi, amiért Oroszország haladó emberei energiájukat, sokszor az életüket áldozták. A cárizmus három évszázados elnyomása után új fejezet kezdődött hazám történetében. Ez abban is kifejezésre jutott, hogy a kétfejű sast mindenhonnan leszidták és vörös lobogókkal cserélték fel, a régi rendőrséget feloszlatták, a városok terein, a pályaudvarokon, az emlékművek előtt állandóan gyűlések voltak, és ennek a különös tavasznak szinte a levegőjében is érződött a nagy változás. Nálunk Cseljabinszkban a szovjet épülete egy emelkedésen állt, s ma úgy látom, hogy nem véletlenül emelkedett a város fölé. A szovjet plnáris üléseit a szekciók, bizottságok és pártfrakciók ülései váltották fel. S ha éppen semmiféle ülés, vagy gyűlés nem volt, az előcsarnokban, a büfében, a nézőtéren, vagy a bejáratnál gyűltek össze a katonák, munkások, vasutasok. Az újságok kézről kézre vándoroltak, s az olvasni tudók — akkor még kevesen volak — felolvasták a híreket az analfabétáknak. Megszólalt az ülés kezdetét hirdető csegő, a küldöttek elfoglalják helyüket, a közönség — közöttük én is — felment a karzatra. Életem végéig sem felejtem el az első szovjet hétköznapjait. Egyszer például egy lisztes ruhás, komor képű katona, az ezred-pékség küldötte lépett az melvényre, s elmondotta, hogy a malomtulajdonossal való egyezség alapján a pékségben elrejtik a búzát és a lisztet. Első szempillantásra ez jelentéktelen ügy volt, politikai szempomból érdektelen. De ekkor szólásra emelkedett egy bolsevik — a bolsevikek akkor még kisebbségben voltak a szovjetben — és megmagyarázták az eset jelentőségét. Bebizonyították, hogy a liszt és a gabona elrejtése a spekuláció alapja, arra fog vezetni, hogy a város dolgozói éhezni fognak. A spekulánsok tevékenységét csak a munkásellenőrzés béníthatja meg. /fc. munkásellenőrzés! Milyen erő rejlett akkor ezek- ben az egyszerű szavakban, mennyire növelték a szovjet munkájának jelentőségét! Ellenőrizni a raktárakban lett áru mennyiségét, a fém- és üzemanyagkészletet, ellenőrizni a vonatok közlekedését... A szakszervezetek és az üzemi bizottságok munkásokból, hivatalnokokból álló bizottságo ■ kat szerveztek, s ezek azután mindenhová benéztek, a raktá-rakba, a gyártulajdonosok elszámolásaiba, a bankok folyószámláiba. Mindent ellenőrzés alá vettek! * ....1917 nyarának kezdetén Ufóban megtartották a paraszt küldöttek tartományi kongreszusát. A kongresszus ülését az eléggé nagy befogadóképességű, deszkából épült nyári szóházban tartották meg. Mi, diákok, akik résztvettünk a kongresszus technikai előkészítésében, a karzaton foglalunk helyet. Ott volt a szünk előtt a sötét helyiség, amelyet csak az apró, homályos ablakokon beszűrődő napfény világított meg, s ezt a hatalmas, csűrszerű épületet halkan beszélgető, topogó küldöttek töltötték meg. A küldöttek nem egy nyelven beszéltek. Az orosz mellett egyre gyakrab-ban hallottunk baskír szavakat. ] — De hiszen itt csaknem mind baskírok vannak! — ki-áltott fel csodálkozva egy kékszemű gimnazista, a leánygimnázium igazgatónőjének fia. — Hát ti, őslakosok, talán nem tudjátok, hogy az ufai tartományban főleg baskírok laknak? — kérdezte kissé gúnyosan a városi ipariskola egyik tanulóba, aki segített nekünk a baskír falvak követeléseinek oroszra fordításánál. — Kíváncsi vagyok — mondta megvetően vállat vonva a gimnáziumi igazgatónő fia —,hogy a szocialista elvtársak hogyan fogják megmagyarázni nekik bölcs programjaikat, az államosítást, meg a többi dolgot .. . Azt képzelik, hogy ez a vad publikum megérti őket? — De még mennyire! — válaszolt a baskír fiú. És valóban, a nyelvkülönbség és annak ellenére, hgy az oroszok túlnyomórészt írástudatlanok voltak, a baskírok meg nem tudtak oroszul, a tartományi kongresszus résztvevői ktűnően mgértették az agrárkérdés lényegét. Miért is ne értették volna meg? Mindenki nagyon jól tudta, milyen nyomorúságos kis földeken tengődik a parasztság, hogy az urai nemesek és a baskir földesurak mekkora földbirtokokat tartanak a kezükben. Hiszen egész falvaknak nem volt földjük, hanem úgy bélelek a földesuraktól. A paraszt küldöttek első tartományi kongresszusán elhatározták, hogy a bolsevikek a földért vívott harcban támogatni fogják a parasztságot, s hogy Ufa és az egész gazdag ufai vidék a baskír népé és ez nem is lehet másképpen. Jelem vettem részt a cseljabinszki szovjet zárt ülésén, amelyen döntöttek a hatalom átvételének kérdéséről. De megtudtam, hogyan emelkedtek egymásután szólásra a városi szovjet küldöttei és közölték választóik véleményét, vagy mondták el követeléseiket. Ez egy nappal azután történt, hogy értesültünk az októberi fordulatról. Rövidek voltak azon az estén a beszédek, de minden szónak a felelősségérzet adott hangsúlyt. S aki amellett szaví tott, hogy a városban a szovjetek vegyék át a hatalmat, egyúttal felismerte a perc történelmi fontosságát is, hiszen halálos veszély fenyegette az orosz államot, amelyet az imperialista rablók darabokra akartak szaggatni. Minden burzsoá, minden élősködő azt kiabálta akkoriban, hogy a munkások és a parasztok nem tudnak megbirkózni az államigazgatás nehéz feladataival, összeesküvéseket szerveztek, és orvul legyilkolták a legjobb forradalmárokat. Felhívták az állami intézmények hivatalnokait, hogy ne engedelmeskedjenek a népbiztosoknak. Felhívták a tanítókat, hogy ne tanítsanak, az orvosokat, hogy ne gyógyítsanak. De a szovjet hatalom népbiztosai elmentek a bankokba, az üzemekbe, az intézményekbe és az ott víni nozó cil szerű emberek segítségével megszervezték alulról, a helyszínen az új szemed rendszert. Felépült az új államrendszer, felépítette a munkásosztály, a bolsevik párt és a vanyk vezetésével. Tanulmányaim befejezése után Zlatouszton dolgoztam, a zlatnsz 41. szovjet «Tznesztyija» című lankánál, havunk hasábjain közöltük a központból érkező dekrétumokat, emelyett gyökeresen áttomásták a gazdasági élet irányításának íveit, és a kevita csank kezéből a proletár-állam kezébe adták az ipart, új alapokra hehrzték az enészsértí’pyet, a tá-"rdslombiztosit ást és a közoktatást, így indult el történelmi útján a szovjet hatalom. Minden hatalmat a szovjeteknek — J. Libegyinszkij emlékezeteiből ■ Tiszteletbeli forradalmi fegyver Irta: Ss. Respolnskij alezrede» A polgárháború idején szokásos volt, hogy a fiatal Szovjet Köztársaság ellenségei elleni harcokban kitűnt vörösparancsnokokat fegyverrel tünették ki. 1920 áprilisában az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság rendeletet adott ki arról, hogy a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg legfőbb parancsnokait »tiszteletbeli forradalmi fegyverrel» tüntessék ki,s így alakult ki a szovjet harci kitüntetés különleges formája. A tiszteletbeli forradalmi fegyver lehetett aranyozott markolatú kard, vagy tőr, amelynek markolatára ráerősítették a Vörös Zászló Érdemrendet. A tiszteletbeli forradalmi fegyvert csak az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság és a Köztársasági Forradalmi Katonatanács adományozhatta. A Vörös Hadsereg azon legfőbb parancsnokai között, akiket e magas kitüntetésben részesítettek, volt M. V. Frunze, a kiváló szovjet hadvezér. Az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság 1920 november 25-i keltezésű rendelete kimondja, hogy M. V. Frunzet, a déli front parancsnokát tiszteletbeli forradalmi fegyverrel tünteti ki, mert hallatlan erélyességről és állhatatosságról tett tanúbizonyságot, amikor Tavricsevó kormányzóság északi részében végrehajtotta a fehér- gárdista Vrangel csapatok szétzúzására szolgáló tervet. A továbbiakban hangsúlyozza, hogy M. V. Frunze jól értékelte a helyzetet, a parancsnoksága alatt lévő hadsereg erőivel rátört Vrangel főerőire, elfoglalta tőlük a Perekope-i s a justini megerősített állásokat, s szétverte az ellenséget. Az M. V. Frunzenak adományozott díszkard a következő feliratot viseli:«Mihail Vasziljevics Frunzenek, a népi hősnek. összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság, OSZSZSZK.» A szovjet hadsereg központi múzeumában őrzik G. I. Kotovszkij és Sz. Sz. Vosztrecov tiszteletbeli forradalmi fegyverét is. A polgárháború győzelmes befejezése után, amikor megalakult a Szovjetunió, 1924 decemberében a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága rendeletet adott ki a legfőbb parancsnokoknak tiszteletbeli forradalmi fegyverrel való kitüntetéséről, mint össz-szövetségi kormánykitüntetésről. A rendelet szerint díszkardon és dísztőrön kívül pisztoly is szerepelhet tiszteletbeli forradalmi fegyverként, amelynek markolatára a Vörös Zászló Érdemrendet erősítik, s ezüst betűkből a következő feliratot: «Munkás-paraszt Vörös Hadsereg (vagy Flotta) becsületes harcosának, a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságától 19...» 1951. november L Gaillard elvállalta, hogy megbérli a kormányalakítást Párizs (MTI) Felix Gaillard, Bourges-Maunoury kormányának pénzügyminisztere, szerdán este elvállalta a kormányalakítást. A francia sajtó általában tartózkodóan ír a fiatal politikus kormányalakítási kísérletének várható eredményéről A Franc- Tireur megállapítja, Gaillard az eltört porcelán összeragasztójának szerepére vállalkozott, és azt jósolja, hogy nehéz lesz az általa kívánt kormány megalakítása. Gaillard ugyanis a szocialistákat és a jobboldali függetleneket is fel akarja kérni a kormányban való részvételre. A Parisien Libéré megállapítja, hogy Gaillard «temperamentumában és meggyőződésében igen távol áll a szocialista tételektől». — Ez magyarázza — írja a lap — a függetlenek és parasztok pártjának kedvező állásfoglalását Gaillard irányában. A Libération azt írta, hogy ha Gaillardnak nem sikerül megkapnia a nemzetgyűlés többségének bizalmát a beiktatási vitában, akkor René Coty köztársasági elnök az alkotmányban rendkívüli esetekre megállapított joga alapján külön üzenetet intéz a nemzetgyűléshez. Gaillard csütörtökön kezdi meg kormányalakítási tárgyalásait.