Zalai Hírlap, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 232. (233.) szám

2 Mit ígér az AGROKER? Vissza­tekintve az év eddig eltelt időszakára, általában elmondható, hogy a korábbi éveknél kevesebb gondot je­lentett a mezőgazdasági üze­mek alkatrész ellátása — fő­leg az aratás idején. Ezúttal néhány munkagép kivételével összehasonlíthatatlanul jobb volt e téren is az ipar és a kereskedelem munkája, mint a megelőző esztendőben. Amíg egy évvel korábban hiánycikk volt a traktor, most sokkal kiegyensúlyozottabb volt az ellátás. Az eLátó vállalat vezetői szerint erő- és munkagépek­ből ezután sem lesz hiány, sőt a jövő évben is kielégíthetik a mezőgazdasági üzemek igé­nyét. RS—09-es, DT—75-ös traktorok jelen pillanatban is a vásárlók rendelkezésére áll­nak, de kapható a vállalat­nál D—4—KB és UE—50-es, va­lamint Zetor traktor is. A kü­lönböző típusú pótkocsikból ugyancsak nincs hiány. Ezek még az őszi betakarításnál segítségükre lehetnek a gaz­daságoknak, akár az SZK—4- es kombájnok, amelyek adap­terrel felszerelve a kukorica betakarítását gyorsíthatják. Az alkatrészellátás némi ja­vulása ellenére is sok problé­mát vet fel. Különösen a csehszlovák gépek ■ alkatrész utánpótlása kíván javítani valót. Az egyébként is hiá­nyos ellátást még csak fokoz­za, hogy a külföldről beszer­zett gépekhez egy éven át nem gondoskodik a külkeres­kedelem alkatrészről. Pedig a tapasztalatok igazolják, hogy ez idő alatt is kisebb-nagyobb hibák előfordulnak. Az alkatrész előállítással megbízott gépjavító állomások fokozódó termelésétől némi javulást vár az ellátó válla­lat a jövő esztendőben, de végleges megoldásra csak 1973-ban lehet számítani. Akkor is csak úgy, ha tovább fokozzák a gépjavítók az al­katrészek gyártását. Valamit az is segítene a biztonságosabb ellátáson, ha a mezőgazdasági üzemek azt a gyakorlatot folytatnák mint a gépek beszerzésekor, s már ebben az évben bejelentenék a következő esztendőre szük­séges alkatrész igényüket. Igaz, az lenne legjobb, ha­ a vállalat mindenkor kielégíte­né a mezőgazdasági üzemek szükségletét —­ tehát nem az elosztó kereskedelem­­ jelle­mezné munkájukat —, de ha más nincs, el kell fogadni ezt az ajánlatot. HALAI HÍRLAP Bővül a gyermekbútorok választéka A Lenti Fém-, Fa- és Szol­gáltató Ktsz negyedik ötéves tervében megvalósuló beru­r­házások között a faipari rész­leg bővítése is szerepel. Az új, 1440 négyzetméter­­ alapterületű üzemrész építése jól éli, a helyi Építőipari Ktsz november végére szeretné be­fejezni a még hátralevő mun­kálatokat. Nemcsak külsősé­geiben, hanem belső felsze­reltségében, modern technoló­giájában is újat jelent ez a csarnok, hiszen új gépek ér­keztek, s a már meglevő fa­ipari gépparkból is csak a korszerűbbeket helyezik itt el. A kereskedelem és a fo­gyasztók régi kívánsága való­sul meg akkor, ha beindul az új részlegnél a termelés, ugyanis a kisz faipari részle­ge a gyermekbútorok gyártá­sát is itt végzi. Az üzemszerű termelés feltételei adottak: igény van a gyártmányra, a gyártóeszközök megfelelő szín­vonalúak, a szakember-ellá­tottság jó. Külön tervező cso­portot hozott létre a ktsz, mely a gyermekbútorok kü­lönböző típusait hivatott meg­tervezni.­­Ezzel párhuzamo­san növelték a­­középvezetői állományt, s két faipari mér­nököt alkalmaztak a speciális feladatok elvégzésére. A Szabadság-híd születésnapja A múlt század kilencvenes éveinek elején Budapesten nagyszabású városrendezési terv készült, akkor jelölték ki a pesti Vámház és a bu­dai Gellért­ tér között felépí­tendő dunai híd helyét. Addig csak három híd ívelte át a folyót: az 1849-ben felavatott Lánchíd (az angol Clark fi­vérek alkotása), az 1875-ben elkészült Margit-híd (a pári­zsi Gouin cég építette) és az egy évvel ezután befejezett déli Összekötő Vasúti-híd (Feketeházy János főmérnök tervezte, Cail és társa párizsi cég építette). A Vámház-téri híd — ké­sőbb Ferenc József hídnak ne­vezték el — építése 1894-ben kezdődött és jól két év múl­tán fejeződött be. A terve­zésre kiírt pályázaton — mint húsz évvel korábban — ismé­t Feketeházy János elképzelé­sét fogadták el. A megváló ks- í­rásban Czekélius Aurél és Nagy Virgil építészek működ­tek közre. Ez a híd volt az első, amely teljesen a hazai tudomány és munka együtt­működésével jött létre. Az akkori tudományos írások kü­lönös jelentőséget tulajdoní­tottak annak, hogy míg ko­rábban a látványos városi hidakon a hegesztett vasszer­kezeteket a tervezők igye­keztek elrejteni különböző fém és kőburkolatok alá, az új híd büszkén viselte vas­fúd jellegét. A híd ívei és a kapuzatok formáiban egy­ségbe ötvöződött a konstruk­ció és az esztétikum. Az új híd 365 méter hosszú lett, 20 méter 10 centi széles és 6102 tonna vasat foglalt magába. A főtartók mindkét végén 600—600 tonna nyersvasat he­lyeztek el. Ez, mint a mér­leg két serpenyője, egyensúly­ban tartja az építményt. Akkoriban még a gyalogos átkelők is vámot fizettek minden hídon. A megnyitás idején jelent meg egy képes­lapban az aktuális vicc: — Egy krajcár a vám — állták útját az egyik sétáló­nak. — Micsoda,­ én fizessek vámot? Nem vagyok ökör! — tiltakozott. — Ha az új ökör volna — mondta tisztelettu­dóan a vámos — akkor töb­bet fizetne. A hidat fél évszázad múl­tán, a második világháború­ban, tüzérségi lövedékek erő­sen megrongálták — 28 he­lyen érte találat — később 1945 január 17-én a Pestről kiszorított náci seregek utó­védei a mintegy 140 méteres középső részt felrobbantot­ták. A főváros felszabadulása u­tán a szovjet hadsereg mű­szaki alakulatai, magyar mun­kások segítségével, huszonöt nap alatt uszályokra és fa­oszlopokra épített átkelőhe­lyet ácsoltak a híd helyén. Tíz hónapig állt ez az ideig­lenes híd, majd a Kossuth­­hidat követően a Szabadság­had újjáépítése volt a felsza­badulás után a magyar híd­építők második legnagyobb vállalkozása. Bizonyos átala­kításokat, korszerűsítéseket hajtottak végre­ rajta, de az eredeti formáját megőrizték. Az a több tízezer ember, aki naponta átkel rajta, talán nem is gondol rá, hogy a híd­nak is van születésnapja. Pe­dig van: a Szabadság-híd 75 éves. V. F. : A 75 éves budapesti Szabadság-híd Késik az átadás Beszámoló a zalaegerszegi Rákóczi út korszerűsítéséről Egyik kesernyés humorú olvasónk panaszos levelé­ben annak kért ben­nünket, hogy a Rákóczi út kor­szerűsítését pró­báljuk meg leg­alább Luca­ napjá­­ra befejeztetni. A munkák még tavaly kezdődtek, és azóta az ott élő lakók feszülten fi­gyelték­ a dolgok alakulását. Szinte együtt éltek az épít­őkkel, lesték a menetközbeni problémákat. Márpedig abból volt elég. Egy út korszerűsítése nem kis feladat,, menetközben ezer­féle akadály nehe­zíti a kivitelezőt a munka végzésé­ben. Mi is újra meg­néztük hát az ut­cát. A beszélgetés­kor az egyik ille­tékes vezető „ázsi­ai” állapotoknak nevezte a Mártírok útjától a Vizsla-árokig terjedő szakaszt Valóban nagy rendetlenség volt ott, viszont egyáltalán nem találtunk ázsiai népsű­rűségre jellemző munkásha­dat. Pedig egy közúti jelző­tábla is hirdette, „építkezés”. No, de félre a tréfával. A za­laegerszegi városi tanács épí­tési osztályán kapott infor­máció szerint a KPM Közúti Igazgatósága illetékes nyilat­kozni ezügyben, mert ő a be­ruházó. A beruházó elégedett . A tapasztalatok­ szerint a munkálatok úgy­ állnak,­­ hogy a Gasparich utcáig az aszfaltozást megcsinálják ok­tóber 10-ig. Tehát a forgal­mat az útra lehet terelni — mondja Zsiborás József, igazgató. Megtudtuk még, hogy a kérdéses szakaszon még van­nak közművesítési problémák, az érintett vállalatok azon­ban ígéretet tettek az akadá­lyok elhárítására. A további szakasz építésére­ — a Gas­parich utcától a Lenin útig — a kitűzött határidő októ­ber 15 volt. Azonban már most látszik, hogy egyhóna­pos­ csúszás várható. Ennek oka a beruházó szerint köz­­m­űvesítési probléma.­­ A beruházó szerint az al­vállalkozók mindent elkövet­tek, hogy határidőre elkészít­sék a közművesítéseket, azon­ban a közbejött objektív ne­hézségek miatt ezt nem tud­ták teljesíteni. Telefonon felkerestük az Észak-zalai Víz- és Csatorna­mű Vállalatot. A telefonnal Agg Ferenc, takony vele:­­• Agg elvtárs! A Rákóczi úti korszerűsítéssel kapcso­latban van-e a vízműnek va­lami elmaradt m­unká­ta? — Tudomásom szerint nincs. A Mártírok útjától a Gasparich útig leszámláztuk a végzett munkát, a vissza­igazolást meg is kaptuk. Most rendelték meg tőlünk a to­vábbi, Lenin útig tartó sza­kasz elkészítését. A következő alvállalkozó a Zala megyei Távközlési Üzem volt. Igaz, csak közvetve, mert a munkák java részét a pécsi hálózati építők végez­ték. Az Aranyi János és Dó­zsa utcánál akadályozza az padékvíz bekötési problémák vannak, csak ezután lehetne elvégezni a homokozást és be­tonozást. — Azt tudjuk vállalni, hogy a Gasparich utcáig az aszfaltozás valóban elkészül a megállapodás szerint,­hiszen a betonra a közbülső „bin­der” réteget elterítettük, a felső takaró­ réteg felhordása van hátra. A szakaszhoz szükséges mintegy 550 tonna massza az uzsai keverőtelep nem egészen egynapi teljesít­ménye, két nap alatt a hely­színre szállítható. Ha nem jön közbe semmi probléma, ok­tóber 4-én már kész is lesz az aszfaltozás, útépítést a fellépett postai kábel. Németh Ferenc üzemvezető azt a választ adta, hogy ha a Közúti Építő Vállalat a megrongált vezetékeknél be­segít a földmunkába, akkor elvégzik a csőszakaszok épí­tését, hogy a KÉV-et a baj­ból kisegítsék. Arra nincs lehetősége a postának, hogy a kábelfektetést is megoldja, mert nincsenek felkészülve, anyagbeszerzéssel együtt ta­lán tavaszig is elhúzódna a­­munka. Tehát így áll a dolog. Lesz út, csak később. A lucaszéke még más­­problémát is rejt magában, nevezetesen a koo­peráció hiányát. Egy, kicsit jobb együttműködéssel sok akadályt elkerülhettek volna. Takáts­ Sándor — Valóban nagyon kelle­metlen, hogy a vállalt határ­időre nem tudjuk átadni a forgalomnak az utat, de nem tehetünk róla. A 110 méteres szakaszon közművesítési prob­lémák vannak, viszont a be­tonozás már október 10-ig nem kötne meg mondta Ko­vács József, a Zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat terme­lési osztályának vezetője. Elmondta, hogy áthidaló megoldásként­ szó lehet egy betoncsík üzembeállítására, egyirányú forgalom létesíté­sére. Természetesen ehhez r­ég szükséges más hatóságok beleegyezése is. A kivitele­zők szerint szennyvíz és­ csak az aszfaltoz. És az alvállalkozók Időpont: 1971. október 1. délelőtt 10 óra. Csak a tábla jelzi, hogy útépí­tés folyik a Rákóczi Út elején. (Kiss Ferenc felvétele.) Kongresszusra készülnek a fogyasztási szövetkezetek írta: Kádatti János, a megyei párt vb. tagja, a MÉSZÖV elnöke A FOGYASZTÁSI Szövet­kezetek Országos Tanácsa 1971. július 2-án bejelentette, hogy­­ 1971. december 14—16- ra összehívja a Fogyasztási Szövetkezetek VII. Országos Kongresszusát. A bejelentést követően meg­kezdődtek a kongresszusi elő­készületek a megye fogyasz­tási szövetkezeteinél i­s. Ennek során értékelik a VI. kong­resszus határozatainak végre­hajtására tett intézkedéseket, meghatározzák a IV. ötéves terv során elvégzendő felada­tokat, továbbá akcióprogra­mokat készítenek, mozgósít­ják a szövetkezeti tagságot és a szövetkezeti, dolgozókat a feladatok végrehajtására, valamint a jelenleg folyó kül­döttgyűléseken megválasztják megyei küldötteiket. Amint azt az Általános Fo­gyasztási Szövetkezetek Zala megyei Szövetsége 1971. áp­rilis 7-i küldöttgyűlésének határozata is rögzítette: ......a Zala megyei fogyasztási szö­vetkezetek eredményesen haj­tották végre a SZÖVOSZ VI. kongresszusának 1967. évi áp­rilis 7-i határozatait...” A szövetkezetek szervezetileg és gazdaságilag megerősödtek. A gazdaságirányítási reformot követő szövetkezetelméleti vi­ták nyomán megalkotott jog­szabályok eredményeként megvalósult a szövetkezetek gazdasági önállósága, erősö­dött a szövetkezeti d­emokrá­­cia, tökéletesedett a szövetke­zeti önkormányzat. Rendezés­re került az állam és szövet­kezetek viszonya, az állami felügyelet kérdése. Megszűnt a szövetségek felügyeleti jog­köre és irányító tevékenysége A területi, szövetségek és az országos szövetség a szövetke­zetek érdekképviseleti szervei lettek. A szövetkezeteknek ezt a gazdasági önállóságát, tár­sadalmi rendszerünkben el­foglalt helyét és szerepét, a tagok jogait és kötelezettsé­geit, személyes és anyagi kap­csolataik formáját, az állam és a szövetkezetek viszonyát rögzíti az egységes szövetke­zeti törvény. A SZÖVETKEZETEK által elkészített és a felügyeletet gyakorló szerv által jóváha­gyott alapszabályban rögzítik, hogy minden fontos kérdés­ben a szövetkezet tagsága vagy a tagság által megvá­lasztott testületi szervek dön­tenek, figyelemmel arra, hogy döntéseiben érvényesüljön az egyéni, a csoport és társadal­mi érdek megfelelő össz­hangja. Az állam a szövetkezetek gazdálkodását a közgazdasági szabályozó rendszeren keresz­tül befolyásolja és gondosko­dik arról, hogy a szövetkeze­tek gazdálkodása megfelelően szolgálja a gazdasági és poli­tikai célok elérését, megaka­dályozza a túlkapásokat és biztosítja a helyes arányok ki­alakulását. A szövetkezetek a kezdeti nehézségek után jól oldották meg a megnövekedett felada­taikat, szervesen kapcsolódtak be a megye gazdaságpolitikai feladatainak megvalósításába A Zala megyei általános fo­gyasztási és értékesítő szövet­kezetek 1970-ben — a VI. kongresszust követő negyedik évben — 996 millió forint bol­ti kiskereskedelmi forgalmat bonyolítottak, 58 százalékkal többet, mint 1966-ban. Mér­sékeltebben bár, de jelentő­sen, 32 százalékkal nőtt az el­múlt négy év alatt a vendég­látóipari forgalom és 10 szá­zalékkal az ipari termelés. A felvásárlás — mint alapvető tevékenység — területén érző­dött a legjobban a termelő vállalatok saját értékesítésének hatása, ennek következtében a zöldség-gyümölcs felvásárlás értéke 1970-ben alatta maradt az 1966. évinek. Az általános fogyasztási és értékesítő szövet­kezetek felvásárlási tevékeny­sége úgyszólván a szórvány­­gyümölcsösökből és házikertek­ből származó termékekre korlá­tozódott. A szórványgyümölcsö­sökből származó termékek mi­nősége elmarad a nagyüzemi termelésből származó áruk minőségétől. A szórványgyü­mölcsösökből származó áruk felvásárlását csak az ipari fel­dolgozás bővítése, konzerv­gyárak, feldolgozó üzemek építése tenné lehetővé. A FORGALOM ilyen ará­nyú növeléséhez hozzájárul­tak az elmúlt években épített úti egységek. A szövetkezetek Végrehajtva a VI. kongresszus azon határozatát, hogy :.rend­be kell hozni elsősorban az ellátási központok hálózatát, a növekvő igények kielégítésére alkalmas üzlethálózatot kell kialakítani, üzletházak, kom­binátok és további szakosítá­sok útján" 99 millió forintot fordítottak új beruházásokra, 45 millió forintot a meglevő hálózat szinten tartására és korszerűsítésére. Elkészültek olyan jelentős egységek, mint a nagykanizsai „Dél-zalai” áruház, a letenyei, a zala­­lövői és zalaszentgróti ipar­cikk áruház, a lenti szálloda­­étterem, a nagykanizsai étte­rem-presszó stb. A takarékszövetkezetek a falusi lakosság bankjai. Tevé­kenységük ma már a megye minden községére kiterjed. Főtevékenysége a lakosság megtakarításainak begyűjtése és a lakosság részére kölcsö­nök nyújtása. A takarékszövetkezetek a ill. ötéves terv időszakában 79 millió forinttal növelték korábbi betétállományukat, ami lehetővé tette, hogy — figyelemmel a már korábban meglevő betétekre és a köl­­csönvisszafizetésekre — ezen időszak alatt 222 millió fo­rint kölcsönt tudtak nyújtani a lakosságnak termelési, épí­tési, személyi, áruvásárlási és kisiparfejlesztési kölcsönök formájában. AZ ELMÚLT 5 év alatt 67­ szövetkezeti lakás épült a me­­­gye két városában. A lakás­­fenntartó szövetkezeti forma lehetővé tette, hogy a kisebb keresetű dolgozók saját meg­takarításaik felhasználásával, viszonylag olcsóbban juthat. 1971. október .

Next