Zalai Hírlap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
2 Arccal a gyakorlat felé Megváltozott a szakmai gyakorlatok rendszere a zalaegerszegi közgazdasági szakközépiskolában Hogy volt eddig? Korábban a zalaegerszegi közgazdasági szakközépikolában tanulók a hét öt napján elméleti oktatást kaptak az iskolában, majd a hatodik napon ,gyakorlati kiegészítés címén kivonultak egy-egy üzembe, intézménybe, hogy ott az elméletben tanultakat „életszagúvá” tegyék. Aztán jött egy újabb rendelet, ekkor már évente meghatározott ütemben, 8—10 alkalommal kerültek ki a diákok az üzemek, intézmények meghatározott osztályaira. Ezeknek a módszereknek az elismert előnyeik mellett fő hibájuk az volt, hogy a gyakorlati, szemléltető oktatást nehéz volt az elméletihez igazítani. Egyetlen nap, nyolcórás munkaidő alatt nemigen volt lehetősége a diáknak az igazgatási, pénzügyi, vagy a számviteli rendszerek sajátosságait alaposabban tanulmányozni. — Éppen ezért örültünk a nemrégiben megjelent rendeletnek — mondja Molnár Ernő, a zalaegerszegi közgazdasági szakközépiskola gyakorlatvezető tanára. — Az új rendelet szerint a harmadéveseink két, illetve a pénzügyi ágazat hallgatói három hetet töltenek a kijelölt vállalatnál, intézményben. (A módszer egyébként csak a közgazdasági szakközépiskolában új, a gépipari, vagy más szakközépiskolákban már kezdettől fogva ezt a gyakorlatot követik.) Az új rendeletnek megfelelően a 131 harmadikos tanulóból a pénzügyi ágazat tanulói június 9-én kezdik meg a gyakorlatukat, 16-án a számviteli-gazdasági, valamint az igazgatási ágazat hallgatói, s valamennyien június 28-án fejezik be. Az iskola már előre jelezte a különböző intézményeknek, üzemeknek, hogy az új rendszerű gyakorlati oktatás sikere érdekében a segítségüket kérik. Nem is volt hiány válaszlevelekben: például a megyei tanács igazgatási, illetve pénzügyi osztálya vállalta, hogy az érintett tagozatú hallgatókat erre az időtartamra megfelelő helyre el is helyezi. — Változás még az is — említi Molnár Ernő —, hogy a szakmai gyakorlaton tanúsított magatartást, végzett munkát az illető községi tanácson vagy vállalatnál bírálják el, és a tanulók is munkanaplót készítenek a látottakról, tapasztalatokról, a munkájukról. Ezekből, valamint az időszakos ellenőrzésekből állapítja meg egy iskolai bizottság a gyakorlati jegyet, s azt, hogy a tanuló folytathatja-e tanulmányait, azaz a negyedik osztályba léphet-e? — Ügyelünk arra, hogy ne váljon formálissá a két-, háromheti tapasztalatszerzésre szánt munka. Diákjaink nemcsak fizetést kapnak, hanem tényleges munkát végeznek, amiről a munkanaplókban be kell számolniuk. A harmadikosok számára már valóban közel van a gyakorlati vagy jellemző szóhasználattal élve, a nagybetűs Élet. Ezért is fontos, hogy abból alapos kóstolót kapjanak a tanulók, s olyat, ami jól kiegészíti az iskolában tanultakat. — Jól jött a rendelet, és szükség is volt rá — mondja még a gyakorlatvezető tanár. — Sőt, szeretnénk tovább is fejleszteni, azaz más osztályoknál is bevezetni. Az elsőéveseknek például vajmi kevés üzemi, vállalati tapasztalatuk van — de honnan is lenne? —, márpedig enélkül nehéz megmagyarázni, hogy például mi is a termelésben a közvetett és a közvetlen költség. A zalaegerszegi közgazdasági szakközépiskolában — tanárok és diákok egyaránt — bizakodva várják az új rendszerű szakmai gyakorlat eredményét, ami bizonyára elősegíti, hogy jó felkészültségű szakemberek kerülhessenek az iskolából a kereskedelem, gazdasági élet különböző területeire. Mert a megváltozott szakmai gyakorlati rendszerben is egy dolog stabil maradt: az életre, a szakmára, a gyakorlatra való nevelés. ZALAI HIRLAS Ideális körülmények — orvos mégsem jön Lovásziban és a községi közös tanács igazgatási területéhez tartozó községekben több mint másfél éve nincs állandó körzeti orvos. Ez a körülmény — érthető módon — nyugtalanítja a körzet lakosságát, de gondot okoz az olajipari üzemnek is. Mit tettek eddig, s mit szándékoznak tenni ezután a probléma megoldásáért a megyei tanács egészségügyi osztálya és a községi tanács vezetői? — erre kértünk választ az illetékesektől. — Sajnos, a megyében nem Lovászi az egyetlen hely, ahol nincs körzeti orvos — mondta dr. Kelemen József, a megyei tanács vb egészségügyi osztályvezető-helyettese. — Tíz—tizenkét orvosnak tudnánk azonnal állást biztosítani — ha lenne jelentkező. Ami a kérdés lényegét illeti, a körzet nincs orvos nélkül, mert a megyei kórház eddig is biztosított és ezután is biztosít — ideiglenes jelleggel ugyan — szakembert. Rendszerint a kórházban dolgozó, pályakezdő fiatalok mennek ki vidékre meghatározott ideig. Állandó ott-tartózkodásra azonban senkit nem lehet kényszeríteni. Bár mindenfelé érdeklődtünk, az eddig eltelt másfél esztendő alatt nem sikerült senkit találnunk. Országos gond, hogy az egyetemet végzett fiatalok nem hajlandók körzetekbe menni. Ettől függetlenül, a továbbiakban is keressük, kutatjuk a megoldás módját. Belső Ferenc, a lovászi községi közös tanács elnöke szerint a tanács minden rendelkezésre álló eszközt felhasznált már orvosszerzésre. — Hirtelenjében össze sem tudnám számolni, hány ezer forintot költöttünk már el hirdetésekre. Igaz, érdeklődő akadt egy-kettő. Eljöttek, körülnéztek, aztán bejelentették, hogy nem tetszik nekik a hely. Nem értem, nem tudom megérteni ezeket a fiatalokat. Legalább hatezer forintos jövedelmet tudunk biztosítani, van egy nagyon szép, háromszobaösszkomfortos szolgálati lakásunk, garázzsal, gázzal, jól felszerelt rendelővel, a terület viszonylag nem nagy, 2700— 2800 ember él az igazgatási területen, igaz, a körzeti orvosnak az üzemorvosi teendőket is el kell látnia, de az a két- három óra semmiképpen nem megerőltető. És mégsem vállalja senki. Nem mondom, a megyei kórház segítsége nagyon sokat jelent, hálásak is vagyunk érte, de hosszú távra ez nem lehet megoldás. Valóban nem. Aki tudja, hogy csak ideig-óráig marad egy területen, bármilyen lelkiismeretes is, épp az ideiglenes jelleg miatt nem tud olyan munkát végezni, mint az, aki véglegesen le akar telepedni. És nemcsak az orvosok éreznek így. A betegek is. A gyógyító munka alapja, a bizalom nem születik egyik napról a másikra. Azért sokat kell tenni. De erre csak az képes, aki ott él, aki együtt él a betegeivel, az emberekkel. A pályakezdő orvosok a legtöbb tapasztalatot, életismeretet a körzetekben szerezhetik meg. Igaz, a nagyvárosokban több a szabad idő, nagyobbak a szórakozási, művelődési lehetőségek, a kórházakban korszerűbbek a felszerelések, ám amikor a végzős orvostanhallgató leteszi az esküt, nem arra tesz-e fogadalmat, hogy minden erejével, tudásával beteg, szenvedő embertársain segít? Miniszteri rendelet az autóbuszállomány rekonstrukciójáról A közlekedés- és postaügyi miniszter rendeletet adott ki, az üzemi autóbuszok selejtezéséről és annak irányelveiről. A már hatályba lépett rendelkezés szerint az V. ötéves terv időszakában ki kell selejtezni a népgazdasági pontból gazdaságtalan üzemű olyan autóbusz-típusokat, amelyek gyártását 1960-ban befejezték és nincs biztosítva szervezett alkatrészelátásuk; az 1963. előtt gyártott járművekből épített csuklósbuszokat; a húsznál több személyt befogadó buszokat, ha az üzembe helyezés óta 12 év eltelt, s az ennél kisebb, de több mint nyolc éve üzemeltetett buszokat; az Ikarus főegységekből épített, típusjel nélküli autóbuszokat; a közlekedési vállalatoknál már kétszer felújított és újabb generálozásra szoruló autóbuszokat, valamint a Csepel teherautó alvázra szerelt, köznyelven szólva ,,fakarusz’’ buszokat. A rendelet valamennyi vállalatra, trösztre, intézményre, költségvetési szervre, szövetkezetre, ezek társulására és szövetségeire kiterjed. ■ BBBBBBBBSBBBSBBBBBBBBSBBBBBBBBBBBBSBBSBBBBBBBBBB S B B B B B B B B B P B B S B B B B B B BB Hasznot hajtó vállalkozás Eredményes munka a ságodi libafarmon Több mindenről nevezetes a zalaegerszegi termelőszövetkezet ságodi libafarmja. Először is arról, hogy a kisállattenyésztésnek ezt az ágazatát megyénkben elsőként itt honosították meg. Másodszor, termelési eredményeik miatt. A téesz évi termelési értékének egyötödét, 18 millió forintot a kisállattenyésztő ágazat hozza. A harmadik tényezőről, ami országos hírnévre emelte a ságodi libatenyésztőket, Sólyom László ágazatvezető tájékoztat: " Az ország egyetlen olyan telepe a miénk, ahol teljesen elhárult a libainfluenza-veszély, a baromfiak közt az egyik legnagyobb elhullást okozó betegség, öt év munája van emögött. Mindenki jól emlékszik még az indulás évére, amikor a legoptimistábbak is elcsüggedtek a törzsállomány 69—70 százalékának elpusztulása láttán. A hiány pótlására, a kedélyek megnyugtatására aztán újult erővel láttak munkához. Ma már az állategészségügyi állomás szakembereivel karöltve előzik meg az influenzavészt. Az állategészségügyi előírásokat szigorúan betartják, éberen őrködnek az ország egyik legértékesebb libatörzsének egészsége, s a telep tisztasága fölött. Tavaly még a gödöllői agrártudományi egyetem által kikísérletezett, úgynevezett sötét termes keverés módszerével dolgoztak, az eljárást pionír voltukhoz híven ugyancsak elsőként vezették be. Az elmélet a gyakorlatban azonban nem vált be. Mindenki örült, s jelentős hasznot hozott a termelőszövetkezetnek, hogy a ságodi farmon a hideg novemberi napokon is a kétciklusos technológiai folyamat eredményeképpen gyönyörű tojásokat tojtak a ludak. A tojásból kikelt, s a hideg ellen 6 hetes korukig védekezni képtelen naposlibák aztán, sajnos olyan Vas, Veszprém megyei társgazdaságokba kerültek, ahol téli nevelésükhöz nem rendelkeztek kellő feltételekkel, s máig sem rendelkeznek. Így történt, hogy az év elején módosítottuk a technológiát, hogy ezután nyáron fogadhassák a szárnyasokat. Februárban indultunk, előreláthatólag július közepén már hizlalhatják a pecsenyének valót — mondja Sólyom László. A kényes, drága portéka húsa, mája zömében svájci, nyugatnémet, holland piacra kerül, aminek népgazdasági haszna magától értetődik. A libatenyésztési ágazat a nagyüzemi mezőgazdaságban jelenleg is állami támogatást élvez, s távlati fejlesztési terveikben is fontos helyet foglal el. A rekonstrukciókkal, az újabb beruházásokkal párhuzamosan egyre több szakképzett kisállattenyésztőre lesz szükség. — 14 ságodi asszony dolgozik a szárnyasok közül, havonta 1700—1800 forintot visznek haza. Telepünkön azonban nagyobb keresetre is lehetőség nyílik szakmunkásbizonyítvány birtokában! A jövő évben megkezdjük a tó fölött kijelölt térségen az új üzemegység építését. Nagy kapacitású gépekkel és ventillátorokkal szereljük fel, s hogy az új üzemegység milyen termelési mutatókkal dolgozik majd, arra csak egy adatot mondok: a—S embernek személyenként évente 1 millió 250 ezer forint termelési értéket kell produkálnia — jelenti ki az ágazatvezető. A jövő tehát még korszerűbb telep, szakképzett dolgozókkal, s remélhetőleg még több haszon mind a termelőszövetkezet, mind a népgazdaság számára. K. M. 1975. jfbhw L. Késnek a technológiai berendezések Lassan halad a nagykapornaki ipari háttér befejezése Az építkezések, elsősorban a lakásépítkezések meggyorsítását és a minőség javítását szolgálja a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat Nagykapornak térségében felépülő ipari háttere, amely lényegében két nagy gyártócsarnokot, a betonelemgyártót és az asztalosipari csarnokot foglalja magába. A betonelemgyártóban elsősorban lakásokhoz, de egyéb épületekhez is, így óvodákhoz, bölcsődékhez készülnek majd olyan előregyártott betonelemek, amelyek az építkezésekhez szükségesek, de egyetlen elemgyártó vállalat sem gyárt ilyeneket. Ezeket az elemeket jelenleg az építkezések helyszínén készítik, ami eléggé munkaigényes művelet. Az asztalosipari csarnokban ajtók, ablakok, az ezekhez való tokok készülnek majd nagy szériában, amelyeket itt a helyszínen teljesen készre szerelve, festve és beüvegezve építenek be a falpanelekbe. A két épület szerkezetileg már felépült, jelenleg mindkét csarnokban belső munkákat végeznek, illetve a betonelemgyártóban már csak néhány oldalfal panel beemelése van hátra. Rövidesen megkezdődik az üzemeket kiszolgáló kazánház és transzformátorház építése is, így az ipari háttér építésével lényegében jól állnak, nagyobb gond viszont, hogy a technológiai berendezések egy részének szállítása késik; valamennyinek a visszaigazolása még meg sem történt. Megérkezett már az asztalosipari csarnok legfontosabb berendezése, az olasz gyártmányú asztalosipari gépsor, amely nagy szériában állít majd elő ajtó, ablak és egyéb asztalosipari szerkezeti részeket, úgynevezett idomdarabokat, amelyeket már csak öszsze kell majd szerelni, hiányzik viszont még az asztalosipari csarnokhoz nélkülözhetetlen por- és forgácselszívó berendezés, s egyéb gépek, eszközök is. E gondok ellenére az építők szeretnék mielőbb üzembe helyezni mind az asztalosipari, mind a betonelemgyártó csarnokot, hogy munkájukat folyamatosabban, gyorsabban végezhessék. A betonelemgyártó üzem szerkezetileg elkészült, néhány oldalfal panel beemelése van hátra. Ezt végzik jelenleg az építők. A család védelmében Törvény az emberért — a társadalomért A családot ma a legtöbben így emlegetjük: a társadalom alapegysége. Létén, egészséges működésén több mint két évtizeden keresztül az 1952-ben született IV. törvény őrködött, ám az idők során ez a sok mindenre kiterjedő törvény sem tudott már mindenben megfelelni a fejlődő társadalmi viszonyoknak. Tavaly új, a szocializmust építő társadalom által támasztott követelményekhez jobban igazodó családjogi törvény született — nemes célokkal: „A házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvénynek az a célja, hogy az alkotmány 15., 16., és 62. §-a alapján népköztársaságunk társadalmi rendjének és a szocialista erkölcs felfogásának megfelelően szabályozza és védje a házasság és a család intézményét, biztosítsa a házasságban és a családi életben a házastársak egyenjogúságát, fokozza a gyermekekért való felelősséget és előmozdítsa az ifjúság fejlődődését és nevelését” . Abban az országban, ahol a 15 éven felüli lakosság kétharmada házasságban él, ott szükség van a házasság intézményének fokozott védelmére, a családi kapcsolatok javítására, a családon belüli egyenjogúság kifejlesztésére, a gyermekek érdekének hathatósabb védelmére is. Mindez a törekvés nagyon jól kiolvasható az 1974. évi II. törvény fejezeteiből, de mindez ott van már napjaink intézkedéseiben. A családot védő humánus célok immár gyakorlattá váltak mindennapjainkban. 27 megmentett házasság Sok fiatal hangoztatja, nekik ugyan nincs szükségük a házasságkötés előtti 30 napos próbaidőre, elhatározásuk szent és megmásíthatatlan, az egyhónapos „veszteglés” felesleges időpazarlás csupán. Ez a határozottság tulajdonképpen dicsérendő dolog. Az anyakönyvvezetőknél fellelhető dokumentumok azonban más egyébről is tanúskodnak. A módosított családjogi törvény adta lehetőséggel, miszerint a házasságot csupán a bejelentéstől számított 30 nap múlva tűzheti ki az anyakönyvvezető — sokan élnek... méghozzá úgy, hogy a 30 nap valamelyikén váratlanul viszszalépnek elhatározásuktól. A zalaegerszegi városi tanem ritka ma már az ilyen bemutatkozás. Persze a bemutatkozók inkább a fiatalabb korosztályból valók, azok közül a fiatal nők közül, akik tavaly július 1-e óta mentek férjhez. Az új törvény adta névválasztási lehetőségekben a nők egyenjogúsága jut kifejezésre. Miért is dobnák sutba jóhangzású, kedves régi nevüket azért, mert házasságra léptek? Névviselés szempontjából érdekesen alakult a tavalyi második félévben Zalaegerszegen kötött 241 náci anyakönyvi hivatalában tavaly, a törvény életbelépésének fél éve alatt öten, az idén május 27-ig nyolcan léptek vissza a már bejelentett házasságtól. A visszalépést általában csak az egyik fél közli, megesett azonban, hogy az anyakönyvezető csak a kitűzött aktus kezdő perceiben konstatálta, hogy ügyfelei meggondolták magukat, s nem jelentek meg az esküvőn. Nagykanizsán hasonló a helyzet. A törvény életbelépése óta — visszalépés folytán — 14 házasságot nem kötöttek meg házasság. A 241 pár nő tagjai közül — a Kissné, Tóth Ilona példánál maradva — jópáran az alábbi módon választottak maguknak nevet: öten a Kiss Kálmánná, Tóth Ilonát, tizenöten a Kissné, Tóth Ilonát, ketten a Tóth Ilonát és ugyancsak ketten a Kiss Ilonát. Az időt 165 házasságban tizenkilencen viselnek majd a hagyományostól eltérő nevet. Nagykanizsán mindössze egy-két férjhez menő lány akadt, aki a jövőben csupán leánykori nő. „Kissné, Tóth Ilona vagyok”