168óra, 1990. július-december (2. évfolyam, 26-51. szám)
1990-07-17 / 28. szám
három álnevet használt, leginkább barátjáét, Ábelét. Végül úgy álcázta magát New Yorkban, hogy idős műkereskedőként, fényképészként, amatőr festőként, jóságos bácsiként ismerte az egész környék. Viszonylag baloldali nézeteiről tudtak, szívesen megfordult a liberális értelmiség körében, de ott nem politizált. - Lebukása annak idején szenzációszámba ment. Ha ennyire sikeresen álcázta magát, végül is min csúszott el, min vesztett rajta? - Volt egy finn származású összekötője, aki ivott, s felderítői munkáját sem végezte tisztességesen, így hát lebukott. Illetve ezt megelőzte: feladta magát, valószínűleg kettős ügynök szeretett volna lenni. S bár három hét lett volna arra, hogy Fischert figyelmeztessék, főnökei, kollégái ezt elmulasztották. Ezért nem tudott időben eltűnni, egérutat nyerni. A cserbenhagyást aztán Fischer sosem bocsátotta meg. Amikor lakását körülvették az FBI emberei és lefogták, Abel néven mutatkozott be. Rudolf Abel ugyanis akkor már régen meghalt, ő viszont betéve ismerte barátja egész életét. Nem volt tehát nehéz a kevésbé művelt, de fanatikus, öntudatos szovjet ezredest alakítania, így hát Ábelként vonult be a történelembe. S ő büszke is volt arra, hogy a börtönben - ahol vagy harminc év jutott rá - ezredes úrnak szólították. Alakját egyébként a bírók, ügyvédek, újságírók a bírósági tárgyaláson is igen rokonszenvesnek találták. Olyan férfinak, aki nem adja fel társait... Henkin azonban ismerte a valóságot, hogy valójában csalódott ember, hiszen soha nem tudta megemészteni, hogy nem működött megfelelően a gépezet, tehát lényegében feladták. S amikor az U-2-es amerikai felderítőgép pilótájáért kicserélték, s hazatérhetett, csalódása nem oldódott. A Szovjetunióban sem becsülték meg igazán. Annak idején a Sorge-kultuszt erőteljesen táplálták a Szovjetunióban és a Szovjetunióból. Miután Ábelt - nevezzük így - kicserélték Powersszel, várható volt, hogy jön az Abeldömping. Mi lehetett annak az oka, hogy a szovjet propagandagépezet - amely különben olyannyira tevékeny volt, s akkora képzelőerővel dolgozott - ebben az esetben mintha függönyt vont volna Abel alakja elé? - Abel főnökei, a jelek szerint, nem értették meg: lehet úgy is küzdeni egy eszméért, hogy valaki hisz benne, s ezért becsületesen teljesíti a kötelességét. (Ilyen lehetett egyébként a Rosenberg házaspár is. Rosenbergék antifasiszta alapon, fanatikusan hittek az eszmében, s halálukig nem árulták el, hogy szovjet atomkémek.) Az Abel utáni nemzedékben azonban szép számmal voltak silány emberek, akik pénzért, karrierért, dicsőségért vállalkoztak kémfeladatokra. Már Szudoplatov arra oktatta Henkint és Fischert, hogy megtört, sérült, pénzéhes embereket, gazembereket kell beszervezniük. Hát Abel nem volt gazember, sőt a maga módján jellem volt. Amikor hazatért, kiderült, hogy teljesen idegen közegben mozog. Látta a sok helyezkedő embert, az óriási szociális ellentmondásokat, a vészjósló jeleket, tapasztalta a hruscsovi „olvadás” bukását. Nagyon ingerülten reagált a csehszlovákiai bevonulásra, nem illeszkedett be a rendszerbe. Annak idején elterjedt a hír, hogy még mindig dolgozik és megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Ám valójában a nagymesterkém ezt nem kapta meg. Ha már nagyon ideges volt, szerveztek neki egy-egy „nyugati” utat, ahol előadást tarthatott kollégáinak. Ilyen út hozta Magyarországra és az NDK-ba. De ezek is igen ritka események voltak szürke moszkvai életében. Végül a rák végzett vele. Már haldoklott, amikor odasúgta lányának: ne feledd, mi németek vagyunk. S bár Abel sok tekintetben homo sovieticus volt, nem feledte azt sem, hogy egy Angliában élő, oroszországi német munkás fiaként született. Ezt éppúgy nem tudta elfeledni, mint a hőskort, a húszas éveket. Talán ezért sem vállalta a szovjet vezetés, hogy - egy újabb Sorgeként - a nyílt színre lépjen vele. Dácsa Szudoplatovnak? - Kirill Henkin elhallgat? Van-e, amihez semmiképp nem férhetett hozzá ? Lappang-e olyasmi Ábel körül, ami még igazi szenzációt hozhat? - Henkin hangyaszorgalommal feldolgozta azt a hatalmas nyugati szakirodalmat, amely Ábellel foglalkozik. A szovjet anyagokhoz, természetesen, nem férhetett hozzá, azonkívül Abel sem fecsegett. Hiába volt tehát testi-lelki jó barátja, hiába segített Abel 1944-ben, hogy Henkin szakíthasson a szovjet felderítéssel, Ábelnek az volt a véleménye: az igazi felderítő még odahaza vagy barátok társaságában sem ad ki titkokat. A valódi szenzáció az 1920-as, 30-as évek leírásában rejlik. Azokban az években a szovjet felderítésnek kétfajta vonulata volt. Az egyik a katonai, amely antifasiszta tevékenységet is végzett. Ennek tagjai, Henkin szerint, rendkívül jellemes, becsületes emberek voltak, annak ellenére, hogy egyes feladataikat nem lehet a legtiszteletreméltóbbnak nevezni. A másik, szudoplatovi típusra az volt jellemző, hogy mindig a saját hasznára dolgozott. Amikor a háború idején Moszkvában nélkülöztek az emberek, Szudoplatov például Henkint azzal bízta meg, hogy mindenáron szerezzen neki friss almát. Amikor pedig a németek már Sztálingrádnál jártak, Szudoplatov kiskatonákkal dácsát építtetett magának. Henkin ezzel a szudoplatovi típussal állítja némileg szembe Abel Fischert... Bölcs István filmlevele Marslakó a mostohám amerikai film Gyerek, kutya, földiekkel játszó égi tünemény, vagyis ufó, nem teljesen normális tudós, extragalaktikus főfürkész tölti ki az űrt és okoz nem kevés zűrt, a Marslakó a mostohám című amerikai sci-fiben. Megszoktuk már, hogy a tudományos-fantasztikus filmek egy része arra szakosodott, hogy rémisztgesse a gyermekkorúan naiv földlakókat. Mások, a némileg nemesebb fajtából valók, liberális erkölcsi szentenciákat közvetítenek nekünk, olyanokat, hogy ne bántsd a másikat, mert az is ember, aki nem látszik annak... Ismét mások csak szórakoztatni akarnak, Marxot a fejére állítva, mondván : lám, az emberiség kacagva búcsúzik a jövőjétől... De ne politizáljunk! Beszéljünk most csak erről a nem teljesen szerencsésen magyarított című filmről, amely az Amerikában divatos „idegen" filmek, az Alien-filmek paródiája lenne leginkább. De nemcsak ezért szerethető. Mert ez a Marslakó a mostohám a tudományos-fantasztikus filmek legszórakoztatóbb műfajából való. A szokásos sci-fi kellékek itt arra szolgálnak, hogy túllépve a sablonon, a naiv és didaktikus erkölcsi ismereteken, bemutassák: a különféle kultúrák találkozása miféle mulatságos galibákat okoz. És ennek legjobb példái itt hihetetlenül hatásosak. Például a csók filmtörténetének felidézése abszolút telitalálat. A viselkedés, a modor, a stílus, az öltözködés meg nem felelései a humoros hatásokon túl tanulságos tükröt tartanak elénk. S ebben mindannyian földieknek látszunk. Itt és ebben lép túl a Marslakó a mostohám a szokványos sci-fiken. Ja, és a címszereplő, Kim Basinger egyszerűen, földöntúlian gyönyörű. Extragalaktikus szépség. Mellette még marslakónak is érdemes lenne lenni. 25