168óra, 1997. június-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1997-12-16 / 50. szám
S hogy a név önmagában garancia-e a sikerre? Egyáltalán nem. A „sztárügyvédek” persze, sikeresebbek másoknál, de szerintem az ok-okozati viszony fordított. Nem a nevüknek, hanem a felkészültségüknek köszönhetik ezt. Sok ügy kell ahhoz, hogy valaki nevet szerezzen ebben a szakmában. De bármilyen „fényes” is ez a név, ez önmagában a bíróságot nem befolyásolja. Tehát: az állampolgárok egy része ma nem élvezi a jogállamiság előnyeit; az ügyvédségnek is csak egy szűk elitje él gondtalanul; az igazságszolgáltatás más köreiben nyomasztóak az anyagi gondok. Márpedig, ha ez igaz, mit nyert a társadalom azzal, hogy néhány évvel ezelőtt jogállam született? Például azt, hogy azoknak, akik tiszteletben tartják a törvényeket, nem kell félniük. Nem jogállami keretek között az állampolgárnak félnie kell az államtól, amely magára nézve nem tartja kötelezőnek a jogi normákat, s azokkal szemben is felléphet, akik jogkövető magatartást tanúsítanak. S nem csupán koncepciós perekre gondolok... ! - De az mégsem lehet elég, hogy a polgárnak nem kell félnie. Az miért nem követelmény, hogy ha a polgárt sérelem éri az állam részéről, akkor azt belátható időn belül orvosolják? Természetesen ez is hozzátartozik a jogállamisághoz. Sőt, én még a jogrendszer stabilitását is ide sorolom - persze, nem a jogállamiság első évtizedében. Ahogy mondani szokták: a füvet néhány száz évig locsolni kell... Nagyon remélem, hogy az éppen elfogadás előtt álló új büntetőjogi törvény, a bírósági és az ügyészi szervezet, s nem utolsósorban a védői kar meg fog felelni ennek az igénynek. - S akkor itt majd „a jognak asztaláról” valóban „mind egyaránt vehet”? - Mind egyaránt, de nem egyformán. Fontos, hogy ne legyenek olyan rétegek, amelyek csak nézik, amint mások lakmároznak. De teljes egyenlőség, természetesen, soha nem lesz, ez irreális célkitűzés lenne... Hogyan is lehetne a jogot kiragadni az egyéb „szolgáltatások” közül, amelyekből szintén nem részesedhet mindenki egyformán? ■ ! Sok kis törvénysértés már-már normarendszerré állt össze. Griechisch Tamás felvétele TURNÉ MONDATOK A VIDÉKI SAJTÓBÓL A mai magyar politikusok gyakran hagyják el a fővárost, találkoznak a párttagtársakkal vagy a választókkal. Ilyenkor mondanak is valamit. Mi pedig beszámolunk róla. íme: CZINEGE LAJOS AZ 1968-AS CSEHSZLOVÁKIAI BEVONULÁSRÓL Én azt mondtam a bevonulásról, hogy bűn visszautasítani, de galádság részt venni benne. (Jászkun Krónika, Szolnok, december 1.) TORGYÁN JÓZSEF A KORRUPCIÓS ÜGYEKRŐL Ha mi jövünk, akkor nem ötven-hatvanmilliós végkielégítéseket fogunk adni, hanem éveket. (Napló, Veszprém, december 1.) JÁNOSI GYÖRGY A KORRUPCIÓRÓL Szerintem nem a sajtó dolga az oknyomozás. A nyilvánosság fegyelmező ereje sokkal inkább a politikára nézve kötelező. Amíg a politika nem tesz meg mindent jogszabályokkal, belső vizsgálatokkal a korrupció felgöngyölítése érdekében, a sajtó nem tehet semmit. (Zalai Hírlap, Zalaegerszeg, december 5.) CSURKA ISTVÁN A MIÉP-RŐL Mi képesek vagyunk az utcára vezényelni a tömegeket, s képesek vagyunk arra is, hogy visszavezessük őket otthonaikba. (Fejér Megyei Hírlap, december 6.) GÁSPÁR MIKLÓS AZ ELLENZÉKI SZÖVETSÉGRŐL A KDNP 1995 óta azt szorgalmazza, hogy a lehető legszélesebb alapokon jöjjön létre választási összefogás: Pozsgaytól Csurkáig. (Heti Délkelet, Békéscsaba, december 7.) GICZY GYÖRGY A SAJTÓRÓL Azt sugallja, hogy mindenki jobb keresztény nálam. (Heves Megyei Nap, Eger, december 8.) 17