168óra, 1997. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1997-02-04 / 5. szám

mozgalom. ’45 előtt a baloldaliság vádja miatt álltak belügyminisztériumi felügyelet alatt művelői, a fordulat évében pedig egyszerűen betiltották a műfajt. Az indok az új korszel­lemből származott: a mozdulatművészet polgá­ri, ezért idegen az új rendben. Annál nagyobb támogatást kapott a klasszikus balett. Nem mintha ez utóbbinak oly nagy hagyománya lett volna a proletariátus berkeiben, ám fellegvára Oroszország, illetve később a Szovjetunió volt, ezért szalonképesnek tartották. Sőt kifejezetten piros pontot érdemelt, aki tütüt lóbázva kísérte gyermekét balettórára. A mozdulatművészek te­hát, ha nem akartak búcsút mondani a táncnak a betiltás után, „átigazoltak” a baletthez - akár he­tente háromszor leutazva a győri balettiskolába tanítani, mert Pesten nem jutottak álláshoz. A korszellemnek megfelelően taníthattak még néptáncot is, illetve befogadta őket a Testneve­lési Főiskola. A torna volt az a sport, ahol „meg­húzhatta magát” a mozdulatművészet, és az öt­venes évek vége felé új ágként, mint művészi torna támadt fel, később pedig a ritmikus sport­gimnasztika, rövidítve RSG nevet kapta. E sportág tehát magyar eredetű, Budapesten ren­dezték az első világbajnokságot is. Lesz utánpótlás „Dokumentumok egy letűnt mozgalom törté­netéből” — ezzel az alcímmel jelent meg 1993- ban Lenkei Júlia szép gyűjteménye a mozdu­latművészetről. De talán mégsem tűnt le. Két évre rá ugyanis a Haynal Imre Egészségtudomá­nyi Egyetem főiskolai karán újraindult a képzés. Berczik Sári néni ekkor már betöltötte kilencve­nedik évét, izgalomtól kipirult arccal beszélt az évnyitón: „Remélem, a diplomátokat is én fo­gom átadni.” A hallgatók nemrégiben nyújtották be szakdolgozatukat, úgyhogy mun­kája akad bőven Sári néninek, akár a tanfolya­mon tanító többi régi mozdulatművésznek, Die­nes Valéria fiának, Dienes Gedeonnak, Kovács Évának, Szöllősi Ágnesnek is, nem beszélve az orvosokról és pszichológusokról, akik szintén „beszálltak” az oktatásba. Tudniillik ezekben a napokban államvizsgázik az első évfolyam. Kármán Judit gyógytornász, a főiskola tanára, aki még szinte kislányként, a betiltás évében szerzett mozdulatművész diplomát Sári néninél, így beszél a mai helyzetről: - Ahol most ülünk, a fizioterápiai tanszék an­nak idején gyógytornászképző volt, a gyógytor­na módszertana pedig Madzsar Alice tanaiból fejlődött ki. Én éppen ezért nem szeretem a gyógytorna szót, inkább a gyógyító mozgás ki­fejezést használom. Örülök, hogy ismét felis­merték: a gyógyítás sem nélkülözheti az esztéti­kumot, és ezért hálásak vagyunk a főiskolának, hogy vállalták a képzést. Ha megtörténik az akkreditálás, azaz a minisztérium is elfogadja hivatalos szakként, és diplomát oszthatunk, fel­lélegezhetünk: lesz utánpótlás. (Köszönet a tanfolyam tanárainak és Hajós Klára mozdulatművésznek, hogy e cikk megírását információ­ikkal, történeteikkel segítették.) A test fényűzése Isadora Duncan, a „kis táncpoéta” Kovács Éva most is tanít Bérczik Sára: Elkapott a „modern láz” 36

Next