10-es Honvéd, 1918 (2. évfolyam, 1-21. szám)
1918-08-15 / 16. szám
1918 10-ES HONVÉD - beli honvédnek, B. Szabó Sándor 2. századbeli honvédnek, Szűcs András 9. századbeli honvédnek, Madarász Gábor 9. századbeli honvédnek, Magyar János 9. századbeli honvédnek, Zbiskó Árpád 9. századbeli tizedesnek, Gerhát József 9. századbeli tizedesnek, Kiss Sándor 9. századbeli tizedesnek, Medve József 11. századbeli hadi rokkant honvédnek Krancz József 3. és Balog Gyula 11. századbeli honvédnek. A bronz vitézségi érmet: Hajdú András 1. századbeli honvédnek, Mácsár Béla 2. gép., Antal József 9., Bálint Mihály 9., Bán László 9., Nóta Pál 9., Szabó Barna 9., Szabó András 9., Sipos Lajos 12., Szinyéri László 12., Faragó Ferenc 12., Budai Sándor 12., Fehér Mihály 12., Pruckner Béla 12., Répássy Gábor 12 , Varga István 12., Bábel Péter 11, Pető János 11., Moroncsik János 9., Mezei Pál 9., Pillár József 12, Paróczai András 9, Praszler János 9., Kandrács József 2., Prókai János 2., Varga István 2 , Éliás János 2., Hideg János 4. gép., Spirinyák Miklós 11., Tomcsányi János 11, Urbán Flórián 11., Ungár József 11., Varga István 11., Zólyomi Sándor 11. századbeli honvédeknek, Tóth István 12. századbeli őrvezetőnek, Balázs Imre 12. századbeli honvédnek, Veres Mátyás 9., Vékony Ferenc 9. századbeli honvédeknek, Vitányi Ödön 11. századbeli hdpj. őrmesternek, Tóth Dániel 11. századbeli őrvezetőnek, Pataki Ferenc 9. századbeli honvédnek, Prisztás József 9., Papp Lajos 9, Spracha János 9., Szepsi Dániel 9., századbeli honvédeknek, Adamecz Dezső 9. századbeli őrvezetőnek, Zugrovics Ferenc 3. gép századbeli őrmesternek, Gál Mihály 3. századbeli honvédnek, Szadai József 3, Fekete István 3., Bedécs László 3., Ferencz Lajos 3., Divinyi Pál 3., Jakab Lajos 3., Kiss Lajos 3., Béres András 3, Simon András 3., Póta Mátyás 3., Bajzáth József 3., Soós Tamás 3., Ganz Jakab 3., Bikki Samu 3 századbeli honvédeknek, Molnár Miklós 10 századbeli őrmesternek. Vasérdemkeresztek adományozása A k. u. k. 1 Generálkomandó adományozta a koronás vas érdemkeresztet : Schlisz József 5. századbeli őrmesternek, Klein Sámuel és Róth Izidor 1. zászlóalj törzsbeli I. o. számvivő altisztnek, a vas érdemkeresztet: az ezredtörsnél: Andrejcó Ferenc és Geider Károly szakaszvezetőknek, Csányi János, Holecskó Pál, Lambert Mihály, Holecz János, Pál János, Varga István, Szabó Károly, Boros József, Kelemen Gábor, Szomora Gyula, Kutas Lajos, Lakatos Kálmán, Gerencsér János, Kiss József, Visky István, Nagy Ábrahám, Vadnay András, Czövek Lajos, Hegede János, Czink Sándor, Gólya András, Nagy András honvédeknek és Gander József szakaszvezetőnek, az 1. zászlóalj törzsnél: Erdős József, Hatházy József és Varga András honvédeknek. • Bronz vitézség érem adományozása. Hadosztályparancsnokságunk adományozta az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a bronz vitézségi érmet Csorba Elek honvédnek. Kitüntetés: Ő császári és apostoli királyi Felsége a 104. számú Rendeleti Közlönynyel a legkegyelmesebben adományozni méltóztatott a 3. osztályú katonai érdemkeresztet c hadi diszitmény— Magát én már ösmerem ! De honnan is no ?! és itt egy pillanatig elgondolkozott a Fenség, mint aki az emlékei között keresgél. És ezalatt az egy pillanat alatt a Főur egy örökkévalóságnak hitte az időt, mert az jutott eszébe, hogy: — Jaj, ha azt találja mondani, hogy Tiszalökről ismer! Azt nem szeretném. Valósággal megkönnyebbült, mikor a Fenség tovább folytatta a vele való diskurzust, hogy: — Már tudom. A Magyarosról ! A Főur különben jól érzi magát, csak amikor azt hallja, hogy az ellenséges repülők bombákat is szoktak ledobálni, akkor jegyzi meg rá rezignáltan: — Hja! Nem mind áldás, ami felülről jön ! Hanem egyéb újságot bizony nem igen tudok mondani asszonyom. Ha csak azt nem, hogy a trénünk — a vonat — kapott egy teherautót. És most azon járnak a gazdásztisztek. Eddig csak gyalogosan jártak-keltek, álldogáltak az uton, mint a többi utón járók, utón állók, de most autónilők lettek. És még valamit. Egy disznónknak, hogy bekövetkezett nála az örvendetes családi esemény, tizenhat kis malaca lett. Állatorvosjelöltünk, aki mint ,,elsősegély" asszisztált az eseménynél, valósággal kisajátította a ritka esemény feletti örömet és büszkeséget magának és mint egy feltaláló a találmányát, mellyel rekordot teremt meg, mint saját külön diadalát, saját külön hírét, eseményét, sugárzó arccal publikálja a dolgot mindenfelé. A rossz nyelvek ellenben megrontják az örömét, mert azt állítják, hogy a boldog tömeganya várható anyasága utolsó idejében több ízben szeretettel pihentethette tekintetét rajta,— úgyismint háziorvosán — mert a kis újszülöttek közül hat, a — többlet, a túltermelés, — hálából feltűnően hasonlít rá. De ez nem vont le semmit a tekintélyéből, nem von le az értékéből, aminek ékesen szóló bizonysága, hogy a falunkbeli olasz lányok, ha látják, hamiskásan, pajkosan, szívesen kérdezik meg tőle, hogy: — É anche Lei musicista ? (Szintén zenész?) Ő pedig ilyenkor erőltetett önérzetességgel vág vissza ! — Signorina! Signorina! Non siamo nel bosco! (Kisasszony! Kisasszony! Nem vagyunk az erdőben !) — Ilyen az élet az olasz fron