ZeneSzó, 2007. (17. évfolyam, 1-10. szám)

2007 / 3. szám

közelebb visz a kottaolvasás, mint operabérlet vagy a népszerű zeneesz­tétika. Derék hangszertanítóink is kezdik belátni, hogy az olvasni tudás nem jön magától, hangszertanítás közben, mint eddig hitték. Bizony azt külön kell tanulni hangszerjátszóknak, énekeseknek egyaránt. Vi­szont meg is lehet rá tanítani minden épkézláb gyermeket. - Az 1954- ben megjelent Tricinia bevezetője így szól: Senki se tekintse magát tel­jes képzettségű zenésznek, aki efféléket könnyen, biztosan és szépen le nem tud énekelni. -Legvégül álljon itt az előadáson elsőként elhangzott egy legkorszerűbb optimista kicsengésű idézet részlete, az 1937-ben megjelent Bicinia Hun­­garica-ból:... Az iskolában pár éve nekipezsdült az élet: remény és ígéret, oázis zenei közéletünk sivatagában. Lesz e termés a gyenge zöld vetésből? Tanítóink hitétől és buzgalmától függ. Övék az eddigi eredmény érdeme, hisszük, nem fognak lankadni a legrosszabb viszonyok közt sem, s majd csak kivívják tárgyuk és munkájuk méltóbb megbecsülését.­­ Szőnyi Er­zsébet, az elmúlt évtizedekben végzett Zeneakadémiai hallgatók „neves tan­ára” Kodály Zoltán elveit vallotta, hirdette, és tanította. Tanítványainak megszámlálhatatlan sokasága áll a vártán, és munkájával vallja, hogy „a tűznek nem szabad kialudni!” Mindjárt ezt követte, a tanítási gyakorlatnak két szép példája, amely éppen az élmény erejével ható ének-zene oktatás megvalósításáról tett hitvallást. A cím is elragadó: „Csodálatos népzene - Élmény* központú népzenetanítás a felsőoktatásban Ko­dály útmutatásai alapján.” Erről vallott Fehér Ani­kó adjunktus előadásában, tanítási módszeréről. Majd több évtizedes tapasztalatainak tárházából villantott hallgatói elé néhányat: „Találkozás a­ gyermek és a zeneszerző között” sok ötlettel felépített előadásában Tóth Ferenc Liszt-díjas kar­nagy, Komló városának varázslatos tanára. Délután 3 órakor a Farkasréti temetőben gyűltek össze a konferencia résztvevői Kodály sírjánál, hogy közös énekükkel róják le tiszteletüket. Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára és Bónis Ferenc, a Magyar Kodály Társaság elnökének beszédét követően szervezetek és egyesületek sokasága helyezte el a síron az em­lékezés koszorúit. Este a konferenciának otthont adó Magyar­­ Kultúra Alapítvány Székházának Corvin termében­­ volt az Ünnepi záróhangverseny. A fellépő együt­tesek és műsoruk jó visszhangját jelentette az előadások tematikájának. A felhangzott Kodály művek mellett minden kórus ízelítőt adott reper­toárjának kincseiből. Elsőként az iskola névadóját méltón képviselő, nagylétszámú­­ Andor Ilona Gyermekkar - kiegyensúlyozott szép hangon szó­­l­­altatott meg két gregorián éneket. A Lengyel László és az Ürgeöntés után feszengő kánon - A magyarokhoz - Tamási Kinga vezényletével dicséretes előadása volt a Gyermekkarnak. Az ELTE BTK Pro Musica Hungarica Vegyeskar jó hangú együttese plasztikus módon formálta meg az előadott művek különböző hangula­tát. Az ünnepélyes - Magyarország címere - után a könnyed játékosságot kifejező Sugár­mű, majd Kocsár elmélyült hangulatát kifejező előadását, Kodály két népdalra komponált - Túrót eszik a cigány - felszabadult vidám hangulatú, bravúros előadásban szólalt meg Erdős Ákos avatott vezényletével. A vokális zene mellett, az országban jelentős szerepet betöltő népi zenekarok közül a­­ Mezőtúri Szivárvány Citerazenekar­­ adott elő Északnyugat-dunántúli táncdallamokat és Szatmári dalokat­ és táncokat. A 7 tagú együttes remek játékát felváltva női- és férfi énekkel is „kísérték” az Olsvai Imre gyűjtötte hangulatos népdalokkal. Művészeti ve­zetőjük: Csider István. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Vegyes­kara az a cappella művek előadásán túl - jelen eset­ben Kodály: Köszöntő és Szép könyörgés, szerepelt műsorukon - hangszeregyüttesre komponált műveket is gyakran megszólaltatnak. Ennek tanúi lehettünk a kamaraegyüttesre, vegyeskarra és szólistákra kompo­nált, ritkán hallható Michael Haydn, Regina coeli és Audi Filia műveinek előadása során, mely megérdemelt nagy sikert aratott. Az est műsorvezetője Fehér Anikó volt. Az Ünnepi Hangversennyel zárult a többnapos Nemzetközi Konferencia. Kollár Éva a KÓTA elnöke mondta a Zárszót, mely egyúttal a köszönet hangját jelentette. Köszönetet mondott mindazok felé, akik támogatták e nagyjelentőségű konferencia létrejöttét, megvalósulását és akik jelenlétükkel, érdeklődésükkel hozzájárultak Kodály Zoltán életművének, a magyar zenei életre kifejtett hatásának jobb megismeréséhez. Szeretettel üdvözölte és köszönte meg a lengyel és szlovák vendégeknek a konferencián való részvételt, őket Móczár Gábor a KÓTA Menedzser Bizottsága, és az Europa Cantat Közép-európai iroda vezetőjének fi­gyelmes kísérete és tolmácsolása segítette az aktív rész­vételben. Kiemelt tisztelettel köszöntötte a Belgiumból érkezett Dr. Michael Scheck urat, az AGEC főtitkárát aki elismerését fejezte ki a Budapesten rendezett konferen­cia szervezőinek. A konferencia főszponzora az OKM Közművelődési Főosztálya volt. Dr. Schneider Márta szakállamtitkár nevében Kovácsné Bíró Ágnes főosztályvezető K. és F. Tóth Mária minisztériumi főtanácsos, valamint Geren­­day Ágnes főtanácsos asszony jelenlétével többször is megtisztelte a programokat. Végezetül valamennyi közreműködő és résztvevő nevében hangzott el a köszönet a rendezvény gondos, mindenre odafigyelő házigazdái - a KÓTA munkatársai - felé, akik Vadász Ágnes főtitkár vezetésével reggeltől késő estig fáradhatatlanul, a legnagyobb figyelmesség­gel látták el feladatukat, így vált teljessé és emlékezetessé a Kodály évforduló évében a VI. Nemzetközi Karvezető Kon­ferencia. /Fláiskusné/^altev­/^al) K­láea 6 ZeneSzó

Next