ZeneSzó, 2012. (22. évfolyam, 1-10. szám)
2012 / 1. szám
MAGYAR KARVEZETŐ KONFERENCIA Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója tiszteletére A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége - KÓTA - 2012. március 10-én tartotta egész napos ünnepi rendezvényét Kodály Zoltán tiszteletére. A konferencia helyszíne Budapesten a Semmelweis Szalonban volt. Este hét órai kezdettel Ünnepi hangverseny a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Dísztermében. A rendezvény fővédnöke, Kodály Zoltánná Péczely Sarolta, jelenlétével megtisztelte a konferenciát és az esti hangversenyt. A Konferencia hallgatóságának közös énekével, J. S. Bach János Passióbeli koráljával „Ő nagy, a végtelen szeretet” indította Ünnepi köszöntőjét, Kollár Éva, a KÓTA elnöke. Tisztelt Vendégeink, kedves kollégáink, kedves Barátaink! „Fölparittyázta az égre magát a pacsirta. Dugja fejét a sok pipevirág. Tavasz van megint, tavasz van újra, S az ember, az ember messzebbre lát.... Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó! Annyi, de annyi bús napon át Tebenned bíztam, telőled vártam keserű szívem szép igazát. Bontsd ki a kedvem, bontsd ki, lobogtasd! Halovány arcom fényedhez szoktasd. Simogasson meg barkáid bolyha sápatag vérem fesd meg pirosra, kemény emlődből öröm tejével szoptass meg engem igaz igékkel. Szépíts, erősíts, beszélj hozzám, Tavasz-virágom, Tavasz-anyám... ...Apaszd el bánatom, könnyeim töröld le, Ékesítsd fejemet, ragyogjon fölötte Örökzöld májuság, S ringassák álmaim illatos orgonák. Fölparittyázta az égre magát a pacsirta. Dugja fejét a sok pipevirág. Ó, add meg, tavaszom, Tavaszvilágom, Keserű szívem szép igazát. 1957. Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal c. verséből idéztem, amely 1957-ben keletkezett. A kép talán idilli, sőt romantikus lehetne: szorongató tél után vágyakozás a fényre, a virágzásra, az illatos tavaszra. De a fölsorolás végén ez a váratlan, megdöbbentő kép áll: „szoptass meg engem igaz igékkel”. Ha belehelyezkedünk abba a történelmi helyzetbe, rögtön megértjük, miért könyörög a költő a levert és megtorolt forradalom után az igaz igéért, vigaszért, megigazulásért. Most ismét tavasz van, korai tavasz. És mi is vágyakozunk bomló kedvre, pirosló arcra, ékes, örökzöld májuságra. De mi hozza meg számunkra a virágbomlást? És mi tesz minket olyan emberré, aki - a költő szavával élve - messzebbre lát? Újra és újra, Kodály Zoltán születési évfordulójának 130. esztendejében, a 100 éves terv megvalósulási folyamatának bozótos, elágazó ösvényein haladva, ismét meg kell találnunk az igaz igéket. 1972. táján, 40 évvel ezelőtt ezt írta Kardos Pál a „Népdal - nevelés” c. előadásában, amikor a népdal lejegyzésének gondolatkörét tárgyalta: „ A zenei analfabetizmus elleni küzdelem ma éppoly életbevágó, mint volt 30-40 évvel ezelőtt. Azzal a különbséggel, hogy ma már a felelősségünk sokkal nagyobb. Akkor csak néhányan hitték és hirdették - Kodály Zoltán tanítása nyomán -, hogy a zenei köznevelés alapja, a zenei írásolvasás mindenkinek hozzáférhető, „azoknak is, akik nem a családi zongora mellett nőttek fel.” Majd így folytatja Kardos Pál: „Mert ne áltassuk magunkat. Azt, hogy a zene mindenkié, nem elég megálmodni, de nem elég hirdetni, reklámozni se. Meg is kell valósítani. Megvalósítása pedig nem megy a Kodály említette „lelkes apostolok” nélkül, „akik arra szánják életüket, hogy a zene áldásait a legszélesebb rétegekre kiterjesszék.” /VI. 1.314./ „Mindenekelőtt meg kell tehát szüntetni az analfabetizmust De amerre a saját dolgunk tart, az egyelőre - minden szép eredményünk ellenére is - aggasztó.” - állítja Kardos Pál, 1972-ben. /In. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum - „tudós tanárok tanár tudósok”/ Nos, hol tartunk ma? Egy nemzet, amelyiknek világszerte irigyelt zenei óriásai vannak, és ők találtak választ az évtizedes és évszázados gondok megoldására, akik ismerik a célt és megtalálták az eszközt is, akik a vágyott, „igaz igéket” örökül adják nekünk, ez a gazdag nemzet nem tékozolhatja el szellemi kincseit! Szőnyi Erzsébet, a Magyar Kórusszövetség tiszteletbeli elnöke, nemzedékek nagy tanára, itt ül közöttünk. Életműve olyan csodálatos példatár, amelyből nem csak a zenei írás olvasásra tanítására, de az embernevelésre és a nemzetépítésre is gyémánt tisztaságú mintát Kodály Zoltánné Péczely Sarolta köszöntése ZeneSzó 3