168óra, 1997. június-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1997-12-16 / 50. szám

S hogy a név önmagában garancia-e a sikerre? Egyáltalán nem. A „sztárügyvédek” persze, sike­resebbek másoknál, de szerintem az ok-okozati viszony fordított. Nem a nevüknek, hanem a fel­­készültségüknek köszönhetik ezt. Sok ügy kell ahhoz, hogy valaki nevet szerezzen ebben a szak­mában. De bármilyen „fényes” is ez a név, ez ön­magában a bíróságot nem befolyásolja.­­ Tehát: az állampolgárok egy része ma nem élvezi a jogállamiság előnyeit; az ügyvédségnek is csak egy szűk elitje él gondtalanul; az igazságszolgáltatás más köreiben nyomasztóak az anyagi gondok. Márpedig, ha ez igaz, mit nyert a társa­dalom azzal, hogy néhány évvel ezelőtt jogállam született?­­ Például azt, hogy azoknak, akik tiszteletben tartják a törvényeket, nem kell félniük. Nem jogállami keretek között az állampolgárnak fél­nie kell az államtól, amely magára nézve nem tartja kötelezőnek a jogi normákat, s azokkal szemben is felléphet, akik jogkövető magatar­tást tanúsítanak. S nem csupán koncepciós pe­rekre gondolok... ! - De az mégsem lehet elég, hogy a polgár­nak nem kell félnie. Az miért nem köve­telmény, hogy ha a polgárt sérelem éri az állam részéről, akkor azt belátható időn belül orvosolják?­­ Természetesen ez is hozzátartozik a jogál­lamisághoz. Sőt, én még a jogrendszer stabilitá­sát is ide sorolom - persze, nem a jogállamiság első évtizedében. Ahogy mondani szokták: a fü­vet néhány száz évig locsolni kell... Nagyon re­mélem, hogy az éppen elfogadás előtt álló új büntetőjogi törvény, a bírósági és az ügyészi szervezet, s nem utolsósorban a védői kar meg fog felelni ennek az igénynek.­­ - S akkor itt majd „a jognak asztaláról” valóban „mind egyaránt vehet”? - Mind egyaránt, de nem egyformán. Fontos, hogy ne legyenek olyan rétegek, amelyek csak nézik, amint mások lakmároznak. De teljes egyenlőség, természetesen, soha nem lesz, ez ir­reális célkitűzés lenne... Hogyan is lehetne a jo­got kiragadni az egyéb „szolgáltatások” közül, amelyekből szintén nem részesedhet mindenki egyformán? ■ ! Sok kis törvénysértés m­ár-már normarendszerré állt össze. Griechisch Tamás felvétele TURNÉ MONDATOK A VIDÉKI SAJTÓBÓL A mai magyar politikusok gyakran hagyják el a fővárost, találkoznak a párttagtársakkal vagy a választókkal. Ilyenkor mondanak is valamit. Mi pedig beszámolunk róla. íme: CZINEGE LAJOS AZ 1968-AS CSEHSZLOVÁKIAI BEVONULÁSRÓL Én azt mondtam a bevonulásról, hogy bűn visszautasítani, de galádság részt venni benne. (Jászkun Krónika, Szolnok, december 1.) TORGYÁN JÓZSEF A KORRUPCIÓS ÜGYEKRŐL Ha mi jövünk, akkor nem ötven-hat­­vanmilliós végkielégítéseket fogunk ad­ni, hanem éveket. (Napló, Veszprém, december 1.) JÁNOSI GYÖRGY A KORRUPCIÓRÓL Szerintem nem a sajtó dolga az ok­nyomozás. A nyilvánosság fegyelmező ereje sokkal inkább a politikára nézve kötelező. Amíg a politika nem tesz meg mindent jogszabályokkal, belső vizsgá­latokkal a korrupció felgöngyölítése ér­dekében, a sajtó nem tehet semmit. (Za­lai Hírlap, Zalaegerszeg, december 5.) CSURKA ISTVÁN A MIÉP-RŐL Mi képesek vagyunk az utcára vezé­nyelni a tömegeket, s képesek vagyunk arra is, hogy visszavezessük őket ott­honaikba. (Fejér Megyei Hírlap, de­cember 6.) GÁSPÁR MIKLÓS AZ ELLENZÉKI SZÖVETSÉGRŐL A KDNP 1995 óta azt szorgalmazza, hogy a lehető legszélesebb alapokon jöjjön létre választási összefogás: Pozsgaytól Csurkáig. (Heti Délkelet, Békéscsaba, december 7.) GICZY GYÖRGY A SAJTÓRÓL Azt sugallja, hogy mindenki jobb ke­resztény nálam. (Heves Megyei Nap, Eger, december 8.) 17

Next