Zalai Hírlap, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

­Emlékezés—tanulsággal A két világháború legfőbb tanulsága, hogy meg kell akadályozni a harmadikat. A múlt nagyon is beszédes, ha akarunk és tudunk olvasni belőle: az olyan alkalom, mint a második világháború kitörésének negyvenedik év­fordulója, lehetőséget ad a hasznos emlékezésre. A második világháború föl­fegyverzett népek óriási csatája volt, politikai, gaz­dasági, társadalmi, eszmei küzdelem. Negyven eszten­deje, a Lengyelország ellen intézett német fasiszta tá­madás robbantotta ki. Hat évig tartott, ötven millió ember életét oltotta ki, vá­rosok és falvak százait pusz­tította el. Ez elég ok arra, hogy aggódva kérdezzük: fenyegeti-e az emberiséget hasonló katasztrófa? A lel­kiismeretünk válasza ez: fennáll a veszély, de meg­van elkerülésének minden lehetősége is. A háborút diplomáciai nyelven az álla­mok közötti viták fegyveres megoldásának nevezik. Nemcsak a múlt, a jelen sem mentes a feszültségektől, az érdekellentétektől, a he­lyenként robbanásveszélyes súrlódásoktól. Küzd egymás­sal a régi és az új,­­a két alapvető társadalmi rend­szer, a gazdasági problémák olykor súlyos válságokat okoznak. Gyors változásban van a világ, s a béke egyik kulcsa: meggyőzni minél több polgári erőt, csoportot, kormányzatot hogy fegyver­kezéssel, fegyveres nyomás­sal, háborús fenyegetéssel sem állítható meg a haladás. Napjainkra kialakultak azok a biztató jelek, ame­lyek azt mutatják, hogy az emberiség — a történelem­ben először — meg tudja akadályozni a nagy méretű háború kirobbanását. Ha a múltban végzetszerűnek te­kintették is a háborút, amióta a szocializmus világ­­rendszerré vált — már nem az. A félelem egyensúlya alakult ki, mondják — s va­lóban, a mai fegyverekkel el lehetne pusztítani az egész civilizációt. De ha el­olvassuk a szocialista poli­tikusok beszédeit, a Szovjet­uniónak és szövetségeseinek állásfoglalásait, ma és hosz­­szú évekre visszamenőleg, kiderül: nem a félelemre, hanem az ésszerűségre akar­ják építeni a jövőt. S e tekintetben is szolgált tanulsággal a második vi­lágháború : nagy veszély ese­tén összefoghatnak, együtt küldhetnek a különböző tár­sadalmi rendszerű országok. Akkor a felfegyverzett és támadó fasizmus rémuralma fenyegette az emberiséget, ma az atomháború.A­ Szov­jetunió, az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia — ellentétek hosszú korszaka után ugyan, de — végül is összefogott a nácizmus el­len. Ez a múltbeli tanulság történelmi méretű biztatást ad a mára és a jövőre, a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett élésének megterem­téséhez. Ha a félelem kormányoz­­­ná a világot, két vagy több sündisznóállásba húzódó, puskacsővel egymás felé meredő csoport különülne el egymástól, amely legjobb esetben is tartós bizalmat­lanságban élne. Ennél azon­ban sokkal többet lehet ten­ni. A verseny, amely orszá­gok és rendszerek között fo­lyik, megengedi az együtt­működést, sőt meg is köve­teli azt. Nézzünk körül a vi­lágban: a nemzetközi keres­kedelem soha nem hálózta be úgy a földet, mint a XX. század második felében. Száz ország árucikkeit vásá­rolhatjuk, kooperációk, gaz­dasági együttműködési szer­ződések kötnek össze erős szálakkal egymástól igen­csak különböző országokat. A világ kisebb lett, az álla­mok egymásra utaltak. A béke jóval több haszonnal kecsegtet, mint a háború­­, ha a múltban ez nem is volt mindig nyilvánvaló, ma egy­értelműen az. Mindez azonban nem ér­vényesül önmagától, a ve­szélyes és jó lehetőségek birkóznak egymással... Ezért dolgozták ki a Szov­jetunió és szövetségesei a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egy­más mellett élésének tételét, s valósítják meg azt a gya­korlatban a helyzetet felis­merő nyugati partnerekkel karöltve. Három és fél év­tized Európája és a nagyha­talmak világméretű viszonya megmutatta, hogy járható az út, de tovább kell rajta menni. Biztosítékokat kell teremteni arra, hogy senki ne vihesse a vitákat a fegy­veres megoldás útjára, meg kell szilárdítani az alapvető bizalmat a kormányok, álla­mok, csoportosulások között. E fontos feladat megvalósí­tásának további kulcsa: a fegyverzetkorlátozás. Külön­böző nemzetközi tárgyalóasz­talokon szocialista javasla­tok sora fekszik, s küzdünk életbeléptetésükért. Nem könnyű küzdelem ez. A béke­ kemény politikai helytállást, bölcsességet, taktikai érzé­ket, higgadtságot, erélyt, megértést, szívósságot köve­tel. A visszaemlékezés a második világháborúra új erőt ad ehhez a fáradságos munkához. Tatár Imre MH. Az Egyesült Izzó nagykanizsai fényforrásgyára 1979-ben tíz százalékkal több izzólámpát és alkatrészt gyárt, mint tavaly. A többlettermelést a termelékenység növelésével, gyárt­mányfejlesztéssel, a selejt csökkentésével, a gépsorok jobb kihasználásával érik el. Ter­melésük nyolcvanöt százalékát exportálják. Világ proletárjai, egyesül játok ! I LAP A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 2*4 szám Ara: 1,20 forint 1979. szeptember 1., szombat Újabb államfők érkeztek az el nem kötelezettek csúcsértekezletére Tárgyszerű légkör a külügyminiszteri konferencián Havanna (MTI): Tárgyszerű légkörben, a napirenden sze­replő kérdésekre összpontosít­va tartották meg első napi ta­nácskozásukat az el nem kö­telezett országok külügymi­niszterei. A hétfőn megnyíló csúcsér­tekezletet előkészítő külügy­miniszteri konferencia csütör­tökön ünnepélyes aktussal kezdődött. Szahul Hamid Sri Lanka külügyminisztere, aki az 1976-ban Colombóban tar­tott csúcstalálkozó óta az el­nöki tisztet ellátta a következő három évre a Kubai Köztársaság képvi­selőjének, Isidore Malmi­­erca külügyminiszternek adta át az elnöki széket. Az érdemi munka megkez­dése előtt, mint már a nagy­követi tanácskozáson is Ma­laysia felvetette a kambodzsai képviselet kérdését. Vitára azonban ezúttal nem került sor, a csütörtöki ülésen erről a témáról más nem tett emlí­tést. A tanácskozás résztvevői ez­után a napirendnek megfele­lően az el nem kötelezettek mozgalmához csatlakozni kí­vánók felvételi kérelmével foglalkoztak. Elfogadták Nica­ragua, Bolívia, Surinam, Gre­nada, Irán, Pakisztán és a Zimbabwe Hazafias Front ké­rését a mozgalom teljes jogú tagjául történő felvételre. Az új tagok felvételével — amelyet a jövő heti csúcsértekezlet minden bizonnyal jóváhagy — az el nem kötelezettek moz­galma tagjainak száma 95-re növekszik. A külügyminiszterek úgy határoztak, hogy a Fülöp-szi­­getek, Dominica, Santa Lucia és Costa Rica a jövőben fel­szólalási joggal rendelkező megfigyelőként, Spanyolor­szág pedig meghívottként ve­het részt az el nem kötelezet­tek tanácskozásain. Csütörtökön egyébként to­vábbi államfők érkeztek Ha­vannába : Mengisztu Hailé Mariam etiópiai és Szaddam Husszein iraki elnök. Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendelettel újrasza­bályozta a bírósági végrehaj­tást. A korszerűsítés egyrészt összhangba hozza a bírósági végrehajtás szabályait tovább­fejlődött társadalmi-gazdasági viszonyainkkal, másrészt egy­szerűbbé és gyorsabbá teszi a vagyonjogi, családjogi és munkajogi követelések bírósá­gi végrehajtását. Többek kö­zött: megkönnyíti a tartásdíj behajtását, a gyermek elhe­lyezésére és átadására vonat­kozó határozat végrehajtását, hatékonyabb eszközöket biz­tosít a bírósági döntésből fa­kadó kötelezettségeiket nem teljesítő állampolgárok és szervek elleni hatékonyabb fellépésre, ezzel szilárdítja az állampolgári és állami fegyel­met. A törvényerejű rendelet 1980. január 1-én lép hatály­ba. Az Elnöki Tanács ezután személyi kérdésekben döntött: Zara Lászlót, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagját — nyugállományba vonulása miatt — felmentette tisztségé­ből, ezzel egyidejűleg Balogh Istvánt a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság tagjai so­rába beválasztotta. Az Elnöki Tanács végül bírákat válasz­tott meg és mentett fel. (MTI) ''''''''' Nagymamából — menyasszony (3. o.) hmm Tűzoltási gyakorlat a BKV-nál (3. o.) A jövő heti rádió- és tv-műsor (4. o.) A vezető jobbkeze: a titkárnő (4. o.) Új taneszközök az iskolákban (5. o.)­­ Törik a csemegekukoricát a lenti termelőszövetkezet­­ikápolnai üzemegységének határában. Munkacsúcs a mezőkön • Nyárvégi határszemle a lenti járásban A mezőkön ismét sokasodik a munka, a növények betakarítása, az őszi vetések talaj előkészítése kerül előtérbe. A mostani időszak az, amikor betakarító-, vető- és talajművelő gépet egyaránt megtalálni a határban. A lenti járásban is erről tanúskodik a nyárvégi határszemle. Vetik a repcét Sok gépet irányítanak ezek­ben a napokban a zalabaksai termelőszövetkezet határába. Most is öt kombájn dolgozik a földeken, az olajlent vágják. Nagyon lassan tudnak halad­ni, mert a gyom alaposan túl­tett az olajos növényen, rá­adásul a vidéken még mindig gyakori kisebb-nagyobb esők is akadályozzák a munkát, süllyednek a gépek. Bár még a növény száraz­anyag-tartalma nem éri el a kívánatos szintet, ennek elle­nére megkezdték a silókukori­ca betakarítását. Főleg azért az igyekezet, mert különben kikésnének az időből, a 230 hektáron termelt növény szecskázása és depózása sok napot vesz igénybe. Annál is inkább, mert igen jó termést ígér a silónak való. Úgy számítják, hogy ezek­ben a napokban végeznek a rétek betakarításra váró sar­kújának a kaszálásával, de je­lentős mennyiségű gyepet le­geltetéssel hasznosítanak. Amennyiben az időjárás enge­di, jövő héten a széna többsé­ge kazlakban lesz. Megkezdték a repce vetését. Kétszáz hektáron termelik ezt az olajos magvú növényt és ennek egyharmadán földben van már a mag. Közben pe­dig a talajművelők az őszi ár­pa és a búza vetéséhez készítik a földet. A két növényt nyolc­száz hektáron termelik. Törik a csemegekukoricát Nagy az igyekezet a lenti termelőszövetkezetben is. Kü­lönösen sokan dolgoznak Lentikápolna határában, ahol a közös gazdaság 44 hektár csemegekukoricája van. Spe­ciális kombájn hiányában a tsz szécsiszigeti ipari üzemé­nek asszonybrigádja és szö­vetkezeti nyugdíjasok törik a hűtőipar zalaegerszegi gyárá­nak termelt kukoricát. • A közös gazdaság más terü­letén a silózók dolgoznak. A máhomfai majorban már kon­zerválódik egy depónyi szecs­kázott kukorica, jelenleg pe­dig a bárszentmihályfai ha­tárban tevékenykednek a be­takarítók. Ezzel egyidőben végzik a széna, gyűjtését. Bő­séges hozammal fizet a rét második kaszálása, többet ad, mint az első, mert ezúttal az aljfű is jól fejlődött. A négyszáz hektárnyi repce vetéshez elkészítették a mag­ágyat és a hét közepén el is indultak a vetőgépek, hogy időben elvégezzék dolgukat. Máshol a búza talaját készítik, ekékkel és tárcsákkal járják a földet, de a műtrágyázóknak is kijut a munkából. Szedik az almát Nehezen végeznek az idén az aratással a csömödéri ter­melőszövetkezetben. Még mindig van zab a határban, szárító hiányában alaposan elhúzódik náluk ez a munka. Pedig igyekezetből nincs hiány, más tennivalóval ütem szerint haladnak. Vetésre ké­szen áll a repce talaja, hétfőn látnak hozzá, hogy mielőbb földbe is juttassák a magot. Közben pedig a búzának szánt táblákon dolgoznak a talajelőkészítők. A rétek és a pillangósok ka­szálása ad még náluk is elfog­laltságot a betakarító­knak, gyümölcsösükben pedig kez­detét vette az év legnagyobb munkája, a szüret. Ipari üze­meikben egyelőre szünetelte­tik a termelést és az ottani dolgozók is szedik az almát. Tegnap el is indult már az el­ső golden határainkon túlra, a Szovjetunióba. Jó minőséget ígér gyümölcsösük, éppen ezért a kétezer tonna áruból mintegy ezer tonna exportra számítanak.

Next