Zalamegye, 1903. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-04 / 1. szám

XXII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1903. január 4. Előfizetési díj : Egé­sz évre 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám líra 20 fillér Hirdetmények: 3 hasábos petitaár egyszer 18 fillér, többszöri hirde­tésnél 14­ fillér. A lap szellemi részét illető közle­mények a szerkesztőséghez (Wlassics­ utca 25. sz.), az anyagi részét illető közle­mények pedig a kiadóhiva­talhoz (Uj­város­ utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. AL A VÁRMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. I. szám. A vidék. Ismeretes mondás, talán némi igazság is van benne, hogy a magyar jellem leg­közelebb áll a francia nép jelleméhez. Talán ez a hasonlóság hozta létre azt a sajátságos alakulást, amely Budapestet, a közéletre s az ország politikai és gazdasági fejlődésére való hatásában hasonlóvá tette Párishoz. Ami a franciának Páris, ugyanaz nekünk Budapest, de nem az, ami Olasz­országnak Róma, Ausztriának Bécs és Németországnak Berlin. Róma, Bécs és Berlin mellett még hatalmas gazdasági, politikai és kulturális gócpontok vannak az ország különböző­ vidékein, amelyek mind megannyi fővárosok, központjai egyes jelentékeny vidékeknek. E vidéki gócpon­tokban a vidék nagyságával és forgalmá­val arányban csak úgy lüktet az élet, mint a nagy fővárosban. Belőlük meríti a provincia mind azt a felhasználható erőt, melynek anyagát ő maga szolgáltatta. Budapest, épugy mint Páris, felszívja a vidék összes nyers erőit. A vidék ter­melésének egyedüli raktára, összes forgal­munk levezető csatornája, szellemi életünk vetélytárs nélküli intézője. Nem nagy pessimismus kell ahhoz, hogy azt állítsuk, hogy Budapest a fejlődő, virágzó Magyar­ország, mert a vidéken alig észlelünk valamit a virágzásból. A fővárosban duzzad minden erő, de a vidéki városok vérszegények, tespedők. Az ország erejét Budapest értékesíti, hasz­nálja fel s a vidéki városok legjobb eset­ben csak közvetítői annak a forgalomnak, am­el­lyel a falvak Budapestet, Budapest pedig a falvakat táplálja. Ez pedig nagyon siralmas szerep. Ez a fő oka annak, hogy szegények a vidéki városok, a megyék székhelyei. Folyton panaszkodnak, folyton szegényednek s ü­g­­gyel-bajjal tudnak csak megfelelni az idő követelményeinek. Folyton emelik a köz­ségi adókat, mert a kiadások folyton emel­kednek, de sem az adófizetők számának, sem az adóforrásoknak emelkedése nem tart lépést az igényekkel. Keserves gond a vidéki városoknak az iskola, a kórház, a szegények ; minden kulturális és admi­nisztratív kiadás, melyek soha meg nem térülnek. Ritka volt eddig is, de mindinkább ritkábbá válik, hogy a vidéken gyárak és vállalatok alakuljanak. A tőke a főváros felé gravitál. Vasutaink mostohán bánnak a vidékkel, gócpontjuk Budapest és alig van az országban egy-két jelentékenyebb vidéki vasúti központ. Nem így volt az akkor, mikor Budapest mellett a vidéki városoknak gazdag és öntudatos polgárságuk volt. A főváros csodás arányokban kezdett fejlődni, a vidéki városok pedig gazdagság és jelentőség dol­gában, anyagilag és erkölcsileg is hanyat­lanak. Ugy a politikai, mint a társadalmi téren nem vezérei többé a A vezérszerepet elvesztették a környéknek. Egyedül a főváros vezet. Nemcsak gazdasági és politikai, hanem társadalmi, művészeti és szellemi tekin­tetben is felemészti a főváros a vidék erőit. A vidék társadalmi élete, felfogása, művészeti és szellemi törekvései teljesen a fővároshoz idomulnak s alig lehet el­képzelni, hogy létesülhessen oly vidéki központ, amely számottevő legyen a főváros mellett. Ez a minden téren túlhajtott centrali­záció talán jogosult volt addig, amíg Magyarország fővárosa méltó kifejezője TÁRCA. Az elektromosság pongyolában. A pongyola mindég vonzó, mert áttetsző és legalább sejteni engedi, hogy mi van alatta. Tudományos dolognak az újságban csak ilyen könnyű kosztümben van helye, mert a tanítót nem szeretik az istenek. A sajtót pedig kell, hogy szeressék az emberek. A­mennyit itt aka­runk leleplezni az elektromosságról, mindenkinek kell tudnia, aki elektromos lámpást akar gyújtani. Az elektromosság a legelvontabb természeti erő és hazája az egész világ. Mert ő mindenütt jelen van. Ha a felhő végig nyargal a légben, mindig összepakkol egy rakás elektromosságot. Ha már nem fér el benne, kisül, elillan belőle. Csakúgy mint egy szappanbuborékból kiszáll a levegő, ha nagyon felfújjuk. Az elektromosság is így feszül ki a felhőből. Csakhogy az ilyen folyton változó f­eszültségű objektumra a hétköz­napi életben nincs szükségünk. Nekünk, ha az elektromosságot járomba hajtjuk, okvetlenül olyan alkalmatosságú elektromosság kell, amelynek állandó a feszültsége, vagy állandó az erőssége. Másként nem bírnánk vele. Mert ha megenged­nénk az elektromosságnak, hogy erősségét, és feszültségét folyton változtassa, vezetékeink elég­nének, lámpáink elromlanának, nem tudnánk megszabni az áramnak se az útját, se a határát. Ezért védjük meg vezetékeinket a villám­csapás­tól is. De hát mi az elektromosság? Ne gon­doljanak az iskolára! Ott szép hypothézisekben bizonyosan az éter rezgését emlegették önöknek. D­e hát fogott már ön étert? Evett, ivott, szagolt, látott, izlelt m­ár ön étert? Ugy­e nem? Nos hát a­ki azt mondja, hogy tudja mi az villamosság, az jóhiszemüleg csal. Mert azt biz­a­tosan nem tudja senki. Egy láthatatlan óriás, egy kisértet! Az anyag kincse, a mindenható természet cimborája. Hogy mi ő, ak­t nem tud­juk. Csak az a szerencsénk, hogy kordában tudjuk tartani, feltétlenül parancsolni tudunk neki.­­ Az áram. Ez már csak egy speciális tulaj­donság. Ha az elektromosság olyan anyagba jut, amelyik kedvére való, akkor abban végtelen gyorsan letelepedik, egész hos­szában ketlik, megfekszi azt, mint a vízvezetéki elhelyez­ésövet a víz. Tessék csak elképzelni, hogy a levegő­ben egy hosszú vasrúd úszik, melynek egy pont­ját valamely villamosságtermelő szerszámmal összekötjük. Ez a hosszú drót csakúgy felszedi a villamosságot abból a telepből vagy a gépből, mint a felhő a levegőből. De még nincs áram, még csak töltést kapott. Szaturálva benne van villamossággal. De ha a földön állva, félkezem­mel megérintem, akkor ha jól meg van töltve a drót, testemen át kisül abból a villamosság, s ha a telep is össze van kötve a földdel, akkor a dróton, rajtam s a földön át megindul az áram. Az áram tehát az elektromosság utazása és csak zárt karikában fejlődik. A villamos gép­től kiinduló vezeték másik vége mindég hazajár a géphez. Az áram folyton visszatérő körforgás. Ha közben a dróthoz akárhol egy másik drót­nak mind a két végét becsatolom, ebben a drót­ban is áram keletkezik. És így elágaztathatom, elvezethetem a zárt karika áramát ezer felé, de mindég csak egy másik zárt karikába. No de már most mi az áram feszültsége ? Íme egy ízetlen, de mutatós példa: ugy­e­bár használatkor a hurka töltő öblös részén minden időben éppen annyi hasvagdalék megy át köz­vetlenül a töltő fa előtt, mint a tölcsér keskeny környilású szájánál. Ez a természetes, se több, se kevesebb nem mehet, mert hova is menne? Csakhogy ott, a­hol keskeny a töltő nyílása, a vagdaléknak sokkal jobban kell sietnie, hogy ugyanazon idő alatt kiférhessen, mint a töltő kényelmes széles részében. Vagy figyeljünk meg lopót, melynek a csövét is tele szítjuk borral. Ha a bort kieresztjük, a felső kis szelvényű cső­ben gyorsan száll le a bor színe. De a lopó széles testében csak lassan száll alá, mert széles kényelmes helye van. Igy cselekszik az elektro­mosság is. Ha egymás után ugyanazt az áramot vastag és vékony vezetékbe kapcsoljuk, a vé­kony vezetékben jobban megfeszül az, mint a széles metszetű vastag vezetékben, a­hol kényel­mesen elfér. Igen ám, de az áramnak ereje is van. Nagyobb villamos forrás erősebb áramot ad, néha feszültsége lehet nagyon csekély is ennek az erős áramnak. Két villamos elemből kombinált telep kétszer oly erős áramot ad, mint egy magános telep.­­ Egy 300 lóerejű gép sokkal erősebb áramot képes produkálni, mint egy 30 lóerejű dynamo. De ezért lehet mind a két árammal is ugyanakkora munkát végeztetni. Ugyanazt a kocsit egy lóval éppen oly gyorsan lehet vontatni, mint négy lóval, csakhogy az egy ló istrángja négyszer oly erősen feszül meg, mint azé a négy lóé egyenként, feltéve, hogy azok egyenletesen húznak. A külömbség csak az, hogy a négy lovat meg lehet terhelni is, mert az a négy ló négyszer akkora terhet is tud olyan Mai számunk jO oldal.

Next