Zalai Hírlap, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
loss, május 1.ZALAI Egy hónap távlatából... — Milyen eredményeket értek el a nagykamissai járás mezőgazdasági üzemeinek tanácsai ? — Az 1086—1957 számú kormányhatározat alapján a nagykanizsai járásban is megválasztották és létrehozták az üzemi tanácsokat. A járásban hat üzemi tanács kezdte meg működését egy hónappal ezelőtt. Üzemi tanácsokat választottak a kápolnapusztai, szepetneki, alsórajki állami gazdaságokban, az orosztonyi és palini gépállomásokon és a Délzalai Erdőgazdaságban. Ezek az üzemi tanácsok még fiatalok, tapasztalatokkal nem rendelkeznek, tevékenységük gyermekcipőben tipeg, lényegében most ismerkednek, tapogatóznak jogaik, kötelességeik szövevényében. Érdemes mégis egy kis számvetést tenni, mit és hogyan végeztek rövid egy hónapos működésük alatt. Megértették-e feladatuk lényegét? Helyes irányban indultak-e, s valóban az üzemi demokrácia kiszélesítését fogják-e szolgálni, vagy csak egy választott, de lényegében nem cselekvő szervvé válnak? Kezdjük talán azzal, hogy a mezőgazdasági termelő üzemek üzemi tanácsai lényegesen nehezebb és bonyolultabb ,n helyzetben vannak, mint ipari testvéreik. Miért? A mezőgazdasági termelő üzemek munkásgárdájának többségét a volt mezőgazdasági cselédek, nincstelen földmunkások alkotják. Szervezetileg kevésbé egységesek, ideológiailag elmaradottak a városi, ipari munkásokhoz képest. Falusi környezetükben még mindig hatással van rájuk a régi formák, módszerek, gondolkodás visszahúzó ereje. Munkafeltételeik sajátosságából adódik az is, hogy a mezőgazdasági üzemekben jóval nagyobb lehetőségek vannak fegyelmezetlenségre, hanyagságra, nehezebb az ellenőrzés, stb., mint az ipari üzemekben, gyárakban. Ezekből a tényezőkből adódik, hogy az üzemi tanácsok munkájának sokrétűnek, körültekintőnek kell lennie. A mezőgazdasági üzemi tanácsoknál fokozottan kell érvényesülnie annak az elvnek, hogy az üzemi tanács váljék adott helyén igazi, minden kérdéssel törődő gazdává. Nézzük meg, hogy a nagykanizsai járás mezőgazdasági első hónapban melyek indultak üzemeinek tanácsai közül az el azon az úton, hogy valóban gazdává váljanak? A Délzalai Födőgazdaság üzemi tanácsa, — hogy ezzel a kifejezéssel éljünk — jól rajtolt. Az üzemi tanács okosan megoldott néhány olyan kérdést, amely másrészt problémát okozott a gazdaság dolgozóinak. Ha valakinek igen, akkor a szabad ég alatt, az időjárás viszontagságainak kitett erdőgazdasági dolgozóknak különösen szükségük van a jó munkaruhára. Az utóbbi hónapokban azonban hiányos volt a munkaruhaellátás. Az üzemi tanács kézbe vette az ügyet, volt honvédségi ruhákból, csizmákból pótolta a hiányt, s ellátta azokat, akiket a munkaruha megillet. Kulturális téren is jelentős határozatokat, intézkedéseket tettek. A szakszervezet tulajdonát képező, de illetéktelenek által használt rádiókat összeszedték és azokat a munkásszállásoknak juttatták. Segítséget nyújtottak — anyagilag is — a külső munkahelyek kulturális és sportéletének fellendítéséhez. Az üzemi tanács — igen helyesen — azonban nem csupán a könnyebbik és népszerű szerepét tölti be, hanem a jogos szociális és kulturális problémák megoldása, mellett gazda módjára törődk a termelés helyzetével, állapotával, megjavításával is. Legutóbb a pártszervezettel karöltve határozatot hoztak egy — a gazdaság minden területét átfogó — terv kidolgozására, amely a takarékosság és a társadalmi tulajdon védelmének érdekeit szolgálja. A terv alapján az üzemi tanács rövidesen megkezdi a takarékosság lehetőségeinek felkutatását, s azok megvalósítását. Elkezdték a munkaverseny szervezését és feltételeinek kidolgozását is. Olyan versenyt akarnak gazdaságukban megvalósítani, amely valóban magával ragadja a dolgozókat és nem látszat-, hanem valós eredményeket fog felmutatni. A Délzalai Erdőgazdaség üzemi tanácsa jó uton indult el, s továbbhaladásának helyes irányára, az elmúlt egy hónap tapasztalatai alapján, megvan minden lehetőség. Jól kezdte munkáját a szepelnaki Állami Gazdaság üzemi tanácsa is. Munkájuk lényegét nem csupán az »adakozásban« látják, hanem elsősorban a gazdaság eredményeinek további fellendítéséért tevékenykednek. Beszámolóra kérik fel az üzem igazgatóját a legégetőbb gazdasági problémákról, foglalkoznak a népi ellenőrzés, a minkafegyelem, a takarékosság, a társadalmi tulajdon kérdéseivel. Nem jól látja feladatát viszont az alsórajki Állami Gazdaság üzemi tanácsa. Gondolatkörüket kicsinyesen leszűkítik az »adakozás«*, tehát a népszerű jogok gyakorlására. Híven tükrözi ezt a szűk körben való topogásukat elnökük véleménye, amelyet a járási pártbizottság munkatársainak fejtett ki: — Amíg a nyereségrészesedést nem osztják, addig nem tudunk konkrét munkát végezni ... Hasonló a helyzet az Orosztonyi Gépállomás üzemi tanácsában is. Ott néhányan bizalmatlanul fogadták az üzemi tanács felállítását, és annak megalakulásakor mindjárt feltételeket szegeztek a tanácstagok mellének. No, nem a munka megjavítására vonatkozóan, hanem kizárólag egyéni érdekekkel kapcsolatban. Néhányan ugyanis így vélekedtek: »Majd meglátjuk, mit ad az üzemi tanács a dolgozóknak?!« Nos, az üzemi tanács tagjai ahelyett, hogy igyekeztek volna felvilágosító munkával megmagyarázni (ez nagyon kellett volna, mert szóból ért az ember, még Orosztonyban is) a dolgozóknak az üzemi tanács lényegét, feladatát, jogait, kötelességeit, s maguk is elvtelen álláspontra helyezkedtek. Elnökük ezt a következőképpen fejezte ki: «Helytelen az, hogy a nyereségrészesedés felosztásába az üzemi tanács is beleszól. Nem jó ez így, mert szembe kerülünk azokkal a dolgozókkal, akik nem kapnak, vagy kevesebbet kapnak. Jobb lenne, ha a felsőbb szervek osztanák szét a nyereségrészesedést. Helyes így gondolkodni, amint azt az alsórajki, illetve az orosztonyi üzemi tanácsok teszik? Nyilvánvaló, hogy nem. Kétségkívül «előnyösebb» és «népszerűbb» csak adni, adni, adni... minden feltétel és követelmény nélkül. De vajon, meddig? Ideig-óráig! Nem szabad elfeledniük az alsórajki és orosztonyi üzemi tanácstagoknak, hogy adni csak akkor lehet, ha van miből és csak akkor is azoknak, akik megérdemlik. Ahhoz, hogy legyen miből adni, tenni kell valamit az üzemi tanácsnak is. Okos cselekedetet, a ha szükséges, gerinces kiállást is a «pillanat embereivel» szemben. Az üzemi tanácsokat pontosan azért hívták életre, hogy a dolgozók széles tömegei ténylegesen részt vegyenek a vezetésben s gazda módjára nem csupán a mát, hanem a holnapot is tekintve vessék, irányítsák azt, ami az övék: az állami gazdaságot, a gépállomást, az üzemet, a gyárat. Persze, ez nem könnyű dolog. Sok türelem, vita, meggyőzés, tanulás, a dolgok lényegének megértése kell ahhoz, hogy üzemi tanácsaink valóban okosan és jól betöltsék feladatukat. Nehéz megmondani egy dolgozónak, hogy fegyelmezetlen volt, hogy emiatt te most kevesebbet kapsz, vagy egyáltalán nem kapsz nyereségrészesedést? ! Kétségkívül nehéz, kényelmetlen feladat — és mégis meg kell mondani őszintén, nyíltan. De meg kell mondani azt is, hogy: dolgozz jól, ne maradj el igazolatlanul egyszer sem munkából és akkor mi leszünk az elsők, akik biztosítjuk számodra a megillető anyagi juttatást Ha így járnak el az üzemi tanácsok, nyugodtan állíthatjuk, egyetlen becsületes dolgozó sem fogja őket megvádolni vagy támadni. Hiba lenne azonban most már ezek után az alsórajki és az orosztonyi üzemi tanácsokat elmarasztalni. Tévedtek — de bizonyára nem rosszakaratból vagy szándékosan tették. Nem a legszerencsésebben indultak, de ez nem jelenti azt, hogy ne kerülhessenek ki a buktatókból. Végül még annyit: helyes, hogy a járási pártbizottság nagy gondot fordít az üzemi tanácsokra. Legutóbb is értekezletre hívták össze az üzemi tanácsok elnökeit, s megbeszélték velük a tennivalókat. Az elmúlt hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy a nagykanizsai járás mezőgazdasági üzemeinek tanácsai sokat és jót tudnak tenni hazánk felvirágoztatása érdekében. HÍRLAP ! Az egész község a tanácsi határozat végrehajtásáért dolgozik — Építenek Komárvároson — HA VALAKI akkor toppant volna be a községfejlesztést tárgyaló komárvárosi tanácsülésre, mikor Hikádi Béla tanácstag beszélt, ezt hallja: — Az úttestet végig a községen lekövettük. A sár ezzel persze nem szűnt meg a gyalogosok számára. Nagyon kellene a járda, de mégis javaslom, hogy a járda helyett tanítólakást építsünk. Egy-két évig el tudunk járni az úttesten is .. Egymásután szólaltak fel a tanácstagok. Mindegyikükön látszott, hogy nagyon meggondolták, mi a fontosabb: a járda vagy a pedagógus lakás? A pedagógus lakás mellett döntöttek. Nem is dönthettek másképp, hiszen a saját, a gyermekeik érdeke, hogy nem helyen, szükség-tantermekben tanuljanak. Ez a pedagógus lakás pedig tantermet is ad. Az iskola épületében felszabaduló pedagógus lakás szobáiból ugyanis kevés átépítéssel két nagyszerű típus tantermet lehet létesíteni. A FELSZÓLALÓ tanácstagok ajkáról így hangzottak a szavak: »megcsináljuk, megépítjük, megvalósítjuk.« Most már ezek a szavak tettekké válnak. Elsősorban a tanácstagok ajánlottak fel társadalmi munkát. (Németh László tanácstag például 3 napi gyalogmunkát és 3 napi fuvart vállalt az építkezésnél.) A kezdeményezésüket megbeszélték választókörzetük lakóival és öszszeírták, hogy ki mivel szándékozik hozzájárulni a pedagógus lakás építkezéséhez. E beszélgetések során aztán még «rejtett tartalékra» is akadtak. Az iskola udvarán található egy régi istálló és pajta épület, melyet nem használnak, ellenben a benne lévő építési anyag még értékes, így határozták el, hogy ezt is lebontják. A tanácstagok után a község dolgozói annyi gyalog- és fuvarmunkát ajánlottak fel, hogy csak a szakmunkáról kell gondoskodni a községfejlesztési hozzájárulás összegéből. A tanácsi határozat meghozatala és az ezzel kapcsolatos társadalmi munka megszervezése óta egy negyedév telt el. S ahogy megszerveztétk, meg is kezdték a társadalmi munkát Andó Ferenc, a községi tanács titkára ezeket mondja a határozat végrehajtásának jelenlegi állásáról: — Április 15-én kezdődött meg a régi épület lebontása. Ezt megelőzte még, hogy öttagú ideiglenes bizottságot választott a tanácstagság az építkezés irányítására Ennek a bizottságnak a kérésére aztán egy vagy két választókörzetből jönnek a társadalmi munkások a tanácstagjuk vezetésével. Eddig 60 napot dolgoztak már, ezt a bontással töltötték. Sajnos, az építkezést még nem tudtuk megkezdeni, mert nem érkezett meg a rendelt alapkő. A PÉNZÜK KEVÉS, mindössze 25 ezer forint, de lelkesedésük és a tanácstagság szervezése nyomán most már mindenki bizonyos lehet felőle, hogy kevés pénzzel, sok társadalmi munkával , 200 ezer forintot érő pedagógus lakást és két típustantermet építenek Kamárvároson. — borbás — Tízezer hold rét és legelő víztelenítése • vegyszeres gyomirtás — mintalegelők — legelőfejlesztési járulék Jelentés megyénk rét- és legelőgazdálkodásáról — Hosszú éveken át csak névleg szerepeltek megyénkben a legeltetési bizottságok. Legelőfejlesztési, illetve legelőgazdálkodási munkát egyáltalán nem végeztek. Az idén azonban a megye 157 legeltetési bizottsága nagyszabású legelőfejlesztési tervet dolgozott ki, aminek a megvalósítása máris megkezdődött. Először is — még az állatok kihajtása előtt — rendbeteszik a kutakat, s mintegy tizennégyezer hold legelőn elvégzik a gyom- és bokorirtást. Ezzel egyidőben nagy mennyiségű trágyát szállítanak a legelőkre. A legettetési bizottságok «egy kocsi trágya»-mozgalmat indítottak, vagyis minden számos állat után egy-egy kocsi trágyát szállítanak ki a gazdák a legelőre. Az elmúlt évben néhány helyen kísérleteztek műtrágyával is, most a tapasztalatok alapján ezen a tavaszon több ezer hold legelőt műtrágyáznak. A megye legelőin az idén első alkalommal alkalmazzák a vegyszeres gyomirtást. Az idén egyelőre harminchét község, azaz legeltetési bizottság kezében levő legelőn irtották a gyomokat vegyszerrel. A megyében több mint hatszázezer forintot fordítanak a legelők javítására, de ezenkívül minden legeltetési joggal rendelkező gazda öt forint legelőfejlesztést is fizet. A legelőfejlesztési összegből a megye öt járásának egy-egy községében mintalegelőt létesítetenek, aminek célja, hogy bemutassák a gazdáknak és a legeltetési bizottságoknak a korszerű legelőgazdálkodást. A megye közel százezer hold rétje és legelője vízfolyások völgyében, általában mélyen fekvő helyeken van. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya tízéves tervet készített a rétek és legelők megjavítására, víztelenítésére. A megye szakembereinek és a gazdák, valamint a termelőszövetkezetek és állami gazdaságoknak ezt a törekvését államunk is segíti, s ebben az esztendőben közel kétmillió forintot biztosít e célra. A tervek szerint az idén tízezer hold rétet és legelőt szabadítanak meg a vadvizektől. A rét- és legelővíztelenítési munkákban mindenütt résztvesznek a gazdák és az érdekelt gazdaságok is. Ez évben mintegy ötven község határában végeznek ilyen munkát, s ez több mint kétszázezer köbméter föld megmozgatását jelenti. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a községi tanácsok azokban a községekben, ahol ebben az évben csatornázást, illetve vízrendezést végeznek, víztársulatokat hoznak létre, amelyeknek az lesz a feladatuk, hogy karbantartsák az idén létesítendő vízlevezető árkokat és csatornákat. Hasznos tapasztalatok a zalalövői kommunisták taggyűlésén A ZALALÖVŐI KÖZSÉGI pártszervezet az elmúlt heti taggyűlésén több lényeges, nemcsak a párttagságot, hanem a község lakosságát is érintő kérdést vitatott meg. Az elhangzottakból néhány gondolatot érdemes megemlíteni, hogy azokat más alapszervezetek is hasznosíthassák munkájukban. A zalalövői pártszervezetben szokássá vált, hogy az előző taggyűlés jegyzőkönyvét felolvassák és azok, akik pártmegbizatást kaptak, beszámolnak az alapszervezetnek, hogyan, milyen mértékben és milyen sikerrel hajtották végre a megbízatást. Véleményünk szerint e módszer bevezetése az igazi pártélet kialakításának elengedhetetlen feltétele, így a kommunista kollektíva tevékenysége konkréttá, meghatározottá válik és biztosítja a párttagsággal járó kötelezettségek elvégzését. Ez pedig az egész alapszervezet politikai tevékenységének fellendülését és a tömegek közötti pártmunka fokozott javulását eredményezi. Külön napirendi pontként tárgyalta a pártszervezet az ifjúsági munkát, a KISZ-szervezet eddigi tevékenységét és további terveit. A községben három KISZ alapszervezet van, s vezetői számot adtak a párttagságnak, mit tettek eddig és mit akarnak a későbbiek során. Az egész falu látja, hogy a kiszesek nem tétlenkednek. Az önkéntes munka mellett — amivel a község parkját rendbeteszik — KISZ-klubot létesítették, s ez nagy mértékben segíti majd a KISZ és a község vezetőit a fiatalok nevelésében. Mert e téren még bőven van tennivaló. Vasárnap még mindig szívesebben járnak a fiatalok a kocsmába, ahelyett, hogy az ifjúsági szervezetben keresnék és találnák meg a szórakozási lehetőségeket. Most az a törekvése a megújhodott KISZ-vezetésnek, hogy a kocsma helyett az ifjúsági klubban töltsék el szabad idejüket a jövői fiatalok. MIT MOND ERRŐL a párttagság? Az ifjúságot nevelni, segíteni kell, mert akinek a kezében az ifjúság, azé a jövő. Persze az ifjúság nevelése nem oldható meg azzal, hogy a vezetőinek azt mondjuk: neveljék meg a fiatalokat! A zalalövői kommunisták nem is ezt teszik. Minden párttag kötelességének tartja, hogy beszéljen a fiatalokkal, nevelje őket illemre, az idősebbek megbecsülésére, mert ez még Zalalövőn is nagy gondot okoz. S a pártszervezet, a párttagság segítségével az ifjúság vezetői arra törekednek, hogy jó kommunistákat neveljenek a párt részére. A taggyűlés igen helyesen nemcsak a párttagságot érintő dolgokkal foglalkozott. Amikor arról volt szó, hogy a május elsejei ünnepségek előkészítésében, a község feldíszítésében ki milyen munkát végezzen, nem kellett senkinek sem megbízatást adni. A párttagság önként ajánlkozott egy-egy feladat megoldására, ami azt is bizonyítja, hogy a zalalövői kommunisták között, a pártszervezetben teljes az egyetértés. Németh Antal elvtáns egyéni gazda, a burgonyabogár elleni védekezés fontosságáról beszélt felszólalásában, mint olyan feladatról, amely nemcsak egy-egy ember javát vagy kárát szolgálja, hanem az egész községét. Mit látni ebből? Azt, hogy a pártszervezet igenis törődik a köz ügyeivel, a lakosság gondjaival, törődik a piaci problémákkal — mindennel, ami a község közös dolgaihoz tartozik. Amikor a pártvezetőség javaslata alapján ismertették a népi ellenőrző bizottság tagjainak nevét, nem mondta ki a tagság azonnal a döntő szót, mert előbb meg kell fontolni. Azt jelenti ez, hogy mielőtt határoz, számot vet magában minden párttag, helyesen cselekszik-e. A TAGGYŰLÉS ALATT szinte végig teljes volt az összhang, nem voltak késhegyig menő viták, s az egyetértés akkor vált a legteljesebbé, amikor Daday László párttitkár elvtárs bejelentette, hogy számszerűleg is erősödik alapszervezetük. Horváth Gézáné, ötgyemekes asszony jelentkezett a párt katonáinak sorába, s a jelenlévő, mintegy harminc párttag egyhangúlag szavazott Horváth Gézáné tagjelöltnek való felvétele mellett. A továbbiakban a pártépítés elvi és gyakorlati feladatairól esett szó, amelyben a párttagság kifejtette, hogy az ifjúság soraiból elsősorban a parasztfiatalok legjobbjaival kell erősíteni és növelni soraikat. T. A.