168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)

1989-09-05 / 19. szám

gyéjében - legalább minden megyeszékhelyen - ugyanakkor, ugyanabban a pillanatban, ugyanazon az áron vásárolhatók legyenek azok a papírok, amelyeket ezen a tőzsdén je­gyeznek.­­ Pacsi Zoltán, az Állami Bankfelügyelet osztályvezetője is meghallgatta ezt a szom­bathelyi beszélgetést. Mi a magyarázata an­nak, hogy jóllehet még el sem készült a tőzs­de- és az értékpapírtörvény, egy cég máris tőzsdenyitáson töri a fejét? Ön szerint reáli­sak-e a cég említett elképzelései? PACSI ZOLTÁN: Azt hiszem, reálisak. El­végre értékpapírok léteznek, vevők léteznek, eladók léteznek, és a tőzsde tipikusan az a hely, ahol a vevők és az eladók találkozhatnak, akár személyesen, akár közvetítőkön keresztül. ■­­­ Ha ez így van, miért nincs tőzsde Pesten? P. Z.: Azért, mert ez nem úgy megy, hogy kinyitunk egy termet vagy bármit, s kiírjuk rá, hogy tőzsde. A tőzsdének rendkívül szigorú, nemzetközileg is elfogadott szabályai vannak. Ez a jogszabály most készül. A parlament még az idén tárgyalni fogja.­­ Mi célt szolgálnak ezek a szabályok? Kor­látoznak? Az ember azt gondolná: a tőzsdé­nek éppen az a lényege, hogy megkönnyíti a kereskedelmet és a forgalmat. P. Z.: Sajnos, a tőzsde, az értékpapír-keres­kedelem nem pusztán nyereséges játék - sőt nem is játék. Csak akkor számíthatunk komoly befektetési döntésekre, ha a játékszabályokkal mindenki pontosan tisztában van. A játéksza­bályoknak nem azt kell tartalmazniuk, hogy ki mikor és kivel köthet üzletet. Ez az érintettek dolga. A tőzsde feladata az, hogy mindazokat a körülményeket és feltételeket garantálja, amelyek alapján a kereskedés zajlik. Gondolok itt elsősorban az információkra.­­ Tehát tudni kell azt, hogy a tőzsdén megje­lenő részvénytársaság hogyan gazdálkodik, milyen üzleteket köt, milyen piaca van és így tovább. Ezeket általában a világ nagy tőzsdéi a számítógépes rendszerben vagy pedig nyil­vánosan jegyzik. Budapesten elég sokan szkeptikusan figyelik a Radius Részvénytár­saság akcióit és működését. A történet rövi­den a következő: először volt egy kisszövet­kezet, ez volt a Rádiusz, amelyik aztán meg­alapította 1989. január 2-án, az év első mun­kanapján, 70 millió tőkével a Radius Rész­vénytársaságot. Ebből a 70 millióból úgy 40-et a Rádiusz Kisszövetkezet adott. Ezután fölemelték az alaptőkét 420 millió forintra, és máig összesen 1 milliárd forint körüli ér­tékben vontak be tőkét, jórészt magánmegta­karítók pénzét. Hogyan értékelendő ez az egész? A szabályozás előtti villámgyors kar­riernek tekintsük-e vagy a szabálytalanság extraprofitjának? Vagy egyszerűen annak, hogy valaki józanul igyekszik kihasználni a társasági törvény adta lehetőségeket? P. Z.: Én ezt az információk hiányának te­kintem. A Radius alaptőke-emeléskor kibocsá­tott egy prospektust. Ezt a prospektust magam is láttam, sajnos, nagyon sok olyan tényt nem tartalmazott, amit véleményem szerint egy tőzsdén megjelenő vállalkozás prospektusának tartalmaznia kellene. Hiányzanak a garanciák ? - Mi hiányzott belőle? P. Z.: A társaság működésére vonatkozó minimális alapadatok: mekkora a társaság tő­kéje, a nyeresége, milyen az üzletvezetés, a szer­vezet, a tevékenységi kör és így tovább. Ve­gyünk egy nyugati példát. Ha Nyugaton ha­sonló részvénykibocsátás, alaptőke-emelés tör­ténik - akár egy tőzsdén, akár tőzsdén kívül -, akkor ezt minden esetben megelőzi egy pros­pektus készítése. Ez a prospektus nem reklám­anyag, hanem egy 60, 80, akár 100 oldalas, rendkívül komoly és megalapozott tanulmány a vállalat jelenéről, múltjáról és jövőjéről. Ezt a prospektust bejegyzett könyvvizsgálókkal vagy könyvvizsgáló­ szervezetekkel kell hitele­síttetni. Nekik garanciát kell vállalniuk mind­azért, ami ebben a prospektusban szerepel. Pontosabban ezt a garanciát mind a kibocsátó, mind pedig a prospektust nevükkel hitelesítők vállalják. Amennyiben később kiderülne, hogy a tájékoztató füzet­­ tudatosan vagy akár vélet­lenül is - valótlan adatokat tartalmazott, bíró­ság előtt megtámadható a társaság, kártérítési igénnyel lehet fellépni ellene. A születendő ma­gyar jogszabály is tartalmaz ilyen elemeket.­­ Fölöttébb elgondolkodtató szerintem, hogy Magyarországon ötezer ember odaad­ta a pénzét - százezreit - egy ilyen vállalko­zásba, miközben az ön által felsorolt, a be­fektetők érdekeit védő garanciák még nin­csenek meg. Mi lehet a magyarázata annak, hogy ebben a szabályozatlanságban, az álla­mi keretekből kiszabadulva, ilyen tőkeerős vállalkozások szerveződhetnek? Mi lehet emögött? P. Z.: Szerintem az, amit Molnár László is elmondott, vagyis hogy mindenki nyereségre törekszik - azt hiszem, ez teljesen természetes dolog -, és ők a prospektusukban rendkívül sokat, igen magas nyereséget ígértek. Nem tudom viszont konkrétan, ebből mennyit telje­sítettek, vagy hogy mennyit fognak teljesíteni. ■ - Ez legkorábban jövőre válik el. P. Z.: Természetesen. De én azt hiszem, komoly, megalapozott befektetést nem lehet ígéretekre alapozni. A törvény pontosan azt akarja elérni, hogy ne kerülhessenek olyan értékpapírok a piacra, amelyeknél ezek az alapvető információk hiányoznak. Vagyis olyan körülményeket kíván teremteni, amikor mindenki azonos információk birtokában döntheti el, vállal-e kockázatot vagy sem, il­letve milyen típusú kockázatot vállal. Akkor senki sem fog utólag reklamálni a pénztárnál­­ vagy a vállalat vezetőjénél hogy nem ezt ígérték. Mi mennyi ? Talán a hazai telefonhálózat tudat alatti minősítése van abban, hogy ha valamilyen gazdasági adatot, számot hihetetlennek tartunk, azt mondjuk rá: telefonszám. Ad­dig persze, míg jól mentek a dolgok, úri huncutságnak lehetett tartani a különböző tervszámokkal és teljesítésük mutatóival való bűvészkedést, ha nem is hitte el az ember, hogy az annyi, pontosan annyi, nem is érdekelte igazán. Most, hogy tize­dik évében tart a magyar gazdaság hely­­benjárása, s ráadásul ezt a helybenjárást is csak doppingolva, az ország növekvő kül­földi eladósodásával tudjuk produkálni, persze már érzékenyebbek vagyunk, s egy­re többen szeretnénk tudni, mi mennyi. A mai politikai helyzetben érthető, ha a legnagyobb vihart az elmúlt hetekben az MSZMP vagyonát kifejező számok váltot­ták ki. Érthető, már csak azért is, mert ennek ismeretét egészen a legutóbbi idő­kig­­ az MSZMP vezetése a maga belső ügyének tekintette, s nemhogy a társadal­mat, de saját tagságát sem informálta róla. Nincs szándékom az MSZMP vagyonáról dúló politikai vitához csatlakozni, csak szerényen megjegyzem, hogy olyan gazda­sági csodát, miszerint egy bevételeinél rendre többet költő szervezet vagyont hal­moz fel, a gazdasági élet nem ismer. Tu­dom persze, itt politikáról van szó, én pe­dig a gazdaság számainál akarok maradni. Szóval, hitelesek-e gazdasági adataink? Hitelesek is, meg nem is. Az statisztikus barátom számára például teljesen hiteles a fogyasztói árindex - állítja, hogy az a leg­szigorúbb szakmai kritikát is elviseli. Gon­doljunk bele, mit tart ugyanerről a köznapi halandó! Lehet az eltérést a társadalom­­lélektani jelenségek tartományába utalni - s bizonyos értelemben oda is tartozik -, de világos, hogy itt elsősorban a hatalom szavahihetőségéről van szó, ami ma olyan, amilyen. Vagy vegyünk egy másik példát. Vásároljon fel részben vagy egészben egy állami tulajdonban lévő vállalatot egy kül­földi érdekeltség, s azonnal jönnek a meg­jegyzések, a vádak a nemzeti vagyon ki­árusításáról, elkótyavetyéléséről. Pedig azt, hogy jó áron adták-e el, mondjuk, a Tungsramot vagy a Ganz Árammérőt, azért nem lehet tudni, mert ezek hiteles értékét csak a piac állapíthatja, állapíthat­ta volna meg. A piac működését viszont olyan sikeresen iktattuk ki a magyar gaz­daságból, hogy visszakapcsolása a mai tu­dásunkat szinte meghaladja. Sorolhatnám még a további példákat a költségvetési támogatásokról és elvoná­sokról, az agrárollóról, a lakosság deviza­­tartalékáról, de felesleges. Tudomásul kell vennünk, hogy sok gazdasági adatunk ma nem más, mint szubjektív - vagy ha úgy tetszik: pártos - becslés, hiteltelen, nem tudni, hol kicsengő a telefonszám. S ha hozzáveszem, hogy csak a budapesti tele­fonszámok hétjegyű­ek, még teljesebb a zűrzavar. Gálik Mihály Ez nem játék!I I I I I Pacsi Zoltán 19

Next