168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)
1989-04-25 / Próbaszám
Az agonizáló pártvezetés óriási károkat okozhat Nem leszek az MSZMP tagja! Mester Ákos exkluzív interjúja Bihari Mihállyal A magyar sajtó napok óta a különböző politikai erők és képviselőik kijelentéseiről, törekvéseiről cikkezik. Arról, hogy az MSZMP szétesőben, a kormány kapkod, fennáll az ország összeroppanásának drámai veszélye. Egyre határozottabbak és hatásosabbak a jelzők: hiteltelen, méltatlan, arrogáns, képtelen, önhitt. Ezeket a minősítéseket legtöbbször az International Herald Tribune által középosztálybeli liberálisoknak nevezett — ellenzéktől hallani. A tömegek egyelőre hallgatnak. Az MSZMP vezetői a platformok és a frakciók, a vízszintes és függőleges szervezkedés szabályszerűségéről, a pártszakadás, a kiválás, az együttmaradás veszélyeiről tanácskoznak és nyilatkoznak. Többen és gyakran egyedül is, többféleképpen, a platform - és a véleményalkotás szabadsága alapján. Ma más irányban halad a párt - állította Lukács János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának új elnöke. Ezért ez a testület is kritikusan felülvizsgálja korábbi döntéseit. Kereken egy év után hatályon kívül helyezte azt a határozatát, amely kizárta az MSZMP-ből Bíró Zoltánt, Bihari Mihályt, Király Zoltánt és Lengyel Lászlót. Ez a párttagság automatikus helyreállítását jelenti, vagyis most már a visszazártakon múlik, maradnak-e vagy kilépnek? Erről ezúttal Bihari Mihály nyilatkozik. - Három társa, akit önnel együtt zártak ki az MSZMP-ből, amikor hírül vette, hogy változott a párt álláspontja, visszaveszik őket, ha ők is akarják, haladéktalanul reagáltak és közölték: nem kívánnak visszatérni az MSZMP-be. Ön viszont várt. Fölvetődik a kérdés, hogy mire? Az elhatározás bennem is megvolt, arra vártam, hogy írásban is megkapjam a határozatot. A véleményem, illetve az álláspontom az, hogy bármennyire sikernek könyvelem is el azt, hogy tiltakozó és elvfenntartó fellebbezésünk kapcsán a Központi Ellenőrző Bizottság végül megváltoztatta saját korábbi döntését, több formai hibát, elfogadhatatlan hibát követett el már fellebbezésünk elbírálása kapcsán is. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a politikai helyzetet és a párt helyzetét, valamint a magam politikai álláspontját végiggondolva arra a következtetésre jutottam: nem kívánok az MSZMP tagja lenni. Ön tehát kifogásolja az egész eljárást. Kifogásolja azt a módot és azokat az indokokat, ahogyan és amiért kizárták annak idején a pártból. És kifogásolja most a visszavétel módját is, hiszen - ahogyan értesülve vagyok - ön a televízióból tudta meg, hogy a párt visszavenné. - Igen, a televízió Híradójából, Lukács János nyilatkozatából tudtam meg, hogy ez az ülés megtörtént, és visszavettek bennünket a pártba. Öt-hat oldalas fellebbezésünkre - amelyben érvelve, tiltakozva, a vádakat visszautasítva megpróbáltuk álláspontunkat védeni és nagyon súlyos formai kifogásokat is emeltünk az akkori eljárás ellen - semmiféle választ nem kaptam ebből a négy bekezdéses értesítésből. Csupán tudatják velünk, hogy a KEB megváltoztatta korábbi határozatát. Sajnos, a megváltoztató határozatból az derül ki: a KEB nem ismeri el azt, hogy az egy évvel ezelőtti döntése hibás volt. Mindannyian ezt vitattuk és azt tartjuk, hogy szerintünk akkor is helytelen volt, óriási károkat okozott a pártnak ez a kizárás, de bizonyos értelemben pozitív eredménye is volt. Az, hogy április közepén megmutatta a párttagoknak vagy a szélesebb társadalmi közvéleménynek azt, hogy egy agonizáló pártvezetés még óriási károkat okozhat. Mintha ön azt sugallná, hogy - bár megváltoztatták a korábbi álláspontot - igazából nem tanultak az ügyből. Inkább úgy mondanám: a Központi Ellenőrző Bizottság nem tanult az ügyből. De ezt bizonyos értelemben, szociológiailag és pszichológiailag meg is értem, hiszen annyira nyilvánvaló volt, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai és miközöttünk alapvető és lényeges kérdésekben össze nem egyeztethető, ki nem békíthető véleményeltérés van. Ez nyilvánvaló volt egy évvel ezelőtt, és nyilvánvaló szerintem most is, annak ellenére, hogy a KEB elnöke, és körülbelül öt vagy hat tag változott a bizottságban. Igazság szerint ezért nem hiteles ez a visszavonó határozat. - Igen, de erre én azt mondom, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság és a Magyar Szocialista Munkáspárt azért nem feltétlenül azonos. Ezzel teljesen egyetértek. Ez az érv szinte szó szerint előfordul az én fellebbezésemben is. Vannak ebben a pártban olyan emberek, akikkel érdemes szolidaritást vállalni, akikkel politikai nézeteink azonosak, de természetesen vannak olyan személyek is, akikkel semmiféle közös, politikai szemléleti bázisunk nincsen. Igen, ez mind összefügg ezzel a jelenlegi, meglehetősen zilált politikai helyzettel. És függetlenül mindettől, ön ezt szóba hozta már Kecskeméten is a reformkörök tanácskozásán. Fölírtam néhány mondatot az ön fölszólalásából. Egyebek közt például ezt mondta: „Még nem sikerült összeültetni azokat az embereket, akik pedig alkalmasak lennének megtalálni a válságból kivezető utat, de különböző fórumokhoz szerveződtek, ugyanúgy jelen vannak az MSZMP-ben, mint a Magyar Demokrata Fórumban, a Szabad Demokraták Szövetségében vagy a Szociáldemokrata Pártban.” Továbbá azt is mondta: „Kérdés, hogy jelenlegi felállásban az MSZMP alkalmas-e egy nemzeti, politikai szövetség létrehozására.” Szeretném, ha saját kérdésére válaszolna is. Szerintem az MSZMP így, ahogy ma van, nem alkalmas ilyen politikai szövetség megszervezésére. Még kevésbé alkalmas arra, hogy ennek a politikai szövetségnek domináns, vagy vezető ereje legyen. Azért nem, mert az MSZMP-t pártválság gyötri. Nemcsak az elmúlt hónapokban, vagy hetek óta, hanem régebben, csak most vált nyilvánvalóvá a pártválság. A pártválság megoldásának, természetesen, többféle eszköze van. A vezetők leváltásától kezdve, a szervezeti megújuláson át, a programváltásig folytatva a sort. És eljön egy olyan időszak egy párt életében - és szerintem az MSZMP most itt tart -, amikor nyilvánvalóan össze nem egyeztethető platformokat valló emberek tartoznak ugyanahhoz a párthoz. Ebből pedig csak szervezeti