Zenetudományi Dolgozatok, 1985

Prószéky Gábor: Mesterséges intelligencia és zenei nyelvtanok

képességek­kel. A halló képességek egyelőre még nagyon korlátozottak, az egyszerre megszólaló különböző hangforrások elkülönítésének problémája pedig még további feladatokat jelent a kutatók számára. A látással kapcsolatosak az ún. alakfelismerési kutatások, melyek nemcsak a közismert postai irányítószám azonosítására alkalmas rendszerek létrehozására, hanem ennél sokszor lényegesen bonyolultabb feladatok megoldására irányulnak (pl. űrfelvételek feldolgozása, robotok tájékozódása, tárgyak, sőt, ujjlenyomatok azonosítása stb.). A „hétköznapi" ember nem túl sokat tud saját keresési stratégiá­ról, mellyel az agyában tárolt információnak „utánaered". A gép számára ezeket a stratégiákat expli­cite meg kell fogalmazni, ugyanis nem mindegy, hogy az összehasonlítani kívánt isme­retek mely tulajdonságát tekintjük lényegesnek, és melyet lényegtelennek, valamint, hogy mindezeket milyen sorrendben vizsgáljuk. (Valami olyasmiről van szó, hogy a gép számára nem kritérium a térdig érő szakáll a férfiak és a nők megkülönböztetésében, míg meg nem mondjuk neki!) Bizonyos megszerzett ismereteknek be kell épülniök a tudásbázisba, ezt a folya­matot nevezzük tanulásnak. Az ún. tanuló rendszerek általában valószínűségi alapon működnek, tehát az emberi ismeretfelvételnek csak egy aspektusát ragadják meg. A felvett ismeretek alapján az intelligens rendszer következtetéseket is képes vég­rehajtani, azaz meglevő tudása nem statikus. A deduktív stratégiák a meglevő ismeretek és az emberi következtetések megfigyeléséből megismert és elvonatkoztatott logikai szabályok segítségével újabb (pontosabban: már meglevő, de explicite ki nem fejtett) ismereteket hoznak felszínre. Az induktív stratégiák a meglevő ismeretek és a köztük fennálló összefüggések alapján extrapolációra, analógia-képzésre is módot adnak. Ez utóbbiak számítógépes modellezése nyilván lényegesen bonyolultabb probléma. A MI-kutatás egyik fő eredményeként ismert szakértő rendszerek elsősorban az alkalmazott stratégiák nem-algoritmikus, heurisztikus volta következtében váltak külön a hagyományos számítógépes adatbáziskezelő rendszerektől. A szakértő rend­szerek — mint nevük is mutatja — egy adott tudományterület lehető legteljesebb isme­retanyagának kezelésére használatosak, nem pedig egyszerű (algoritmikus) adatlekérde­zésre. Ezt úgy kell érteni, hogy míg a hagyományos rendszerektől a felhasználó kérdez, a szakértő rendszerek a felhasználót kérdezik meg a megfelelő következtetés, vagy diagnózis kialakítása céljából. Nyilvánvaló velejárója a MI-kutatások fent említett szakirányainak a nyelvfeldol­gozó, azaz a megértő és generáló képességek vizsgálata, hisz a számítógéppel való kom­munikáció elsődleges módja a valamilyen nyelven való közlés. Ez a nyelv sokszor mes­terséges, kimondottan a gép „intelligensebb" programozására kifejlesztett Ml-nyelv. (Ezek közül a két legfontosabb: a LISP és a PROLOG.) A 70-es évektől kezdve egyre inkább előtérbe kerül a természetes nyelvek Ml-szempontból történő felhasználhatósá­gának vizsgálata. Ezek a kutatások tehát nemcsak a hagyományos nyelvészeti, hanem pszichológiai, neurológiai és számítógéppel való modellálhatósági aspektusok figyelem­bevételével folynak. Az effajta vizsgálatokat már a generatív nyelvészet is szorgalmazta, de elsősorban csak elméleti szinten. Ezzel szemben a MI-kutatások egyik célja valóban a napi munkát egyre több területen segítő, minél intelligensebb rendszerek létrehozása. Természetesen a másik cél továbbra is a kognitív pszichológia és társtudományai által felismert összefüggések gépi modellálása.

Next