Zenelap, 1910 (24. évfolyam, 1-20. szám)
1910-01-10 / 1. szám
2 úttörése már megkezdődött, a szolidaritás szükségének érzete föl van támasztva s módjai már komoly tárgyalás alatt vannak. A zenei kultúra eredményének népszerűsítésére irányult gondolatnak egyik diadala az is, hogy a főváros lánglelkű vezetője Bárczy István polgármester már komolyan szervezni kívánja a városi zeneiskolát és ezzel kapcsolatban a zenekart. Ennek pedig okvetlenül meglesz példaadó hatása. Olvassák csak el a «Zenelap» régi évfolyamait: hányszor tárgyalta e lap a városi zenekarok kérdését, hányszor sürgette ennek az eszmének megvalósítását? De lehetetlen lenne minden részletre kiterjeszkedni, amint lehetetlen minden programmpontot megállapítani. Nincs is a zenei életnek olyan mozzanata és helyes követelménye, amely a «Zenelap» részéről ne részesülne kellő megvitatásban, ajánlásban, terjesztésben. Nem egy a zenei élettel foglalkozó hasonló lap igyekezete tört már meg e huszonnégy esztendő alatt. Zeneművészetünk és zenei életünk sorsára nézve igazán jellemző a bukásuk. Nem a maguk szellemi erőtlensége, hanem a közönség elégtelensége, vagy a törekvésükben csalódott szerkesztők csüggedése következtében mentek tönkre. A mi szerény diadalútunk mellett tehát meglehetős nagyszámú halott fekszik eltemetve. Nem a káröröm adja ezt a szót tollunkra. Akit áthat az irodalom és művészet tiszta lángja, az nem örülhet a részvétlenség halottainak. Sőt ez még jobban figyelmezteti a maga gyöngeségének nagy akaraterővel való leküzdését a szent czélhoz való eljutás érdekében. Hogy ez az önfeláldozó akaraterő megvolt bennünk, íme ez a tanúsága. De amikor a jó Istennek segítségével megérhettük azt, hogy élünk, bizalommal várhatjuk közönségünktől, hogy továbbra is lehetővé tegye, hogy a küzdelmet folytathassuk és élhessünk tovább nem az életért, mint önczélért, hanem a zászlóra írt igék beváltásának lehetőségéért. Kívánunk szebb virradást az új esztendőben a magyar művészetre és apostolaira. TÁNCZA. A teremtés zeneköltője* Irta: Dr. Vajda Emil. A meghatottság s igaz lelkesedés vesz rajtam erőt a jelen pillanatban, midőn a klasszikus zene örökszép alkotásaiban tündöklő férfiút kell megénekelnem. Szerény szavaimat, melylyel a művészet oltárán áldozom, indokolja ama fölemelő körülmény, hogy e férfiú sok millió halandónak ideálja s véletlenül én lehetek ama szerencsefia, ki a mai ünnepélyre egybesereglett díszes közönség igaz lelkesedésének halvány kifejezést adhat. A művelt világgal egyetemben mi is megünnepelni jöttünk össze Haydn József halálának százéves évfordulóját. Lelkesedni akarunk egy oly férfiú emlékén, ki egy Mozarttal s egy Beethovennel egyetemben az ujabbkori zene történetének s irodalmának vezércsillaga s alkotásaival a XVIII. és XIX. század zeneművészeti fejlődésére irányító s újító, fejlesztő s tökéletesítő hatással bírt. Egész életére s egyéniségének jellemzésére ráillenek a latin közmondás szavai: Per aspera ad astra. A sorsharag volt útitársa, a nélkülözés a kenyere, a keserű élettapasztalat és küzdés osztályosa, sőt élete alkonyát is a csatazaj s ágyúdörej zavara. S mindezek ellenére alkotott sokat, szépet és nagyot. Benső vallásossága, törhetlen akaratereje győzedelmes* Fölolvasta a szerző, a «Győri Ének- és Zeneegyesület» által rendezett Haydn-ünnepélyen 1909. deczember 22-én. E tegnap és a holnap. ^H^EHÉz dolog, mai viszonyaink közt, nem politizálni. Mint az időjárás, olyan általános és nagy befolyással van a politikai viszonyok verőfénye vagy förgetege — mostanság ködös, borult, pásztás esővel váltakozó, hátborzogató hideg temperaturája. Egész kultúránk levert, elszontyolodott; zenei életünk is bénultan, fásultan, kedvetlenül, épen csak kiszabott, kötelességszerű útját járja, gépiesen , lendület és hév nélkül. Nagyon elkelne már valami fölvillanyozó, valami tartósan melegítő, áldást hozó befolyás. Mikor gr. Apponyi lett miniszterünk : ilyen fölvillanyozó öröm czikázott át a magyar zenei élet minden tényezőjén; óriási csalódás kedtek az akadályokon és a jóléti hírnév szédületes magasságába emelték. Haydn egyéniségét a puritán szerénység, megelégedés, hála s mély vallásosság jellemzik. Mindeme lelki tulajdonok megóvták őt a gőgtől, elbizakodottságtól, nemtelen fegyverek használatától, melyek pedig fájdalom, mai napig is több egyénnél kisértenek zenei világunkban. S nem fölemelő, nem lelkesítő tudat-e mireánk magyarokra, hogy e reformátort magyar határ adta a világnak; magyar föld ringatta s nevelte; magyar dédelgette egy emberöltőn át s magyar légkörben élve, működve alapítá meg világhíressé lett nevét s munkásságának javarészét magyar környezetben végzé s hazánk természeti szépségei inspirálták legszebb zenei alkotásaira. Haydn örök hálával is viseltetett jótevője iránt. Szívjóságát s nemes gondolkozását bizonyítják herczeg Esterházy Miklós halála alkalmával mondott szavai: «Mindenemet odaadnám, ha e jó embert még egyszer életre kelthetném, hisz ilyeneket még évezredek is csak ritkán mutathatnak föl. Elvitázhatlan tény, hogy Haydn fejlődésére s tevékenységére nagy befolyással volt a természeti szépségekben bővelkedő, gazdag s termékeny fertővidéki regényes hely s vigságának, természetességének, invencziójának gazdagságát s kútforrását rendkívüli isteni adományai mellett, a tejjelmézzel folyó vidék varázserejének is kell tulajdonítanunk. Haydn rendkívüli tevékenységet fejtett ki, ezeret megközelítő művei közül legnagyobb mennyiségben symphoniái, vonósnégyesei, dalai, miséi s operái szerepelnek. Kismartoni zenekarával mesés eredményeket ért el s művei szépségének kiaknázására használta. Haydn természeténél fogva inkább a ZENELAP 1910