Zalai Hírlap, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-01 / 204. szám
2 Leopoldville (AP, Reuter) Mint nyugati hírügynökségek jelentik, egyre több jel vall arra, hogy a leopoldvillei kormány jól fizetett fehér zsoldosainak túlereje kiszorította a partizánokat a kulcsfontosságú északi katangai székhelyről, Albertvilleből. Az AP Elisabethville-ből jelenti, hogy további „katonai tanácsadó csoportok” repültek hétfőn Albertville-be, állítólag az európai származású telepesek felkutatására. Egyes nyugat-európai államok konzuljai is velük tartottak. Csembe ezzel egy időben feloldotta Leopoldville-ben a három hónapja tartó szükségállapotot. A leopoldvillei kormány — jelenti az UPI — most már egy újabb támadás tervét szövögeti. A kaminai — egyébként belga kézen levő — ultramodern légitámaszponton gyülekező zsoldos hadnak azt a feladatot adták, hogy foglalják el az Albertville-től 500 kilométernyire északra fekvő Uvira várost, ahol a felkelőik adminisztratív központját gyanítják. Uvira elfoglalásával a Csombe-kormány el akarja szigetelni a harcoló partizán egységeket. A kaminai légitámaszponton jelenleg 250 fehér zsoldos tart mindennapos kiképzést. (MTI) Újabb támadásra készülnek Csömbe zsoldosai Az EfIK támogatja Ciprust Makariosz befejezte alexandriai tárgyalásait Alexandria (MTI) Makariosz, ciprusi elnök vasárnap este befejezte alexandriai megbeszéléseit Nasszerrel, az EAK elnökével. A két államfő tárgyalásairól közös közleményt adtak ki. A közlemény megállapítja: Naszszer elnök megerősítette, hogy az EAK teljes mértékben támogatja Ciprusnak a függetlenségre, a területi sértetlenségre és az önrendelkezésre való jogát. Nasszer kifejtette, hogy az EAK minden, Ciprus ellen elkövetett agressziót és a ciprusi ügyekbe való beavatkozást a béke megbontásának és az ENSZ elvei megsértésének tekint és minden lehetséges segítséget megad a ciprusi kormánynak országa megvédéséhez az esetleges külső agreszióval szemben. Nicosia. Egy hétfő reggel a hivatalos jelentés szerint az amerikai 6. flotta néhány hajója megjelent Ciprus közelében, a partoktól 7 mérföldnyire. Minthogy Ciprus a közelmúltban területi vizeinek határát három mérföldről 13 mérföldre emelte, az amerikai hadihajók jelenlétét a ciprusi felségvizek megsértésének minősítette. Nicosiai jelentés szerint az amerikai hadihajóktól nem messze török hadihajókat is észleltek, éppen a ciprusi felségvizek határán. * Ankara: Ankarában vasárnap este a tüntetők újabb anterikaellenes felvonulást akartak rendezni, de ezúttal a rendőrség a tüntetőket gyorsan szétoszlatta. Gürsel köztársasági elnök sajtónyilatkozatban bélyegeztemeg a tüntetéseket és a velük kapcsolatos támadásokat (AFP, Reuter, MEN, TASZSZ, AP). (MTI). A ciprusi kulisszák mögött A Makariosz elnök elleni összeesküvés híre után talán nem hangzik különösen, ha azt mondjuk, a ciprusi dráma színhelye az utóbbi hetekben a kulisszák mögé tevődött át. Ám maguk az állítólagos öszszeesküvéssel kapcsolatos hírek is, amelyeket egyébként az elnök — saját szavai szerint — nem veszi komolyan, arra vallanak, hogy a szálakat nem mondabeli, hanem nagyon is hús-vér párkák fonják-gombolyítják a nagy- követi rezidenciák légkondi-eionált hűvösében. Az össze- , esküvők ugyanis, a sors különös szeszélye folytán, ugyani azt akarták megvalósítani, aminek keresztülhajszolásán immár hetek óta fáradozik a NATO-diplomácia. Azt az úgynevezett Acheson-tervet, amelynek lényege, hogy tá-maszpontot biztosítson Török- országnak — értsd: az Atlanti Szövetségnek — a szigeten. Ez az elképzelés természetesen elfogadhatatlan volt Ciprus számára, amely a ránehezedő atlanti nyomással szemben Athénhez fordult. A görög főváros állásfoglalásaról akkoriban ellentmondó hírrek érkeztek: egyes angol lap- értesülések nyíltan arról beeszéltek, hogy Athén valami-lyen formában magáévá teszi az Acheson-tervet. Közben is- méretessé vált a Szovjetunió válasza Makariosz elnöknek, aki a török agresszió napjai-ban segítséget kért a ciprusi függetlenség megvédéséhez. Ez a lehetőség hatott nyilván Görögországra, hogy a továbbiakban határozottabban nyilatkozzék Ciprus védelmében: a Makariosz elnökkel való többszörös tanácskozások után hivatalosan elkötelezte magát, Ciprussal vállvetve fog harcolni egy esetleges török támadás esetén. Az athéni tárgyalásokról kiadott közös közlemény a görög és a ciprusi kormány teljes nézetazonosságát hangoztatja, amiből az AFP azt a következtetést vonja le, hogy az Achesonterv, amelyet Ciprus következetesen elítél, immár bizonyosan kudarcra van ítélve. Valójában azonban az vehető bizonyosra, hogy a NATO-diplomácia majd egy újabb, módosított, de az Atlanti Szövetség érdekeit változatlanul biztosító változatot terjeszt elő. LAX HÍRLAp Megélt az atom kes felhasználásával foglalkozó genfi értekezlet • Genf (MTI) Hétfőn Genfben , a nemzetek palotájában meg- nyílt az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó harmadik nemzetközi értekezet. A nagyszabású konferenccián a világ csaknem minden ♦ országból kétezer tudós és 1 műszaki szakember, továbbá körülbelül 700 megfigyelő vesz részt. Az értekezletet Ludwig ♦ von Moos, a Svájci Államszövetség elnöke nyitotta meg, majd U Thant ENSZ-főtitkár emelkedett szólásra. Sürgette, hogy a világ ipari nemzetei nyújtsanak segítséget a gaz-daságilag fejletlen országok békés atomenergia-tudományának fejlesztéséhez. A hétfői napon beszédet mondott Vaszilij Jemeljanov ♦ szovjet akadémikus, továbbá Sigvard Eklund, a nemzetközi atomenergia ügynökség vezérigazgatója. (AP, MTI) Az Acheson-terv eredetileg egy Görögországhoz csatolt Ciprusra javasolta a török támaszpontot. Nem lehetetlen, hogy ha az egyesülésre mégis 5 sor kerül, valamilyen formáában megpróbálnak érvényt szerezni a támaszpont-terv- nek is. Márpedig egyes hírek nagyon valószínűnek tartják ♦ az Enóziszt, Ciprus és Görög- i ország egyesülését, miután Makariosz elnök a mai nap e szavakkal vette át a nicosiai görög nagykövet megbízósegvelét: „ön nem idegen állam a nagykövete, hanem az anya ország képviselője”. A görög- i ország azonban az Atlanti Szövetség tagja. Az esetleges * Enóziszt követően tehát a most független és a pozitív semlegesség felé hajló Ciprusi nak számolnia kell — aj NATO-n belüli „játékszabá- lyokkal” is..*. K-Zira ÉMGV Diia Gffk ) Revansista gyűlés Nyugat-Berlinben Nyugat-Berlin Nyugat-Berlinben vasárnap a hitleristák által kirobbantott második világháború megkezdése 25. évfordulójának előestéjén gyűlést tartott az Áttelepültek Szövetsége elnevezésű revansista szervezet. Mattee, a szervezet nyugatberlini szekciójának elnöke, megnyitva a gyűlést, kirohanásokat intézett a nemzetközi enyhülés hívei ellen, és követelte a lengyel és csehszlovák határok revízióját. Mende össznémetügyi miniszter beszédében mentegette az Odera—Neisse határ „el nem ismerésének” politikáját és fellépett a két német állammal való békeszerződés megkötése ellen. (MTI): Monarchisták kudarca Jemenben Kairó. (MTI). Sanaa-i jelentések szerint az egyesített egyiptomi—jemeni csapatok megsemmisítettek egy monarchista katonai egységet, amelyet Ahmed Szlagának, a megdöntött imám egyik legfőbb szövetségese vezetett, a monarchisták, akik be akartak hatolni Jemen területére, fegyvereket, hadianyagokat vittek magukkal, hogy aknamunkát folytathassanak Jemenben. Az egész csoport Sziagával együtt életét vesztette. (TASZSZ). Hazaérkezett a svéd földművelési miniszter Stockholm. E. Holmqvist svéd földművelésügyi miniszter kéthetes szovjetunióbeli tartózkodása után hazaérkezett Svédországba, a miniszter közölte, hogy kidolgozzák a Szovjetunió és Svédország mezőgazdasági szakértőinek szoros együttműködési tervét. Zavargások Dél-Tirolban Merano. Újrakezdődtek a zavargások Dél-Tirolban. Vasárnapra esdét megsebesítettek egy járőrszolgálatot teljesítő olasz határrendőrt. (AP). Autóbuszjárat Szófia és Athén között Szófia. A közelmúltban megkötött bolgár—görög megállapodások keretében szeptember 19-től rendszeres autóbuszközlekedés indul majd Szófia és Athén között. Megállapodás Líbia és Anglia között Kairó, Líbia és Nagy-Britannia elvi megállapodást kötött arról, hogy három szakaszban kiürítik a líbiai angol katonai támaszpontokat: először Tripolit, azután Benghazit és végül a tabrai légitámaszpontot. (AFP.) Ünnepségek Malaysiában Kuala Lumpur. Hétfőn megkezdődtek a Malaysiai Államszövetség megalakulásának első évfordulójával kapcsolatos ünnepségek. Ebből az alkalomból szigorú biztonsági intézkedéseket léptettek életbe: rendőrjárőrök cirkálnak a város utcáin. (Reuter). Tüntetnek a dakari diákok Dakar. Az Arab Diákok Szövetségének dakari értekezlete körlevélben követelte, hogy szüntessék meg az összes imperialista katonai támaszpontokat Afrikában. (MEN). Zavargások az izmiri nemzetközi vásáron Ankara. Az izmiri nemzetközi vásár területén szombaton este nagyszabású tüntetésekre, majd zavargásokra került sor — jelentik nyugati hírügynökségek. a tüntetéshez, amelyet eredetileg az izmiri fiatalság szervezett, sokan csatlakoztak. A több ezres csőcselék számos pavilont—ezek között a Szovjetunió pavilonját — elözönlött és súlyos anyagi kárkat okozott. A helyszínre vezényelt katonaság csak hajnaltájban tudta helyreállítani a rendet Ezután hivatalosan bejelentették, hogy a történtek miatt az izmiri vásárt bizonytalan időre bezárják. 1964. szeptember 1. Nagygyűlés Párizsban a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából Párizs (TASZSZ) A francia főváros dolgozói vasárnap a Montparnasse-pályaudvar előtti téren nagygyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy Párizs 20 évvel ezelőtt szabadult fel a fasiszta megszállás alól. A megjelentek meleg fogadtatásban részesítették a szovjet küldöttséget, Mareszjevnek, a szovjet hadviseltek bizottsága felelős titkárának a vezetésével. A gyűlésen Totter, a párizsi felszabadítási bizottság elnöke mondott beszédet. Ez a nagygyűlés tanúbizonysága annak, hogy a francia nép híven őrzi az ellenállási mozgalom eszményeit — mondotta. A szónok üdvözölte a szovjet partizánok képviselőit és hangsúlyozta, hogy a francia nép sohasem feledkezik meg a szovjet néphez fűződő harci barátságáról. (MTI) Negyvenöt éves az USA kommunista pártja Negyvenöt éve annak, hogy egy chicagói gyűlésteremben megalakult az a kommunista párt, amelynek súlyos történelmi feladat jutott osztályrészéül: a világimperializmus legfőbb erődjében vette fel a harcot a tőke uralma ellen, bizonyította a marxizmus—leninizmus világot átfogó igazságát. Az oroszországi október forradalmi hulláma átcsapott az óceánon. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának megszületése, az hogy tüstént ezután a kommunisták álltak a nagy acélsztrájk élére, szervezték az amerikai munkásosztály harcát a fiatal szovjetköztársaság védelmére — mindez csattanós válasz volt a burzsoázia nagyhangú szólamaira, hogy „Amerika megcáfolta, Ford pedig legyőzte Marxot”. Amerika uralkodóosztálya negyvenöt éve szidalmazza, támadja, betiltja és eltemeti a kommunista pártot, de az mégis él. A kemény küzdelmek és megpróbáltatások végigkísérték az Egyesült Államok Kommunista Pártjának majd félszázados útját. Hosszú történelme során időnként kudarcot is szenvedett, hibákat is elkövetett, de mindig talpra állt, sohasem tudták megtörni. Az uralkodóosztály ma sem felejtette el, hogy mire volt képes a kommunista pár a nagy gazdasági válság éveiben. Nem felejtette el, hogyan vezették a kommunisták a munkanélküliek, a kenyörtelenek harcát, milyen szerepe volt a pártnak az erős szakszervezeti mozgalom megteremtésében, a szervezett munkások jogainak kivívásában. Ezért is kísérelte meg a nagytőke oly sokszor és óriási eszközök bevetésével, gigantikus propagandahadjárat megszervezésével, hogy kiirtsa az Egyesült Államokból a kommunistákat, száműzze Marx ideológiáját Példátlan az a hadjárat, amit MacCarthy előtt, alatt és utána is folytattak és folytatnak az amerikai kommunisták ellen. Törvénynyel akarták kötelezni a pártot tagságának regisztrálására, másik törvénnyel magát a tagság tényét büntették. A születés percétől, 1919. szeptemberétől folyik az üldözés, kezdve az akkori úgynevezett Palmer-féle razziákkal, melyek tízezer embert juttattak börtönbe, addig, hogy volt idő amikor csaknem az egész központi bizottság börtönben ült. Ott vesztette el szemevilágát Henry Winston, egészségét a napokban elhúnyt Ben Davis elvtárs, mindketten a párt vezetői. Marx és Lenin pártja azonban erősebbnek bizonyult Ford törvényeinél és börtöneinél. Épp a nyáron volt kénytelen az amerikai legfelsőbb bíróság igazat adni a párt másfél évtizede hangoztatott álláspontjának: alkotmányellenesnek nyilvánították a tagregisztrálást követelő McCarran-féle törvényt A párt ott harcol a négerek egyenjogúságáért küzdők élvonalában, az egyre növekvő munkanélküliség ellen. Tevékeny erő a párt abban a harcban is, amely most a választások előtt folyik a reakció győzelme ellen. Az évforduló napján bátor és kitartó pártot, töretlen és elszánt kommunistákat üdvözlünk, s tisztelettel adózunk annak a harcnak, amelyet közös eszméink diadaláért nehéz körülmények között lankadatlanul vívnak. A második világháború tanulsága negyed század telt el a második világháború kirobbanása óta. Új nemzedék nőtt fel, amelynek nincsenek emlékei a háborúról, nem hordozza idegeiben ennek a megrázkódtatásnak nyomait, amely méreteiben felülmúlt minden előzőt, s talán morális és anyagi rombolásban is. Ez azonban csak az egyik oldala a dolognak, a másik oldalon azoknak az óriási változásoknak jegyei vannak bevésve, melyeket az imperializmus által kirobbantott háború indított el, s amelyek lényegében új világképet alakítottak ki. A mai világkép újszerűsége sok mindent eltakar a legújabb nemzedék előtt a háború előtti világból, s nehezen megfoghatóvá teszi számára a háborúhoz vezető körülményeket. A legnyomasztóbb kérdés, ami a háborúhoz vezető körülményekkel kapcsolatban még ma is felmerül: hogyan történhetett, hogy Európa szívében uralomra került a barbarizmusnak, minden emberi érték és törvény cinikus megsemmisítésének irányzata, amivel Hitler a történelem színterére lépett és egyenesen nekivitte a világot a háború szakadékénak. A történelmi igazság, amit újra és újra le kell szögezni az, hogy Hitlert összes módszereivel együtt fogadták el nemcsak a nyugatnémet nagytőke urai, hanem a nyugati imperialisták is. Az 1929-es New York-i tőzsdekrach után kibontakozó gazdasági válság pánikhangulatában a német monopóliumok urai Hitler védőszárnyai alá menekültek a fenyegető szociális földrengés elől. A világ többi nagytőkései is leplezetlen rokonszenvel kísérték ezt a vállalkozást, legalább is addig, amíg Hitleren ki nem tört a világhódítás őrülete, s fenyegetni kezdte azokat a nagyhatalmi piacokat, amelyeknek fenntartásában az amerikai, az angol és a francia nagytőke érdekelve volt. A keserű igazság az, hogy tulajdonképpen még ezen a — kapitalista szempontból összeró — határon túl is támogatást kapott Hitler a nyugati tőkés hatalmaktól. A támogatást gyakorlatilag csak akkor adták fel, amikor Hitler őket is belekényszerítette a háborúba. Ennek a magatartásnak a magyarázatára röviden ki kell térni. A NYUGATI HATALMAK Hitler háborújában kezdettől fogva lehetőséget láttak a Szovjetunió megsemmisítésére, s e lehetőséget még akkor sem hagyták számításon kívül, amikor Anglia és az Egyesült Álamok a Szovjetunió oldalán élet-halál harcra kényszerült a harmadik birodalommal. Nemcsak Churchill emlékirataiból, hanem számos más dokumentumból is kitűnik, hogy az angolszász vezető körök a háború alatt vakmerő időhúzási taktikát folytattak. Nyújtották a háborút annak a reményében, hogy a Szovjetunió elvérzik, vagy legalábbis annyira meggyengül, hogy a háború után akcióképtelenné válik a nemzetközi politikában. Mint azóta általánosan ismeretes, ez a számítás nélkülözött minden józanságot, a tisztességről nem is szólva. Ez az éppoly tisztességtelen, amilyen hamis számítás természetesen nem is válhatott be. A Szovjetunió nemhogy elvérzett volna, hanem döntő erőnek bizonyult abban a világméretű küzdelemben, amelyben az egész emberiség sorsa forgott kockán. A Szovjetunió a háború után nemcsak hogy nem vált akcióképtelenné, hanem mint a nemzetközi politika döntő tényezője gyakorol ma is befolyást az események menetére és katonai, valamint gazdasági erejénél fogva a béke biztosításának legerősebb támasza. A világ népei meggyőződhettek róla, hogy a hidegháborús időszak néhány rendkívül veszélyes szakaszán védelmezte a Szovjetunió tekintélye és ereje a békét, s megakadályozta, hogy a szakadék szélén tántorgó amerikai külpolitika végül is egy végzetes lépéssel beletaszítsa a világot a mélységbe. a második világhÁBORÚ — lefolyását, mozgatórúgóit és következményeit tekintve — egyaránt arra figyelmeztet, hogy az imperializmus háborús irányzatával csak a tőkés világ felbomlását lehet siettetni. Bebizonyosodott az is, hogy minden olyan politikai kísérlet, amely a Szovjetunió megsemmisítésére, vagy akárcsak diplomáciai elszigetelésére irányul, a legsúlyosabb következményeket vonja maga után azokra nézve, akik ezzel az éppoly veszélyes, mint amennyire ésszerűtlen kísérlettel megpróbálkoznak. Ez a belátás ma már nemcsak azokban az országokban vert gyökeret, amelyek igyekeznek eltávolodni az imperialistáktól, hanem a vezető nyugati országok közvéleményében is. Nemcsak a béke valamennyi híve, hanem a nyugati vezetők közül is többen, akik legalább annyira megértették korunk fejlődéstörvényeit, hogy meg tudják ítélni a háborús politikában rejlő óriási kockázatot, egyetértenek abban, hogy az emberiség számára az egyetlen járható út a történelmi fejlődés jelenlegi szakaszán: a békés együttélés. Ez az egyetlen ésszerű irányzat, amely biztosítékot nyújthat az emberiségnek, hogy elkerülje az újabb háborút. MA MÁR a VILÁG, a még meglevő súlyos nehézségek ellenére, egyre inkább kifelé tart a hidegháborúból. Hogy idáig eljutottunk, az annak köszönhető, hogy a szocializmus és a béke erői a háború utáni rendkívül nehéz korszakban tovább növekedtek, viszont az imperialista pozíciók határozottan meggyengültek. A mai világhelyzetre az a jellemző, hogy a nemzetközi fejlődés irányát sokkal inkább a szocializmus és a béke erői határozzák meg, semmint az imperialisták hatalmi érdekei.