Zalamegye, 1895. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-06 / 1. szám
XIV. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1895. január 6. 1. szám. társadalmi, közművelődési és gyászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az önsegély ben Talán sohasem emelkedett oly erős mértékérvényre az a közmondás, hogy „segíts magadon, Isten is megsegít" — mint éppen napjainkban. És különös, hogy más oldalról meg talán sohasem szállta meg az embereket a rezignáció, mint most. A magyar embernek ázsiai véralkata különben is erősen inklinál affelé a nyugalmas elv felé, hogy „a küzködés, erősödés nem ér semmit ; ha pusztulunk, hát pusztuljunk." Ehhez az ázsiai princípiumhoz azután nem kell egyéb, csak azt kell hirdetni, hogy „bizony helyzetünk, jólétünk rohamos alászállásán, anyagi szomorú hanyatlásán mi nem segíthetünk ; a magas kormány tehetne csak valamit, mi magunk nem !" Ez azután éppenséggel elég arra, hogy népünk lehajtott íővel, lecsüngő karokkal, teljes lethargiába esve, várja a dolgok fejlődését. Legyen úgy, ahogy a jó Istennek tetszik ; mivel azonban a jó Isten semmiképen sem látja be, hogy mért kellene a természetnek azt az örök törvényét, mely küzdelemhez fűzi a létet, megváltoztatni: bekövetkezik mindenütt és minden alkalommal, hogy a küzdelemre lelki erőt nem érezők elvesznek. Régi igazság az, hogy „a munkában van a legnagyobb önsegély." És mégis ezt akarják elhinni legkevesebben. Itt, ott (fájdalom : most már igen sok helyen !) hol a nép anyagi kérdése úgyszólván a végső veszedelem stádiumán van : rendesen nem az verejtékezteti a nép sorsán aggódók, törődök homlokát, hogy miképen lehetne az önsegélynek nagy önérzetet és megnyugvást adó különböző módozataira megtanítani ? — hanem, hogy miképen lehetne a népnek olcsó kölcsönt teremteni ? Méltóztassanak csak körültekinteni s vizsgálni a nép érdekében létesülő szövetkezetek irányelveit: nem az olcsó kölcsönnyújtásban sarkallanak-e azok ? Az olcsó kölcsön pedig még éppenséggel nem alkalmas arra, hogy a népet az anyagi hanyatlástól vagy végromlástól megmentse. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az olcsó kölcsön szerzésére irányult törekvések elítélendők. Éppenséggel nem ! Sőt ezt is fontos körülménynek és erős tényezőnek tartjuk a népjólét kérdésében ; ámde csak akkor, ha a nép már az önsegélynek leghatalmasabb módját: a munkát becsülni s ennél fogva nemcsak a kezébe vett pénzt, hanem a rendelkezésére álló drága időt is értékesíteni képes. Népünket minden módon nevelni kell immár annak belátására, hogy ne támaszkodjék kizárólag termelési produktumaira. Az az eldorádós élet, mikor a földmivelő nép csak nyáron dolgozott, a telet pedig átpipázta, átpityizálta, teljesen lejárt. Manapság a magának csak tűrhető létet is biztosítani akaró munkás embernek télen, nyáron egyaránt kell dolgoznia és pedig úgy, hogy munkájának ne csupán erkölcsi, hanem anyagi becse is legyen. Évekkel ezelőtt, mikor a m. kormány látta a földmivelő népnek elsilányulását, anyagi tekintetben való rohamos alábbszállását, — erősen hangoztatta az önsegélyt. Nem nevezte ugyanígy a mentési módot, hanem rendeletekkel animálta az illetékes hatóságokat és köröket arra, hogy a népet oktassák és szoktassák háziiparra, téli foglalkozásra, a drága idő értékesítésére. A kormány a munka által nyújtott önsegélyben látta a nép megmentését biztosítottnak. Ámde mi nyugalmas vérű magyarokul, megszoktuk, hogy mindenben, amit a kormány rendel vagy tanácsol, — várjuk onnan a magasból a készet. Összetesszük karjainkat és azzal a bölcs elvvel, hogy: — az áldás felülről jő — várjuk a sült galambot. Ennek köszönhető azután, hogy a kormány nemes intenciója, melylyel a földmivelő népet a leghatalmasabb önsegélyre óhajtotta segíteni, vezetni, — hajótörést szenvedett a nép körében élő s vezetésre hivatott tényezők egykedvüségén. A háziipar, a téli munka kérdésének megoldása érdekében folyt tömérdek tinta már rég megvörösödött vagy teljesen elfakult ; a foliansok megsárgultak vagy szétmállottak és a népre nézve leghatalmasabb önsegély még mindig a jövőtől várja apostolait. Adja Isten, hogy ne hiába várja ! Az egészség, mint nemzeti eszme. Boldogult Trefort miniszter, a nemzeti eszmék és hazafias tettek nagy embere, — aki oly sokszor elmerült a haza sorsának mérlegelésén — a vagyon és a műveltség mellett első sorban az egészséget proklamálta oly nemzeti eszme gyanánt, amelynek megvalósítása biztosítja az állam fennmaradását. Valóban az egészség nemcsak egyes ember magánügye, egyes ember érdeke, hanem általános nemzeti érdek is s ennélfogva oda kell törekednünk, hogy az olyan egyetemes eszme színvonalára emelkedjék, mint amelyen a vérünk alkatrészévé vált hazafiasság eszméje. Az a világtörténelmi esemény, melynél fogva különféle népek és nemzetek képviselői időnként a szélrózsa minden irányából más és más országok fővárosaiban egybegyülekezvén, kongressust ülnek oly célból, hogy az egészségügyet tegyék szakavatott, bölcs tanácskozásaik tárgyává, arra utal ugyan bennünket, hogy úgy tekintsük az egészségügyet, mint oly nemzetközi érdeket, melynek megoltalmazásában és ápolásában le kell omlani mindazon válaszfalaknak, melyeket a vallási, nemzetiségi, vagy bármily néven nevezett, szűkkeblűség állított fel ember és ember közé. Ámde azt a magasztos célt, hogy a közegészségügy nemzetközi érdekké tétessék, csak úgy érhetjük el, ha ezt előbb minden egyes népek és nemzetek, minden országok és államok a saját maguk nemzeti céljaikká teszik. Ez a magyarázat önként következik és indokolttá tesz, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a közegészségügyi kongressusok is azt a célt, mely szemük előtt lebeg, nevezetesen, hogy az egészségügyi érdekek nemzetközi érdekekké legyenek — úgy vélik elérhetni, hogy ezt mondják . Mi a közegészségügy rendezésére nézve irányt akarunk adni az államok kormányainak, annak eszméje iránt minél szélesebb körben föl akarjuk ébreszteni az érdeklődést s egyöntetű eljárás végett hatni akarunk a társadalomra. Az állam azonban ezen tevékenységében a társadalom szövetkezése nélkül igazi eredményekre nem számíthat. Ha a társadalom az iskolák, az egyházak, a sajtó, az irodalom révén közreműködik arra, hogy az egészség érdeke minél szélesebb körben, az egyes családok lében is, még ott is, ahol a műveltség hajnalpirja kebecsak most kezd felcsillámlani, a nemzeti eszme színvonalára fölemeltessék — akkor meg lesz az eredmény. Mert nyilvánvaló az államalkotó magyar faj azon hivatása, melynél fogva nem az erőszak fegyvereivel igyekszik magába beolvasztani más fajokat és nemzeti Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva A „Zalamegye" tárcája. Rigmusos krónikája avagy története az 1894. esztendőnek. Tinódy Lantos Sebestyén diák, módjára megénekelte: Theodorus diák. Zsenge ujszülöttjét meghozta az Idő, Jelenre vált immár, ami volt Jövendő. Nyolcszázkilencvennégy — ezeren kezdendő — Nem íródik többé, itt az uj esztendő ! Szemem pillantása révedez a múlton, S amit ottan látok, ime, neked nyújtom Jóságos olvasóm — sziveid meg rigmusom ; Türelmedért áldjon meg az én Krisztusom ! « * * Szent kegyelet szárnya emel föl az égbe, Honnan sok halottunk szánakozva néz le. A szomorú lajstrom kerüljön hát kézbe. Lássuk, kik mentek el tfflünk a mult évbe ! Legnagyobb csapása a mult esztendőnek Sírba hanyatlása annak a Dicsőnek, Út az egész nemzet, mint atyját tisztelte : Kossuth Lajos kire nagy volt világszerte. Nagyot rendült erre Magyarország földje, Miként az ős erdő sok százados tölgye, ha kidől, s a helyén nagy üres tér támad ; Ily nagy szellemeket nem szül minden század Mikor hazahoztuk szép Olaszországból, Gyászba borult minden onnan Adriától Föl a Kárpátokig, felsikoltott népünk, Örökös a hála, mit iránta érzünk. Életében őt meg nem jutalmazhattuk, De a giászpompában híven kimutattuk, Mi volt 0 minékünk, mit vesztettünk benne, Jutalmazza őt meg az Egek kegyelme 1 — Majd GöndÖCS Benedek Paulay Edével S báró Vay Miklóssal, koronánk Költözött el oda, hol már nem fáj őrével, S Vilmos főhercegnek is el kellett semmi, Doktor Szabó József, a híres geolog, menni. Majd Felméri Lajos, a tudós paedagog, Velük Miklós Gyula, országos vendlog, Végre Xrillus János, a jeles ethnolog. Mind-mind elköltöztek s hézagot hagyának Helyükön, de gyászt is, a magyar hasának . Így Komócsy József, a vidám poéta. Nevét följegyezte a múzsás kréta. Külföldön is volt gyász, ott is járt a kassás, Nem tesz ő kivételt, őt a szemrehányás Meg nem félemlíti, de még hadsereg sem . Ezt bebizonyítani azonnal igyekszem. Borzalmas gyilkosság merült fel Lyonban, Caserio tőre rést ütött Carbotban. Ártatlanul halt meg, tisztelte mindenki, Bá rosszat mondani nem is tudott senki. Kevésbbé siratták a párisi grófot, Lajos Fülöpöt, a gyenge trónutódot. Az Orleansoknak hervad lilioma, Republikánus a népek millioma. Még nagyobb halottja Lesseps, alkotója egy Francziaországnak világcsudának. Ő a „nagy francsina „szuezi hercegu. Saját dicsőségét már túlélve halt meg. III. Sándort is, a büszke fehér cárt, " Elnyelé a sir, lám, rá is csak ily sors várt. ()K, ember, fontold meg : kevés a földi lét . . . Egy avagy két óra felszólitnak innét. Használd fel jámborul, mert rád is sír borul! Közéletünk képe milyen volt ? Ím, lássuk : Először Jókait jól megjubiláltuk, Körötte országunk színét-javát láttuk. Százezer forinttal meg is honoráltuk. Horvát vendéginket bankettel traktáltuk. A memorandumos oláhot bezártuk. Vígszínház győzelmét nem igen kívántuk, Német kelepcéből magunkat kivágtuk. Törvény keletkezett, hogy Gellért hegyéről Lehordjuk a várdát s Nálgabárd helyéről Szintén elköltözzék Károly kaszárnyával, Jón, minek jönni kell az idők szárnyával. Nagyobb port vert fel a polgári házasság, Liiberális ordít: mienk az igazság ! Conservativ bömböl: apage satanas ! Innen is, onnan is halatszik a panasz : Gyermekek vallása, anyakönyv írása Mind civilis lesz már a világ folyása. — Kossuth Ferenc visszatért szülő hónába, Örömmel fogadtuk s Isten igazába Meg is vendégeltük, úgy, jó magyarosan, Mitől felbátorult nagyon hamarosan. Félre is értették, akik így akarták, Már a vészharangok kötelét rángatták. Föl is esküdütt már magyar honpolgárnak, Iki alattvalója lesz ő a királynak. Föl kell még jegyeznem azt a nagy kongresszust, Méltó buszkeséi]re szereztünk vele just: Nálunk banketteztek a demográfusok Az egész világból s hygienikusok. Vendégszeretetről zeng as ének messze, Messze imgeren túl, van, aki terjesssze. Följegyezni valóm akad még egyéb is : Volt jégverés, tűzvész, árviz s földrengés is . S hogy volt több gyűlés is, fölemlítem nyomban, ki fönt Fehérvárott, ki meg fönt Pozsonyba .