ZeneSzó, 2006. (16. évfolyam, 1-10. szám)

2006 / 10. szám

125 ÉVES A SZILÁGYI ERZSÉBET GIMNÁZIUM Személyes hangú megemlékezés egy híres iskoláról a­­ budai várban, a Hilton Szálló helyén 125 évvel ezelőtt, a do­monkosok és jezsuiták épületegyüttese területén egy községi leányisko­la működött, mely később leánylíceum, majd pedig leánygimnázium formájában nevelte az ifjúságot. Ennek tanulójaként kezdtem magam - itt a várbeli iskolában - gimnáziumi tanulmányaimat 1934-ben, majd folytattam 1936 után a Mészáros­utcai új épületben. Zeneakadémiai tanuló éveim vé­geztével ugyanitt kezdtem el énektanári pályámat, s a későbbi években, mikor már Katanics Mária és Csík Miklós voltak az iskola tanárai, idejártam zeneaka­démiai növendékeim gyakorlati tanításai folyamán végzett vizsgájukra. 75 éven át alkalmam volt fenntar­tani kapcsolatomat ezzel az iskolával, hatását egész pályámon a mai napig érzem. Miután jövőre lesz a nagy zeneszerzőnk, Kodály Zoltán születésé­nek 125. évfordulója, nem hagyható szó nélkül az az immár zenetörté­netben került mozzanat, mely a most 125. évfordulóját ünneplő iskolát magával a zeneszerzővel, Kodály Zoltánnal évtizedeken át összekötötte. A várbeli iskolába látogatott el 1930-ban a világhírű karmester, Arturo Toscanini. Akkor május 21-én a newyorki filharmonikusokkal Buda­pesten vendégszerepelt. A koncerten többek között Kodály: Nyári este c. műve is felhangzott; a délelőtti próba után járt a karmester a várbeli iskolában, hogy Kodály gyermekkaraiból egy csokorra valót autentikus előadásban meghallgasson. Tény, hogy egy évvel korábban, 1929-ben már megszületett a népi töredékek felhasználásával készült Pünkösdölő, melyet “A Szilágyi Erzsébet leánylíceum énekkarának és mesterének B. Stojanovits Adrienne-nek” ajánlott a szerző. Magam nem is emlékszem saját diákkoromból olyan Erzsébet-napi ünnepélyre /nov.19/, meg tava­szi hangversenyre, melyen Kodály Zoltán ne lett volna jelen. Iskolánk élen járt kortárs magyar szerzők műveinek bemutatásában, legyen az Bárdos, Kerényi, Veress, Farkas stb. kórusműve. Való igaz, hogy az Adi néni által alkalmazott zenei nevelés nagy támogatást élvezett az iskola vezetősége részéről, de még a tanári kar által is. Nem egy tanárunk komoly zenei műveltséggel rendelkezett. Osztályfőnökünk, aki német nyelvet és történelmet tanított, ha a tananyag úgy hozta, Goethe, Schil­ler, Heine verseinek tanításakor azok megzenésítését is felidézte: az osz­tály levonult a német órán az énekterembe, s ott felhangzott Schubert dalai közül az éppen aktuális, melyet német tanárnőnk csillogó szoprán hangján “előénekelt”. (A zongorakíséretet saját “hozott kottájából” e so­rok írója látta el.) Tanáraink közül például a rajztanárnő egyben kiál­lító festőművész volt, művészettörténet és latin tanáraink tankönyvek szerzőiként örvendtek hírnévnek. Ha ma férfi ismerőseim a ciszterek, piaristák, bencések iskoláinak színvonalával dicsekednek, úgy érzem nem kisebb érdemeket szerzett a Szilágyi. A régi iskola a kor követelmé­nyeinek kiemelkedő módon megfelelve kivette részét a humán irányultságú leánynevelő intézetek rangsorából, számos művészt, írót, költőt, muzsikust, színészt adván a társadalomnak, hogy a következőkben - a teljesség igénye nélkül - néhány nevet említsünk: Lukács Margit, Balogh Erzsi, Halász Judit, Básti Juli színésznők, Raffai Erzsi, Barlay Zsuzsa, Divéky Zsuzsa, Csengery Adrienn, Zsadon Andrea operaénekesnők, Banke Anikó, Kresz Eleonóra zongoraművésznők, Káspár Éva, Windisch Éva, Gazdik Mária, Bőhm Krisztina, Kerényi Katalin, Eckhardt Ilona, Pukánszky Jolán nyelvészek, Tóth Eszter író, költő, Huszár Klára operarendező, Saáry Éva fotóművész, Rogán Ágnes grafikusművész, Montspart Sarolta sportoló, olimpikon, Kovács Éva mozdulatművész, Beliczay Éva, Polgár Ilona, Dániel Kató, Póczonyi Mária, Bíró Sári, Rupp­­nik Zsuzsa, Eckhart Mária, Vogel Mária, Kollár Éva, Molnár Kati, Várbíró Judit középiskolai énektanár és karvezetők. Szilágyista volt Babits Mihály lánya Ildikó, Kósa György lánya Judit, Bárdos Lajos lánya Klára. A történeti hűség kedvéért meg kell említeni, hogy a Rákosi korszak túlkapásai az iskolát sem kímélték, ez egyaránt érintette a tanárokat és tanítványokat. Az évek, évtizedek folyamán aztán viszonylagos nyugalom köszöntött be, és az iskola szoros kapcsolatba került az UNESCO-val. Ma már más a Szilágyi, mint 125, vagy akár 75 évvel ezelőtt volt. A harmincas években 8 osztályos leánygimnázium sok változás után a kilencvenes évekre újra 8 osztályos, de immár koedukált, benne a modern kor követelmé­nyeinek megfelelően média- és társadalomtudományi ismeretek mellett hangsúlyos helyet kap az idegen nyel­vek oktatása. A jelenlegi igazgató, Bajkó Judit szavaival szólva “Miközben a változó világ eseményeire folyama­tosan reagálni kell, a múlt, a hagyomány támaszt jelent egy intézménynek, amelyben nem csak lehet kapasz­kodni, de kell is.” Csak remélni lehet, hogy eközben a művészeti nevelés, jelesül a szilágyista­­ hagyományban gyökeredző zenei okta­tás nem szenved hátrányt, mert­­­hogy­ Kodály szavait idézzük: zene nélkül ninc­sen teljes ember. üzenni Erzsibet FELHÍVÁS Tisztelettel kérjük Barátainkat és Pártolóinkat, hogy támogassák a KÓTA kulturális munkáját személyi jövedelemadójuk 1%-ával! Köszönjük! Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége - KÓTA Adószám: 19660372 -1 -41 ZeneSzó 7

Next