168óra, 1996. június-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1996-07-30 / 30. szám

­lenne ; Angyal I - így igaz. Ha akkori ajánlatukat elfogadtuk volna, akkor a vevők gyakorlatilag bármit csinál­hattak volna az Ikarusszal, beleértve a bezárást is. Ezért nem támogattam azt a konstrukciót. I - Az egyetemen vállalatszervezésre és -ve­zetésre oktatja hallgatóit, közben vállalat­­vezetőként megbukik. Szerintem azért is, mert egy év alatt, akivel csak lehetett, összeakaszkodott. - Az azért erős túlzás, hogy mindenkivel összeakaszkodtam volna, hiszen sokan támogat­ták azt, amit képviseltem. Kétségtelen, volt olyan pont, ahonnan nem engedtem. Ez a vezetői ma­gatartás bizonyos helyzetekben nagyon eredmé­nyes lehet. Most nem volt az...­­ - Eddig azt hittem, aki egyetemi fokon ok­tatja azt, amit csinál, pontosan tudja, mi­kor kell váltani... - Nem akartam váltani. Inkább hajlandó va­gyok vezetőként megbukni, mintsem hogy a ve­zetésről vallott nézeteimet megváltoztassam. Se­ házasság nagyon kedvező lett volna az Ikarus legkisebb részvényesének, a CEIC Holdingnak és személy szerint Derglán Sándornak.­het eredménytelenül is vezetni, de attól még az, amit én a katedrán mondok, megállja a helyét. Egyébként életem során kerültem már hasonló helyzetbe, amikor az óbudai hajógyár igazgatója voltam és szintén kirúgtak. Akkor is azt mondták, lám-lám, pajtás, rosszul csináltad a dolgot, s később kiderült: nem is csináltam rosszul. Most is azt gondolom, az Ikarus megmentésére tett ja­vaslataim jók, megoldják a problémákat. Nyilván már sose fogják kipróbálni. Mások más megol­dást javasolnak majd és kiderülhet, úgy is talpra lehet állítani az Ikarust. A lényeg csak az, hogy a magyar ipar egyik legnagyobb értéke megmarad­jon.­­­­ Ha pontosan látja, hogy más megoldás is lehetséges, és az Ikarus úgy is megmarad­hat, akkor végképp nem értem: miért nem módosított elképzelésem­? — Elképzelésemnek volt két eleme, amelyből nem engedhettem. Gyors lett volna és nem igé­nyelt állami pénzt. Rendbe lehet szedni az Ikarust lassabban és az adófizetők szempontjából drá­gábban is, de én úgy gondoltam, ennek a vállalat­nak nem az segít, ha belenyomunk még pár mil­liárd forintot. Egy veszteséges nagyvállalatból nyereséges kisebbet kell csinálni. Ennek érdeké­ben nem sajnáltam volna a hitelezőket és a tulaj­donosokat, ha vesztenek a pénzükből. Ezt a terá­piát most nem lehetett alkalmazni.­­ - Az is lehet, csak ön nem tudta elérni, hogy alkalmazni lehessen. Nagyon meglep­né, ha más valaki ugyanezt a programot végre tudná hajtani? - Nem lepne meg, de ennek kevés az esélye. Abban viszont biztos vagyok, hogy az általam ki­dolgozott javaslatoknak egy részét biztosan alkal­mazni fogják, mert más lehetőségük úgysem lesz. Ha egy gyár évi ezer autóbuszt tud gyártani, akkor normális ember nem fog kétezer-ötszáz munkást alkalmazni. Azt nekem senki sem tudja bemesél­ni, hogy minden így maradhat. Vagy találnak egy vevőt, aki hajlandó még évi ezer autóbuszt vásá­rolni, vagy meg kell kezdeni az elbocsátásokat. S­­ Önt már másodszor menesztik, mindkét­szer egy nehéz helyzetbe került nagyválla­lat éléről. Nyilatkozataiban elmondta: mindkét esetben már friss igazgatóként is pontosan tudta, hogy majdan mibe fog be­lebukni... — Egyszerűen vonzanak a nehéz és nagy fel­adatok. Ezért nem mentem el vállalkozónak, ezért érdekelt az Ikarus is. Nem vagyok mazo­chista sem, csak számomra a bukás nem tragédia. Az élet ilyen, egyszer lenn, egyszer fenn. I - Szerintem nem volt olyan sokat fenn, hogy elégedett lehessen. — Hét évig egy nagyvállalat vezérigazgatója voltam, ráadásul meglehetős közismertségnek is örvendtem. Volt rá lehetőségem megtapasztalni, milyen is a csúcson. I - Azóta viszont tart a hét szűk esztendő. Nem fél attól, hogy romlik az imidzse, hogy önről úgy beszélnek majd, mint az örökös vésztőről, s emiatt még egyszer nem kap ilyen lehetőséget? -Tudja, én nem kapom, hanem kitalálom ma­gamnak a feladatokat. Az imidzsem? Persze, hogy fontos, de most velem valami olyasmi tör­ténik, mint az olimpián bronzérmet szerzett aranyesélyes versenyzőkkel. Mindenki fanya­log, hogy csak bronzot nyertek, pedig fontos dolgot csináltak: kijutottak az olimpiára, elértek valamit, és közben kihozták magukból a maxi­mumot. ■ VIGASZ­AG A TOTÓN HA ÖNNEK EGY TALÁLATA SINCS A TOTÓN,ATTÓL MÉG NYERHET! TÖLTSÖN KI EGY PÁLYÁZATI LAPOT ÉS “VIGASZÁG” JELIGÉVEL KÜLDJE BE A SZERENCSE 1830 CÍMRE! BEÉRKEZÉSI HATÁRIDŐ: MINDEN HÓNAP MÁSODIK HÉTFŐJE. A PÁLYÁZÓK KÖZÖTT „ HAVONTA 5 DB 50 OOO,- FT-OS LETÉTI JEGYET SORSOLUNK KI. C 3 SZERENCSEJÁTÉK RT. A MAGYAR OLIMPIAI CSAPAT FŐ TÁMOGATÓJA 21

Next