Zsidó Szemle, 1927 (22. évfolyam, 10-24. szám)
1927-05-15 / 10. szám
ZSIDÓ SZEMLE 1927. május 15. nak sértődve, mert nem eszik tovább. Amikor úgy három óra tájban búcsút mondtam gazdáimnak és Athlitnak, a nap mintha csak most jutott volna teljes tudatára hőfejlesztő tehetségének és Sidhron Jákobig, hol meghalni készültem, 18 kilométer volt még hátra. Négyig még elég frissen ment a dolog; öttől hatig bánatos héber melódiákat daloltam; hatkor a bánatos dalokhoz némi sántaság szegődött és Sidironnak még nyoma sem volt, hétkor végleg be kellett látnom, hogy hamis útón járok. Akkor már a fázós est árnyai borultak a kopár mezőkre; lehúztam bakancsaimat és a tarisznyámba dugtam őket és mivel úgy sejtettem, hogy valamerre nyugatnak fekhetik Sidhron, letértem az útról és vaktában nekimentem a mezőnek. Távolról egy erdő bársonyos sziluettje sötét lett, annak tartottam. Amikor az erdőhöz elérkeztem, koromsötét lett és éppen feljött a hold; szép, sárga, dagadtképü délszaki hold volt; és az erdő nem is volt erdő, hanem narancsliget. De nagyon mámoros illatba burkolt narancsliget volt ez; távolról halk búgás sejttette a tengert; Szamaria bibliás emlékű dombjai messze idők mélyéből suttogtak, valaki pedig énekelt. A sötétből énekelt: ״ Páám áchád báchur jácá, ál — há — kvis, páám áchád báchur jácá, v’ báchurá hu gám mácá, ál jád hámáchánéj...“ (Nekivágott a legény az országútnak, nekivágott a legény, egy lány állt ott az út szélén, a sátor mellett...) Aztán kibukkant a sötétből egy hosszúfülű csacsinak a feje; a csacsi hátán egy kosár szőlő és a szőlő mögött egy barnaképű kölyökember. — H-é-é־ é-j-j! — Mi zeh? (Ki az?) — Jehudi. Tájár. Ájéf. (Zsidó. Vándor. Fáradt.) — Leán? (Hová?) — Sichroná! (Sichronba!) — Bó! (Gyere!) A kölyökember felültetett a szamárra, ő meg leszállt. ״ Todá rábá!“ (Köszönöm.) Sose köszönd. Egyél inkább szőlőt, így lovagoltunk be este kilenckor, daliásán, szamárháton Sidhron Jákovba. Kísérőm egy telepítvényesnek volt a fia; természetesnek vette, hogy mint régi ismerős, náluk alszom. De már régebben elhatároztam volt, hogy egy ottani krócához megyek el vendégségbe, így is tettem. A drága sichroni ״ chávér“-ok és ״ chavérák“-k. Csupa napszámos és napszámoslány, a sichroni gazdag telepeseknél — azokat még az ICA. telepítette ide, régen — dolgoznak napszámba, éhbérért (4 pengő az átlagos napszám itten), hogy az olcsó arab konkurrenciát kiszorítsák. Ezt úgy hívják: ״ kibus ávodás, ״ a munka meghódítása“. A cél, hogy a munkalehetőségeknek ezt a terét is megnyissák az új bevándorlás számára. Nem tudni, melyik volt a keményebb küzdelem: ״ kibus ádámá“, ״ a föld meghódítása“, az Érnek mérges mocsarainak és kőtengereinek legyőzése, vagy ez: europiter létükre az arab fellah színvonalára leszállani és az ő igényeihez alkalmazkodva, legyőzni azt, kinek ősidőktől fogva vérében van a kilátás nélküli robot megszokása. Ezeknek a somroni fiuknak Sidronban, Benjaminában, Chederában, Petach Tikvában, kik egy nemzeti eszme szolgálatában vívták meg ezt a keserves harcot, egy második, sokkal általánosabb régi gyarmatproblémát sikerült egyúttal radikálisan megoldaniuk a benszülöttek exploitációjának kérdését, mert ahol egyszer végleg sikerült az olcsó konkurrenciát kiszorítani, ott akcióba lép a ״ histadrub“, a zsidó szakszervezet és nem tűri tovább a kiszipolyozást. De ez csak egy példa arra, hogyan oldanak meg Palesztinában ״ csak úgy mellesleg“ régi fogas társadalmi problémákat; gondoljunk az Érnek kollektíváira, a kollektív gyermeknevelés, az örökbérlet stb. kérdéseire, szociológusok számára csupa régi, kedves és végtelen vitatárgy, melyek zsidóország felépítésének útján felmerültek és mert hát már itt voltak, úgy en passent — elintéztettek. Szóval betértem a somroni koócába, fél éjszaka horvát táncoltunk (szabadalmazott palesztinai módszer fáradtsági tünetek gyógyítására), aztán beszállásoltak egy ágyba, melyben rajtam kívül még csak egy fiú feküdt. Nem volt a legkellemesebb hálótárs, hegyes csontjai voltak és álmában rúgkapált. Meg a moszkitók is énekeltek. Reggel aztán mindenekelőtt kiosztottak három tabletta kinint; ez volt az előétel. Következett egy teaszinű meleg folyadék, kenyér korlátlan mennyiségben, hagyma Mint lapunk utolsó számában jeleztük, az Országos Izr. Iroda elnöki állásának betöltése tagjában sikerült az összes vitás kérdéseket békés után elintézni, úgy hogy dr. Mezey Ferenc egyhangú megválasztása biztosítva van. Május hó 10-én tartotta meg a VI. községkerület választói gyűlését az országos rabbiképző-intézet dísztermében. Már jóval 10 óra előtt majdnem teljes számban együtt voltak a rabbiszeminárium dísztermében az elektorok. Pest, Buda, Újpest, Kőbánya, Kecskemét, Baja stb. küldöttjei, szám szerint 183-an. Pont 17 órakor pedig felemelkedett a pódiumon ülő dr. Székely Ferenc korelnök, megnyitotta az ülést és mindenekelőtt arra kérte a jelenlévőket, hogy elnököt válaszszanak. A választógyűlés elnökévé ugyancsak dr. Székely Ferencet kiáltották ki, aki a jegyzőkönyv vezetésére dr. Kálmán Ödönt, annak hitelesítésére pedig dr. Glücksthal Samut és dr. Barács Károlyt kérte fel. Miután az elnök méltó módon megemlékezett a magyar zsidóságot ért veszteségekről és elparentálta Mezei Mórt, az Iroda volt elnökét, Vázsonyi Vilmost, dr. Bánóczi Józsefet, Gát Pált és Kemény Gézát, hangsúlyozta, hogy most a választási aktusra tér át és amennyiben tíz elektor név szerint való szavazást kíván, ő ezt a szabályzatnak megfelelően elrendeli. Miután senki sem kívánt névszerint való szavazást, dr. Székely Ferenc indítványozta, hogy a VI. községkerület elnökévé s így egyúttal az Országos Szr. Iroda elnökévé is egyhangúlag az arra legrátermettebb és legérdemesebb férfiút, dr. Mezey Ferencet válasszák meg. Az elnök szavait hosszantartó éljenzés és szűnni nem akaró viharos taps követte és ugyancsak egyhangú helyesléssel fogadta a választógyűlés az elnök következő indítványait is, így a községkerület alelnöke dr. Eulenberg Salamon lett. Községkerületi elöljárósági tagok: Adler Gyula, dr. Endrei Henrik, dr. Fábián Béla, dr. Grauer Vilmos, dr. Glücksha Samu, Kaszab Aladár, Ledermann Mór, Sándor Pál, Szabolcsi Lajos, dr. Székely Ferenc és Vészi József. II. vidékiek: Dr. Kriszháber Adolf és dr. Kiss Arnold (Buda), dr. Kálmán Ödön (Újpest), Bosán Artur és dr. Kálmán Ödön főrabbi (Kőbánya), Kemény Lajos (Óbuda), dr. Vincze Jakab (Pesterzsébet), dr. Edelmann Jakab (Kispest), dr. Kenéz Zoltán (Kecskemét), dr. Halász Márton (Cegléd) és Reich Vilmos (Baja). A községkerületi bíróság tagjai lettek: az első félévre: elnök dr. Dési Géza, elnökhelyettes־ dr. Lissauer Lajos; a második félévre: elnök dr. Fődy Károly, elnökhelyettes dr. Löw Tibor. Ezek a szabályzatban előírt fogadalmat nyomban le is tették az elnök kezébe. Ezzel a választási aktus véget ért és a betegen fekvő Mezey Ferencet küldöttség kereste fel, hogy őt a választás erdményéről értesítse. * A Cionista Szervezet üdvözlőirata A Magyarországi Cionista Szervezet a következő üdvözlő levelet intézte dr. Mezey Ferenchez: Nagyságos Dr. Mezey Ferenc kir. tanácsos urnak az Orsz. Tzr. Iroda elnökének Budapest Nagyságos Elnök ur! Zsidó szivünk egész melegével és az eszménket jellemző teljes őszinteséggel köszöntjük Nagyságodat abból az alkalomból, hogy a VI. községkerület egyhangú lelkesedéssel elnökévé és így egyben az Orsz. Szr. Iroda elnökévé is megválasz׳ totta. Ha a zsidóságról vallott felfogás terén gyakran mint ellenfelek találkoztunk, a felekezeti közigazgatás terén kifejtett munkássága előtt mindig készséggel hajtottuk meg az elismerés zászlóját. Az igazság diadalát és erejét látjuk abban, hogy nagyságos elnök úr kiváló egyénisége és a zsidó közélet terén szerzett érdemei egy zászló alá kényszerítette a választásra illetékes tényezőket, hogy végül az ügyhöz és Nagyságodhoz méltó módon, egyhangúlag megnyilvánuló bizalommal tisztelték meg e díszes méltósággal. Nagyságos Elnök Úr ezen új tisztjében csak folytatni fogja azt az értékes munkáit, amelyet a magyar zsidóság felekezeti életében eddig is irányítólag végzett, amihez Nagyságodnak erőt és egészséget kívánunk. Fogadja Nagyságos Elnök Úr megkülönböztetett tiszteletünk és nagyrabecsülésünk kifejezését.. Zsidó testvéri üdvözlettel Magyarországi Cionista Szervezet Osztern Lipót Dr. Kahan Niszen. m••••••••••••• Dr. Dr. Mezey Ferencz, az Országos Ma elnöke Alelnök: Dr. Eulenberg Salamon és olaj, ami olcsó is, meg a kenyeret is jó mártogatni benne, hogy ne legyen olyan száraz. (Ebéd: valami — állítólag babból készült ragacsos pép, kinin, kenyér és az a bizonyos folyadék, így él a sidroni króca. Az Emekben ehhez képest csupa lukullusi lakomában volt részem.) A kvuca egyes tagjainak keresete itt is közös kasszába vándorol; közös a konyha, mosoda, varroda stb.; ha valamelyik ״ dávérának új csizmára van szüksége, azt is a kvuca veszi meg. Ha viszont valaki beteg vagy ,,hószér óvoda“ (munkanélküli), éppen úgy él a közös háztartásban, mint a többiek. Senki sem ellenőrzi, ki mennyit keres. Kölcsönös és feltétlen bizalom az alapja a kaócaéletnek, mely nélkül lehetetlen volna ilyen formák között élni még csak egy napig is. Sidhron Jákov falu félig-meddig kertváros, szép a községháza, még szebb annak a bolondos angol zsidónak nagy, virágos parkba szigetelt kastélya, kinek bonyolult történetét minden sichroni, kit megszólítottam, az első három szó után büszkén mesélte el (״ ezt írja meg, ez a legérdekesebb dolog Sichronban“), de én már csak egy végrendeletre, egy öngyilkosságra és egy reménytelen, életfogytiglani szerelemre emlékszem az egész bonyolult históriaból), de a legszebb mégis csak a sichroni jékef. ״ Jékef“ tudniillik annyi, mint borpince és Rison le Cion :tán itt van az ország legnagyobb borpincéje. Bugyborékolva ömlik a vérpiros ujbor vastag gummicsövekből a hatalmas hordókba és habzik, mint a sör. Már magától a pince fülledt, párás légkörétől mámoros lesz az ember; ezenkivül azonban minden hordó mellett pléhserleg lóg le az oszlopról, kóstoló céljára. Ha azután még tekintetbe vesszük, hogy abban a nagyon tágas pincében a hordóknak egész sora áll egymás mellett... Nagyon szép város az a Sidhron. Azért némi erőfeszítéssel és hideg borogatással homlokomon (a nap heve ellen persze) délután mégis csak elindultam megint Benjamina felé. Fénylett a délután, abban a nagy, szinte zsongó ragyogásban tűzött ég és mező, melyet senki soha el nem felejt többé( ki egyszer, zengő emlék, Palesztina útjait járta. És naplemente előtt értem be a csendes Benjáminéba. Fel-Aviv, 1921. december hó. • Szobafestő, Mázoló, Tapétázó KLEIN JÓZSEF Lakás: Dob-u.19, I. em. 5 22. Iroda: Baross-tér . 15, félem. 9. : Készít minden e szak- :mába vágó munkát. : Jutányos úr. Művészi kivitel. : ■ »Ml ■MM■•••»• « \ 3