168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)

1989-04-25 / Próbaszám

VENDEGOLDAL Nincs fegyvere, csak forradalmi hite A baj a „Fehér láz"-bail van Kádár János egykori személyi titkára munkanélküli Közkívánatnak teszünk eleget, amikor a 168 óra és a Gondolat-jel riportjai, interjúi mellett más, sokak által hallgatott rádióműsorokból is közreadunk egyegy anyagot. Ezúttal az Első kézből április 17-i adásából közlünk egy nagy visszhangot kiváltott beszélgetést. Az előzmények: a Hazafias Népfront Országos Tanácsa április 14-i ülésén úgy döntött, hogy megszünteti a titkárságát, és az ügyek intézését a kongresszusig ügyvezető elnökségre bízza. Ennek révén Ribánszky Róbert titkár elvesztette eddigi tiszt ségét. Vele beszélgetett Forró Tamás. - Kádár János egykori személyi titkára, Ribánszky Róbert jelenleg munkanélküli. Pontos a megfogalmazás? - Hát talán nem pontos, inkább funkcióból felmentett vagyok, miután egy testületet mentettek föl, amelynek én is tagja voltam mint a népfront országos titkára. ■ - Most önnek kell állást keresnie, vagy szokás szerint kínálnak? - Nem valószínű, hogy kínálnak. Van azért egy óriási mázlim - sajnos. Túl vagyok az ötvenötön. Mindenesetre Huszár István, a népfront elnök-főtitkára az április 14-i ülést követően - ahol jelenlétem hiányában döntöttek a sorsom felől, tehát nem egészen korrekt módon - azt mondta: - Várjunk még, itt van valami kihordási idő. Felmondási vagy sétálási időnek nevezik; ez elég hosszú az ilyen magas beosztásban. Azt hiszem, bármennyire is fájó nekem, de az lesz a vége, hogy kérni fogom a nyugdíjazásomat. A korengedményes nyugdíjazásomat. - Nem azért nem jelölték újra, mert azt tartják, hogy a különböző balos mozgalmak szellemi atyja? - Nem vagyok atyja egyik balos mozgalomnak sem. ■ - Mégis meghatározó személyiség például a Münnich Ferenc Társaságban. - Nem, nem, nem. Én nem vagyok balos, ezt szeretném magának elmondani. Baloldali vagyok, forradalmár vagyok, kommunista vagyok. ■ - A Münnich Ferenc Társaság, amelyikkel önt azonosítják, balos vagy baloldali? - Baloldali. Ráadásul ennek a létrejötte sok hónapra nyúlik vissza. Amikor már működött a Veres Péter Társaság, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság és más társaságok, akkor néhány kommunista arra gondolt, hogy miért ne lehetne ilyen társadalmi szervezetet, egy baráti kört vagy társaságot létrehozni? Elég hosszú ideig vajúdtak és vacilláltak az ügy fölött. Valamikor 1988. november elején vagy október végén szólt nekem Széchy Andor, a történész. Széchy - aki a Münnich Ferenc Társaság tulajdonképpeni szellemi atyja szólt, hogy csinálnak egy ilyen társaságot, van-e kedvem ebben részt venni. Ez nem párt, hanem a pártot társadalmi eszközökkel, társasági eszközökkel segítő kör vagy társaság. Mondtam neki, hogy igen. Azt hiszem, hogy Grósz Károly nyilatkozott múlt év decemberében egy KB- ülés után, talán a Reuter tudósítójának kérdésére, hogy szélsőbalos-e a Münnich Ferenc Társaság, szóval, Grósz azt mondta: - Kérem, a Münnich Ferenc Társaság nem szélsőbalos, a párt mellett van, tehát baloldali társaság. De úgy gondolom, sok mindennek kell még ahhoz történnie, hogy a jobboldal „leszálljon” erről a társaságról. Össztűz indult érdemtelenül, mert nem sztálinisták, nem szektások, nem fegyvert forgatók és fegyverrel hadonászók, hanem nagyon komoly emberek vesznek részt ebben a társaságban. És ha én jól látom, tulajdonképpen még visszafogottabbak is, mint ahogy kellene. - Miért mondják mégis azt, hogy ön illegálisan koszorúzott a Münnich Ferenc Társaság színeiben március 21-én? - Én semmiféle társaság nevében nem koszorúztam illegálisan. Én elmentem, délelőtt én koszorúztam, hivatalosan. ■i - Mint a népfront titkára. - Mint a népfront országos titkára, a népfront nevében. És miután azt mondták a barátaim, hogy délután öt órakor lesz még egy tiszteletadás, elmentem. Miért ne mehettem volna el délután? Egyébként nagyon érdekes, hogy ilyeneket tudnak azért. Szóval, ezeket úgy szépen elterjesztik, hogy íme, hát akkor nyilván a pali szélsőbalos. Ki tudja, hogy miről álmodik, ki tudja, hogy mit akar. - Önnek van fegyvere? - Nincs. - Ezt pedig azért kérdezem, mert - lehet hogy ez megint pletyka - azt beszélik, hogy a szocialista nemzeti megújítás mozgalom szervezésével ön foglalkozik. Ez pedig valamiféle fegyveres testület lenne. - Egy időben indult a Münnich Ferenc Társaság és a szocializmus megújításáért mozgalom gondolata. Mind a kettőnek a Széchy Andor az atyja. Ez a másik nem jött létre, ez nincs. - Ön több évtizeden át pártmunkás volt. Nem érzi, hogy így 55 évesen cserbenhagyták? - Hát, hogy itt ki kit hagyott cserben, ez majd még elválik. Körülbelül értem, hogy mi játszódik le. Nézze, ez a puccs, amely májusban lezajlott. ■ - 1988 májusában... - A pártértekezleten. Ez nekünk nagyon sokba kerül, és még sokba fog kerülni. Ugyanis elbizonytalanodott a párt. Azzal, hogy a Politikai Bizottságból nyolc ember kerül ki, és csökkentik a Politikai Bizottság létszámát, furcsa szituáció alakul ki a pártvezetésben. Egyszer, ha lesz ideje, elmondom, hogy mindez pontosan hogy zajlott le. De attól kezdve, miután olyan emberek kezébe került a pártvezetés, akik ugyan tele vannak jó szándékkal, és el is hitték magukról, hogy tudnak mit kezdeni a hatalommal, most kiderül, hogy nem tudnak. Akik itt hatalomra kerültek, felrúgták azt a megállapodást, amelyet korábban a vezetésben kialakítottak. ■ Mi volt ez a megállapodás? Nem erről volt szó. Nem nyolc emberről volt szó, hanem háromról. A pártértekezletet közben felfűtötték és felrobbantották. Mert a nyolc politikai bizottsági tag kikerülése egy olyan pártban, amely harminc évvel előzte meg a többit - az SZKP-t is, a bolgárokról, a többiekről nem is beszélve. Ha itt van egy ilyen krach, egy személyi krach, hitelét veszíti az ügy. Tessék megnézni, maradt Ceausescu, maradt Zsivkov, maradt Honecker és maradt Kim Ir Szén. És Kádár János, aki a jó kompromisszumok világbajnok robotosa, aki nehéz körülmények között három évtizeden át küzd kétfrontosan. És küzd a nemzetközi színtéren, hogy ennek az országnak legyen respektje, hogy végre nyugalom legyen ebben az országban, békés fejlődés legyen és ne megrázkódtatásokkal neki kell elmenni. A párt jelenlegi vezetői nem bírnak a feladattal. Pedig olyan egyszerűnek tűnt. Évek óta ott vannak a hatalom közelében, egy küszöb választja el őket, néhányukat a főtitkári szobától. Bejárnak oda, együtt gondolkodnak, és azt hitték, akkor ezt ők is meg tudják csinálni. Évekkel ezelőtt azt mondtam, két veszély leselkedik bárkire, aki a Kádárt utódlani fogja, ha utánozni akarja, vagy ha meggyalázza. Nem bírtak a kísértésnek ellenállni, hogy azért mégiscsak belekapáljanak ebbe a harminc vagy negyven évbe, és ez nagyon nagy baj. Most aztán, hogy itt nagyon komoly feszültségek támadtak, a triumvirátus, amely a párt élére került, már bomlik. Hisz Berecz kikerült, csak Pozsgay és Grósz van. Nem fognak tudni megegyezni. Nem lehet, hogy megegyezzenek. Ebből van a hátrálás, ebből van a bizonytalankodás, és tulajdonképpen ezért van, hogy minden elbizonytalanodik. Kérem szépen, a baj a „Fehér Ház”-ban van. Mindazokból kifolyólag, amit én elmondtam. És ha ezen nem tudunk változtatni, akkor még komolyabb bajok lesznek. Ez sajnos, ami a legszörnyűbb számomra: ez a párt lebontja önmagát. Végül is, ha a párt ilyen helyzetben van, most mondjam azt, biztos, hogy cserbenhagyott? Nem hagyott cserben. Tehetetlen.