168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)
1989-07-04 / 10. szám
Az elmélet senki földjén Egy tiszta demokrata Az ismeretlen Jászi Oszkár ! - A minap jelent meg Jászi Oszkár politikaelméleti írásainak kötete, A kommunizmus kilátástalansága és a szocializmus reformációja címmel. Nemrég még ez is az életmű kiátkozott részéhez tartozott. Már több mint tíz évvel ezelőtt előkészítettük Jászi cikkeinek és leveleinek egy kétkötetes gyűjteményét az egyik nagy kiadónál. De végül ott is alapvető követelménynek minősült - s ezért nem jelenhettek meg a levelei -, hogy Jászi munkásságának lényegében csak az egyik oldalát szabad megmutatni. Azt, amelyik a magyar reakció, a magyar feudalizmus, a retrográd, a régi Magyarország elleni harcot tükrözte. De Jászi gondolkodásának másik összetevőjéről - amely a marxista dogmatizmus, majd pedig a bolsevik módszerek, teóriák és gyakorlat ellen irányult - ha nem kellett is hallgatni, de éppen csak érinteni lehetett. S az ezzel kapcsolatos érvrendszerét sem lehetett az olvasóközönség elé tárni. Tény az, hogy Jászi igazán következetes demokrata volt, mindkét irányban kérlelhetetlen maradt, nem tett engedményt se jobbra, se balra. Ama kevés tiszta demokraták közé tartozott, akik egyszer sem kerültek sem a jobboldali, sem a baloldali diktatúrák vonzáskörébe. Jászi sokkja ! - Éppen ennek révén jutott valahova, a senki földjére. Gondolom, a Jászi-recenzió mai tétovasága is részint erre vezethető vissza. Ez a politikaelméleti írásgyűjtemény azonban azt bizonyítja, hogy rengeteg megszívlelendő elem van gondolkodásában. Főleg a gondolkodásmódját érdemes tehát elsajátítani, melyben a racionális elemek uralkodnak. Érdekes viszont, hogy amikor gúnyosra vált a hangja, mintha őt is ugyanaz az érzelmi logika vezérelné, amelyet ellenfelei - mindenekelőtt a kommunisták - szemére vet. Természetesen, voltak itt érzelmi elemek, gondoljuk meg, hogy mi történt. Jászi természetesen nem egyedül, hanem a magyar progresszió elég széles és jelentős gárdájával, amelybe szociológusok, írók, művészek, politikusok tartoztak - jó két évtizeden át heroikus munkával készítette elő Magyarország demokratikus átalakulását. 1918-ban végre eljött a pillanat, amikor - úgy látszott - ezt a programot maradéktalanul megvalósíthatják. Az uralkodó osztályok, pártok, irányzatok ugyanis, amelyek háborúba és szakadékba vitték az országot, politikailag és morálisan egyszerűen megsemmisültek. Vértelen forradalomban győzött a magyar demokrácia, a nemzeti demokrácia ügye, azonban néhány hónap alatt ez a gyönyörű demokratikus kísérlet megbukott, a remény szertefoszlott. Jászi pedig már 1919. március végén bukott politikus volt, méghozzá balról megbuktatva, akárcsak Károlyi és a többiek. Túlcsapott rajtuk a forradalom hulláma, és mindaz, amiért küzdött. Kompromittálódott is a Tanácsköztársaság türelmetlen, egyoldalúan osztályharcos, mindent egy csapásra szocializálni, államosítani, rendeletekkel megváltoztatni akaró politikája. Ez pedig rettenetes sokk volt számára. Érthető, hogy egész hátralévő életében egyrészt ezen gondolkozott, másrészt küzdött az ellen a hullám ellen, amelyet a demokráciára nézve ő ugyanolyan veszélyesnek tartott, mint a jobboldali diktatúrát, a reakciót, később pedig a hitleri fasizmust. Utópisztikus jövőkép? - Az ő jövőképét a liberális szocializmus fogalma próbálja magába sűríteni. Sajátságos összeházasítása ez a hitelét vesztett hagyományos liberalizmusnak, és az erősödőben lévő, de válságokkal is folyton küszködő szocializmusnak. Nem érdekházasság, nem Jászi Oszkárnak, a sokat vitatott szociológusnak, politológusnak, politikusnak - mint a magyar progresszió annyi más elfelejtett, ki- és megtagadott személyiségének - reneszánsza van hazánkban. A közelmúltban látott napvilágot például Jászi Magyar kálvária - magyar feltámadás című tanulmánya, most pedig a marxizmus és a liberális szocializmus kérdéseit vizsgáló gyűjteményéről beszélget Litván György történésszel Ocsovai Gábor. Litván György I 16