Zalai Hírlap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

2 Félmillió Super MOL-6 Májusban már 6 millió forintos tervet teljesít a KBV zalaegerszegi üzeme Amikor egy kicsit rendeződnének a sorok, mindig hazahaza érkezik Budapestről, a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalattól az egerszegi gyáregységbe egy-egy újabb csoport, s míg mindenki meg nem találja a helyét, akad bizony zűrzavar. A minap érkezett 50 dolgozóval együtt az egerszegiek 280-an lettek, s Pesten már csak a július 1- gyel beinduló BB oldószeres üzem mintegy 50 leendő munkása maradt — olyanok, akik kimondottan kérték, hogy a fővárosban maradhassanak még 1—2 hónapig. Az áprilisi kezdés óta sok minden történt a KHV egerszegi gyárában. Simon Ferenc igazgató már hosszan tudja sorolni azokat a termékeket, amelyeket átvettek az anya-vállalattól és folyamatosan gyártanak. — A Super MOL—6 krémből ,már „jubiláltunk” is! Elkészült belőle a félmilliomodik flakon — mondja az igazgató. A padlófényesítő kockából már negyedmilliót készítettek, gyártják a sidolt, a Tangót 1—2-ből, a fertőtlenítő MOS— 6-ot . És ma került szalagra a WU—2 hajmosószer 40 és 100 grammos flakonokban. Ebben a hónapban tíz terméket kezdtünk vagy kezdünk gyártani Egerszegen. Így a habfürdőket, hauer-vizet, timsót borotválkozáshoz, és az Extra szőnyegtisztítót, hogy csak az ismertebbeket említsem — sorolja Simon Ferenc. — Elsőként indult a termelés a műanyag-üzemrészben. El tudja ez látni a gyár egyre növekvő flakon igényét? — A fertőtlenítő MOL—6 flakonjának kivételével valamennyi csomagolóeszköz itt készül már a mi gyárunkban. A műanyagüzem termelésben már meg is előzte a többieket, s flakonokból már raktárkészletünk is van. — Eszerint jól sikerült az első rész hónap? — Igen. Kétmillió forint értéket termeltünk, ennyi volt a terv is. Májusban viszont már 6—6,5 millió forint értékű árut várnak tőlünk. Ebben a hónapban a KHV-tól Egerszegre átprofilírozott termékek 70 százalékával elindulunk. Az egyes termékek átvétele nem jár, nem járhat kieséssel. Az egyik legfiatalabb zalai üzemben már jutalmat is fizettek ki * — Vállalatunk, a KHV Kiváló Vállalat lett az idén. Természetszerű, hogy az eredmények kivívásában a népes zalai munkásseregnek is volt szerepe. Ezért május 1-én a már nálunk dolgozó hazatértek között a rendelkezésünkre bocsátott kisebb keretet szétoszthattuk. — Áprilisra már bért is fizettek. Hogyan alakultak a keresetek? — Az első hónapban 1300— 1400 forint közti átlagokat értek el dolgozóink. A norma teljes bevezetése után ez több lesz. Számításunk szerint 1500 —1600 forintot kereshetnek a lányok, asszonyok. A műanyag üzemben dolgozók — három műszakban — ennél többet, 1700—1850 forintot is. — Mi a legnagyobb gondja a gyár vezetőségének? — Komoly gondunk nincs. A KHV-tól megkapunk minden segítséget, s az új gyár valamennyi dolgozója szintén azon van, hogy minél előbb elmondhassuk: teljes kapacitással termel a KHV egerszegi gyáregysége — mondotta végezetül Simon Ferenc. M. V. A habfürdő-töltőt kezeli Győri Erzsébet. Hétfőtől gyártják az üzemben ezt a terméket. A KHV MFO sai jól felszerelt laboratóriumban ügyelnek a minőségre. Képünkön Novák Béláné labormérnök munka közben. Sikeres rajt az Állami Biztosító új lenti fiókjánál Tizenhárom községi körzet és két nagy olajipari üzem biztosítási ügyeit tartja kézben az Állami Biztosító lenti járási fiókja. A járás átszervezése óta megnőtt feladatokat a régi szűk irodahelyiségekben már nem tudták kellően ellátni. Február közepén a tanáccsal közös új irodaházba költöztek, s az eltelt néhány hónap mennyiségi és minőségi változást hozott az ügyfelekkel való törődésben, a belső munkában. Öt státusszal erősödtek, így szakosíthatták a tennivalókat. A meggyorsult ügyintézés ütemére jellemző például, hogy a kártérítési kifizetéseket három napon belül rendezik. Ugrásszerűen nőtt az érdeklődés és a biztosítottak száma a különböző ágazatokban. Ez évben az önsegélyező csoportok létszáma 2338-cel emelkedett, duplájára növelve az addigi tagságot. Valamennyi tsz megkötötte vagyonbiztosítását, a járás iskolásainak 90, lakástulajdonosainak közel 70 százaléka érdekelt már a fióknál. A munkasikereket jól érzékelteti, hogy május 1-re a járási fiók az éves tervét felerészben teljesítette. A tavalyi tízmilliós díjbevétel mellett 7 milliót tett ki a kifizetett kárösszeg, a bevételt illetően az idén további növekedésre van kilátás. A károk mellett természetesen kellemesebb dolgokra is kifizetnek: 15 ezer forintot kapott a CSÉB-ben résztvevő 45 fős — a román—magyar mérkőzésre utazó — turistacsoport, a nyáron pedig a négy intézőbizottság területéről 100 személy három napos szegedi útját finanszírozzák. r Rt.Ai Rtm.AP Rugók — egymillióért Bőven van munkája a gősfai epeda-részlegnek A pajtaszerű épület előtt hatalmas köteg epeda vár elszállításra. A gősfai termelőszövetkezet majorjában néhány szorgos asszonykéz gyártja ezeket a rugós alkatrészeket, amelyeket a bútoripar használ a kárpitozott termekéknél. — Naponta 22—24 darabot kötnek meg kézzel az asszonyok — mondja Balogh József, a zalaegerszegi Univerzál szövetkezet epeda-részlegének vezetője. — Mennyit keresnek ezzel a munkával? — Darabonként húsz forint az ára — mondják szinte egyszerre az asszonyok, de közben nem állnak meg. Boszorkányos gyorsasággal tekerik egymásba a kemény acéldrótot, szemünk láttára alakul a huzalból az ismerős epeda. — Ez bizony nagyon fárasztó dolog. — Fáj is a lábunk, amikor hazamegyünk — bólint rá Juhász Istvánné. Bangó Gyuláné, Deák Imréné, Sándor Dezsőné dolgozik még itt, és az univerzális képességekkel rendelkező Mozsár Istvánné. — Éppen megbetegedett a ,,spumnizó” férfi, valakinek ezt is meg kell csinálni — mondja szerényen a fiatalasszony, miközben a csípőfogóval méretre szabja a huzalokat, egy géppel feltekercseli a tartóra, hogy akik szövik a rugót, ne álljanak. Jobban szeretek én fonni, ezt csak kényszerből csinálom. — Jól érzi magát itt? — Persze. Közel vagyok a családhoz, nem kell a városba járnom és a pénz is megvan. Az asszonyok közül négyen rövid időre megszakították a tsz-tagságukat, hogy az Univerzál szövetkezetét kisegítsék, hogy legyen hozzáértő munkaerő. Mert ez az epeda-részleg ebben az évben lett az Univerzál szövetkezeté, addig a tsz működtette. Szeretnének azonban minél előtt visszakerülni a tsz-be, mert mint mondják, ott szívesebben dolgoznának. — Pedig amióta átvettek bennünket, jobb az anyagellátás, nem kell állni a munkával, ömlik a megrendelés, újabb partnerek jelentkeztek a gősfai epedéért. Győzzük csak munkával — szól közbe Balogh József. A részleg munkájából egymillió forintos bevételt várnak a szövetkezet vezetői. A brigád minden valószínűség szerint teljesíti is a feladatát. Azonban egy kicsit segíthetnének az asszonyokon egy gurulós székkel, mert ülve könnyebben dolgozhatnának. — Takats — Díjmentes fényszóróbeállítás A gépjárművezetők tudják, hogy milyen súlyos baleseti forrás egy-egy rosszul beállított, s emiatt a szembejövőt elvakító fényszóró. Az Autóklub Zala megyei szervezete éppen ezért díjmentesen járul hozzá e hiba kiküszöböléséhez. Zalaegerszegen keddtől szombatig minden nap 15—20 óra között a Göcseji úti klubbázison a magántulajdonban levő gépjárművek tulajdonosai ingyen beállíttathatják autójuk reflektorait. E szolgáltatást a nem klubtagok is igénybe vehetik, ugyancsak díjmentesen. Ugyanebben az időpontokban a klubtagok részére szaktanácsadással is szolgálnak. A biztonságos közlekedés érdekében minden autósnak alapvető érdeke, hogy ezt a szolgáltatást igénybe vegye, s kevesebb legyen a zalai utakon a tompított fénnyel is vakító, rosszul beállított fényszóró. Továbbképzés a közgazdászoknak Megyénkben az ipari és mezőgazdasági üzemekben dollgozó közgazdászoknak, közgazdasági munkakörben tevékenykedő szakembereknek ezideig nem volt szervezett továbbképzési lehetősége. Ezen igyekszik segíteni a Magyar Közgazdasági Társaság Zala megyei szervezete azzal, hogy továbbképző tanfolyamot szervez számukra Zalaegerszegen a pénzügyi és számviteli főiskolán. Két szekciót terveznek, egyiken a mezőgazdasági, a másikon az ipari üzemekben, vállalatoknál dolgozók vehetnek részt. Az előzetes tématervet a Közgazdaságtudományi Egyetem Továbbképző Intézete dolgozta ki, ugyanis az előadásokat az egyetem előadói tartják majd. A közgazdasági társaság mintegy 200 jelentkezési lapot küldött szét a szervezet tagjainak és jogi tagjainak azzal, hogy a jelentkezésükkor azt is jelezzék, milyen témakörről hallanának szívesen. A tanfolyam két féléves lesz, szeptembertől decemberig és februártól májusig tart. A résztvevők a rendszeres összejöveteleken a vállalati gazdálkodás legaktuálisabb kérdéseiről hallanak előadásokat. A közgazdasági társaság azzal is foglalkozik, hogy megszervezze a még vidéken sehol sem működő négy féléves szakközgazdász továbbképzést, aminek ugyancsak a főiskola ad otthont. Ezen azonban csak egyetemet végzett szakemberek gyarapíthatják tudásukat. lf)72. május 14. Mikor státuszszimbólum ? E Egyik ismerősöm rettenetesen beolvasott nekünk, újságíróknak, mondván, hogy mi néha „bedobunk” valamit a köztudatba, aztán meg félrevonulunk, s csendben lessük, ki, hogyan, merre cibálja a dolgot. Itt van például ez a státuszszimbólum is. Hol az autó, hol a vadászpuska, újabban meg a kutya kapja ezt a titulust, s mindenki a saját szájíze szerint ítélheti meg a szomszédját, ismerőseit, vagy másokat, akik ilyen javakkal rendelkeznek. Márpedig értelmes emberek előtt aligha kell bizonygatni, hogy az autó ma már nemcsak luxus, de szükségleti cikk is lehet, nagyon jó segítőtársa a mai ember korszerű életformájának, a vadászat pedig kellemes, ami pedig az ember derék négylábú barátait, a kutyákat illeti, hát még ezt az ősi kapcsolatot is meg lehet kérdőjelezni ? Bírálónknak a maga módján teljes mértékben igaza van. Aki ugyanis általában nevezi státusszimbólumnak történetesen az autót, a vadászpuskát, vagy az utóbbi időben kétségkívül rohamosan divatbajött kutyatartást, annak valóban vizes borogatás kell a fejére. De azért érdemes elgondolkozni néhány „kutyás”, „puskás” és „autós” dolgon is. Kezdjük a négylábúakkal. Mi is a baj velük? Az égvilágon, semmi. Kedvesek, bájosak, ragaszkodók. Igaz, az utcán helyenként nehéz elférni egy-egy jól megtermett példány mellett, s néha panaszkodnak az egyébként elegáns villanyoszlopok és házsarkok is, no meg a parkok füvén elhelyezett szervesanyag-utánpótlás is furcsán mutat a kisgyerek új mackóján, de mindezzel együtt a legtöbb ember, s főleg a gyerek, inkább szimpátiával szemléli a más kutyáját. Hogy ez a derék jószág mégis mikor kezd vérnyomás-növekedést előidéző „gyógyszerré” válni? Főként hölgyek szerint akkor, ha meglátnak egy jólöltözött, a szép nemhez tartozó kutyafelvezetőt, akin nem nehéz észrevenni, hogy ruhadarabjai kínosan stimmelnek a kutyus színárnyalataival. Ezngem őszintén szólva ez sem bosszant, legfeljebb derülök a dolgon, ellenben rettenetesen elfut a méreg, amikor a kutyatartást emígyen „ideologizálja” valaki: „Tudod, ez a kedves állat sokkal ragaszkodóbb, vonzóbb, őszintébb barát, mint gyakran az ember.” Úgy bizony. Mert mi is kell annak a kutyának? Mindenek előtt enni adni, s néha megvakarni a füle tövét. Ezzel már le is van kötelezve, gazdáját istenként tiszteli. Hát igen, az emberek nagy része nem éri be ennyivel, jóllakottan is képes visszabeszélni, kétségbevonni megfellebbezhetetlennek tűnő szentenciákat, sőt. N egyesek ha megmakacsolják magukat, hát juszt sem hozzák vissza az elhajított póráz-övet. S tessék csak megfigyelni egy érdekes jelenséget ezzel az állítólag l’ art, pour l’ art kutyaszeretettel kapcsolatban; hányszor lehet hallani, hogy a gyönyörű boxer szülei, vagy nagyszülei mondjuk Kueséber Vilmos ibdányszentpelymegi kocsifékező portáján kergetőznek? A legutóbbi országos szenzáció színhelyén, a siófoki kutyavásáron például így mutatta be kincsét az egyik hölgy: dédnagyszülei Kazal László színművész és Rotschild Klára tulajdonát képezik. Igaz, általában a legközelebbi rokonnal, mondjuk a szülőkkel szokás kezdeni a családfa bemutatását, de hát istenkém, jóllehet ők ez esetben valami szerényebb rangú tulajdonos házát vigyázzák, lejebb csúsztak a létrán, no de felmenőleg... , hogy mi baj lehet egy vadászpuskával ? Szó szerint értelmezve a kérdést, mindenekelőtt az, hogy nem sül el. Ami adódhat műszaki hibából, s nem kevésbé abból, hogy nem akarják elsütni. Akik szeretnek vadászni, szeretik a természetet, nyilvánvalóan sokkal több időt szeretnének fordítani e szenvedélyük gyakorlására, s a magam részéről tiszta szívvel kívánok nekik jó pihenést, jó vadászatot. De mit gondoljon az ember azokról, akik megveszik a méregdrága puskát, a felszerelést, fizetik a nem éppen csekély tagdíjat, s aztán éveken át el sem sütik a puskájukat? Mire kell akkor nekik? Vagy itt van napjaink magyar „szent tehene”, az autó. Hányan szeretnének hozzájutni, mielőbb, azonnal. Van, aki bevárja a sorát, más felülfizet, csakhogy végre a volán mögé kerülhessen. De vajon mi tüzeli azt, aki egészen addig siet, sürget, amíg meg nincs a kocsi, s akkor elkezdi nézegetni. A napokban például kötelező műszaki felülvizsgálatra vittek egy kocsit, azaz betöltötte a 6. életévét, s az órája mindössze négyezer kilométert számlált. Mire használták vajon ezt a járművet? A jelek szerint tulajdonosának még arra sem volt igénye, hogy legalább nyaranta bejárja ezt a kis országot, ismerkedjen tájaival, városaival, nevezetességeivel. Viszont társaságban teljes joggal szólhatott hozzá az autóügyekhez... és, ha valaki példákat kíván, én többek között ilyeneket tudnék mondani arra, hogy bizonyos dolgok mikortól öltenek státuszszimbólum jelleget. Mindettől persze — mint mondani szokás — nem kell félteni a szocializmust, de azért közömbösen legyinteni sem volna célszerű. K. F. Klímeűipari rekonstrukció A korszerű termékek gyártásának programja A FOGYASZTÁS alakulása fontos jelzőszáma az életszínvonal változásának, ám nemcsak az lényeges, hogy menynyit, hanem az is, mit fogyasztunk, azaz a kiadott forintok rangsorolása alapján mire mennyi jut a jövedelemből, milyen a fogyasztás szerkezete. A lakosság egy főre jutó fogyasztása 1965 és 1970 között évi 5,3 százalékkal nőtt. A fogyasztás szerkezete pedig kedvező irányban változott: csökkent az élelmiszerekre és nőtt az ipari — főleg a tartós fogyasztási — cikkekre fordított öszszegek aránya. A fogyasztási szerkezet korszerűsödését jelzi az is, hogy az egy főre jutó fogyasztással azonos arányban nőtt a ruházati cikkek vásárlása, s a lakosság összes fogyasztásán belül — 11 százalékos részesedéssel — a negyedik helyen áll. Fejlettebb országokhoz viszonyítva ez még mindig kevés, ráadásul az utóbbi tíz évben elért növekedés mérsékelt ütemű. Ez nem annyira a fogyasztás telítettségére utal, mint inkább arra, hogy a ruházati cikkek vásárlását kedvezőtlenül befolyásolták az árarányok, a különféle minőségi és választékbeli hiányosságok. Ezen az utóbbi időben 14 százalékosra nőtt import sem tudott lényegesen segíteni, hiszen az importtermékek ára többnyire még a hazai gyártmányokénál is magasabb. A MINŐSÉG, a választék és az árarányok javítása mindenek előtt a hazai termelés korszerűsítésével javítható, sőt, javítandó. A lakosság a korábbinál többet vár a könynyűipartól — ezért is született kormányszintű határozat a könnyűipar (ezen belül a ruházati, a bútor- és a nyomdaipar) rekonstrukciós programjának megvalósításáról. Ennek alapja a gépi berendezések kicserélése, a meglevő üzemek korszerűsítése. A IV. ötéves terv időszakában a könnyűipar termelésének évi 6—6,5 százalékkal kell növekednie, s mindenekelőtt a lakosság igényeit kell szem előtt tartania. A nagyszabású rekonstrukciós program végrehajtása 24—25 milliárd forintot fordítanak, ennek egyharmada költségvetési keretből, kétharmada pedig az érintett vállalatok fejlesztési alapjából származik majd. A program első éve sikeresen zárult: az öt évre tervezett beruházásoknak mintegy a felére született már az anyagi eszközökkel is egyeztetett döntés, s az esetek többségében az építési, illetve a gépek beszerzése is megkezdődött. 1971-ben a könnyűipari vállalatok és szövetkezetek mintegy öt milliárd forintot költöttek beruházásokra, az üzemek korszerűsítésére.