Zalai Hírlap, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

loss, május 1.ZALAI Egy hónap távlatából... — Milyen eredményeket értek el a nagykamissai járás mezőgazdasági üzemeinek tanácsai ? — Az 1086—1957 számú kor­mányhatározat alapján a nagy­­kanizsai járásban is megvá­lasztották és létrehozták az üzemi tanácsokat. A járásban hat üzemi tanács kezdte meg működését egy hónappal ez­előtt. Üzemi tanácsokat válasz­tottak a kápolnapusztai, sze­­petneki, alsórajki állami gaz­daságokban, az orosztonyi és palini gépállomásokon és a Délzalai Erdőgazdaságban. Ezek az üzemi tanácsok még fiatalok, tapasztalatokkal nem rendelkeznek, tevékenységük gyermekcipőben tipeg, lénye­gében most ismerkednek, ta­pogatóznak jogaik, kötelessé­geik szövevényében. Érdemes mégis egy kis számvetést ten­ni, mit és hogyan végeztek rö­vid egy hónapos működésük alatt. Megértették-e feladatuk lényegét? Helyes irányban in­dultak-e, s valóban az üzemi demokrácia kiszélesítését fog­ják-e szolgálni, vagy csak egy választott, de lényegében nem cselekvő szervvé válnak? Kezdjük talán azzal, hogy a mezőgazdasági termelő üzemek üzemi tanácsai lényegesen nehezebb és bonyolultabb ,­n­ helyzetben vannak, mint ipari testvéreik. Miért? A mezőgazdasági ter­melő üzemek munkásgárdájá­nak többségét a volt mezőgaz­dasági cselédek, nincstelen földmunkások alkotják. Szer­vezetileg kevésbé egységesek, ideológiailag elmaradottak a városi, ipari munkásokhoz ké­pest. Falusi környezetükben még mindig hatással van rájuk a régi formák, módszerek, gondolkodás visszahúzó ereje. Munkafeltételeik sajátosságá­ból adódik az is, hogy a mező­­gazdasági üzemekben jóval na­gyobb lehetőségek vannak fe­gyelmezetlenségre, hanyagság­ra, nehezebb az ellenőrzés, stb., mint az ipari üzemekben, gyá­rakban. Ezekből a tényezőkből adó­dik, hogy az üzemi tanácsok munkájának sokrétűnek, kö­rültekintőnek kell lennie. A mezőgazdasági üzemi ta­nácsoknál fokozottan kell érvényesülnie annak az elvnek, hogy­ az üzemi ta­nács váljék adott helyén igazi, minden kérdéssel tö­rődő gazdává. Nézzük meg, hogy a nagy­kanizsai járás mezőgazdasági első hónapban melyek indultak üzemeinek tanácsai közül az el azon az úton, hogy valóban gazdává váljanak? A Délzalai Födőgazdaság üzemi tanácsa, — hogy ezzel a kifejezéssel él­jünk — jól rajtolt. Az üzemi tanács okosan megoldott néhány olyan kér­dést, amely más­­részt problémát okozott a gazdaság dolgozóinak. Ha valakinek igen, akkor a szabad ég alatt, az időjárás viszontagságainak kitett erdőgazdasági dolgozók­nak különösen szükségük van a jó munkaruhára. Az utóbbi hónapokban azonban hiányos volt a munkaruhaellátás. Az üzemi tanács kézbe vette az ügyet, volt honvédségi ruhák­ból, csizmákból pótolta a hi­ányt, s ellátta azokat, akiket a munkaruha megillet. Kultu­rális téren is jelentős határo­zatokat, intézkedéseket tettek. A szakszervezet tulajdonát ké­pező, de illetéktelenek által használt rádiókat összeszedték és azokat a munkásszállások­nak juttatták. Segítséget nyúj­tottak — anyagilag is — a külső munkahelyek kulturális és sportéletének fellendítéséhez. Az üzemi tanács — igen he­lyesen — azonban nem csupán a könnyebbik és népszerű szerepét tölti be, hanem a jogos szociális és kulturális problémák megoldása, mellett gazda módjára törődk a terme­lés helyzetével, állapotával, megjavításával is. Legutóbb a pártszervezettel karöltve határozatot hoztak egy — a gazdaság minden terü­letét átfogó — terv kidolgozá­sára, amely a takarékosság és a társadalmi tulajdon védel­mé­nek érdekeit szolgálja. A terv alapján az üzemi tanács rövi­desen megkezdi a takarékosság lehetőségeinek felkutatását, s azok megvalósítását. Elkezdték a munkaverseny szervezését és feltételeinek kidolgozását is. Olyan versenyt akarnak gazda­ságukban megvalósítani, amely valóban magával ragadja a dolgozókat és nem látszat-, ha­nem valós eredményeket fog felmutatni. A Délzalai Erdőgazdaség üzemi tanácsa jó uton indult el, s továbbhaladásának helyes irányára, az elmúlt egy hónap tapasztalatai alapján, megvan minden lehetőség. Jól kezdte munkáját a szepelnaki Állami Gazdaság üzemi tanácsa is. Munkájuk lé­nyegét nem csupán az »adako­zásban« látják, hanem elsősor­ban a gazdaság eredményeinek további fellendítéséért tevé­kenykednek. Beszámolóra ké­rik fel az üzem igazgatóját a legégetőbb gazdasági problé­mákról, foglalkoznak a népi ellenőrzés, a minkafegyelem, a takarékosság, a társadalmi tulajdon kérdéseivel. Nem jól látja feladatát vi­szont az alsórajki Állami Gazdaság üzemi tanácsa. Gondolatkörüket kicsinye­sen leszűkítik az »adako­zás«*, tehát a népszerű jo­gok gyakorlására. Híven tükrözi ezt a szűk kör­ben való topogásukat elnökük véleménye, amelyet a járási pártbizottság munkatársainak fejtett ki: — Amíg a nyereségrészese­dést nem osztják, addig nem tudunk konkrét munkát vé­gezni ... Hasonló a helyzet az Orosz­tonyi Gépállomás üzemi taná­csában is. Ott néhányan bizal­matlanul fogadták az üzemi ta­nács felállítását, és annak megalakulásakor mindjárt fel­­tételeket szegeztek a tanács­tagok mellének. No, nem a munka megjavítására vonatko­zóan, hanem kizárólag egyéni érdekekkel kapcsolatban. Né­hányan ugyanis így véleked­tek: »Majd meglátjuk, mit ad az üzemi tanács a dolgozók­nak?!« Nos, az üzemi tanács tagjai ahelyett, hogy igyekeztek volna felvilágosító munkával meg­magyarázni (ez nagyon kellett volna, mert szóból ért az em­ber, még Orosztonyban is) a dolgozóknak az üzemi tanács lényegét, feladatát, jogait, kö­telességeit, s maguk is elv­telen álláspontra helyezkedtek. Elnökük ezt a következőkép­pen fejezte ki: «Helytelen az, hogy a nyereségrészesedés fel­osztásába az üzemi tanács is beleszól. Nem jó ez így, mert szembe kerülünk azokkal a dolgozókkal, akik nem kapnak, vagy kevesebbet kapnak. Jobb lenne, ha a felsőbb szervek osztanák szét a nyereségrésze­sedést.­ Helyes így gondolkodni, amint azt az alsórajki, illetve az orosztonyi üzemi tanácsok teszik? Nyilvánvaló, hogy nem. Kétségkívül «előnyösebb» és «népszerűbb» csak adni, ad­ni, adni... minden feltétel és követelmény nélkül. De vajon, meddig? Ideig-óráig! Nem szabad elfeledniük az alsórajki és orosztonyi üze­mi tanácstagoknak, hogy adni csak akkor lehet, ha van miből és csak akkor is azoknak, akik megérdem­lik. Ahhoz, hogy legyen miből adni, tenni kell valamit az üze­mi tanácsnak is. Okos cseleke­detet, a ha szükséges, gerinces kiállást is a «pillanat emberei­vel» szemben. Az üzemi taná­csokat pontosan azért hívták életre, hogy a dolgozók széles tömegei ténylegesen részt vegyenek a vezetésben s gazda módjára­ nem csupán a mát, hanem a holnapot is te­kintve ve­s­sék, irányítsák azt, ami az övék: az állami gazda­ságot, a gépállomást, az üze­met, a gyárat. Persze, ez nem könnyű do­log. Sok türelem, vita, meg­győzés, tanulás, a dolgok lénye­gének megértése kell ahhoz, hogy üzemi tanácsaink való­ban okosan és jól betöltsék fel­adatukat. Nehéz megmondani egy dolgozónak, hogy fegyel­mezetlen volt, hogy emiatt te most kevesebbet kapsz, vagy egyáltalán nem kapsz nyere­ségrészesedést? ! Kétségkívül nehéz, kényelmetlen feladat — és mégis meg kell mondani őszintén, nyíltan. De meg kell mondani azt is, hogy: dolgozz jól, ne maradj el igazolatlanul egyszer sem munkából és akkor mi leszünk az elsők, akik biztosítjuk számodra a megillető anyagi jutta­tást Ha így járnak el az üzemi ta­nácsok, nyugodtan állíthatjuk, egyetlen becsületes dolgozó sem fogja őket megvádolni vagy támadni. Hiba lenne azonban most már ezek után az alsórajki és az orosztonyi üzemi tanácso­kat elmarasztalni. Tévedtek — de bizonyára nem rosszakarat­ból vagy szándékosan tették. Nem a legszerencsésebben in­dultak, de ez nem jelenti azt, hogy ne kerülhessenek ki a buktatókból. Végül még annyit: helyes, hogy a járási pártbizottság nagy gondot fordít az üzemi tanácsokra. Legutóbb is érte­kezletre hívták össze az üzemi tanácsok elnökeit, s megbeszél­ték velük a tennivalókat. Az elmúlt hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy a nagykanizsai járás mezőgazdasági üzemei­nek tanácsai sokat és jót tud­nak tenni hazánk felvirágozta­tása érdekében.­­ HÍRLAP ! Az egész község a tanácsi határozat végrehajtásáért dolgozik — Építenek Komárvároson — HA VALAKI akkor toppant volna be a községfejlesztést tárgyaló komárvárosi tanács­ülésre, mikor Hikádi Béla ta­nácstag beszélt, ezt hallja: — Az úttestet végig a közsé­gen lekövettük. A sár ezzel persze nem szűnt meg a gyalo­gosok számára. Nagyon kellene a járda, de mégis javaslom, hogy a járda helyett tanítóla­kást építsünk. Egy-két évig el tudunk járni az úttesten is .. Egymásután szólaltak fel a tanácstagok. Mindegyikükön látszott, hogy nagyon meggon­dolták, mi a fontosabb: a jár­da vagy a pedagógus lakás? A pedagógus lakás mellett dön­töttek. Nem is dönthettek másképp, hiszen a saját, a gyermekeik érdeke, hogy ne­m helyen, szük­ség-tantermekben tanuljanak. Ez a pedagógus lakás pedig tantermet is ad. Az iskola épü­letében felszabaduló pedagógus lakás szobáiból ugyanis kevés átépítéssel két nagyszerű típus tantermet lehet létesíteni. A FELSZÓLALÓ tanácsta­gok ajkáról így hangzottak a szavak: »megcsináljuk, meg­építjük, megvalósítjuk.« Most már ezek a szavak tettekké válnak. Elsősorban a tanácsta­gok ajánlottak fel társadalmi munkát. (Németh László ta­nácstag például 3 napi gyalog­­munkát és 3 napi fuvart vállalt az építkezésnél.) A kezdemé­nyezésüket megbeszélték vá­lasztókörzetük lakóival és ösz­­szeírták, hogy ki mivel szándé­kozik hozzájárulni a pedagógus lakás építkezéséhez. E beszél­getések során aztán még «rej­tett tartalékra» is akadtak. Az iskola udvarán található egy régi istálló és pajta épület, me­lyet nem használnak, ellenben a benne lévő építési anyag még értékes, így határozták el, hogy ezt is lebontják. A tanácstagok után a község dolgozói annyi gyalog- és fuvarmunkát aján­lottak fel, hogy csak a szak­munkáról kell gondoskodni a községfejlesztési hozzájárulás összegéből. A tanácsi határozat meghoza­tala és az ezzel kapcsolatos tár­sadalmi munka megszervezése óta egy negyedév telt el. S ahogy megszerveztétk, meg is kezdték a társadalmi munkát Andó Ferenc, a községi tanács titkára ezeket mondja a hatá­rozat végrehajtásának jelenlegi állásáról: — Április 15-én kezdődött meg a régi épület lebontása. Ezt megelőzte még, hogy öt­tagú ideiglenes bizottságot vá­lasztott a tanácstagság az épít­kezés irányítására Ennek a bizottságnak a kérésére aztán egy vagy két választókörzetből jönnek a társadalmi munkások a tanácstagjuk vezetésével. Ed­dig 60 napot dolgoztak már, ezt a bontással töltötték. Sajnos, az építkezést még nem tudtuk megkezdeni, mert nem érkezett meg a rendelt alapkő. A PÉNZÜK KEVÉS, mind­össze 25 ezer forint, de lelke­sedésük és a tanácstagság szer­vezése nyomán most már min­denki bizonyos lehet felőle, hogy kevés pénzzel, sok társa­dalmi munkával , 200 ezer fo­rintot érő pedagógus lakást és két típustantermet építenek Kamárvároson. — borbás — Tízezer hold rét és legelő víztelenítése • vegyszeres gyomirtás — mintalegelők — legelőfejlesztési járulék Jelentés megyénk rét- és legelőgazdálkodásáról — Hosszú éveken át csak név­­leg szerepeltek megyénkben a legeltetési bizottságok. Legelő­­fejlesztési, illetve legelőgazdál­kodási munkát egyáltalán nem végeztek. Az idén azonban a megye 157 legeltetési bizottsága nagysza­bású legelőfejlesztési tervet dolgozott ki, aminek a megva­lósítása máris megkezdődött. Először is — még az állatok ki­hajtása előtt — rendbeteszik a kutakat, s mintegy tizennégy­ezer hold legelőn elvégzik a gyom- és bokorirtást. Ezzel egyidőben nagy mennyiségű trágyát szállítanak a legelőkre. A legettetési bizottságok «egy kocsi trágya»-mozgalmat indí­tottak, vagyis minden számos állat után egy-egy kocsi trá­gyát szállítanak ki a gazdák a legelőre. Az elmúlt évben né­hány helyen kísérleteztek mű­trágyával is, most a tapaszta­latok alapján ezen a tavaszon több ezer hold legelőt műtrágyáznak. A megye legelőin az idén első alkalommal alkalmazzák a vegyszeres gyomirtást. Az idén egyelőre harminchét köz­ség, azaz legeltetési bizottság kezében levő legelőn irtották a gyomokat vegyszerrel. A megyében több mint hat­százezer forintot fordítanak a legelők javítására, de ezenkí­vül minden legeltetési joggal rendelkező gazda öt forint le­gelőfej­lesztést is fizet. A le­gelőfejlesztési összegből a me­gye öt járásának egy-egy köz­ségében mintalegelőt létesíte­­tenek, aminek célja, hogy be­mutassák a gazdáknak és a legeltetési bizottságoknak a korszerű legelőgazdálkodást. A megye közel százezer hold rétje és legelője vízfolyások völgyében, általában mélyen fekvő helyeken van. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya tízéves tervet készített a rétek és legelők megjavítására, víz­telenítésére. A megye szak­embereinek és a gazdák, vala­mint a termelőszövetkezetek és állami gazdaságoknak ezt a törekvését államunk is segíti, s ebben az esztendőben közel kétmillió forintot biztosít e célra. A tervek szerint az idén tíz­ezer hold rétet és legelőt sza­badítanak meg a vadvizektől. A rét- és legelővíztelenítési munkákban mindenütt részt­­vesznek a gazdák és az érde­kelt gazdaságok is. Ez évben mintegy ötven község határá­ban végeznek ilyen munkát, s ez több mint kétszázezer köb­méter föld megmozgatását je­lenti. A megyei tanács mezőgazda­­sági osztálya és a községi taná­csok azokban a községekben, ahol ebben az évben csatorná­zást, illetve vízrendezést vé­geznek, víztársulatokat hoznak létre, amelyeknek az lesz a feladatuk, hogy karbantartsák az idén létesítendő vízlevezető árkokat és csatornákat. Hasznos tapasztalatok a zalalövői kommunisták taggyűlésén A ZALALÖVŐI KÖZSÉGI pártszer­vezet az elmúlt heti taggyűlésén több lé­nyeges, nemcsak a párttagságot, hanem a község lakosságát is érintő kérdést vi­tatott meg. Az elhangzottakból néhány gondolatot érdemes megemlíteni, hogy azokat más alapszervezetek is hasznosít­hassák munkájukban. A zalalövői pártszervezetben szokássá vált, hogy az előző taggyűlés jegyzőköny­vét felolvassák és azok, akik pártmeg­­bizatást kaptak, beszámolnak az alap­szervezetnek, hogyan, milyen mértékben és milyen sikerrel hajtották végre a meg­bízatást. Véleményünk szerint e módszer beve­zetése az igazi pártélet kialakításának elengedhetetlen feltétele, így a kommu­nista kollektíva tevékenysége konkréttá, meghatározottá válik és biztosítja a párt­tagsággal járó kötelezettségek elvégzését. Ez pedig az egész alapszervezet politikai tevékenységének fellendülését és a tö­megek közötti pártmunka fokozott javu­lását eredményezi. Külön napirendi pontként tárgyalta a pártszervezet az ifjúsági munkát, a KISZ-szervezet eddigi tevékenységét és további terveit. A községben három KISZ alapszervezet van, s vezetői szá­mot adtak a párttagságnak, mit tettek eddig és mit akarnak a későbbiek so­rán. Az egész falu látja, hogy a kisze­­sek nem tétlenkednek. Az önkéntes mun­ka mellett — amivel a község parkját rendbeteszik — KISZ-klubot létesítet­ték, s ez nagy mértékben segíti majd a KISZ és a község vezetőit a fiatalok ne­velésében. Mert e téren még bőven van tennivaló. Vasárnap még mindig szíve­sebben járnak a fiatalok a kocsmába, ahelyett, hogy az ifjúsági szervezetben keresnék és találnák meg a szórakozási lehetőségeket. Most az a törekvése a megújhodott KISZ-vezetésnek, hogy a kocsma helyett az ifjúsági klubban tölt­sék el szabad idejüket a jövői fiatalok. MIT MOND ERRŐL a párttagság? Az ifjúságot nevelni, segíteni kell, mert akinek a kezében az ifjúság, azé a jövő. Persze az ifjúság nevelése nem oldható meg azzal, hogy a vezetőinek azt mond­juk: neveljék meg a fiatalokat! A zala­lövői kommunisták nem is ezt teszik. Minden párttag kötelességének tartja, hogy beszéljen a fiatalokkal, nevelje őket illemre, az idősebbek megbecsülésére, mert ez még Zalalövőn is nagy gondot okoz. S a pártszervezet, a párttagság se­gítségével az ifjúság vezetői arra töre­kednek, hogy jó kommunistákat nevel­jenek a párt részére. A taggyűlés igen helyesen nemcsak a párttagságot érintő dolgokkal foglalko­zott. Amikor arról volt szó, hogy a má­jus elsejei ünnepségek előkészítésében, a község feldíszítésében ki milyen munkát végezzen, nem kellett senkinek sem meg­bízatást adni. A párttagság önként ajánl­kozott egy-egy feladat megoldására, ami azt is bizonyítja, hogy a zalalövői kom­munisták között, a pártszervezetben tel­jes az egyetértés. Németh Antal elvtáns egyéni gazda, a burgonyabogár elleni védekezés fontos­ságáról beszélt felszólalásában, mint olyan feladatról, amely nemcsak egy-egy ember javát vagy kárát szolgálja, ha­nem az egész községét. Mit látni ebből? Azt, hogy a pártszervezet igenis törődik a köz ügyeivel, a lakosság gondjaival, törődik a piaci problémákkal — min­dennel, ami a község közös dolgaihoz tartozik. Amikor a pártvezetőség javaslata alap­ján ismertették a népi ellenőrző bizott­ság tagjainak nevét, nem mondta ki a tagság azonnal a döntő szót, mert előbb meg kell fontolni. Azt jelenti ez, hogy mielőtt határoz, számot vet magában minden párttag, helyesen cselekszik-e. A TAGGYŰLÉS ALATT szinte végig teljes volt az összhang, nem voltak kés­hegyig menő viták, s az egyetértés akkor vált a legteljesebbé, amikor Daday László párttitkár elvtárs bejelentette, hogy számszerűleg is erősödik alapszer­vezetük. Horváth Gézáné, ötgyem­ekes asszony jelentkezett a párt katonáinak sorába, s a jelenlévő, mintegy harminc párttag egyhangúlag szavazott Horváth Gézáné tagjelöltnek való felvétele mel­lett. A továbbiakban a pártépítés elvi és gyakorlati feladatairól esett szó, amely­ben a párttagság kifejtette, hogy az ifjú­ság soraiból elsősorban a parasztfiatalok legjobbjaival kell erősíteni és növelni soraikat. T. A.

Next