ZeneSzó, 1997. (7. évfolyam, 1-10. szám)
1997-06-01 / 6. szám
KODÁLY ZOLTÁN NYÍREGYHÁZI LÁTOGATÁSÁNAK 60. ÉVFORDULÓJA /Ceives -Hallgatóim! Emlékeznünk, emlékeznem kell a 60 évvel ezelőtti május másodiki délelőttre, amikor Kodály Zoltán előadást tartott itt, a színházban „A vidék zenei életéről" címmel, s mi, akkori diákok és felnőttek, vegyeskarként először énekeltük a „Forr a világ” kezdetű kánont. Mi nem hallottuk az előadást, szereplésünk „bemutató-szerű" alkalmáról sem vettünk tudomást. Csak évtizedek múlva következtethettem viszsza, hogy ezen a napon valamilyen különös alkalomnak lehettem tanúja, részese. A csuda az volt, hogy ezen a délelőttön mindenféle nyíregyházi dalárda, iskolai énekkar együtt szerepelt. A többség - mi is ide tartoztunk - eddig ahhoz szokott hozzá, hogy teli torokból végigordítsa a dalt, furcsa és idegen ritmikájával, mint például: „Ha a föl, dalöl, histen kalapja, úgy hazán, khazánkba krétarajta..."Tanítónk püfölte a zongorán a „szólamot”, azt így „bemagoltuk" - ha szabad így kifejeznem magamat - majd a szólamok együtt is próbáltak; a kottapapír csak arra kellett, hogy a szöveget, főleg a 2. és 3. versszakot ne kelljen könyv nélkül megtanulni. Kodály kedvéért és hívó szavára „A magyarokhoz” c. kánon közös éneklésére összegyűltek a város dalosai és főleg karvezetői; különböző zenei felfogású fiatalok és idősebbek - mint én is - minden bizonnyal csak a folytatásban, később tudták meg igazán, hogy mi is történt akkor. És akkor hát - némi magyarázatul - hadd idézzek egy bibliai történetet. Az Apostolok Cselekedeteinek könyvében, a 8. fejezetben olvasható a szerecsenek királyaszszonyának főkincstárnokáról, hogy ő, Jeruzsálem felé tartván szerekével, közben Ézsaiás próféta könyvét olvasgatta. Az Úr szavára ment hozzá Filep evangélista és megkérdezte: „Várjon érted-e, amit olvasol?” - mire a válasz: "Ugyan, mi módon érteném, hacsak valaki meg nem magyarázza nekem". Eddig a történet. 1937-ben itt, ez a találkozó tette lehetővé, a maga bizonyságával, hogy elinduljon egy újfajta zenetanulás, zenetanítás, elsősorban Vikár Sándor útján a leányoknál, Bolvári Zoltánnal a fiúk tanítóképzőjében. (Egyébként: a kánont akkor itt éneklő többszáz, a színpadon, a nézőtéren és az emeleteken elhelyezett dalost Vikár Sándor vezényelte Kodály jelenlétében.) Szóval, a később következő gyakorlat igazolásából tudhatóan, az indult el, hogy csak úgy érdemes énekelni, kórusban vagy másképp, hogy a dalosok értsék is azt a kottát, amelyről-amelyből énekelnek, hogy már némán is hallják azt, amit a zeneszerző leírt, azaz élvezettel, értően énekelhessék a szépet, a jót, az igazit - csak tiszta forrásból. Mert nem az együttordítás a lényeges, hanem az együtténeklés felszabadító öröme. Akkoriban Kodály már készítette az utat, csak mi ezt még nem tudtuk igazán. Már közismertek egyébként olyan kórusművei, mint a „Villő”, a „Túrót eszik a cigány", a „Gergely-járás”, a „Lengyel László", a „Pünkösdölő", a „Mátrai képek”. Már csak az erre alkalmas oktatók kellettek, hogy a dalnokoknak is legyen fülük a hallásra, szemük a kottaolvasásra. A Nyíregyházán 60 évvel ezelőtt terjedni kezdődő új szemléletnek a szakadatlan folytatására, követésére buzdítani ma sem időszerűtlen. Merítsen hát erőt ebből a múltból minden dalos és funkcionárius, akinek hatásköre van ebben a témában. Mert ugyan mire az a nagy fene modernség, “Eu-törleszkedés" és magyarkodás, ha közben megfeledkezünk Kodály tanításáról, műveiről, s közben észre sem vesszük, hogy háttérbe szorultak kóruséneklési egykori örömeink - lényegében éppen magyarságunk alapjai? Köszönöm a figyelmet. Maggócsy József, ny. főigazgató (Elhangzott Nyíregyházán, az emlékezetes látogatás óta már átépített és Móricz Zsigmondit elnevezett színházépület előtt a Kodály-emléktáblánál 1997. május 2-án délelőtt. Az ünnepségen Berki Antal színész Fodor András “Az énekmondó’’ c. költeményét mondta el.) Dr. Margócsy József és Berki Antal Emléktábla a színház falán A délutáni jubileumi emlékhangverseny műsora Kodály Zoltán kórusműveiből 1. A 150. genfi zsoltár - összkar (Szabó Dénes) Az ünnepi hangversenyt megnyitotta: Csabai Lászlóné polgármester 2. al Miniatűrök a „Kirelelszem" c. füzetből Jézus és a gyermekek Á e, ékes királyasszony Boldogasszony kiskertjébe Naphimnusz Betlehemnek városa b/ „Angyalkert" - Kiss Áron gyűjtéséből Kecskejáték Tyúkozás Gyertyajáték Bent a bárány Vásárosdi 3. A juhász Jó gazdaasszony Ábécé-nóta Túrót eszik a cigány 4. Gólyanóta Gergelyjárás Lengyel László 5. Villő Angyalok és pásztorok A 60 éve, 1937-ben rendezett hangverseny szereplőinek köszöntése 6. Pünkösdölő Zárszót mondott Szőnyi Erzsébet Erkel-díjas zeneszerző, a Magyar Kodály Társaság elnöke. 7. A magyarokhoz - összkar (Szabó Dénes) A hangversenyen közreműködött a Művészeti Szakközépiskola Rézfúvós Csoportja, zongorán kísért: Csóka Beáta A jubileumi koncerten szereplő énekkarok: Fehérgyarmati Bárdos Lajos Zenei Általános Iskola Gyermekkara (Szárazné Szabó Marianna) Eötvös József Gyakorlóiskola Kicsinyek Kórusa (Molnár Ágnes) Kodály Zoltán Általános Iskola Cantemus Fiúkórusa (Szabó Barnabás) Kodály Zoltán Általános Iskola Cantemus Gyermekkara (Szabó Dénes) Kodály Zoltán Általános Iskola Napsugár Kórusa (Hegedűs Istvánné) Pro Musica Leánykar (Szabó Dénes) Mátészalkai Széchenyi István Általános Iskola Kicsinyek Kórusa (Kovácsné Szondy Enikő) Mátészalkai Széchenyi István Általános Iskola Nagykórusa (Futóné Balás Gyöngyvér) Szerencsi Cukorgyár Rt. Férfikara (Gebri József) Vasvári Pál Gimnázium Leánykara (Puskás Bernadett)