168óra, 1997. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-04 / 5. szám
mozgalom. ’45 előtt a baloldaliság vádja miatt álltak belügyminisztériumi felügyelet alatt művelői, a fordulat évében pedig egyszerűen betiltották a műfajt. Az indok az új korszellemből származott: a mozdulatművészet polgári, ezért idegen az új rendben. Annál nagyobb támogatást kapott a klasszikus balett. Nem mintha ez utóbbinak oly nagy hagyománya lett volna a proletariátus berkeiben, ám fellegvára Oroszország, illetve később a Szovjetunió volt, ezért szalonképesnek tartották. Sőt kifejezetten piros pontot érdemelt, aki tütüt lóbázva kísérte gyermekét balettórára. A mozdulatművészek tehát, ha nem akartak búcsút mondani a táncnak a betiltás után, „átigazoltak” a baletthez - akár hetente háromszor leutazva a győri balettiskolába tanítani, mert Pesten nem jutottak álláshoz. A korszellemnek megfelelően taníthattak még néptáncot is, illetve befogadta őket a Testnevelési Főiskola. A torna volt az a sport, ahol „meghúzhatta magát” a mozdulatművészet, és az ötvenes évek vége felé új ágként, mint művészi torna támadt fel, később pedig a ritmikus sportgimnasztika, rövidítve RSG nevet kapta. E sportág tehát magyar eredetű, Budapesten rendezték az első világbajnokságot is. Lesz utánpótlás „Dokumentumok egy letűnt mozgalom történetéből” — ezzel az alcímmel jelent meg 1993- ban Lenkei Júlia szép gyűjteménye a mozdulatművészetről. De talán mégsem tűnt le. Két évre rá ugyanis a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem főiskolai karán újraindult a képzés. Berczik Sári néni ekkor már betöltötte kilencvenedik évét, izgalomtól kipirult arccal beszélt az évnyitón: „Remélem, a diplomátokat is én fogom átadni.” A hallgatók nemrégiben nyújtották be szakdolgozatukat, úgyhogy munkája akad bőven Sári néninek, akár a tanfolyamon tanító többi régi mozdulatművésznek, Dienes Valéria fiának, Dienes Gedeonnak, Kovács Évának, Szöllősi Ágnesnek is, nem beszélve az orvosokról és pszichológusokról, akik szintén „beszálltak” az oktatásba. Tudniillik ezekben a napokban államvizsgázik az első évfolyam. Kármán Judit gyógytornász, a főiskola tanára, aki még szinte kislányként, a betiltás évében szerzett mozdulatművész diplomát Sári néninél, így beszél a mai helyzetről: - Ahol most ülünk, a fizioterápiai tanszék annak idején gyógytornászképző volt, a gyógytorna módszertana pedig Madzsar Alice tanaiból fejlődött ki. Én éppen ezért nem szeretem a gyógytorna szót, inkább a gyógyító mozgás kifejezést használom. Örülök, hogy ismét felismerték: a gyógyítás sem nélkülözheti az esztétikumot, és ezért hálásak vagyunk a főiskolának, hogy vállalták a képzést. Ha megtörténik az akkreditálás, azaz a minisztérium is elfogadja hivatalos szakként, és diplomát oszthatunk, fellélegezhetünk: lesz utánpótlás. (Köszönet a tanfolyam tanárainak és Hajós Klára mozdulatművésznek, hogy e cikk megírását információikkal, történeteikkel segítették.) A test fényűzése Isadora Duncan, a „kis táncpoéta” Kovács Éva most is tanít Bérczik Sára: Elkapott a „modern láz” 36