168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)
1989-08-29 / 18. szám
Választási ígéret az ingyentankönyv? • •Össztaps a főpolgármesternek Elfogadni nem muszáj ! Az első bejelentés az volt, hogy emelik a pedagógusok bérét. Ez azt szolgálja, hogy ne lépjenek sztrájkba a pedagógusok? Hiszen hallani arról, hogy az ország bizonyos részein erre készülnek. Ez az elhatározás korábban megszületett, mint a sztrájkról szóló hírek. A lényeg az, hogy a pedagógusok életfeltételein javítani kell. Munkájuk, a jövő nemzedékének a nevelése olyan feladat, amit nem lehet borravalóból megoldani. Jelen pillanatban csak azt tudtuk elérni, hogy a romlást megakadályozzuk. A 17 százalékos béremelés annyi, mint amekkora inflációval az idén hivatalosan számol a kormány. Négy fontos érv - Minden általános iskolás ingyen kapja a tankönyveket ebben a tanévben. Úgy tudom, először csak az volt a tervben, hogy az első osztályosok kapják ingyen a könyveket. A Művelődési Minisztérium ezt jelentette be. Milyen forráshoz jutottak hozzá, h°gy így ki tudták szélesíteni ezt a kört? Egy rendes családban, ahol havi fizetés van, félreteszik a tartalékot úgy, hogy az egész hónapra elég legyen, és a hónap végén is legyen még pénz otthon. Mi is félretettük a tartalékot egész évre. Nálunk nem egy hónapra, hanem egész évre kell tartalékot képezni, és az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy amikor az évből letelt nyolc hónap, akkor már kevesebb tartalék kell a hátralévő négy hónapra. Nos, ebből a tartalékból fedezzük mindazokat, amiket bejelentettem. Talán másokban is felmerül a kérdés: miért döntöttek úgy, hogy mindenki egyformán részesül ebben a kedvezményben, amikor inkább az ellenkezőjére kellene törekedni, arra, hogy a valóban rászorulók, a szegény családok kapjanak támogatást, esetleg még többet is, mint most. Örülök, hogy ezt a kérdést feltette, mert egy kicsit meg kell magyarázni, hogy gyakorlatilag nem személyre szóló szociálpolitikát jelent ez az ingyenes tankönyv- és tanszerellátás, amelyet mi most biztosítottunk. Négy fontos érvem van amellett, hogy ezt meg kellett lépnünk. Az egyik: nagyon sokszor hasonlítjuk magunkat a gazdaságilag fejlettebb országokhoz. Ott az ingyenes oktatás alatt - amit mi évtizedek óta deklaráltunk - azt értik, hogy nem kell tandíjat fizetni, és ingyen adják az általános iskolásoknak a tankönyvet és a tanszereket. Mi, hosszú évtizedekig, ingyenes oktatáson azt értettük, hogy csak tandíjat nem kell fizetni. Én úgy gondolom, jobb, ha a fejlettebb országokhoz közeledünk, és az ingyenes oktatáson mi is ugyanazt értjük, amit ők. Erre persze jogosan mondhatják, hogy azok gazdagabb országok. De gazdagabbak az állampolgárok is. Tehát magasabb szinten ugyanez a konfliktus lehetne meg ott is, de nincs, mert az állam fedezi az oktatás költségeit. Kötelező ez az oktatás. Nem választhat a szülő, hogy beíratja-e általános iskolába a gyereket vagy sem. Ezért etikailag, és minden más szempontból is indokolt, hogy az állam fedezze a költséget. A második érvem: a kormány úgy döntött, hogy az első osztályos gyermekeknek, általános iskolásoknak, ingyen adja a tankönyvet. És úgy gondolom, hogy nem azért döntött így a kormány, mert csak az első osztályosoknak akarja ingyen adni, hanem mert nem volt több pénze. Azaz nem követünk el hibát akkor, ha a kormány ilyen irányú célkitűzései mögé felsorakozunk, és a magunk lehetőségeit felhasználva, az összes általános iskolában ingyenessé tesszük ezt. A harmadik érvem: a művelődési miniszter biztosította azt a lehetőséget, hogy az általános iskolában - a másodiktól a nyolcadikig - a gyerekek közül azok, akik anyagi okok miatt rászorulnak, szintén kaphassanak ingyentankönyvet, segélyként. Ennek az lenne az eredménye az osztályokban, ahol semmi sem marad titokban, hogy azonnal kialakulna egy szegény gyerek, gazdag gyerek kategória, s nem hiszem, hogy nekünk ilyesmivel is nehezítenünk kell az oktatási, a pedagógiai munkát. Szerintem mindenféle kérelem nélkül is kialakul az osztályban, hogy ki a szegény, ki a gazdag. Emlékszem, amikor én iskolába jártam, pedig akkor még ki se lehetett mondani, hogy valaki szegény vagy gazdag, azért mindenkiről pontosan tudtuk, hogy ki a papája, ki a mamája, mennyiből élnek. Ez valóban így van, de mi legalább ne segítsük elő! A negyedik érvem - és azt hiszem, ez is elfogadható -: az ingyentankönyv kötelező számunkra, de nem kötelező elfogadni. Aki nem tart igényt rá, az nem fogja igénybe venni ezt a kedvezményt, és a pénz ott marad az iskolának. Ezzel a pénzzel a szülői munkaközösség és az iskola közösen fog rendelkezni, és vagy oktatási, vagy kulturális célokra fogják felhasználni, a gyerekek javára. - Valóban ott marad az iskolánál? - Igen, ott. Az iskola megkapja a tanulók létszáma után a tankönyvek és a tanszerek árát, és ha a szülők nem veszik igénybe a kedvezményt, ott marad a pénz. Honnan veszik el? - Még mindig úgy érzem, ma olyan szegények vagyunk, hogy valóban differenciáltan kellene támogatni a családokat. Fölmerült bennem az is, hogy esetleg ezzel a látványos és nagyon jól hangzó ígérettel olyan helyzetbe kényszeríti a Fővárosi Tanács a kerületi tanácsokat, amit később majd nem tudnak megoldani. Olyan területekről kell majd elvenni a pénzt, ahol szintén nagyon fontos lenne. - Mindenki, aki segélyre szorul, meg kell hogy kapja. - De lehet, hogy máshonnan veszik majd el, tehát nem épül iskola, csatorna, gázvezeték azért, mert a Fővárosi Tanács elnöke bejelentette, hogy ingyen kell adni a tankönyveket! - Nem. Miután jövőre is kell tartalékot képezni, ha nem tudjuk szabályszerűen beépíteni Budapesten nemcsak az első osztályosok, hanem valamennyi általános iskolás gyerek ingyen kapja a tankönyveket. Ezenkívül jelentős fizetésemelésre is számíthatnak a pedagógusok. Milyen forrásból? S vajon vannak-e a tanévnyitó bejelentés mögött aktuálpolitikai „hátsó gondolatok” is? Bocskay Zsolt beszélgetett erről dr. Bielek Józseffel, Budapest főpolgármesterével. II Bielek József 14