168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)

1989-08-29 / 18. szám

Választási ígéret az ingyentankönyv? • •Össztaps a főpolgármesternek Elfogadni nem muszáj !­­ Az első bejelentés az volt, hogy emelik a pedagógusok bérét. Ez azt szolgálja, hogy ne lépjenek sztrájkba a pedagógusok? Hi­szen hallani arról, hogy az ország bizonyos részein erre készülnek.­­ Ez az elhatározás korábban megszületett, mint a sztrájkról szóló hírek. A lényeg az, hogy a pedagógusok életfeltételein javítani kell. Munkájuk, a jövő nemzedékének a neve­lése olyan feladat, amit nem lehet borravaló­ból megoldani. Jelen pillanatban csak azt tud­tuk elérni, hogy a romlást megakadályozzuk. A 17 százalékos béremelés annyi, mint amek­kora inflációval az idén hivatalosan számol a kormány. Négy fontos érv - Minden általános iskolás ingyen kapja a tankönyveket ebben a tanévben. Úgy tu­dom, először csak az volt a tervben, hogy az első osztályosok kapják ingyen a könyve­ket. A Művelődési Minisztérium ezt jelen­tette be. Milyen forráshoz jutottak hozzá, h°gy így ki tudták szélesíteni ezt a kört?­­ Egy rendes családban, ahol havi fizetés van, félreteszik a tartalékot úgy, hogy az egész hónapra elég legyen, és a hónap végén is le­gyen még pénz otthon. Mi is félretettük a tartalékot egész évre. Nálunk nem egy hónap­ra, hanem egész évre kell tartalékot képezni, és az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy amikor az évből letelt nyolc hónap, akkor már keve­sebb tartalék kell a hátralévő négy hónapra. Nos, ebből a tartalékból fedezzük mindazo­kat, amiket bejelentettem.­­ Talán másokban is felmerül a kérdés: mi­ért döntöttek úgy, hogy mindenki egyfor­mán részesül ebben a kedvezményben, ami­kor inkább az ellenkezőjére kellene töreked­ni, arra, hogy a valóban rászorulók, a sze­gény családok kapjanak támogatást, esetleg még többet is, mint most.­­ Örülök, hogy ezt a kérdést feltette, mert egy kicsit meg kell magyarázni, hogy gyakor­latilag nem személyre szóló szociálpolitikát jelent ez az ingyenes tankönyv- és tanszerellá­tás, amelyet mi most biztosítottunk. Négy fontos érvem van amellett, hogy ezt meg kel­lett lépnünk. Az egyik: nagyon sokszor ha­sonlítjuk magunkat a gazdaságilag fejlettebb országokhoz. Ott az ingyenes oktatás alatt - amit mi évtizedek óta deklaráltunk - azt értik, hogy nem kell tandíjat fizetni, és ingyen adják az általános iskolásoknak a tankönyvet és a tanszereket. Mi, hosszú évtizedekig, ingyenes oktatáson azt értettük, hogy csak tandíjat nem kell fizetni. Én úgy gondolom, jobb, ha a fejlettebb országokhoz közeledünk, és az ingyenes oktatáson mi is ugyanazt értjük, amit ők. Erre persze jogosan mondhatják, hogy azok gazdagabb országok. De gazda­gabbak az állampolgárok is. Tehát magasabb szinten ugyanez a konfliktus lehetne meg ott is, de nincs, mert az állam fedezi az oktatás költségeit. Kötelező ez az oktatás. Nem vá­laszthat a szülő, hogy beíratja-e általános is­kolába a gyereket vagy sem. Ezért etikailag, és minden más szempontból is indokolt, hogy az állam fedezze a költséget. A második ér­vem: a kormány úgy döntött, hogy az első osztályos gyermekeknek, általános iskolások­nak, ingyen adja a tankönyvet. És úgy gondo­lom, hogy nem azért döntött így a kormány, mert csak az első osztályosoknak akarja in­gyen adni, hanem mert nem volt több pénze. Azaz nem követünk el hibát akkor, ha a kor­mány ilyen irányú célkitűzései mögé felsora­kozunk, és a magunk lehetőségeit felhasznál­va, az összes általános iskolában ingyenessé tesszük ezt. A harmadik érvem: a művelődési miniszter biztosította azt a lehetőséget, hogy az általános iskolában - a másodiktól a nyol­cadikig - a gyerekek közül azok, akik anyagi okok miatt rászorulnak, szintén kaphassanak ingyentankönyvet, segélyként. Ennek az lenne az eredménye az osztályokban, ahol semmi sem marad titokban, hogy azonnal kialakulna egy szegény gyerek, gazdag gyerek kategória, s nem hiszem, hogy nekünk ilyesmivel is nehe­zítenünk kell az oktatási, a pedagógiai mun­kát.­­ Szerintem mindenféle kérelem nélkül is kialakul az osztályban, hogy ki a szegény, ki a gazdag. Emlékszem, amikor én iskolá­ba jártam, pedig akkor még ki se lehetett mondani, hogy valaki szegény vagy gazdag, azért mindenkiről pontosan tudtuk, hogy ki a papája, ki a mamája, mennyiből élnek.­­ Ez valóban így van, de mi legalább ne segítsük elő! A negyedik érvem - és azt hi­szem, ez is elfogadható -: az ingyentankönyv kötelező számunkra, de nem kötelező elfo­gadni. Aki nem tart igényt rá, az nem fogja igénybe venni ezt a kedvezményt, és a pénz ott marad az iskolának. Ezzel a pénzzel a szülői munkaközösség és az iskola közösen fog ren­delkezni, és vagy oktatási, vagy kulturális cé­lokra fogják felhasználni, a gyerekek javára. - Valóban ott marad az iskolánál? - Igen, ott. Az iskola megkapja a tanulók létszáma után a tankönyvek és a tanszerek árát, és ha a szülők nem veszik igénybe a kedvezményt, ott marad a pénz. Honnan veszik el? - Még mindig úgy érzem, ma olyan szegé­nyek vagyunk, hogy valóban differenciáltan kellene támogatni a családokat. Fölmerült bennem az is, hogy esetleg ezzel a látványos és nagyon jól hangzó ígérettel olyan helyzet­be kényszeríti a Fővárosi Tanács a kerületi tanácsokat, amit később majd nem tudnak megoldani. Olyan területekről kell majd el­venni a pénzt, ahol szintén nagyon fontos lenne. - Mindenki, aki segélyre szorul, meg kell hogy kapja.­­ - De lehet, hogy máshonnan veszik majd el, tehát nem épül iskola, csatorna, gázvezeték azért, mert a Fővárosi Tanács elnöke beje­lentette, hogy ingyen kell adni a tankönyve­ket! - Nem. Miután jövőre is kell tartalékot ké­pezni, ha nem tudjuk szabályszerűen beépíteni Budapesten nemcsak az első osztályosok, hanem valamennyi általános iskolás gyerek ingyen kap­ja a tankönyveket. Ezenkívül jelentős fizetéseme­lésre is számíthatnak a pedagógusok. Milyen forrásból? S vajon vannak-e a tanévnyitó beje­lentés mögött aktuálpolitikai „hátsó gondola­tok” is? Bocskay Zsolt beszélgetett erről dr. Bielek Józseffel, Budapest főpolgármesterével. I­I Bielek József 14

Next