Zalamegye, 1905. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

XXIV. évfolyam Előfizetési c­íj : Eérhez évre Fél évre . . . 10 K — f. 5 — f. Negyed évre. 2 K 50­­• Egyes azilm ára 20 fillér Hirdetmények s 3 h::füibos petitsor ejryszei 16 fillér, többszöri hirde­tésnél 14 fillér. A lap szellemi részét illtető közle­mények :i szerkesztéséh­ez (Wlas­sics­ utca 52. sz.i, az anyagi részét illet­i közle­mények pedig a kiadóhiva­talhoz (Ilj­iíros-utca V5. tiz. küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALA EGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Zalaegerszeg, 1905 január I. I. szám. Boldog uj esztendőt. Az ember a végtelen időt esztendőkre osztja, hogy felmérhesse azt az arasztnyi létet, amelyet e földön él. És amikor egyik év a másikat váltja, a határkőnél megáll egy pillanatra eltemetni a multat csalódásaival, hazugságaival, bűneivel és boldog uj évet kíván, amelyben több legyen az igazság, az erény, a boldogság. Mikor egymásnak boldog uj esztendőt kívánunk, mind úgy érezzük, hogy amit a múlt számlájára írhatunk, az csak vesz­teség; a jövendőtől reméljük, várjuk a jobbat. És évről-évre ez az érzés uralja a lelkeket, valahányszor az évek felváltják egymást. Mert az évek eleje és vége csak naptári dátum, egy pont a végtelen idő­be, amely nem változtathatja meg az élet örök evolúcióját. Az egyik esztendő örök­ségül hagyja a másiknak a maga hazug­ságait, csalódásait, bűneit, kevés igazságát s kevés boldogságát. Az uj év azonban az emberek szemében a leszámolás terminusa. Számot vet magá­val a számító ember: mi történt a múlt­ban s mit várhat a jövendőtől. Keresi a tanulságokat, amelyek egy esztendő tapasz­talatain keresztül szűrődtek le; keresi a vezető eszméket, amelyek megsegíthetik, megerősíthetik a jövőben. Az apró ázalagnak egy vízcsepp egész világ, amelyben harcokat, heves küzdel­meket él át. Létét percekkel mérheti csak fel s életének eseményei mind lezajlanak egy kis vízcseppben, amelyet a napnak egyetlen sugara felszív. És mégis az áza­lagnak élettörténete van. Nem érzi, hogy féreg, olyan apró, hogy szem meg nem láthatja, kéz meg nem foghatja. Azt hiszi talán, hogy középpontja egy nagy világ­nak, amely egyedül érette létezik; azt hiszi, hogy a tenger azért van, hogy táp­lálja, szolgálja a legapróbb parányi élő­lények megszámlálhatatlan miriádjait. Az ember, az erővel, az ésszel és ön­tudattal megáldott, a maga vízcseppjének hatalmas ura. Életének na­gy története van, amelynek periódusait esendőkkel méri. Hát számoljon le mindenki a maga víz­cseppjének történetével, elmúlt esztendejé­vel. Mi most nem a parányokkal, a víz­cseppek lakóival, hanem a tengerrel fog­lalkozunk. Vonjuk le a tanulságokat nemzeti éle­tünk elmúlt esztendejéből; azokat a tanul­ságokat, amelyek ennek az örökös hányat­tatásban és izgalomban élő nemzetnek okulására szolgálhatnak. A mi társadalmi és politikai életünk tele van boldogító teóriákkal. Az elmúlt esztendőben a gazdasági megerősödés elve állott a harcvonal elején. De csak elmé­letben. A gazdasági megerősödésre való törekvés impozánsan nyilatkozott meg egy hatalmas társadalmi óhajban. Elismertük, hogy gazdaságilag megerősödni annyit tesz, mint biztosítani a nemzet boldogulásának, fennmaradásának feltételeit. Igaz, hogy a megvalósítás­sel nem nagy lépéseket tettünk. De ránk nézve már az elmélet megerősödése is sokat jelent. Mert voltak idők, hogy a gazdagságra való törek­vést igazi magyar gőggel, amelyet hadban diadalmas eleink még Ázsiából hoztak magukkal, mélységesen lenéztük. Ma már azonban a tejjel-mézzel folyó Kánaán fiai kezdik érezni, hogy igaza volt annak az osztrák államférfiúnak, aki száz esztendő­vel előbb belátta, hogy a borban, búzában, baromban való bőség még nem jelent gaz­dagságot s Magyarországot könnyen bele lehet fullasztani a saját zsírjába. A gazdasági megerősödés egyetemes nem­zeti cél. De nálunk már úgy szokás, hogy mindent politikai kérdéssé tegyenek, ami azután pártok fegyverévé tette a nagy­­ gazdasági kérdéseket. És ez még nem jelentheti azt, hogy ne lehessen ezt az országot erős gazdasági alapokra fektetni. Bárhogyan belekapaszkodjék is a politika, akárhogyan igyekeznek is a boldogulás feltételeitől megfosztani a nemzetet, az idők szelleme legyőzi az akadályokat. A múlt esztendő legnagyobb tanúsága az, hogy Magyarország legelső szükséglete: az anyagi megerősödés. A napi politika eseményeiből sok keserű emléket és sok aggodalmat viszünk magunk­kal a jövő esztendőre. De fásultságot is, amely ezt a politizáló nemzetet elfogta. A botrány nem lelkesít, hanem megöli a hitet. A mai­­ politikai élet pedig csak botrányokkal és nem komoly munkálko­dással van tele. Ezek a politikai harczok, a hatalmi kérdések körül való tülekedések pedig megmételyezik a társadalmi életet is. Kon­kolyt szórnak a nép közé s visszavonást szítanak fent és alant. A politika leköti az erőket s nem előbbre visz, hanem újra és újra visszavet bennünket. Nem elvek harczolnak, hanem elkeseredett ellenfelek küzködnek a hatalomért; tobzódik a de­magógia s orgiákat ül az osztálygyűlölet. Ezekkel a tanulságokkal lépünk át az új esztendőbe, amely nagy küzdelmeket és viharokat rejt magában. De ne legyünk kishitűek. Ezerszer váltotta fel már egyik év a másikat, megküzdöttünk sok vésszel és viharral. Kibírjuk ezt is, ha segít a magyarok Istene. Ebben a reményben kivánunk boldog új esztendőt. Választási mozgalmak. Immár bizonyos, hogy a képviselőházat január 4-én felosz­latják s január végén választások lesznek Magyarországon. Nem hisszük, hogy sokan legyenek, akár választók, akár jelöltek, akik örömmel néznének a keserves téli választások elé. Izgalommal van tele az ország s az izgal­mat még növelik azok az esélyek, amelyeket az időjárás szeszélye, a késhegyig menő politikai ellentétek előidézhetnek. Ezekért feleljenek azok, akik ezt a helyzetet meg­teremtették. Zala vármegyében különösen okunk van félni a téli választásoktól már azért is, mert kerületeink túlságosan nagyok s geo­gráfiai fekvésük olyan, hogy a népnek nagy áldozatába kerül a politikai jogok gyakor­lása. Nehéz napok előtt állunk azért is, mert a mi népünk könyen izgatható. Ősi magyar nép, amelynek keblében könnyen lángra lobban az indulat s tömegbe verődve hamar féket veszít. Jlis ezt a népet még rendszeresen izgatják, heccelik választások idején. Mert a nép fékvesztett indulata politikai tőke, amelyet sokszor fel lehet használni. Majdnem szerencséről beszélhetünk, hogy a választási mozgalmak nem­ kezdődnek nagyon korán. Még eddig híre hamva sincs a mozgolódásnak. Képviselőink — úgy látszik — biztosra veszik a kerületeket, legfeljebb csak azt várják, mutatkozik e ellenjelölt a látó­határon. Ezideig egy kerületből sem hallottunk hírt választási mozgalmakról. Az összes hírek csak találgatások, jósolgatások. Jósolni mindig könyü s Zala vármegyében az eddigi tapasztalatokon okulva, nem nehéz előre megmondani az eredményt. Meglepetések Mai számunk IO oldal.

Next