Zalai Hírlap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-10 / 110. szám
1988. május lft., kedd „Szoknyát” kapnak az istállók Rekonstrukcióval tehenészeti telep létesül Gáborjánházán A gáborjánházi majorban nagy a felfordulás. Építőanyagok mellett hatalmas tartály látható a bejáratnál, munkások járnak-kelnek, kútfúrók berregtetik a masinájukat. A rédicsi termelőszövetkezet tehenészeti telepének rekonstrukciója a félidejénél tart. Cseh Béla, a telep állattenyésztője elmondta, hogy a bejáratnál levő nagy tartályok majd a földbe kerülnek, ugyanis a lapos területen nem folyik el sem a szennyvíz, sem a tárgyaló. Ha higiénikus körülményeket akarnak teremteni, össze kell gyűjteni. Most is árkokban csillog a szennyes víz, ritkán tűnik el ezen a csapadékos vidéken. Három tehénistálló sorakozik egymás mellett, s mind más típusú. Odébb borjúnevelő, hátul egyéb épületek. Ütöttkopott az egész major, bizony nagyon ráfér a felújítás. Tavaly nyáron kezdték meg a szövetkezetiek a fejlesztést, s a telep lelke, a fejőház már majdnem kész. Most szerelik a Taurina szakemberei a berendezést, de még van itt dolga a lenti termelőszövetkezet építőinek is. A tervek szerint május végén adják át rendeltetésének, csakhogy ahhoz a vizet még be kell szerelni. Egyelőre azonban még nincs kút, a fúrást végző gmk-nak nem könnyű a dolga a kavicsos réteggel. Már a második menettel próbálkozik. Jó mélyre kell fúrni, mert csak ott találnak megfelelő vizet. Persze, eddig sem volt ellátatlan a telep, de a meglevő kút vizének vastartalma túl magas, azt felhasználva gyorsan eltömődnének a vezetékek. Mindenesetre a telepiek már készülnek rá, hogy a nyáron alsótej vezetékes, halszálkás rendszerű, korszerű fejőházban tanulják meg a könnyebb fejést. Kevesebb fejőre lesz szükség, s a legjobbakat állítják majd a gépekhez. A beruházási sorrend jelzi a szemléletet: a fejőházzal párhuzamosan a szociális épület is majdnem kész. Itt a dolgozók átöltözhetnek, tisztálkodhatnak, akár ünneplő ruhában is járhatnak munkába. Nagy változást jelent ez az életükben, munkahelyi közérzetünkben. A volt magtárban is dolgoznak az építők, térbetonozással kezdték el az ellető istálló kialakítását. Csak itt lesznek megkötve az állatok, a többi épületben kötetlen tartásra rendezkednek be. Mutatja az állattenyésztő, hogyan kerül majd a „szoknya” az istállók két oldalára, ahol szabadon járhatnak a szarvasmarhák, s itt történik gépek segítségével, a takarmányozásuk. Az eredeti elgondolás szerint a középső istálló helyett újat akartak építeni, ám költségtakarékosság miatt úgy döntöttek, célszerűbb megtartani: 70 centivel megmagasítják és így átalakítva betölti a funkcióját. A 450 férőhelyes telep rekonstrukciója az előirányzat szerint 38 millió forintot vesz igénybe, s szeretnék ezt tartani. A gáborjánházi tehenészet a tervek szerint az ősszel elkészül és ezzel megteremtődnek a jobb munkafeltételek. A rédicsi, a bödeházi istállókból ide hozhatják a teheneket. A tenyésztési munkát is javítják és mielőbb el akarják érni azt a termelési színvonalat, amelynél nyereségessé válik az ágazat. B. E. Szerelik a fejőház berendezését. (ZH fotó : Polgár Tamás felvétele) Hibás döntések után... Megújulási próbálkozások a Zala Villamos Ipari Szövetkezetnél A Zalalövői Zala Villamos Ipari Szövetkezetnél a még jelenleg is fő terméknek számító elektromos főzőlapok termelése — zömmel az alapanyagok kedvezőtlen árváltozásai miatt — gazdaságtalanná vált, és főleg ennek következtében az első negyedévet közel 200 ezer forint veszteséggel zárták. A szövetkezet új elnöke, Takács Attila — április elejétől vezeti a kollektívát — önkritikusan feltárta, hogy nemcsak a kedvezőtlen külső körülmények játszottak szerepet a jelenlegi kedvezőtlen helyzet kialakulásában. — Saját fogyatékosságainknak is köszönhető, hogy idáig jutottunk — mondta az elnök. — A megszokott szervezési, érdekeltségi rendszer alkalmatlannávált arra, hogy megújulhassunk. A fő feladatunknak érzem egyrészt, hogy végre létrehozzuk a gazdaságos gyártmányszerkezetet, s hogy minden területen csökkentsük a járulékos költségeket. A főzőlapgyártás— noha a kereslet változatlan termékeink iránt— önmagában nem képezheti termelésünk gerincét. Kísérletek eddig is történtek — nem sok eredménnyel. A konfekciógyártás beindítása például egyértelműen elhibázott döntésnek bizonyult. Jelenleg dolgozói egy részét átcsoportosítottuk az alig egy hónapja indult bőrdíszműipari tevékenységünkhöz, most két műszakban 22 asszony dolgozik a Palota Bőrdíszmű Vállalattal kialakított kapcsolatunkban. A szovjet Raznoexporttal vállaltaknak ,megfelelően női táskákat készítünk. Nagy Józsefné huszadik éve szövetkezeti dolgozó. Az utóbbi időkig — VNO biztosítékokat készítve — csavarozógépen dolgozott, most bőrvarrógép a munkaeszköze. — Ez más munka, sokkal aprólékosabb a korábbinál — mondta Nagyné. — Még a betanulási időszak derekán vagyunk, ígykevés a tapasztalatunk, idővel bizonyára könnyebben megy a munka. Az előző munkakörében 3200 forintot kereshetett. Most a műszakpótlékkal együtt 4 ezer forintot is meghaladta a fizetése. A jobb kereseti lehetőségekről szólt Radics Lászlóné is, aki az egy műszakos konfekciószalagon régebben 3000 forintért dolgozott. Az elnök, amikor arról kérdeztük, hogy ilyen alacsony kereset mellett miképpen találtak egyáltalán munkaerőt a konfekcióipari tevékenységre, így válaszolt: — Az állandó alapanyagellátási gondok miatt akadozott a termelésa konfekció-szalagon, így rendkívülsok esetben álltunk emiatt, ez volt az akkoriban valóban igencsak gyenge fizetések magyarázata. Mint már említettem, ez a próbálkozás nem is bizonyult sokáig életképesnek, ezért meg is szüntettük. — Egy ugyancsak megszüntetett gazdaságtalan bérmunka az Ikarusz-autóbuszok belső lámpáinak szerelése volt még — említette Takács Attila. — A bőrdíszműgyártásra való rátállással nem tekintjük lezártnak a további próbálkozásokat, keressük az egyéb lehetőségeket. Háry László Az átcsoportosítottak egy része szovjet exportra italbőr-táskákat készít. (ZH fotó — Mészáros T. László felvétele) Elismerő oklevelet kapott a Letenyei Mura Áfész Ünnepséget tartottak tegnap délután a Letenyei Mura Áfésznél abból az alkalomból, hogy a kollektíva múlt évben végzett eredményes munkájáért elnyerte a Szövosz és a KPVDSZ elismerő oklevelét. Lőrincz László elnök adott áttekintést a tavaly végzett munkáról, az elért eredményekről, majd Péter János, a Mészöv elnöke átnyújtotta az elismerést tanúsító oklevelet. Ezt követően Gazdag László, a megyei pártbizottság osztályvezetője gratulált a sikerhez, méltatta a szövetkezet társadalompolitikai és gazdaságpolitikai tevékenységét. Az ünnepség további részében többen vették át a Kiváló Dolgozó kitüntetést és jutalmat kaptak a szövetkezeti munkaverseny élenjárói. .(AA limai Him/ip) Pártértekezleti küldöttek Gyergyói János: „Ne várjunk mindig felülről utasítást” Gyergyói János a megyei párt-vb tagja, a KFV főfúrómestere, a gellénházi üzemi pártbizottság titkára nem először vesz részt felsőbb politikai fórumon, hiszen küldöttként ott volt a XII. kongreszszuson is. Nem készül hozzászólásra, de amit majdnem „egyszuszra” elmondott, azok a kiérlelt gondolatok sok-sok kommunista vagy pártonkívüli véleményének az összegzését jelentik. — A személyes tapasztalatokon túl természetesen a környezeti hatások is befolyásolnak a készülődésben. Mi azt kértük, hogy minél többen mondjanak véleményt, mert ha tényleg sorsdöntő időszakban vagyunk, akkor kell, hogy annyi tartalmi töltést szerezzünk, hogy a mielőbbi, gyors változásnak érdemben hangot is tudjunk adni. Érdekes módon vezetői körben is tapasztalni bizonyos értelemben közömbösséget. Felfigyeltem rá, hogy nem azt a választ adták a legutóbbi tv-fórum kérdéseire, mint amit a téma esetenként megérdemelt volna. Nem értem például azt, hogy miért ítélik el egyesek a túlzott várakozást? Én is sokat várok a pártértekezlettől, hiszen ha a társadalomban morális visszafejlődés van, azaz amikor kapcsolat nélkül nem érdemes boltba menni, akkor ha a hagyományos erkölcsi értékek is sérülnek — amikor a rendőrség, a tanács, a párt funkcionáriusai egyéni érdeküket előtérbe helyezik —, akkor igenis jogos a felfokozott várakozás. Tudjuk, hosszú időről van szó, de a gyógyító folyamat gyors indításáról nem mondhatunk le. Kemény, határozott és konkrét elvi irányvonalat kell kijelölni a mostani pártértekezleten. Ez nem lehet mentes a személyi konzekvenciáktól, mert nincs idő ezzel várni a következő kongresszusig. Messzemenően támogatom a megyei állásfoglalás nem éppen hízelgő megállapítását a személycserékkel kapcsolatosan, és nemcsak a politikai intézményrendszerben, hanem a gazdasági élet .la minden terüle- *-----------------■■ tén. Nem tudok ésszerűbb ötletet adni: keresse mindenki saját területén az eredményhez vezető legjobb munkamódszert, s tudását folyamatosan „karban is tartva” ne várjon felülről mindenben személyre szóló „pártmegbízatást”, hiszen a magyar társadalom jövőjével kapcsolatosan azért a pártonkívülieknek is akad tennivalójuk. Azaz, mindenki tegye hozzá önként a maga kis tégláját a közös ügyünkhöz. Szóval, rengeteg a tennivaló. Szeretném, ha a pártértekezlet után viszontláthatnám azt a sok javaslatot, amit az emberek bátran hangoztattak sorsuk, közös sorsunk jobbá tétele érdekében. Csakis így lesz közmegegyezés, csakis így lehet elindítani azt a reformfolyamatot, amely garantálja a kibontakozást, s amelyért kész tenni is a magyar társadalom. T. S. Dr. Búzás Gyula: „Az egyetemeket tudományos központokká kell Jegyzetek tömkelegét készítve, az eddigi tapasztalatokat összegezve készül az országos értekezleten való, esetleges hozzászólásra dr. Búzás Gyula, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektorhelyettese — Nem kis felelősség most küldöttnek lenni, hiszen felfokozott érdeklődés előzi meg ezt a tanácskozást, amelynek feladata a követendő út kijelölése ... Megtiszteltetés a küldöttségem, s ezt csak érdemi munkával, a jobbat akarás határozott kinyilvánításával lehet viszonozni. — Melyik témakörrel foglalkozna legelőször, ha szót kapna? — A tudománnyal, az egyetemi ifjúság és oktatás helyzetével kezdeném. Annál is inkább, mert az értelmiség az átlagosnál is többet vár az értekezlettől, a legélénkebben ők reagálnak a gondokra. Az elmúlt időszakban született határozatok ellenére sem sikerült teljesen megvalósítani a tudománnyal, az oktatással kapcsolatos célokat, s az érintettek most még nem látnak garanciát az állásfoglalás tervezetben felvázoltak teljesítésére. Ezért magam is kiállok amellett, hogy az egyetemeket tudományos központokká kell fejleszteni, felszámolva az eddigi ellentmondásokat, aránytalanságokat. — És az oktatás? — Felsőszintű képzésünk a jelenlegi állapotban nem alkalmas arra, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozás szellemi bázisa, a megújulás lendítő ereje legyen, hiszen az e célra adott pénzek már a szintentartásra sem futják. Az európai ranglistán hazánk hátulról a harmadik helyen áll a felsőfokú hallgatók arányát tekintve, de a mostani tendenciával hamarosan az utolsók leszünk. Mégis: e kis létszámarány ellenére már elhelyezkedési gondokkal küszködnek végzős diákjaink, többükkel felbontják a megkötött szerződést is. Tudom, most inkább „etető kell a visító malac mellé”,, de hosszú távon szükséges gondolkodni, mert így azok szorulnak ki a gazdaságokból, akiknek szakmai tudása nem nélkülözhető. — Máris a gazdaságnál tartunk . . . — Igen, ennek ellenére vallom, hogy az értekezletnek nem elsősorban gazdasági kérdésekkel kell foglalkoznia, hanem az ideológiával, a párt megújításával. Hogy milyen szocializmust építsünk? Csak akkor lehet konkrét cselekvési programmal előállni, ha sikerült megalkotnunk az egységes szocializmusképet, az idealizált elemek törlésével a reálisan elérhető valóságot téve elfogadhatóvá. Az természetes, hogy ebben az átmeneti időben a gazdaság stabilizálása, az alapok megteremtése a fő feladat. De nagyobb hangsúlyt kell kapnia a tudati oldalnak. Ehhez viszont sürgősen felszámolandók a rövid- és hosszútávú programok közti ellentmondások, mint például ami a nagyobb teljesítmény elvárása és a progresszív adózás, vagy a szövetkezeti kötődés és a részesedés megszűnése miatti „bérmunka-jelleg” között most fennáll. Komoly feladat hárul a társadalomtudomány művelőire is, akiknek elvi kiinduló pontot jelenthet a pártértekezlet. K. L. Török Zoltán: „Fegyelem nélkül nincs siker” A Tungsram RT zalaegerszegi alkatrészgyárának 33 éves művezetője, Török Zoltán mindjárt a dolgok közepébe vág: — Egyetlen témakörrel, a pártfegyelemmel foglalkoznék, ha szót kapok — kezdi a fiatalember. — Hozzáteszem: a szó tágabb értelmében, nem pedig fegyelmi ügyekre korlátozva ... Azt tapasztaltam, hogy a fegyelmezett politikai magatartás kialakulása vagy elmaradása két kritikus ponthoz kötődik a pártéletben. Az egyik, hogy az alkalmasnak ítélt, új párttagok kapnak-e képességeik szerinti, komoly megbízatást. A másik erősítő, vagy lazító tényező: számítanak-e valakire már a döntéselőkészítésben, vagy sem? Tudniillik, csak ennek alapján várható el tőle az aktivitás, a vélemény, a feladatvégrehajtás is. Megjegyzi, hogy szerinte az annyit és joggal felemlített pártegység is jórészt ezeknél a pontoknál kezd megbicsaklani. És még valamin: a példamutatás hiányán. — Nem pusztán az állampolgári fegyelem természetes „vállalása” nyomán mérendő bármely párttag magatartása — folytatja a fiatal művezető. — Gyakran elfelejtkezünk olyan más, alapvető mércékről, mint a politika melletti, tettekben megnyilvánuló kiállás, a munkafeladat példaszerű teljesítése a legnehezebb helyzetekben is, vagy a családban és más közösségben tanúsított magatartás. Úgy látja, nem azonos megítélés nyomán érvényesülnek a fegyelemre vonatkozó mércék? — Pontosan. És ez teljes mértékben ellentmond a szervezeti szabályzatnak, a párttagok egyenlősége elvének. Pregnáns ténnyel tudom alátámasztani véleményemet. A zalai munkás párttagok körében a magatartásbeli, erkölcsi, vagy munkahelyi mulasztásokat átszill , annyi alkalomlg mal tárták fel és büntették fegyelmivel, mint a különböző vezetőkét. Hangsúlyozom: ez az ötszörös nagyság a zalai munkások és vezetők saját részarányához viszonyítva értendő. Török Zoltán annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a fegyelem fogalma a pártéletben mindinkább ki kell, hogy bővüljön a demokratizmus tiszteletével, az emberi tisztesség számonkérésével is. — Mindaz, ami ebben az egész témakörben eszembe jut, sokakat — beleértve a pártonkívülieket is — foglalkoztat — szól elgondolkodva. — És ez nem érzelmi kérdés. Egy irányító, nyíltságot vállaló párt tekintélyének egyik döntő láncszeme tagjainak politikai—emberi tartása, következetes fegyelme. Enélkül nincs siker. L. J.