168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)

1989-11-28 / 31. szám

(Vég)rendelkezési állomány Generális, átrendezés! Sok kis nyíl megy körbe-körbe ! ! Sokféle jelzővel illették már a Magyar Néphadse­reget. Volt már nevelőintézmény, amely szakmát adott fiatalok tízezreinek, volt békehadsereg, amely a mezőgazdasági munkák dandárjában mindig bevethető volt, s mint tudjuk, a tiszti becsü­letről is kiderült az utóbbi időkben egy s más. Az új honvédségről készített interjút Hoflauer Tibor három tiszttel: Havril András alezredessel és Romkovics József ezredessel, dandárparancsno­kokkal, valamint Gyuricza Béla vezérőrnaggyal.­ ­ Szerintem egy kicsit homályosan beszélt Németh Miklós, ezért kerek perec megkérde­zem, kitől lehet várni bármiféle támadást? HAVRIL ANDRÁS: Szerintem most se­honnét nem várható támadás. ROMKOVICS JÓZSEF: A Magyar Köz­társaság területét a mai helyzetben elsősorban levegőből érheti váratlanul agresszió. Ahhoz, hogy szárazföldi hadműveletek kezdődjenek, egy hosszabb előkészítő időszak szükséges, bármelyik irányt is vesszük alapul. I nek, hogy valamiféle semleges zóna alakul­jon ki, mint ahogy erről korábban volt is szó. Viszont azt is mondta, hogy a Varsói Szerződésben kell továbbra is működnünk. Na most hogyha eljövünk nyugatról, ugye, akkor nyilván keletre megyünk? Keleten viszont csak Varsói Szerződés-tagországok vannak, úgyhogy az ember ilyenkor nem tudja, hogy most akkor mi van. GYURICZA BÉLA: Hadd legyen szabad válaszolnom erre. A nyugati - tehát a dunán­túli - területen éppen a korábban jellemző doktrínának a jegyében koncentrálódtak a csapatok.­­ Nem tudom, hogy lehetne ezt szemléltetni. Gondoljunk el egy Magyarország-térképet, ahonnan kis nyilak mennek kifelé az ország­határból. Ha eddig egy nagy nyíl ment volna nyugat felé, délnyugat felé, akkor most sok kis nyíl megy körbe mindenfelé. Valahogy így kell ezt elképzelni? H. A.: Igen, az egységes elosztás miatt így lehet elképzelni. Végül is nekünk körkörösen kell az országot biztosítani, hogyha így vesszük, ennyire naturálisan ezt a kérdést. A nyilakkal kapcsolatban hadd legyen szabad megjegyezni, hogy eddig se mentek nyilak semerre sem... ! - Hadd áruljak el egy személyes élményt. Én is voltam katona, és amikor riadó volt­­ a Dunántúlnak nem is olyan nagyon a nyu­gati részén volt ez a laktanya -, akkor úgy kezdődött a riadó, hogy az osztrák hegyi­vadászok támadást intéztek és azt kell elhá­rítani. Szóval, ez a nyíl - legalábbis ott - mégiscsak létezett... GY. B.: Mindaddig voltak ilyenek termé­szetesen, amíg a doktrínának a jellege más volt. Akkor, amikor mi a védelmi jellegről beszélünk, mindenféleképpen azt kell hogy kifejezze a felkészítés, hogy megvédjük az or­szágot. Nincs a mai körülmények között a világnak olyan, önmagát valamire is tartó állama, amelyik ne lenne képes szuverenitásá­nak védelmére. Azt hiszem, hogy ez a haderő­­reform, amelyet a miniszterelnök most beje­lentett, elsősorban ezt szolgálná. Új óra kezdete - Csak ugye az a kérdés, hogy lehet-e szuve­renitásról beszélni, illetve nemzeti karakte­e­rű hadseregről - amit nagyon erősen hang­súlyozott Németh Miklós -, amikor idegen hadsereg is van az országban. A Szovjetunió katonáira gondolok... GY. B.: A NATO bármelyik tagországát említhetném. Vegyük például az olaszt. Ön, gondolom, bizonyos értelemben ismeri an­nak a nemzeti karakterét is, pedig Olaszor­szág területén is vannak más csapatok. Mi abban reménykedünk, hogy ezek rövidesen megszűnnek, éppen a mostani Bush-Gor­­bacsov találkozó utáni érának a kezdetével.­­ - Azt reméli, hogy jövő héten esetleg be­jelentik, hogy a máltai tárgyalások ered­ményeként kivonják a szovjet csapatokat Magyarországról? GY. B.: Én azt remélem, hogy az a fo­lyamat, amely körülbelül két évvel ezelőtt megkezdődött, felerősödik és folytatódik. R. J.: A karakternek nemcsak ilyen érte­lemben van jelentősége, megvan a ruhában, a megszólításban, a viseletben, a felszere­lésben, a felkészítésben egyaránt... - Önök hol tanultak? R. J.: Én itthon végeztem a tiszti isko­lát, és a Frunze akadémiát fejeztem be Moszkvában. H. A.: Én Magyarországon tanultam, az akadémiát is itt végeztem. Voltam a Szov­jetunióban is. GY. B.: Magyarországon és a Szovjet­unióban.­­ - Lehet a Szovjetunióban magyar nemze­ti karakterű tisztté válni? GY. B.: Lehet. Én az 1970-es években olyan körülmények között tanultam a Frunze katonai akadémián, amikor megkö­zelítően húsz nemzetből - Afrikától Indiáig bezárólag szinte valamennyien - tanultunk ott. Körkörös biztosítás­ ­ Egy picit félreértettük egymást, én nem arra gondoltam, hogy szárazföldön vagy a levegőből várható-e támadás, hanem arra, hogy milyen ország támadhatja meg Ma­gyarországot. Miért mondom, hogy homá­lyosnak éreztem a miniszterelnök szavait? Mert ő azt mondta, hogy a nyugati határ­szélekről beljebb kell vonulnia a hadsereg-I Havril András alezredes Romkovics József ezredes

Next